Ún. „műveim”

 

Leírtam a szót, s úgy érzem, nagyképűen hat. Vöröslik utána a fél fülem. Leírom még egyszer: műveim… S megint meglegyint belülről egy rendreutasító szellemkéz: – Kikoptál a sorból, öregem, hagyd az efféle nagy szavakat, nincsenek művek, pláne alkotások!, legföljebb idézőjelek közé téve mondhatod: „műveim”.

S most visszakézből kapom a másik arcul legyintést, szintúgy csattan:

– Elvesztek? Hullik a férgese! Veszteségeidet tekintsd kritikának.