Testvérek

Josif Mircea (Misuka) már 12 éves volt, amikor féltestvérbátyja, József Attila meghalt.

A temesvári kisfiú nem tudhatott budapesti bátyjáról, mert semmiről se tudott, idióta volt. (Szakolczay Lajos azt írja: „oligofrén, epilepsziás és néma”.) József Attila – elképzelhető, hogy – tudott kisöccséről, hisz ő épp amikor elborultnak látták, a világ legesleglucidusabb elméje volt, és mindent tudott. A Mindent tudta.

Ki az a filmalkotó óriás (egy Huszárik?), aki ezt a jelenetet filmre vehette volna a maga iszonyatában és gyönyörű szépségében: a 32 éves József Attila találkozását a 12 éves Mircea Misukával, aki boldogan üdvözli a sárkunyhójukba belépő isteni bátyját: Ő! Ő!… Ő!

Ő, aki a vértestvérségnek kötelmét vállalta az egész emberiséggel („emberiség, akit szegény anyám szenvedni szaporított…”), Temesvárról és Craiovából jövő hírek nélkül is megérezhetett valamit, hogy mitikus Szappanfőző is szaporítja valamerre az emberiséget. És honnan tudjuk, hogy nem ért soha Pestre valami mendemonda arról, hogy mégse a nagy Óceánon tűnt el az Atya (hogy fel-felbukjon onnan – az árból – haragvó vagy pipázó Istenként), hanem odaát kuksol a határon túl, Temesvárt, a csapodár bigámistája.

Hisz lehetett akkoriban utazgatni…

József Áron csúful elhagyta a Mamát, a kis családját. A fényképről ismert deli huszár vitte rossz génjeit egy házzal tovább. A hűtlenség büntetése – tudjuk fia verséből – lehet majd az is, hogy olyat szül (nemz), akinek „öröme az lesz, hogy körbe forog”. József Attilának a Teremtés annyi fájdalmas esélye között lehetett szorongató sejtelme József Áron törzsének új hajtásáról is.

Megint Szakolczay Lajost idézem, aki a temesvári (új) családi fényképet közli; a kis Mirceáról (Misuról) írja: „korai téboly és szeretet a szemekben…”

Ikertestvérekről mondják, hogy szervezetük mintha össze volna igazítva (vagy kötve) – miféle praestabilita harmonia ez? József Attila öntudatának egy-egy „világbíró” pillanatában – azokban a bizonyos legesleglucidusabb intervallumokban – éppúgy részévé válik a kozmikus harmóniának („szívem-lelkem óra, mely csillagokhoz igazítva jár”), mint ahogy megéli az Ős-sejtig felmenő genetikai láncot – otthon van ebben is. Otthon, mint hal a vízben. Mint pisztráng a vízesésben, amelyben az árral szembe veti magát…

Testvérek között megeshet egy olyan kapcsolat, amit az elmegyógyász páros őrületnek nevez: „folie à deux”.

Kell-e vajon ehhez, hogy egy családon belül éljenek? Kell-e az otthoni egymásraítéltség?