Hova lett a Rózsa Lelke?

I. felvonás

A GORILLA

…Azt is mondják, hogy mindenféle szökevények kószálnak errefelé a hegyekben. Maga mit tud erről?

MARCUS

Előfordul. Közel a határ. A legtöbbjük megfagy útközben. Vagy éhen hal. Most jön a tavasz, majd kiolvadnak.

A GORILLA

Mit keresnek szökött hadifoglyok egy semleges országban?

MARCUS

Semleges országot.

A GORILLA

…Elég üres ez a maguk rohadt gyógyszállója.

MARCUS

Megválogathatná a szavait. Mi egy félistenről vagyunk elnevezve. Most, hogy vége lesz a háborúnak, az emberek majd ráérnek a lelkükkel is törődni, és akkor megindul nálunk a bolt. Pláne, ha az egész világon híre megy, hogy milyen illusztris személyiségek szoktak itt gyógyulást keresni.

A GORILLA

Még csak az hiányzik, hogy híre menjen. A legszigorúbb inkognitó! Nem értette meg?

MARCUS

Nem a maga elnökére gondoltam…

A GORILLA

Miféle elnökről beszél itt? Egyetemi tanár Princetonból. Tessék! Ide is azt írtuk be. És igaz is. Az elnöksége idején is megtartja katedráját.

MARCUS

És ön micsoda mellette?

A GORILLA

Őrangyal.

MARCUS

És a vendégkönyv szerint?

A GORILLA

Menedzser.

MARCUS

Bizonyára órát és csokoládét jött eladni a svájciaknak…

A GORILLA

Jó ötlet. Ha beüt, adok províziót.

MARCUS

A mi gyógyulást kereső illusztris vendégeink eddig csakis európaiak voltak. Például Nietzsche Frigyes úr.

A GORILLA

Melyik szobában van?

MARCUS

Már elhunyt. Gyászolja az egyetemes filozófiatörténet.

A GORILLA

És ő mitől volt olyan illusztris?

MARCUS

Ő találta ki, hogy meghalt az isten.

A GORILLA

De csak itt Európában. Úgy kell maguknak. Nálunk egy szót sem írtak ilyesmiről az újságok.

MARCUS

Boldog kontinens! Így módjuk lesz majd istent is exportálni nekünk.

A GORILLA

Már megtörtént. Európa népei Wilsont istenként imádják.

MARCUS

A legyőzöttek főként. A német katonák, amikor leteszik a fegyvert: „Gott und Wilson werden uns helfen…”

A GORILLA

Mindenható. Megfordította a háború kimenetelét. És mindentudó. Több doktorátusa van.

MARCUS

Én azt szeretem benne, hogy paradoxonokat mond, mint Jézus Krisztus. „Boldogok a legyőzöttek.”

A GORILLA

A vendégkönyvben egy névre bök. És ez? Ez is valami illusztris személy?

MARCUS

Ne legyen féltékeny. Ez csak egy amolyan európai félisten.

A GORILLA

De milyen nemzetiségű?

MARCUS

Nehéz megmondani. Orosz–ukrán–lengyel–magyar…

A GORILLA

Szóval potenciális merénylő.

MARCUS

Művész!

A GORILLA

A művészek mind anarchisták.

MARCUS

Ez csak pacifista.

A GORILLA

Helyes. Nagyon helyes. Amikor mi itt békét teremtünk, ebben a rohadt Európában, legyen is mindenki pacifista.

MARCUS

Ez már a világháború alatt is pacifista volt.

A GORILLA

No ugye? Kibújik a szög a zsákból.

MARCUS

Az önök elnöke is pacifista volt, a világháború idején is.

A GORILLA

Ő ezt egyeztette a hadiiparral. Reméljük. De azért vigyázunk rá.

MARCUS

Legyen nyugodt. Most az önök jöttére átköltöztettük Nizsinszki urat az emeletről a földszintre és egy másik szárnyba. Családostul.

A GORILLA

Az is van neki?

MARCUS

Nem szükségszerű. De van… Az ott a kislánya.

A GORILLA

Mit csinál itt, ilyen kora reggel?

MARCUS

Várja az apukáját.

A GORILLA

És az mit csinál ilyen kora reggel?

MARCUS

Sétál.

A GORILLA

Mikor ment el?

MARCUS

Éjfél felé.

A GORILLA

Milyen hideg lehet most kint?

MARCUS

Mínusz tíz fok. Celsius szerint.

A GORILLA

Az Fahrenheit szerint mennyi?

MARCUS

Fagyhalál.

A GORILLA

Nem csoda, ha aggódik apukájáért, szegényke.

MARCUS

Van a művész úrnak jó meleg cobolybundája.

A GORILLA

Mellékesen int Ariellának, részvéttel és barátkozóan.

MARCUS

Szegényke néma.

A GORILLA

Mérges. Azért kifejezi magát, szegényke.

MARCUS

Metanyelv. Korporális. Apjától tanulta. Nagy művész!

A GORILLA

Kitör. És mi a fenét csinál itt maguknál évek óta egy ilyen közép-kelet-európai pacifista félisten?

MARCUS

Tetteti, hogy őrült.

A GORILLA

Na! Maguknak se lehet könnyű.

MARCUS

Nálunk a legnagyobb lángelmék szoktak keresni gyógyulást. Ők a mi specialitásunk. Én azért jöttem ide egyetemi tanulmányaim mellett éjszakai portásnak, hogy mindennap láthassam Nizsinszki urat.

A GORILLA

De ha szimuláns? Miért nem rúgják ki?

MARCUS

A szimuláns csak annyiban különbözik az igazi betegtől, hogy jóval nehezebb kezelni. Meg aztán egy idő múlva már nem is kell neki nagyon szimulálnia. Úgy belejön. Egy-két hét…

A GORILLA

Na, na! Mi csak egy víkendre jöttünk.

MARCUS

Szerencséjük.

A GORILLA

Egy ügyes szimuláns aztán minden büntetőjogi következmény nélkül akár gyilkolhat is, ugyebár?

MARCUS

Önnek hogy rájár az esze mindig a gyilkolásra. Mi ez? Rögeszme?

A GORILLA

Foglalkozásommal jár. Az őrangyal – kivégzőangyal.

MARCUS

Nem kell beszarni! Nem pokolgép.

WILSON

Az apartman csakugyan királyi. De ezektől az üdvlövésektől eltekinthetnek. Én éppen olyan köznapi ember vagyok, mint akárki más. Bár amikor a George Washington befutott velem Brest kikötőjébe, a franciák is huszonegy ágyúlövéssel fogadtak… Egy… kettő…

A GORILLA

Mindenki a földre!

WILSON

Kíséretem túlzottan aggódik testi épségemért. A legutóbbi merénylet óta ez természetes.

