„Töretlen a McDonald’s amerikai gyorsétkeztető lánc népszerűsége. Erre utal, hogy
a vállalat második negyedévi nyeresége további tíz százalékkal nőtt, és elérte a 215 millió
dollárt. Árbevétele 1,5 milliárd dollárról 1,7 milliárd dollárra emelkedett. A fenti adat már
tartalmazza a McDonald’s legnagyobb, nemrég Moszkvában megnyílt éttermének nyereségeit
is, melynek vonzóereje immár elhomályosítja a közelben levő, sokáig oly nagy becsben tartott
Lenin-mauzóleumét is.”
*
(E naplójegyzetet lekörmöltem. Nem én szövegeztem. A szöveg finom irizáló
iróniája is a mai Magyar Nemzet jótollú újságírójának a stílusát
dicséri. Én csupán e planetáris hamburgerszagtól émelygő gyomor zsigeri reflexe vagyok.
Egy elfojthatatlan böffenés.)
Teotihuacanban az inka piramisok tövében próbáltam elképzelni a végtelen hosszú
sorban álló fiatalokat, akik türelmesen várták, hogy az áldozó pap obszidiánkésével kivágja a
szívüket és a vérüket a csatornákon elfolyassák.
Sehogy se sikerült átélnem, hogy ezeknek a fiataloknak vajon mi lakozhatott a
szívükben, amíg dobogott.
Most, hogy naponta látom a Régiposta utcában a McDonald’s előtt álló sorokat,
valahogy kezdek közelebb kerülni a rejtélyhez, hogy mi bűvöli el az áldozatot, ha azt prédikálják
neki, hogy áldozzon vért, pénzt, mert a nagy Huclipucli nagyon szereti, ha növekedik az
inkasszója.