Budapesten ez így van

MŰVELŐDÉSI HÁZ ELADÓ. Cikk a Népszabadságban. „A vállalatok mai kulturális kiadásait elsősorban pillanatnyi gazdasági eredményességük, fizetőképességük határozza meg. Ez természetesen erősen torzítja a képet, s remélhetően csak átmenetileg, válságos helyzetbe sodorja a vállalati kapcsolatokban működő művelődési intézményeket. Az új adózás – rendje vagy rendezetlensége – csak még jobban elmélyíti a válságot. A jóléti-kulturális kiadásokat bünteti, a sportcélúakat támogatja… a központi szabályozás méltánytalanul szelektál. Mert a jelenlegi gazdasági érdekeltség amúgy sem ösztönzi arra a vállalatvezetőket, hogy krőzusként szórják a pénzt a dolgozók művelődésére. Éppen ellenkezőleg: a kultúra szakemberei attól tartanak, hogy túlságosan széles körben terjed el az a menedzseri felfogás, amely csak a szűken vett termelési költségeket ismeri el hasznos ráfordításokként. Az »emberi tényező« kulturális kibontakozása helyett az ember csupán mint a termelés eszköze kerül számításba. De vajon akkor nem ugyanoda jutunk, mint ahonnan elindultunk, vagy még ugyanoda sem?”

Honnan is indultunk el? Ki emlékszik?