Rien ne va plus

Könnyű dolga volna egy pszichoanalistának rájönnie arra, hogy írói ambícióim ellenére mily kevésre tartom, amit csináltam eddig.

Megjelent vagy 10-12 kötet könyvem. S ha valamelyikre szükségem támad, a legnagyobb zavarban vagyok: ugyanis egyikből sincs meg egyetlen példány sem. A barátaimnak sincs, rég visszakérincséltem tőlük dedikált könyveimet. Az ismerős könyvtárakból meg sorra kiszedtem, ha megvoltak. Ezek a példányok is aztán szőrén-szálán mind eltűntek.

Könyvárusi forgalomban nincsenek. Nem is igen voltak. Egy-két napot, ha voltak. Kicsi volt a példányszám.

Tízéves voltam az első Könyvnapon. (Még megvan a könyv, amit akkor vettem. Még betéve tudom a Rigmust, amit Babits akkor szerzett.) Hetvenhét éves voltam, amikor először megjelent könyvem Könyvnapra.

Ez is hozzájárulhat ahhoz a bevallhatatlan önáltató tévképzetemhez, hogy még előttem a pálya. Legalábbis: a pályamódosítás… Hisz tiszta lappal indulok. Mint egy nulla-könyves író.