WILSON

Három! Ennyi talán elég is… Tartsuk magunk az inkognitóhoz.

MARCUS

Svájcban ágyúszó? Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen jó humoruk van az amerikaiaknak. Amit önök pokolgépnek vagy ágyúszónak gondolnak, az a közeledő tavasz hírnöke. Ébred a természet. A francia Riviérán most virágzik a mandula meg a mimóza, itt nálunk, Sankt Moritzban és körben az egész Engadinban ilyenkor megindulnak a lavinák. Az erősebb napsütés hatására a jégtakaró olvadozni kezd, s elég a csúcsokon egy fuvallat, egy madárszárnysuhintás, egy zergepata-dobbantás… S íme!

A GORILLA

Feltápászkodik. És ez? Most hóvirág vagy ibolya?

MARCUS

Ez már csak az előző visszhangja. Most mindjárt jön majd a visszhang visszhangja. Piano… Pianissimo…

Dr. ZARA

Azért ne vezényelje!

WILSON

Piano, pianissimo. Ez szép. Elhal az ágyúszó. Csak a visszhangja hallatszik. Aztán már annak is csak a visszhangja… Pianissimo! Örök béke… Lehet, hogy egyik beszédemben felhasználom majd mint metaforát. Köszönöm. Érdemes volt Svájcba eljönni!

A GORILLA

Azért jobb lett volna ezt a kis húsvéti vakációt inkább a francia Riviérán töltenünk.

WILSON

Énnekem mindennél többet jelent ez a magaslati levegő. Hunyt szemmel lélegzik, mélyeket, szinte átszellemülten.

Dr. ZARA

Alpesi. 1856 méter.

WILSON

Hogy mondta? 1856? 1856? Fantasztikus! 1856-ban születtem.

Dr. ZARA

Gratulálok. Mi itt pont 1856 méter magasan vagyunk a tenger színe fölött.

WILSON

Hunyt szemmel. Én inkább úgy érzem, 1856 méterrel közelebb vagyok az Istenhez.

Dr. ZARA

Méltóztassék megengedni, hogy ezeket a szavakat beírjam gyógyszállónk aranykönyvébe.

WILSON

Tetszik? Életrajzíróim szerint sikereimet részben annak köszönhetem, hogy frappánsan tudok fogalmazni.

Dr. ZARA

Wilson tizennégy pontja! A népek önrendelkezési jogai…

WILSON

Egy ihletett pillanat gyümölcse volt. Csak úgy jött. És nem volt hatástalan. Mi?

Dr. ZARA

Hallatára a központi hatalmak katonái eldobálták a fegyvereiket. Vége lett az első világháborúnak.

WILSON

Az első és utolsónak, igazgató főorvos úr. Nem lesz több! Képzelje, idejövet született egy újabb frappáns jelszavam. A hálókocsiban ötlött eszembe, amikor alagutakon be, alagutakon ki csattogott velem a vonat. A tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte halott fénye ragyogott a csúcsokon. Ó, ez az én húsvét éjszakám! Én szokás szerint nem aludtam… Virrasztottam, mint az apostolok… És akkor – megvilágosodott előttem egy új Slogan.

Dr. ZARA

Meghallhatom?

WILSON

Elsőnek! Az új jelszót magán próbálom ki. Figyeljen: „Wilson elnök kilencvenkilenc évre, kilencvenkilenc százalékosan garantálja a világbékét…” Na?

Dr. ZARA

Ejha! Elnök úr… Ez igen! És miért nem mondja, hogy száz évre, százszázalékosan?

WILSON

Mértéktartásból. Tetszik? Ez fontos. Pedig ön igazgató főorvos úr, mint kísérleti malac, talán nem is mérvadó. Önök, svájciak, már több száz éve élnek száz százalékos békében. Ilyen alpesi levegőben. Ilyen istenközelben. Ezért is jöttem én ide magukhoz ezen a húsvéton, egy nagy lélegzetet venni. Havas hegyeket és azúr tengerpartot kínáltak nekem hétvégi pihenőre Franciaországban is. De itt maguknál a havasi legelőkön nincsenek katonasírok. Itt nincs a levegőben vérszag és lőporszag. És nincs az a penetráns Napóleon-szag, amely Párizsban a kövekbe is beette magát. Clemenceau nehéz posztóruháján is ezt érzem. Tudja, mit szenvedek? Ezt már mint orvosnak mondom. Mióta az Óvilág földjére tettem a lábam, éjszaka nem alszom… De ezt már mondtam. Nem?

Dr. ZARA

Mit csinál?

WILSON

Éjszakánként? Imádkozom és dolgozom. Mennyi kábel jön hazulról is. Nyakig vagyok bennük. Nem hoztam titkárt magammal. A párizsi szállodaárak mellett tudja, milyen megtakarítás ez? Dolgozom és sírok. De erről csitt! Az Egyesült Államok elnöke nem ülhet a béketárgyalásokon kisírt szemekkel. Szerencsére ez a szemüveg sokat elföd. Leveszi szemüvegét. Arcát gyűri. Súlyos?… Őszintén!

Dr. ZARA

Egy kis depresszió. A megfeszített munka banális tünete.

WILSON

Tekintsen akkor engem egy banális szenvedő embernek. Megegyeztünk? Az újságírók nem tudhatnak arról, hogy ideszöktem. És a történelem se fog tudni róla. Há-há-há!

Dr. ZARA

Bámulom a hidegvérét, professzor úr. Nem egy kivételes lángelme megfordult itt nálam, de a tavaszi lavinákat egyik se bírta idegekkel. Ám ön csak neveti. Visszavonom azt a kis depressziót is.

WILSON

Az fél a világvégétől, akinek van félnivalója az utolsó ítéleten. Amikor a bíró el fog jönni… Én az örök bírótól jutalmamat várom… Nézze ott azt a kisdedet. Zeng a világ körötte, és ő is önfeledten játszik bábujával. Mert övé a mennyek országa. És ő ezt tudja. Hozzá akarok hasonlítani. Mélyen meghajol Ariella felé. Ki vagy te, bájos gyermek?

A GORILLA

Néma!

Dr. ZARA

Nizsinszki kislánya.

WILSON

Még egyszer meghajol, még mélyebben. Kisasszonyom, adja át hódolatomat édesapjának. Tudtam, tudtam, hogy itt megláthatom őt…

ROMY

Hol a férjem?! Erre a szörnyű robajra riadok. A szobáját se találom. Hová költöztették őt? Csak nem temette el ez a lavina? Ariellához, egy másik, már konvencionális hangon. Idegen bácsiknak nem integetünk. Megértette?

WILSON

Én bátorkodtam tisztelettel üdvözölni a kis kisasszonyt.

