Anyák – árnyékok

Páratlanul szép és mély esszét írt Jean-Luc Moreau Krúdyról. Persze, elég sokat foglalkozik Gyula-Szindbád és a nők kapcsolatával. Miért is nem lépett Szindbád „tartós barátságra” egyetlen asszonnyal sem? Talán az anyja és más anyányi korú asszony ült-e rá Szindbád libidójára? Moreau idézi Kunderának egy sorát: „ahol a költő felnő, ott asszonyok voltak az urak”.

Eszembe jut az Új Írás gyönyörű sorozata pár évvel ezelőttről: Pályám emlékezete. A fényképes vallomások gyerekkorunkról. Szinte mindegyik magyar költő-pálya elején ott vannak az Anyák. Imponáló jelenléttel. Akik úgy szeretik a fiukat, hogy nem tűrik, hogy boldog legyen, megengesztelődve egy asszony oldalán. Vigyáznak ők erre életükben (mint Madách anyja) és még halálukban is, mint az Attila Mamája. „mindent elrontsz, te árnyék”.