A Hegemon

Firenzéből hazafelé a repülőgépen. Kiosztják a hazulról hozott magyar lapokat. Van köztük egy Esti Hírlap is. Már benne van Fencsik Flóra ma reggeli telefonjelentése a színház sikeréről. A vastagbetűs cím: A színészek diadala.

A rendező-hegemon kapja meg elsőnek, olvassa és szólítja oda Fencsik Flórát.

– A színészek diadaláról ír, amikor ezek mind rendezőcentrikus darabok…

– Ott van a szövegben, hogy a rendezés is. – Fencsik próbálja mentegetni magát.

Körülöttük a színészek hallgatnak. Hallgatják a rendezőjüket, aki így folytatja:

– A szövegben! Mi az, hogy a szövegben! A főcímben miért nincs ott a rendező? Külföldön bezzeg ki tudják emelni a rendezőt! Ott a rendező számít, nem a színészek! Ez a modern színház!

 

Az újságírónő előkeresi a jegyzeteit és most már azt próbálja bizonyítani, hogy nem ő tehet róla. Ő eredetileg más címet akart, csak a szerkesztőség átszerkesztette.

– A maga címe mi lett volna?

– A színház mágiájának a diadala. Itt van. Nézze.

Nem segít. A Hegemon ugyanolyan rosszkedvű:

– Ez majdnem ugyanaz. Nem a színészeket dicséri, hanem a színházat. De hol marad a rendező?

 

*

 

(A sértett Hegemon arról elfeledkezett, hogy Fencsik a riportban tapintatosan elhallgatja, hogy a firenzei újságok levágták mindkét rendezését. A Nazione kritikájának ez volt a címe: Csodálatos színész, nem meggyőző rendezés.)