ROMY

Vissza se integetünk. Egy barátságos bólintás… Mutatja Ariellának, hogy hogyan kell barátságosan bólintani. Rámosolyog Wilsonra, szertartásosan, de azért rá is kacsint, kis kihívó frivolsággal. S indul a lépcső felé. Megnézhetem, hogy nincs-e odafönt a férjem?

Dr. ZARA

Abban a lakosztályban most a professzor úr lakik.

ROMY

Ön professzor? Szinte sejtettem. És nincs önnél a férjem véletlenül? A megszokás nagy úr.

WILSON

Mister Nizsinszkinek én hódolója vagyok, de személyesen nem volt szerencsém… És nagyon sajnálom, hogy miattam átköltöztették önöket.

ROMY

Ó, mi abba az úgynevezett királyi lakosztályba csak úgy kerültünk, hogy töküres volt a gyógyszálló. A főorvos úr végtelen jóindulatából… Mostanában már a számlánkkal is bajok vannak. Súgva. Rossz fizetők lettünk.

Dr. ZARA

Mit se tesz! Mit se tesz!

ROMY

Rendezni fogjuk a tartozásunkat, igazgató főorvos úr. Mára ide várjuk a férjem volt impresszárióját, Párizsból. Nagy összeggel tartozik nekünk… Hosszú volt ez a háború. Itt, a békés Svájcban is. Megviselt minket. Idegileg, anyagilag.

WILSON

Vége van.

ROMY

És ha újra kezdődik? Hisz volt már itt harmincéves háború is. Hétéves is, százéves is!

MARCUS

Egy szavahihető államférfi húsvéti üzenetében ma kinyilatkoztatta, hogy 99 évre garantálja a békét, 99 százalékos biztonsággal.

ROMY

Ó, az az államférfi csakis Wilson elnök lehetett. Ugye ő volt?

WILSON

Tűz! Tűz! Ön is híve talán Wilsonnak? Ha szabad politikai nézeteit firtatnom…

ROMY

Mit titkoljam, százszázalékosan híve vagyok. A férjem meg egyenesen isteníti őt. A naplójában csak róla ír. Wilson! Wilson! De ugye nem beteg?

WILSON

Kicsoda?

ROMY

Wilson… Én a lapokban olvastam. Kis csend. Annyi mindent összeírnak…

WILSON

Az nagy csapás volna az emberiségre.

Dr. ZARA

Makkegészséges! Ezt meg én garantálom. Mint orvos.

WILSON

Hány évet garantál neki, igazgató főorvos úr?

Dr. ZARA

Én kilencvenkilencet. Ami aztán még utána jön, legyen a gondviselés dolga. Nem szabok határt.

WILSON

Nem is kell. A családjában voltak már páran százévesek. És Wilson tud ügyelni az egészségére. Reggel tornázik. Mutatja is. Fut. Nem iszik egy csepp alkoholt sem. A dohányzást még a munkatársainak is megtiltotta.

ROMY

Az én férjem még húst se eszik!

WILSON

Brávó!

ROMY

Jól ismerem ezt a Wilson-féle típust. Tavalyelőtt, amikor Amerikában vendégszerepeltünk, megfigyeltem. Gyakori… Ön is egy ilyen típus, professzor.

WILSON

Mit olvas le az arcomról?

ROMY

Határozottságot. Idealizmust. A kékszeműek lelki tisztaságát. S olyan kedvesen félszegek a nőkkel, mintha mindnyájan papi családban nőttek volna fel.

WILSON

Köszönöm. Köszönöm. Ehhez még tegye hozzá, ami Wilsont illeti, ha az örök béke ügyéről van szó, ő nem alkuszik meg egy jottát sem.

ROMY

Milyen kár, hogy ez a nagyszerű ember nem látta Nizsinszkit, amikor ott táncolt. Az impresszárió szerződésben kötelezte magát, hogy ott lesz a színházban a Kongresszus, a Fehér Ház, az olajkirály, az acélkirály…

WILSON

Emlékszem. Még én sem mehettem el. Egyszerű professzor létemre. Az ön férje német zenére táncolt, asszonyom! Már nem is tudom, ki volt. Schumann vagy Strauss? Mindegy. Mondja, miért nem táncolt antant zenére? Vannak kitűnő zeneszerzőink nekünk is.

ROMY

Mondtam én neki.

WILSON

Ha majd újra fellép…

ROMY

Fel! Fel! Csincsilla ma ezért is jön. A híres impresszárió. Hogy visszacsábítsa… Mit gondol erről a főorvos úr? Van remény?

Dr. ZARA

Én garantálom. Én ma mindent garantálok. A mai – úgy látszik – a csodák napja.

WILSON

Holnap feltámadás.

ROMY

Felsikít. És lehet, hogy ez temette el apukádat!

ARIELLA

Artikulálatlanul felsikít, együtt az anyjával, de a kicsi egyre hisztériásabban, nem hagyja abba.

Dr. ZARA

Azt hiszem, a kisdednek pihenésre volna szüksége.

ROMY

…Mindene az apja. Ringatja kislányát az ölében. Meséli neki, ezredszer. Éjszaka az őserdőben holdfénynél táncolt egy gyönyörű tigris… De hisz nem is tigris volt, hanem egy foltos párducfiú… Debussy Faunjának a motívumát dúdolgatja. S Ariella az ölében elhallgat, elszenderedik. S a párducfiú hatalmas ugrásokkal szökik fel a levegőbe… Ariellával szeretne játszani…

MARCUS

Ha a bolt egyszer megindul.

A GORILLA

Ez is Közép-Kelet-Európa lesz?

MARCUS

Amikor baj van a világban, az emberek keletről nyugatra mennek.

A GORILLA

És hátha azért van baj a világban, mert túl sok ember jön keletről nyugatra…

MARCUS

Ez a szokásos rasszista magyarázat. Nekem van rá egy kozmikus magyarázatom… A nyugatra szálló nap után menve úgy érezzük, hogy meghosszabbítjuk az életünket… Szabad az útleveleket, uraim?

Dr. ZARA

Wilsonhoz. Csincsilla úr, igazi nevén Gyagilev! Ismeri?

WILSON

Láttam őket Párizsban. A tiszteletemre adott díszelőadáson. S nyilván ő is láthatott engem…

WILSON

Ilyen magasban mindig elfog az emlék. Hétköznap beszökdöstem apám templomába, felmásztam a szószékre és szónokoltam az üres padoknak. „Quo usque tandem abutere Catilina patientia nostra…” Há-há-há!… És úgy éreztem, hogy a padok megtelnek, ott a kisváros népe, ott van egész Amerika…

MARCUS

Kozmikus migrációs elmélete folytatásaképpen sürgölődése közben egy Babits-verset dudorászik:

CSINCSILLA

Connaisseurként. Fülbemászó. Ön művésznek készül? Készen arra, hogy máris támogassa.

