Fel-feldobott kő

A külföldön dolgozók kinti béréből – miután az illető országban már adóztak – a maradéknak további húsz százalékát haza kell küldeni. Ez új.

A Magyar Hírlap pár napja írt erről a törvénycikkelyről, s azzal kecsegtetett, hogy azokra nem fog vonatkozni, akik Magyarországon feladják a lakásukat, és ha nem óhajtanak itthon tölteni legfeljebb csak egy vagy két hónapot évente.

Tizennégy éve tanítok a firenzei egyetemen, ám van lakásom otthon, nem is adtam ki senkinek, és amint csak tehetem, ha csak egy lélegzetvételnyire is, hazajövök.

Mivel a törvénytől érintett leszek, nem tartom illőnek, hogy vitassam. Igyekszem visszafogni magam.

Mégis:

1. A kettős adóztatás jogellenes; ahol megvan, anomáliaként van meg, és minden civilizált állam igyekszik kiküszöbölni – mindeddig Magyarország is erre törekedett, tudtommal.

2. A törvénytervezet e cikkelye biztatás lesz arra, hogy ne menjen ki dolgozni, kutatni, muzsikálni, sportolni, aki kimenne; vagy arra, hogy aki kimegy: vessen számot egzisztenciájával, esetleg adja fel itthon az otthonát és haza se igen látogasson.

Lássuk az első negatív biztatást – nem kell élni a kínálkozó alkalommal, meghívással. Ennek ellene mondani látszik (ugyancsak a mai Magyar Hírlapban) Kulcsár Kálmán, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese. A tudósok külföldi munkavállalásáról feltett kérdésre felel imigyen: „A külföldi tanulmányút mindenképpen a hazai szellemi kapacitást gyarapítja, nem visszafogása, hanem elősegítése a cél.”

A törvénycikkely második negatív biztatása a végleges elszakadást teszi megfontolandóvá egy – talán nem legértéktelenebb – réteg számára. Félreértés ne essék: írót bottal is nehéz elverni a háztól. Mi maradunk. De vannak nagyszerű zeneművészek, tudósok, műszaki szakemberek, sportolók, akik nincsenek az anyanyelvhez kötve életre-halálra.

A fel-feldobott követ nem kell túl erős próbának kitenni, hogy vajon visszaszáll-e?