A Mesternél

Meghív, ott tart, szállást kínál. Kulcsot ad… S aztán elkezdi kikeresni egy kitöltött csekkjét. Megvan. De most meg a betétkönyvéért teszi tűvé a házat…

– „Nem láttad? Véletlenül nem láttad a bemutatóra szóló betétkönyvemet?”

Mindig keres valamit. Amíg csak a szemüvegét, rendben van, de a platina öngyújtója is minduntalan elvész. – „Ide tettem erre az asztalra! Nem járt itt azóta senki, csak mi.”

A Vatikánnak egyik Őszentsége személye körüli papja is ott kanalazza a füstölt cotiche ízeitől mennyei bablevest. Tudja értékelni az ízeket, a kedvesnővérek ilyesmit náluk nem főznek, mert őszentsége hajlamos a szelekre. Most tréfásan kifordítja a reverendája zsebeit. Tényleg nincs nála az öngyújtó.

Jobbnak látom más szállást keresni. Másnap utánamtelefonál. Betörtek nála. Számba veszi, ki tudhatta, hogy melyik fiókjában tartja a napóleonokat. Vagyunk páran. Kér, hogy látogassam meg.

Megint felajánlja lakását. Jobb, ha látja az alvilág, hogy nem egyedül lakik.

Egyre a tolvajokat és a rablókat szidja. És úgy általában a rómaiakat. Mindenki tolvaj és rabló. Hosszú telefonbeszélgetéseiben majd’ mindig erről van szó. És szidja az éjjeliőröket, őket gyűlöli csak igazán.

Idegháborút folytat ellenük.

– Hány óra?

– Mindjárt éjfél – mondom.

– Akkor kiteszem az üzenetet, mindjárt jönnek.

– Kik?

– Éjfélkor járnak körbe az éjjeliőrök… Ezt elolvashatják!

Előhúz egy táblát. Ezen dolgozott délután. Félbe hagyva, amit élete főművének szán: a Szent Péter-templom utolsó, hiányzó bronzkapujának a tervét. A táblán szöveg. Az éjjeliőröknek címezve.

Így szól: Próbáljátok megérteni azzal a buta fejetekkel, hogy én szarok a ti éberségtekre!

(Latinos formulával írta: SZAROK ARRA, HOGY ÁLTALATOK LEGYEK ŐRIZVE!)

– Mért sérted meg őket?

– Mert összejátszanak a rablókkal. Ezért nincs betörés azoknál, akik jól fizetik az éjjeliőröket.

– Ha meg összejátszanak a rablókkal, akkor mit hecceled őket?

Hirtelen dühvel néz rám.

– Hát te is az ő pártjukat fogod?

– A te pártodat fogom. Mert ha úgy állnak a dolgok, ahogy mondod, féltelek a bosszújuktól. Megint rádszabadítják a banditákat.

– Engem ne félts – morogja. – Most már van fegyvertartási engedélyem. Keresztüllövöm őket. Csak jöjjenek!