Az olvasóhoz

Tavaly állítottuk össze Hubay Miklós Végtelen napjaim című naplókötetét, amely tizenkét év késéssel követte előző könyvét. Akkor az aforisztikus-esszéisztikus feljegyzések egy részének közreadásával némileg csökkent nyilvánosságért kiáltó kéziratainak halma.

Most újabb lépést teszünk az olvasók felé – a fogadtatás is erre biztat –, ugyanazzal a címmel és változatlan írói szándékkal („egy töretlen Minden Egészre lelni”) hasonló jellegű írások jelennek meg. E könyv tehát folytatása a tavalyinak, amelynek szintén volt előzménye, 1978-ban (Napló nélkülem).

A Végtelen napjaim új folyama több évtizede folyamatosan születő (jelentős részben publikálatlan) írások gyűjteménye, amely még mindig nem tartalmazza a kéziratok egészét. (Máris jelezhetjük, hogy a költészeti tárgyú és Az ember tragédiáját elemző írásokból önálló könyvek készülnek.) Néhány fejezet felidézi az előző két napló hasonló részeit, többnyire azonban új élmények és megfigyelések formálódnak filozofikus „magánkrónikává”. Az olvasó kedve szerint dönthet, hol indul el a szellemi labirintusban, mert a jegyzetek nem állnak közvetlen függőségi viszonyban egymással, bár a rendszerezés során kialakítottunk egy követhető kronológiai/tematikai sorrendet.

Két fejezet újszerű tartalma miatt előzetes kiemelést érdemel: az egyik, amely a magyarságunkat kulcskérdéssé teszi, s a másik, amely a drámaíró konfessziója a műfajról és a drámaírói sorsról.

Végezetül kívánom mindenkinek, hogy olvasóként meglepetésekkel teli, emlékezetes kalandban legyen része.

 

Borsos Attila