Perspektíváink

Ma a vasutasok és a művészek sztrájkolnak. A vasutasok általában sátoros ünnepek előtt szoktak sztrájkolni, s holnap nagycsütörtök.

Ha a rég tervezett hazautazásban akadályozzák az embert, az bosszantóbb, mintha munkába nem tud menni vonat hiányában.

A vasutasok sztrájkja megszokott, már szinte rituális, mint régen ünnep előtt a böjt.

És a színészek sztrájkja? Ez új, ilyen még nem volt. Az olasz nemzet örökségét védik, az anyanyelvet, amelynek papjai. A színészsztrájkra a felhívás szövege olyan, mintha Kazinczy fogalmazta volna együtt Kelemen Lászlóval. Az olasz színészek tiltakoznak a televízió műsorát elöntő selejtes amerikai-angol (majd’ azt írtam: bécsi-német) exportfilmek ellen. S az ellen is, hogy nyelvében alázzák meg a hazai színészt azzal, hogy az olasz tévé a hazai színészeknek sokszor csak a testét használja, néma szerepre kárhoztatva őket, ugyanis a hangot már angolul fogják adni a szájukba. Így könnyebben eladják őket a nemzetközi piacon – ez az érv.

És még csak ez az érv se áll meg. A színészszakszervezet idézi a példák sorát, hogy az amerikai nyelven kiadjusztált olasz filmeknek gyengébb a kelendősége a külföldi piacon, mint az olasz nyelvűeknek. Élőbb filmek azok, amelyekben a szó a gesztussal együtt született, a kifejezésnek egyazon bázisán.

„Az olasz televízió dolga az olasz kultúra terjesztése, nem pedig a megfojtása” – olvasom a színészek sztrájkdokumentumában, amelyet ma publikáltak.

A színészek gyűlésén Dino Caruso beszélt (minden színészi hatást kerülve – írja a tudósító). Idézem, amit az újság is idéz tőle: „Súlyos a helyzet nagyon. Előttünk állnak a példák: Csehov, Pirandello, Maupassant egyetemes emberi érvényű alakokat teremtettek a maguk etnikai és anyanyelvi élményvilágából. Ilyen értelemben kell nekünk is európaiaknak lennünk ma. Minden egyéb út, ha eddig nem, ezután bizonyosan oda fog vezetni, hogy visszavonhatatlanul a margóra kerülünk…” („Ugye, neked már nem volt bátorságod ilyesmit mondani Magyarországon a magad nevében?” – kérdi tőlem váratlanul egy húszéves fiatalember, a Nemzeti színjátszás – drámai magyarság szerzője.)

A színház kolonizálása – le vele! Ez a színészsztrájkról szóló cikk címe a kormánylapnak tekinthető Il Tempoban.