A homéroszi modell

Ott Ilion mezein a görög és a trósz mind beleadta a lelkét abba a harcba. A legtöbben ki is lehelték. A féktelen Proteszilaosz volt az első hősi halott. Volt, aki kardjába dőlt, mint Ajasz. Volt, akit konstruált perben elveszejtettek, mint Palamedeszt. Volt, aki többet ért el ésszel, mint erővel, Ulysses.

A legszebb asszonyok és a legszebb fiúk hevítették a harci kedvet: Heléna, Patroklosz. Hekuba királynői fájdalma még majd a dán királyi udvarban is könnyeket fakaszt…

És ezek mind, ezek az oly nagyon halandók, szegények, mind-mind csak bábok voltak az istenek kezében. Mert minden ott dőlt el az Olimpuszon. Odafent ez nem harc volt, csak civódás, a halhatatlanok hecce. Presztízsügyek és féltékenységi ügy, legföljebb. A hősök, ott Ilion mezein, csupán az istenek kliensei voltak, favoritjai, áldozatai.

Ami most Szarajevó környékén zajlik, hasonló ábrát mutat.

Az olimpusziak civódnak, és a halandók a fűbe harapnak.