Játék a tűzzel

Grácban játsszák a Tüzet viszeket. E kettős tragádiához talán megengedhető ez a patétikus cím. És egy magyar tragédiához ennek „sámáni” felhangja is: „Tüzet viszek, ne lássátok, ha látjátok se mondjátok…”

Ez még szól is a darab elején.

A német cím köznapibb, kedélyesebb: „Adj tüzet!” (Gib Feuer!)

Nem tudom eldönteni, hogy ez a zsánercím zavarjon-e prométheuszi nagyképűségemben, vagy tapsoljak az osztrákos telitalálathoz?

Akár a mellénygombjaimon számlálhatnám ki… Tetszik? Nem tetszik?

Most Camus Naplója segít a döntésben. Itt olvasom: „A tűzadás és a tűzkérés finom öröme…”

– „Adj tüzet!” – mondja az ernyedt Ádám is az Istennek. Erre az Isten teremtő lendülettel előviharzik és ujjhegyéből átpattint egy szikrát a delejezetten feléje emelkedő kézbe…

– „Adj tüzet!” – mondhatta Ádám modellje is Michelangelónak.