A Szerelem alkalmából

Karácsony utáni napon Szabó Imrééknél töltöttünk egy késő estébe nyúló délutánt, ami horizonttágító nagy beszélgetéseket jelent. A jogtudományt a filozófia szintjén művelő házigazda társaságában mindig feledhetetlen diskurzusok bontakoznak ki. Valahol Bölöni Farkas („Egy székely nemes, aki felfedezte a demokráciát”) és Camus (aki Koestlerrel a halálbüntetés ellen írt) között szóba került Barta Lajos. Én csak már mint az emigrációból hazatérő, itthon helyét kereső öreg drámaírót ismertem. És persze a fiatalon írott darabjait, mint amilyen a csehovi lírájú, halhatatlan „Szerelem”. Sz. I.-nek jóval korábbról voltak róla emlékei, ő a két háború között a csehszlovákiai ínségek, lapalapító harcok közepette élő Barta Lajost idézte.

Mindnyájunknak jólesett beszélnünk róla, mert igaz és tiszta ember volt Barta Lajos, róla szóló emlékeink egybehangzóan így vallottak róla.