„Mint lyukban megriadt egérke”

Az új francia pedagógiai reform (1979) már abból az alapelvből született, hogy a tanító nénik és tanító bácsik a következő évezred polgárait nevelik… Ilyen új tárgyakat vezettek be az elemibe: „Tértan”. (Magyarra fordítva már ez is szörnyen hangzik, franciául sokat ígérő: „Apprendre l’espace”.) Mire szolgál ez? Kinyitni gyerekek szemét, felébreszteni az érzékenységüket a tér formáira és felébreszteni az alkotókedvet bennük, hogy építsenek maguk körül új tereket. Láttam egy képet: egy gyereket bezártak egy nagy dobozba, aztán lyukat szakítottak neki, épp hogy kinézhessen. Tanulja meg, mi az ablak.

Az új tanagyag fontos pontja: „A kívül-belül dialektikája.”

Ebből el is lehet bukni.

A magyar gyerekek ezt – mint annyi mást – költészetben tanulják. József Attilától.

A kívül-belül fenyegető halált. A kívül-belül megteremtendő harmóniát.

 

*

 

(De a francia gyerekeket se kell félteni, hogy a tértanuk merő mértanná lesz. A didaktikai vezérfonal felhívja a pedagógusok figyelmét a tér élményét közvetítő versekre: Rimbaud, Baudelaire, Rilke, Apollinaire verseire.