MARCUS

Filozófusnak. Ezt a verset Nizsinszki úr anyósától hallottam. Imád közép-kelet-európai költőket szavalni. Nagy tragika. Ismeri?

CSINCSILLA

Alig várom, hogy személyesen megismerjem. Ő hívott ide minket. Vászláv Nizsinszki úr itthon van?

MARCUS

A hegyekben sétál. Szokása szerint.

CSINCSILLA

Már reggeli séta?

MARCUS

Még éjféli.

CSINCSILLA

Társtalanság, mi?

MARCUS

Hogy Romy ne hallja. Após, anyós, feleség, gyerek, néha egy sógornő is.

CSINCSILLA

Családdal súlyosbított társtalanság. Ennél nincs rémesebb. És a hegyek közt mit csinál?

MARCUS

A fákat ölelgeti – azt mondják.

CSINCSILLA

Nem csodálom.

A GORILLA

Én megnézem azokat a fákat. El.

MARCUS

Hogy a Gorillától tiszta a levegő, még azt is hozzáteszi. Ő, aki soha nem hajlandó húst enni, a konyhán elkéri a megmaradt bécsi szeletet, bélszínt, hátszínt és viszi magával…

CSINCSILLA

Maga, fiatalember, bizonyára kedveli Nizsinszki urat? Ugye?

MARCUS

Hotelportási tartózkodással. Igen, uram, ő nagyon szeretetre méltó.

CSINCSILLA

És táncol? Gyakorol?

MARCUS

Nem. De készül egy táncra, amellyel ő megváltja a világot.

CSINCSILLA

Ráférne.

MARCUS

A legnagyobb mértékben, uram. És Nizsinszki úrtól kitelik, hogy megcsinálja.

CSINCSILLA

Ezért kezelik itt… Mi?

MARCUS

Igen uram, mert mi lesz, ha sikerül.

CSINCSILLA

Gondolja? Én szkeptikus vagyok. A világ nehezen szánja rá magát, hogy megváltva legyen.

MARCUS

Nietzsche azt írja, hogy ő csak olyan megváltóban hajlandó hinni, aki táncolni tud. Nem gyönyörű? Lehet, hogy Jézust is azért szögezték oda a keresztfához, nehogy húsvét ünnepén még táncra perdüljön.

CSINCSILLA

Nizsinszkit meg a felesége szögezte ide az Alpesek szikláihoz…

ROMY

Alvó gyermekét a mély öblű bergère-ben hagyva, előjön. Nini! Csincsilla! Jött, hogy megszabadítsa az általam leláncolt Prométheuszt?

CSINCSILLA

Ó, Pulszky kisasszony! Bocsánat, én így szoktam meg, amikor magácska még csak folyton feltünedezett az Orosz Balett nyomában… A lerázhatatlan Pulszky kisasszony! Aztán egy óvatlan pillanatban Nizsinszkiné lett. Furcsán hangzik „Nizsinszkiné”. Maga már megszokta?

ROMY

Az én fülemben már a lánynevem cseng furcsán. Bemutatnám a kislányunknak. De alszik. Ugye, milyen édes. Tisztára az apja. Imádják egymást.

CSINCSILLA

Lám, az emberiség, dacára ennek a háborúnak, feltartóztathatatlanul szaporodik. Bemutatás. Ballerino! Ballerino az új felfedezésem. Vászláv szerepeit táncolja. Pár hete sikerült őt kicsempésznünk Kijevből.

ROMY

Nem tud beszélni?

CSINCSILLA

Tud, de jól nevelt.

ROMY

Ha egy hölgy szól hozzá?

CSINCSILLA

Az én nevelésem. Nála már fokozottabban ügyelek, hogy ne tanuljon meg nyugat-európai nyelvet.

ROMY

Vászláv kimondott nyelvtehetség. Felnevet.

CSINCSILLA

Sajnos.

A BALLERINO

Mosolyogva nyújt Romy felé egy pompás síróbabát.

CSINCSILLA

Kedves Romy, ezt majd adja át a kis Nizsinszki kisasszonynak.

ROMY

Az ön udvariassága mindig felülmúlta az ön igazi érzéseit.

CSINCSILLA

Képmutatónak tart? Az ön iróniája viszont veszélyezteti az ön és családja érdekeit.

ROMY

Ne kerteljünk. Mi halálos ellenségek vagyunk, Csincsilla úr. Hisz ugyanazt az embert szeretjük.

CSINCSILLA

Épp ezért potenciális szövetségesek is.

ROMY

A hosszú út után egy konyak?… Marcusnak kiált. Három poharat!

CSINCSILLA

Kettőt. Ballerinóra. Orosz, de absztinens.

ROMY

Nagyon komolyan. Most majd elválik, hogy melyikünk szereti őt jobban.

CSINCSILLA

Az, aki képes őt megmenteni.

ROMY

Mindent megpróbáltunk. Kapcsolatban vagyok Svájc legnevesebb pszichiátereivel. És nemegyszer visszautazom Bécsbe is, ahhoz a méregdrága Freud Zsigmondhoz.

CSINCSILLA

Így hurcolja őt orvostól orvoshoz?

ROMY

Férjem nem is tud ezekről az útjaimról. Ő azt hiszi, tőzsdézni járok Zürichbe. Helyette viszem a naplóit. Már amit el tudok csenni belőle. Mert dugdossa előlünk.

CSINCSILLA

Nem csodálom.

ROMY

Itt is megkapja az állandó és diszkrét orvosi ellenőrzést.

MARCUS

Meghozta a konyakosüveget és poharakat. Ez a gyógyszálló arról híres, uram…

CSINCSILLA

Hogy már itt kezelték Nietzschét. Készültem. És kit még?

MARCUS

Nizsinszki úr neve máris elhomályosítja a Nietzsche úrét.

CSINCSILLA

Remélem, Nietzsche úr rémes hidegvízkúrái óta azért haladtak itt is a korral.

MARCUS

Igen, uram, most már mi is elektromos áramütésekkel gyógyítunk.

CSINCSILLA

A fiatal portás alig leplezett iróniájára Csincsilla is rejt egy csöpp iróniát a válaszába. Modern! Ejha!

MARCUS

Igen, uram, bár lehet, hogy húsz év múlva a leghaladóbb elektrosokkra is azt mondják majd, borzadva, micsoda középkor! Mint most mi mondjuk az ördögűzésre.

CSINCSILLA

Szegény Vászláv…

ROMY

Amire ez a konfidens portás célozgatott, igaz. Szinte provokatívan kivágja. Mi már ördögűző papot is hívattunk ám hozzája!

CSINCSILLA

Kit? Mit?

ROMY

Anyukám jóban van a pápai nunciussal. Ő segített, diszkréten… A lábát verték virgáccsal, azt mondták, abban van az ördög.

