„Régi dicsőségünk…” stb.

A Nouvelle Revue Française múlt havi számát olvasom. Van benne egy útinapló Pozsonyról. Ahogy egy jószemű és okos francia felfedezi Bratislavát. Az egyetemét és a fiatalságát, a történelmét. A templomait. Eltüntetett Sztálin-szobrát. Elanekdotázik arról, hogy a bolond bécsiek ma is Pressburgnak hívják. Nem tudja, hogy a műveltebb franciák is Presbourg-nak hívják.

S véletlenül se merül fel egyetlen emléke sem annak, hogy Pozsony valaha Magyarország volt. Hogy koronázó város. Hogy országgyűlések…