Nincs szükség Sztálinra – győzött Pavlov

Nem lehallgatni kell az állampolgárt. (Költséges.) Pláne, hogy az állampolgárt, ily módon kifürkészett nézeteiért, lecsukni-száműzni-kivégezni is kell.

Mit kell tehát az állampolgárral csinálni? Hagyni, hogy tenyésszen a maga kedvére? Hogy gondoljon, amit akar? Ezt azért mégse. A munkanapjai közti szabadidejében kell az állampolgár elméjét – számára élvezetet nyújtó módon – belepni. Hogy ha akarna, akkor se tudjon kitörni egyetlen vágya, egyetlen gondolata se az alól a határtalannak tetsző bura alól, amelynek a belső héján mászkálhat az állampolgár egy életen át a szabadság érzetével.

Feltételes reflexeit kell tehát kezessé tenni a számára adott fogyasztható javak választékterében, ahol is az állampolgár bármit mond, tesz, vesz vagy gondol, a stabil világrend rábólinthat – mint Arany János versében a bíró –, „nekem fütyöl”.