Benettonoké a jövő?

Sztálin (és a sztálinisták, brezsnyevisták) ellen fojtott bőszültséget éreztem – Benettontól hányhatnékom van.

 

*

 

Egy nép fojtott bőszültségéből Budapest ’56 is születhet; Benetton hírhedt publicityjéből csak az, hogy a megjuhászodott népek Benettontól vásárolják a nadrágot, inget, gatyát.

 

*

 

Interjú Luciano Benettonnal a mai La Repubblicában.

Az újságíró a Benetton-reklámok logikátlan agresszivitását firtatja. Hogy például mi a nyavalyának hirdeti divatcikkeit azokkal az egész oldalas színes képekkel, amelyeken egy véres újszülött lóg ki köldökzsinóron az anyja hasából?

– Mert 10-12%-kal emeli a bevételemet, ami mégse kicsiség, amikor mindenütt érezhető a gazdasági krízis… A haszon négy százalékát költöm publicityre: tehát 200-300 milliárdot. Kevesebbet, mint a konkurens cégek, de nekünk ez többet hoz. Az antikonformista fiatalok minket vesznek. Miénk a jövő.

– Ön azt hiszi, hogy felfedezte a huszonegyedik század publicityjét?

– Fel. Többé-kevésbé.

 

*

 

Nem folytatom ezt az én ingyen publicitymet Benetton úr üzlete számára. Felémelyedett gyomorsavaimat is visszagyűröm. „Gyomrunkba a rossz bánatot már eleget gyűrtük.” Hiába. Feljön a szánkba az újabb becsapottság torokmaró savanyúsága.