Névtipológia 1.

Shakespeare Viharjában akármilyen megejtő bája lehetett az öreg varázsló lányának, a neve engem mindig tartózkodásra intett: Miranda.

Az olaszoknak ez a név azt sugallja, hogy a napra lehet nézni, de rá nem.

Ám bámulja Miranda szépségét az egész világ, mi magyarok tudjuk, amit tudunk. És ez ki is fog derülni előbb vagy utóbb. Talán majd akkor, ha levetkőzik. A nászéjszakán vagy a strandon… Lehet, hogy szőrös a melle. Ha már a nyelvünk ilyen határozottan állítja róla, hogy miranda.

A mi nyelvünk nem szokott tévedni.

 

*

 

Hasonlóképpen nem számolt a Magyar Dolgozók Pártja azokkal az asszociációkkal, amelyeket Vég Béla neve ébreszthet a dolgozókban. Ezt az oly Árpád-kori magyarossággal csengő nevet (lásd Vak Béla) maga Rákosi Mátyás kreálta a mozgalmi anonimitásból a legfőbb vezetésbe emelt új főelvtárs számára. Bár az is lehet, hogy Rákosi – a nagy selyma – nagyon is tudta, mit csinál. Finom fülével meghallotta ő azokat az alhangokat, amelyek Vég Béla nevét körüllengték. De nem szólt ezekről (mások meg bizonyára nem mertek neki szólni), és saját hatalmát illetően megnyugtatónak találta, hogy a helyettese anális mellékzöngéjű nevét nem fogják az övé helyett a Sportcsarnokban ütemesen skandálni. Palimbacchiusokban: Végbél-a! Végbél-a!