Vasvessző

„A Házsongárdi temető. A románok kitették az első sorokból, a főútvonalakról a magyarokat, és saját halottjaikat tették oda.” Illyés írja a naplójában, ezt az eléggé közismert tényt, 1942-ben.

Közel egy fél százada!

A halottaink ilyen- (vagy bármi-)fajta háborítása meddig reng aztán tovább a lélek mélyén? És meddig a valóságban? Egy futó utalás elég és felmorajlik rá, fájdalmasan, benső világom. Ma is. A régi Illyés-naplót egy friss írás sokkjára kerestem elő. Hogy ezt olvastam: „Van ország, ahol a második világháború hősi halottainak a sírját földgyaluval tüntetik el. Másutt a kisebbségi népcsoport temetőit dúlják fel…”

A hármaspontot az író tette oda. Hogy ezen hullámozzék tovább a néma indulat. (Megay László: Halvány színű ló)

Vasvesszővel megvert temetők. Megnyíló sírok.

Mióta?

Meddig?