Depresszió

A sok feledhetetlen sor között, amely Illyés verseiből az emlékezetemben megragadt, van egy, amelyikről nem tudom, merre is próbáljam keresni az Illyés-összesben. A szövegkörnyezete elhomályosult, a címére nem emlékszem. Ámde az elfeledett versnek ez az egyetlen sora úgy lüktet bennem, ahogy a hipertóniás hallja a véráramot a dobhártyáján.

Baljóslatú cirpeléssel és brummogással. Ez már az, amikor az alvilági rétek tücsökzenéje odabent kezdi el hangicsálni a finálét.

 

„Ritkítja magát okosan a fajta…”

 

Valahogy így szól a vers.

Miért is vésődött elmémbe ez az oly karakterisztikusan illyési hangvételű mondat?

A bennünk lopva a lakozó halálvágy talál talán kifejezésre benne?

Világos, hogy egy kollektív öngyilkosság pillanatát idézi a költő. Úgy rémlik, a rovarvilágból. Szabad asszociációval a magyarságra. Szabad asszociációval az emberiségre…

És közbeveti még – rábólintva a világot általunk is mozgató Rációra –, hogy okosan teszi, aki maga-magán kezdi a túlnépesedés elleni kampányt.