F. B. és G. F.

Kivételes volt az az atmoszféra otthon, amelyet Erzsi kialakított a kórház után hazatérő Ferenczy Béni számára. Mintha kitágult volna a lakás (a Jászai Mari téren) – úgy rémlik, hogy a középső lakószobájuk ajtajait nyitva tartotta most már a műterem felé és a másik szép nagy szoba felé, amit addig alig ismertem. Bármikor mentünk, Bénit úgy találtuk, mint akit skatulyából húztak ki. Mindig frissen borotváltan, magas támlájú karosszékében, keze ügyében vaskos botja, könnyedén megkötött selyemkendővel a finom ing nyitott gallérja mögött, számos puha sportkabátja valamelyikében Gerhardt Ferenc mester megannyi chef d’oeuvre-je, amelynek párjait Juhász Ferenc, Vigh Tamás meg én viselhettük… Néhányunk számára Béni fedezte fel a legsötétebb ötvenes években ezt a belvárosi művészt – Béni így tartotta számon Gerhardt mestert, a kevés általa elismert igazi művészek sorában, és szerette is idejét tölteni a Veres Pálné utcai tágas emeleti szabóműhelyben, csakugyan mint egy baráti kollega műtermében, az emblémaként finom ízléssel falra kifüggesztett Morosini-kép reprodukciója alatt, amely egy velencei nemesúr gazdag személyiségével felruházva ábrázolt egy renaissance szabómestert…