Ne kérdezzétek, hogy hová lettemMáskor is volt már úgy, hogy nem tudtam mást tenni, vettem a kabátom, és akkor se kérdeztétek, hogy hová megyek – mert egyáltalán, hová mehettem éjszaka vagy hajnal felé, hiábavaló viták után, amikor a csendben dobolni kezdett fülünkben az élet értelmetlensége. Hová mehettem volna? És nem szóltatok utánam, még akkor sem, amikor már a kapu zárjával zörögtem, hogy: na! ne bolondozz, gyere vissza!… Pedig hallottátok ti is, hogy forgatom a zárban ide-oda a kulcsot. Csendben voltatok. Csendben maradtatok. Muszáj volt hát elmennem. Most meg miért vagytok úgy oda? Hiszen ez is csak olyasmi… Ne kérdezzétek, hogy hová mentem. |