„A szellem embereinek nagysága”?

Szavaztak a tekintetes Karok és Rendek.

Leszavazták az alkotó művészek számára javasolt kedvezményeket. Nem gazdasági meggondolásból. Csak.

Az évtizedek óta fojtva folyó értelmiségellenes ádázkodás hangja, amely eddig bizalmas tanácskozásokon és zárt körű vadászatokon kapott hangot, most felszárnyalhatott kupolamagasságokig.

A szavazás híre (ó, nem a pénzügyi része érdekel, mint ahogy senkit se az érdekelt) olyanfajta belső nyugalommal tölt el, amilyent a tudós érezhet, amikor egy rég vitatott hipotéziséhez döntő bizonyítékot talál.

Felütöm Pascalt. Megkeresem benne a 793. Gondolatot. Mindig tusakodtam ennek az érvénye ellen. Nem, nem, azért mégse lehet így! Pascal ugyanis így mondta annak idején: „A szellem embereinek nagysága észrevétlen marad a királyok, a gazdagok, a hadvezérek, e világi nagyok számára.”

Nincs kétség, szívem, nyugodj meg. Pascalnak igaza van. Magyarországon még azt tehetnénk hozzá: a szellem embereinek nagysága az ezred végére észrevétlen marad végül még a szellem emberei számára is.