CSINCSILLA

Hát hány pap volt?

ROMY

Csak egy. De két ministránssal jött. Rómából.

CSINCSILLA

A huszadik században! Abszurdum!

ROMY

Ennél már csak az nagyobb abszurdum, hogy én, Nizsinszkiné őnagysága, beleegyeztem, hogy anyukám ezúttal ne ördögűző papot, hanem magát az ördögöt hívassa ide… Ha nem tudná, a férjem nemegyszer így emlegeti magát a naplójában. Gilagyev az ördög. Proszit!

CSINCSILLA

Gyagilev!

ROMY

Gyilagev az ördög. Mindig rosszul írja le a maga nevét. Azt hiszem, akarattal. Lagigyev az ördög. Vagy Vagyileg?

CSINCSILLA

Hidegen, tónust váltott. Mikorra várható Nizsinszki úr visszatérte sétájából?

ROMY

Volt, amikor éjszakákon át vártam én is. De akkor nem voltak lavinák.

CSINCSILLA

És hogy bírják ezt?

ROMY

Megszoktuk. Bár ezt sohasem lehet megszokni. És közben várom ezeket a mennydörgéseket. Érti: VÁROM. Na, na, még! Befogja a fülét.

CSINCSILLA

A hisztériás jelenettől félelmében maga is hisztérikusan. Ne sikítson! Kérem, ne sikítson. Ő is befogja a fülét.

MARCUS

Óhatatlanul felmerül bennem megint a gyanú. Hogy ha ilyen szenvedélyesen féltjük valakinek az életét, vajon nem a halálát akarjuk-e?

ROMY

Mentse meg őt, Csincsilla.

CSINCSILLA

Maguktól?

ROMY

Tőlünk. És minket tőle. Most iszik. A mi családunkon valami végzet ül. Mi vonzzuk a tragédiákat. Bizonyára hallotta, hogy édesapám öngyilkos lett. Tudja, hol lőtte főbe magát? Elment ezért Ausztráliába. Ott, egy temetőben. Iszik. Miért választotta őt élettársnak az anyám? És én Nizsinszkit? Iszik. Miért? Hogy legyen egy ilyen néma kislányunk?! Felrázza. Beszélj már!

CSINCSILLA

Én is egy rossz hírt hozok. Oroszországból.

ROMY

Vászlávnak akkor egy szót se!

CSINCSILLA

És magának? Elmondhatom?

ROMY

Én elviselek mindent.

CSINCSILLA

Vászlávnak volt egy bátyja.

ROMY

Van! A Szaniszló…

CSINCSILLA

Már nincs. Csend. Megígérem, Vászlávnak egy szót se.

ROMY

Jaj, Istenem… Mindig ki akarta hozatni ide. Írta neki a meghívóleveleket. Hogy itt majd meggyógyítják. Felnevet. Őt is!

CSINCSILLA

És maguknak sikerült a meghívóleveleket elfogni?

ROMY

A mostohaapám az ilyesmiben felülmúlhatatlan. Mi történt a szerencsétlennel? Bár talán jobb is volt neki.

CSINCSILLA

Nem hiszem. Még elmondani is… Engedje meg, magának se. Egy szót se. Hogy hogy lett vége.

ROMY

Amik most Oroszországban folynak… Akkor hát Vászláv tovább fogja írni a meghívóleveleket.

CSINCSILLA

Most már hadd írja. Az egyik majd visszajön. MEGHALT.

ROMY

Hogy a Vászlávé is – milyen egy család! Leül alvó kislánya mellé. Ölébe veszi. Szaniszló tizenöt éves korától nem beszélt. Vászláv szerint ez azért volt, mert ő játék közben letaszította bátyját a lépcsőn… Gyengéden csókolgatja Ariellát. És most a svájci hegyek közt eteti a kóbor orosz hadifoglyokat…

CSINCSILLA

Öcsikéit, bátyuskáit. Félelmetes erővé tud lenni a bűntudat. S talán ezzel szemben valami más erőt akarna bevetni. A kerekeken járó, jelenetekkel kipingált, rézveretes zeneszekrényhez megy – orgue de barbarie – s megtekeri a kurbliját. Felzeng a FELHÍVÁS KERINGŐRE. …Hallja? A szférák zenéjét? Molto misterioso… Lassít. Con nostalgia!

MARCUS

Na, mi ez?

A GORILLA

Karl Maria Weber Felhívás keringőre, avagy A Rózsa Lelke. Hector Berlioz átiratában.

MARCUS

Micsoda kiképzés!

ROMY

Kislányának meséli. És most jön az, amikor apukád rózsasziromlevelekkel borítva beröpül az ablakon. És nem is száll le a földre, hanem egy pillanatig – egy végtelenül hosszú pillanatig – állva marad a levegőben.

MARCUS

Még lebeg, még lebeg, még lebeg… Ez az a híres levitáció! Amire csak a szentek, mágusok és sámánok képesek. Bizonyára tömegszuggesztión alapult. Mert aki megpróbálta lefényképezni, annak elégett a fotografáló lemeze. Oly erős volt Nizsinszki úrból a sugárzás? Vagy talán katapultálták? Rugók voltak a balettcipőjében? Mi az igazság?

CSINCSILLA

őszintén. Nem tudom. Folytatja, viharosan, a kurbli tekerését.

MARCUS

És most száll le a földre Ariella apukája, kerengve, mint egy rózsalevél.

A GORILLA

Hogy egy svájci hotelportás is miket tud.

CSINCSILLA

Lelkesen teker. Brávó, fiacskám, brávó!

MARCUS

Nálunk Nizsinszki úr már érettségi anyag. Visszamegy a helyére.

A GORILLA

Azért egész ügyes kis sláger ez… Fütyörészi tovább a motívumot.

CSINCSILLA

Könnyeit törölgeti szivarzsebéből előkerült selyemkendőjével.

ROMY

Bizony, Csincsilla, itt Svájcban ő már tananyag. Hogy a Rózsa lelke felröpült, attól számítják a huszadik századot.

CSINCSILLA

Látja, Romyka, nem szenvedtünk hiába. Érettségi tétel a mi Vászlávunk.

ROMY

Lehet, hogy már fejébe szállt a konyak. Milyen kár, Csincsilla, hogy maga nem volt ott azon a hajón, amelyiken az Orosz Balett ment akkor Dél-Amerikába… S az egyik első osztályú kabinban ki húzódott meg ugrásra készen? Kicsoda? A LERÁZHATATLAN Pulszky kisasszony.

CSINCSILLA

Hát ha én ott vagyok… Lenyeli.

ROMY

Kacag. A tengerbe dobott volna?

CSINCSILLA

Ez nem is illik magához. Ezt a hajóutat előttem emlegetni.

