Micsoda különbség!

Veres Péter síremlékét avatják a Kerepesiben. Kint vagyunk páran.

T. visszavisz a városba, kedvesen invitál hivatali kocsijába. Felhasználom az alkalmat, hogy kiöntsem előtte dühünk-mérgünk-értetlenségünket az Alpár utcai sarokház most már egyre közelebbről fenyegető felrobbantásán. Nemrég hozták teljesen rendbe. Most építettek új liftet bele. Van benne vagy ötven lakás, néhány szerkesztőség… És egyáltalán, mi lesz a helyén? Állítólag semmi. Sóval vetik be.

T. nem felel. Aztán mintha másról beszélne, úgy felel.

– Látod, micsoda különbség van a Rákosi-korszak és a miénk között. Akkor is robbantottak sok mindent. Ha akkor így kinyitod a szád, mi történik? Vagy az, hogy menten lecsuknak, vagy az, hogy leállítják a robbantást. Most nyugodtan mondhatsz, amit akarsz. Nem fogsz börtönbe kerülni! De a robbantást se fogják leállítani, bár mindenki tudja, hogy abszurdum.

Aztán még hozzáteszi:

– Hát igen. Veres Péter „guvernamentális” bölcsessége kint nyugszik a temetőben.