Az éjféli előadás elmarad

Az ír szabadságharcosok kezdenek olyan ütemben halni – bár nem látványos máglyákon, hanem a sorozatos éhségsztrájkok csöndesen égre suttogott búcsúszavával –, mint ahogy haltak Arany versében a walesi bárdok.

Edward királyról el tudom képzelni (pláne, ha Arany mondja), hogy a kivégzettek miatt a „király nem alhatik”.

Ma nincs az a költő Aranyszájú Szent János, aki meg tudna győzni, hogy bármelyik politikus, diktátor, koronás uralkodó egy idő óta lelkiismereti okból (!) csak altatóval tud aludni, vagy úgy se, mert rossz a lelkiismerete.

Lehet, hogy a mai költőknek csakugyan nincs oly bűvös szavuk, mint volt Arany Jánosnak, és ezért nem tudnák elhitetni velünk, hogy a pártfőtitkárok bűntudat-mozijában az áldozatok nonstop horrorral szolgálnak; valószínűbb azonban, hogy a modern demokratikus és diktatórikus államférfiak nem engedhetik meg maguknak, hogy oly bonyolult lelkük legyen, mint volt a balladák és tragédiák királyainak. Ki tudja?