„Művészet a sportért”

Az általános elnök televíziós interjújában elmondta, hogy a futballisták anyagi igényeit úgy elégítette ki, hogy képzőművészeti alkotásokat vásárolt a megyei múzeumnak, és a művészektől suttyomban visszakérte a pénz egy részét. Valószínűleg volt más, talán bővebben eresztő anyagi forrás is, de ez látszott a reflektorfényben még leginkább megszellőztethetőnek. Hisz a közvélemény erre igazán rábólinthat: hazafias cselekedet a művészektől venni el a pénzt és ebből vásárolni meg azt az italboltot, ha már úgy megfájdult rá az Aranyláb foga.

Jól járt a festő, jól járt a focista, feltehetően jól járt az előző kocsmatulajdonos, jól járt az általános elnök, jól járt a Központi Nagy Névtelen, aki a fekete kasszákat – mint az interjúból kitetszett – országosan sugalmazza és feltehetően megsápolja.

De vajon hogy járt a múzeum?

Talán hamarosan megnyílik a megyeszékhelyen a friss szerzeményeket bemutató tárlat.

Jó volna.

Mert most még azt se tudjuk, hogy rossz festők bulija-e az ilyesmi, avagy kitűnő mesterek szégyenfürdője.