ROMY

Azon az egzotikus éjszakán, amikor átléptünk az egyenlítőn, a kapitány álarcosbált rendezett. Áttangóztunk erről az unalmas északi féltekéről a boldog, buja délire…

CSINCSILLA

Szadista! Csak egy nő lehet ilyen szadista!

ROMY

Én matrózfiú voltam…

CSINCSILLA

El tudom képzelni magácskát, csinos lehetett matrózruhában.

ROMY

Ha velünk van, én megpróbáltam volna magát is elcsábítani, Csincsilla.

CSINCSILLA

Ez az esély teljesen elképeszti. Szóhoz nem jut, járkál. Kihúzza magát. Elnézést, hogy ilyen tegnapos szakállal vagyok… Hálókocsiban nem tudok borotválkozni. Megvágom magam… És Vászláv mi volt?

ROMY

Bajadér.

CSINCSILLA

…Bajadér. Szép pár lehettek.

ROMY

Igen. Sikerült elcsábítanunk egymást. Másnap a kapitány összeadott.

CSINCSILLA

A kintornához megy. Babrál rajta. Másról beszél. Ebben a kintornában benne van az Orosz Balett egész repertoárja. Igor Sztravinszkijtól kaptam. Tekerni kezdi. Schumann Karneválja. Erre emlékszik?

ROMY

Ebben láttam őt először. A Városi Színházban. Budapesten.

CSINCSILLA

Abbahagyta a zenét, de néha egyet-egyet teker a kurblin.Megvannak Vászláv jelmezei?

ROMY

Persze. Egy egész kicsi utazóládában benne van minden. A Faun, a Petruska, Arlecchino. Azok a könnyű batisztingek, amelyeken áttetszenek a gyönyörű izmai. Néha én is előveszem őket. Még őrzik az izzadsága nyomát és illatát.

CSINCSILLA

Hol az a láda?

ROMY

Hol volna? A hálószobámban. Csak most ez a ripsz-ropsz átköltözködés…

CSINCSILLA

Keresse meg. Adjon belőle egyet… Nyugodtan. Nem vagyok fetisiszta. Ballerino a jelmezt majd felölti és körbetáncolja Nizsinszkit. Erre a zenére. Egy-két taktus. Felébresztjük benne a kialudt művészi becsvágyat. Meglátja, kedves Nizsinszkiné, vissza fog találni a férje a régi sikerei útjára ebben az új világban is.

ROMY

Szólok a szüleimnek, hogy megérkezett… Hallod, Ariella, mi majd ülünk a sötét nézőtéren és meglátjuk apukádat. Ő lesz a Rózsa lelke… Megkeressük neki azt a foltos párducfiú trikóját is.

CSINCSILLA

A portástól. Van-e itt valami tágas táncteremféleség?

MARCUS

Ez a hodály nem elég tágas? És magas is. Ha esetleg Nizsinszki úrnak még ma is sikerülne fellebegnie.

CSINCSILLA

Szkeptikus mosollyal ingatja a fejét. Nézze, fiatalember, én nem szeretném, ha rám sütnék, hogy nőellenes propagandát űzök, de a szentek, a nagy csodatevők a legritkább esetben szoktak házaséletet élni. Családban elillan a karizma. Maga nem gondolja?

MARCUS

A szentek története önt látszik igazolni, uram, de Nizsinszki úr karizmája a házassága óta is egyre nő. Most maximális.

CSINCSILLA

Ezek után témát vált. A fontos az, hogy legalább ez a ramazuri egyelőre befejeződött. Az első világháború.

MARCUS

Párizsban mit mondanak? Mi lesz?

CSINCSILLA

Cigarettaszünet. A következő világháborúig. Az angolok megkapják a német gyarmatokat. A franciák megszállják a Ruhr-vidéket. Mi lesz? A legyőzöttek megalázása, kifosztása… A térképek átrajzolása. Ez lesz.

MARCUS

De hisz ez ellentétben van a wilsoni elvekkel!

CSINCSILLA

Azokkal az elvekkel Wilson is ellentétben van már.

MARCUS

Nizsinszki úr a naplóit egyenesen Wilsonnak írja. Neki akarja elküldeni.

CSINCSILLA

Melyiknek?

MARCUS

Melyiknek? A világmegváltónak.

CSINCSILLA

Emlékszik maga az evangéliumokra? Az utolsó vacsorától kezdve az az egész nagypéntekre virradó éjszaka hogy milyen rettenetesen zavaros volt… És nemcsak Jeruzsálemben volt zavaros. Párizsban tegnap arra virradtunk, hogy Jézus és Júdás azonos személy: Wilson! Nem is tudom, hogy egy ilyen száznyolcvan fokos fordulatot hogy lehet bírni ép idegekkel.

MARCUS

Ezt éppúgy nem szabad megmondania Nizsinszki úrnak, mint azt, hogy a bátyja szörnyű halált halt. Hirtelen. Jön!

CSINCSILLA

És én meg itt vagyok egynapos szakállal! Elsietne. Aztán Nizsinszki rég hallott hangja hallatára megáll a háttérben.

NIZSINSZKI

Még fiatal ember. Pulóverben, félcipőben, térdig havas lábbal, nagykabát és sapka nélkül. Játékosan, csukott szemmel tapogatózik be, egy alvajáró biztonságával. Ugye, így is idetaláltam? Egyre többet járok behunyt szemmel – mint amikor szembekötősdit játszottunk gyerekkorunkban, de az játék volt…

MARCUS

Belékarol. És ez most?

NIZSINSZKI

Gyakorlatozom, hogy hazataláljak akkor is, amikor már megvakultam. Fönt a havas hegyek közt megszoktam, hogy belenézzek a tűző napba. Utána gyönyörű színes karikák ugrálnak a szemem előtt! Ha látnád! Majd megfestem őket és akkor láthatod. Neked is adom a képet. Ráírom a nevem. Sok pénzt fog érni.

MARCUS

Biztos. Már nagy borravalót ígértek nekem, ha lopok Nizsinszki úr naplóiból.

NIZSINSZKI

Ne tedd! Azt ne tedd! Én megölöm, aki a naplóimhoz hozzányúl! Az olyan, mintha az én meztelen testemen kotorászna, belenyúlna a fejembe… De tudod mit? Majd írok neked álnaplót. Őrültebbet, mint az igaziak. Azért fognak csak sok pénzt adni.

MARCUS

Hol hagyta a mester a gyönyörű cobolybundáját?

NIZSINSZKI

Hol? Hol is?… Ráakasztottam egy fára. Nagyon fázott szegény.

MARCUS

És ön nem fél, hogy megfázik? Azt hiszi talán, hogy egy zseni nem kaphat tüdőgyulladást?

