Aix

Aix. Mindig emlékezni fogok erre a dél-francia városra. A Négy Delfinhez címzett fogadóban laktam, és odalent, ahol a két utca kereszteződött, csakugyan négy delfin köpte a vizet a négy világtáj felé.

Aix. Csillogó szemmel mondja ki minden aixois a város dúsan fásított főutcájának a nevét. Cours Mirabeau. Erre a legbüszkébbek, erre a fasorra. Az idegenek számára is feledhetetlen. Mielőtt elindultam, telefonon beszéltem B. Gy.-vel, mondom: Aix-be megyek. – „Jártam ott Editkével, egy hosszú fasoron mentünk be a városba.” – Ő is erre emlékezett.

Aix. A talpam is mindig boldogan emlékezni fog rád. A sűrű lombok alatt, a széles főúton, a járda fal melletti szegélyén meghagyták a régi, nagyfejű macskaköveket. Bank bank hátán. S előttünk az út éppúgy próbára teszi a bokám, mint otthon Váradon a Vízvezeték utca, a Sal Ferenc utca, a Fürdő utca gyerektalptörő kövezete.