Tetemrehívás

Kétszeri mondást – százszorit! – lebűvölten hallgat el. Mint egy eszelős Kund Abigél.

Csillagok és műholdak alatt ül az immár szatellita emberiség, és egyenletesen csepeg fejére az egyenhír.

Engedelmesen iszogatja azt a sört, amelynek márkája harmatos dobozban fel-feltűnik a képernyőn.

Tudata szűkül, szótára szürkül, érzelemvilága a filmgyári szabványokhoz alkalmazkodik, vágyai távirányítottak, és magasabbra törő akaratát lebénítja valami paralízis progresszíva.