NIZSINSZKI

Nyírfácska volt…

MARCUS

Nyírfácska? Itt Engadinban?

NIZSINSZKI

Eltévedt. Idetévedt. A naplóimat is ráaggattam a nyírfácska ágaira. Az igazságomba öltöztettem. Az igazságom melengeti őt. Csak aztán adtam rá a cobolybundát. Leveti magát egy fotelba. Így nem láthatja, vagy nem akarja észrevenni Csincsillát. S képzeld, a végén bejöttek azok az oly régen várt hallucinációk. Milyen boldog lesz a főorvos, ha beszámolok neki. Másfél év óta alig van nagyvizit, hogy meg ne kérdezné: nincsenek-e vízióim vagy hallucinációim? Ezek a tünetek nagyon hiányoznak neki abból a kórképből, amit publikálni fog rólam. „SZEGÉNY NIZSINSZKI DOKTORA VOLTAM.” Bestseller! Az persze őt nem érdekli, hogy az Isten beszél hozzám, mert az nem hallucináció, azt ő is tudja, hogy Isten tényleg beszél hozzám. De ma! Ma igazi hallucinációim voltak. Alig pár perce. Fényes nappal. Képzeld, öregem, jövök le a Kálvária-hegyről és hallani véltem Webernek a FELHÍVÁS KERINGŐRE című művét és éppen abban a Berlioz-átiratban, amelyre valamikor A RÓZSA LELKE című kompozíciómat lejtettem. Szinte röpültem le a hegyről, a zene hallatára, hunyt szemmel, árkon-bokron át, de akkor meg már Schumann KARNEVÁL-ját véltem hallani… Tünetek, egyre súlyosbodó tévképzetek! Fog örülni a főorvos. Ha már nem fizetünk, legalább hallucináljak neki…

CSINCSILLA

A háttérből szinte megigézve jön előre és lekuporodik egy fotelbe, szemben Nizsinszkivel. Csurog a könnye.

NIZSINSZKI

Marcushoz. Azt mondod, hogy csak játék? De jó játék… És most megint! Behunyom a szemem és újból kezdődnek a tévképzeteim!

MARCUS

Újabb zene? Vagy a színes karikák?

NIZSINSZKI

Nem. Most az orrom hallucinál. Hunyt szemmel szinte érezni vélem azt az átható pomádé-, brillantin- és hajfestékszagot, amely évekkel ezelőtt még az álmomba is elkísért. É-é-melyítő egy szag volt!

CSINCSILLA

Hát nem felejtetted el, Vászláv? A hajfestékem illatát sem?

NIZSINSZKI

Szergej Pavlovics, Szergej Pavlovics, látja, hogy mennyivel elviselhetőbb maga, ha csupán egy vízió. Szegény öreg barátom, amióta nem láttam, ön bizonyára megboldogult. Mindig arról ábrándozott, hogy Velencében temessék el, egy kis szigeten. Sikerült? Istenem, hogy kinőtt a szakálla is ott Velencében… Köszönöm, hogy azért meglátogat. De miért nem jön inkább éjfélkor?

CSINCSILLA

Ha tudnád, hogy én azóta csakugyan hányszor meg akartam halni!

NIZSINSZKI

Sejtettem. Ahogy maga engem csak úgy táviratilag kirúgott az Orosz Balettből! Még arra is ügyelt, hogy tíz szónál ne legyen több. „Nizsinszki, Budapest. Hidegkúti ötvenegy. Megszűnt Orosz Balett tagja lenni.”

CSINCSILLA

Ne forgasd a kést a szívemben!

NIZSINSZKI

Hogy is éltem túl ezt a táviratot? És maga! Hogy élte túl? Reggelente féltem végiglapozni az újságot, féltem, hogy valahol a társasági hírek után, a gyászrovatban ott találom a hírt a maga tragikus elhunytáról.

CSINCSILLA

Az első oldalon hozták volna.

NIZSINSZKI

Olyan fóbiám lett ez, hogy leszoktam az újságolvasásról. Bocsásson meg tehát, ha nem vagyok kellőképp informálva. Megböki. Él?

CSINCSILLA

Élek. Szégyellem, de élek. És te?

NIZSINSZKI

Mérhetetlen keserűséggel. Ha igazán élnék, gondolja, hogy szükségem volna efféle hülye játékokra, mint ez is volt? Mintha nem ismertem volna meg ennek az ócska verklinek a hangját már egy kilométerről is.

CSINCSILLA

Meg van döbbenve, feláll. És van valami, amire azt mondhatod, hogy nem játék?

NIZSINSZKI

Tudtam, hogy egyszer találkozni fogunk, s az nem lesz játék.

CSINCSILLA

Soká tartott ez a háború…

NIZSINSZKI

A háború azért tartott soká, mert maga táviratozott és én többé nem táncoltam. Ezért aztán minden rossz rászabadulhatott a világra. Éjszakánként bámulom a mennyezetet, mint a többi százezer fiatal a lövészárkokban. Na! Mikor szakad rám? És tudom, hogy valahol Oroszországban egy ennél sokkal sötétebb tébolyda zsúfolt termében némán fekszik Szaniszló bátyám, s ő is bámulja a mennyezetet… Ez se játék, Gagyilev! Egyik levelemre se jött eddig válasz. A cenzúra, a cenzúra, a cenzúra! Talán már úton van. Talán már Svájcban van.

CSINCSILLA

Van egy olyan közmondás… Hír nélkül lenni, az még jó hír.

NIZSINSZKI

Ha egy kóbor szökevényről beszélnek: Ez ő! És indulok. És már ők is tudják. A Kálvária-domb tetején várnak. A fák, az Isten. Meg ők.

CSINCSILLA

óvatosan. A… tánc?

NIZSINSZKI

A tánc! Persze. Itt… fejben. Éjjel-nappal. És néha nekik is táncolok. Ott fent a hóban. A Petruskát. Ők muzsikálnak a talpam alá. Szájharmonikán. És az a tánc se játék.

CSINCSILLA

Azt mondják, van egy naplód.

NIZSINSZKI

Sőt. Kettő. Az egyikben van az igazság. Ezt a naplómat senki nem ismerheti. Elküldöm Párizsba. Wilson elnöknek. A másik? Azért írom csak, hogy a feleségemnek legyen mit hordania Zürichbe, Bécsbe, az ideggyógyászokhoz… Ja?! A zsebéből különféle kéziratokat szed elő és a szalon vázáiba rejti, minél szembeötlőbben eldugott helyekre. A vadak etetése. Itt majd megtalálják, mint a mókusok a mogyorót.

MARCUS

Én nem kapok mogyorót?

NIZSINSZKI

Nesze… Ez aranyat ér. Tíz frankot nyugodtan kérhetsz érte.

MARCUS

Elolvassa. Elkezd röhögni.

