Hagyományos magyar humor

Amikor a most készülő adótörvény előjátékaként, de már ennek szellemében, pár évvel ezelőtt a pénzügyminisztérium egy rendelettel megszüntette az alkotói munka különlegességeivel számot vető szempontokat, és az írót-művészt megkülönböztethetetlenül bedarálta a maszekok kategóriájába, megkockáztattam az írószövetség választmánya előtt egy keserű megjegyzést: „A pénzügyminiszter nem óhajtja észrevenni a különbséget a zöldségkereskedő karizma és az író karizmája között.”

Most látom, Az elveszett alkotmány egyik lábjegyzetében, hogy lám, Arany János is humorizált hasonló élccel és épp a fiskussal foglalkozó eposzában, az állam másik nagy bevételi forrásán: az alkoholfogyasztáson. A szeszgyártás fejlesztéséről ír: „Korunk azt hiszi, hogy a szeszfejtés ugyanaz a szellemfejtéssel.”

Az én szójátékom ennél jobban sikerült. Amit csakis annak köszönhetek, hogy a helyzetünk reménytelenebb, tragikusabb, mint volt az Aranyé.