NIZSINSZKI

…Na? Kérhetsz érte húsz frankot is. Amikor majd nyolcvan év múlva egy árverésen feltűnik, legalább kétezer frank lesz a kikiáltási ára.

CSINCSILLA

Láthatom?

NIZSINSZKI

Meglepetés lesz… Marcusnak. Mielőtt teázni kezdenének, vedd elő.

CSINCSILLA

És az igazi naplókból?

NIZSINSZKI

Talán maradt valami belőlük… Indul fel az egykori szobája felé. Átlépve a kordont.

MARCUS

Nizsinszki úr elfelejtette, hogy tegnap leköltöztek a földszintre.

NIZSINSZKI

Már a lépcsőről. Csakugyan. De tekintettel romló elmeállapotomra, megengedhetek magamnak ennyi emlékezetkihagyást. Valamit itt felejtettem.

MARCUS

A szobalány mindent gondosan lepakolt.

NIZSINSZKI

Amit én toalettpapírra írok vagy cigarettapapírra, s a tapéta mögé dugok, azt csak a legügyesebb poloskák találják meg. Az én igazi titkaimat! Hogy Párizsban hányszor akartam én magát megölni, Csincsilla!

CSINCSILLA

Heccelve. Nem lett volna jobb?

NIZSINSZKI

Féltem a guillotine-tól. Emberszeletelő-gép. Annál elmésebb és annál undorítóbb kivégzési módot… Ezerszer elképzeltem.

CSINCSILLA

Kacagva. Ó, ez a mi átkozott hivatásunk, amelybe a képzelet minden sötét virága belefér! Egy darab olyan vécépapírért, amin a halálomat olvashatom – ennek a sétapálcának a fogantyúja színarany – ezt adom érte!

NIZSINSZKI

A bezárt ajtót nyitná. Ki lakik most itt?

MARCUS

Egy egyetemi tanár Princetonból…

A GORILLA

Kijön. …Meg egy óra- és csokoládéügynök, aki nem szereti a potenciális terroristákat. Leüti Nizsinszkit.

NIZSINSZKI

Nem tudtam, hogy az óra- és csokoládéügynökök potenciális titkosrendőrök! Legurítja a Gorillát a lépcsőn és bemegy a szobába.

CSINCSILLA

Felkelni segíti a Gorillát. Barátom, ön nem számolt egy balett-táncos lábizmaival.

MARCUS

Most láthatja, Csincsilla úr, hogy milyen jó kondícióban tartja Nizsinszki urat a sok hegyi séta.

NIZSINSZKI

A görög tragédiákban sohasem volt jó jel, ha megjelent valamilyen isten. Mostantól kezdve fel vagyok készülve a legrosszabbra…

Dr. ZARA

Az Isten meghalt – ezt az egyik páciensem már hitelt érdemlően megállapította. Nem tudom, miféle istenről beszél.

NIZSINSZKI

Wilson elnökről. Saját két szememmel láttam. Fekszik a díványon és zokog.

Dr. ZARA

Aggódom önért, ezek a tünetek arra vallanak, hogy ön vizionál. Én egy enyhén depressziós egyetemi tanárt analizálok ott bent, Princetonból.

NIZSINSZKI

Ilyen tévképzetek esetén talán rám férne szintén egy kis analízis.

Dr. ZARA

Önnek inkább erős nyugtatókra volna most szüksége.

NIZSINSZKI

Boldog lehet, főorvos úr, láttam önt – ön nem volt vízió –, a dívány fejénél ült és az Istent analizálta. Ön az Isten tudatalattijában kotorászott. Árulja már el: mi van az Isten tudatalattijában?

Dr. ZARA

A pokol, barátom. A pokol!

NIZSINSZKI

Gondoltam. És az ön páciense úgy nézett ki, mint Wilson elnök. Kiáltva. Wilson elnök ott fekszik a díványon a szobámban és zokog!… Már súgva. Azt hiszem, egy ilyen vízióra ön a legdrasztikusabb gyógymódot fogja számomra elrendelni. Csincsilla előtt elmenve elhullajtja teleírt papírtekercseit. Rámosolyog. Remélem, nem a guillotine vár rám a kezelőben!

CSINCSILLA

A vécépapírtekercset áhítattal felemeli, nézi. Cirill betűk! Megcsókolja.

WILSON

Hol van? Hol van a Rózsa Lelke?!

MARCUS

A közönségnek. A professzor úr régi tisztelője Nizsinszki úrnak.

II. felvonás

ROMY

Hosszan, túlzottan hosszan felkacag. Lezúduló lavinák zaja mellett fogunk ötórai teázni. Mit szól hozzá, Szergej Pavlovics? Ugye ez nagyon európai?

CSINCSILLA

A fontos az, hogy Vászlávot most legalább biztonságban tudhatjuk.

ROMY

Őt igen. A főorvos a legmodernebb módszerekkel nyugtatja. De arról nem hallott, hogy itt a havasok közt néha egész szállodákat temet be a lavina? Teázó társasággal.

EMY

Hol az a tea? Már látnám!

OKTÁV

Addig ne csengessen a teáért, kedvesem, amíg itt fent vagyok. Zsenírozna, ha meglátnának. Mégis.

CSINCSILLA

Egy ilyen kitűnő gyógyszállóban, szerintem, a vendég ott mászkálhat, ahol akar.

OKTÁV

Feltéve, ha fizet. Nagy különbség.

EMY

A férjem nem holmi bizarr caprice-ból mászkál a tálalón. Nálunk ez családi társasjáték. A vőm eldug egy kéziratot és a férjem megtalálja.

ROMY

Még szerencse, hogy Oktáv bácsi ilyen ügyesen tud mászni. Ebben a korban!

OKTÁV

Nekem is kell valami testmozgás. Én nem síelek.

EMY

Csak le ne verjen nekem valamit. Aztán majd jönnek, hogy eredeti kínai váza volt, a Ming-dinasztia korából.

OKTÁV

…A leglehetetlenebb helyekre dugdossa. Tudjátok, legutóbb is hol találtam…? Nem mondja, csak sejteti.

ROMY

Mondja, Szergej Pavlovics, aki ilyen sokat ír, lehet azért egészséges?

CSINCSILLA

Mi az, hogy egészség? A legegészségesebb ember is egyszer… hát igen, halandó. De amit közben ír, az esetleg halhatatlan.

OKTÁV

Vécépapíron. Jó!… A papírárunak is nagyon felment a háborúban az ára.

EMY

Mert a háborúban papírból csinálják a katonák bakancsát. Azért kellett amputálni annyi lábat.

CSINCSILLA

Én a táncosaim lábát már bebiztosítom. Mintha futballisták volnának.

ROMY

És ha eltöri? Vagy kificamítja? A biztosító fizet?

CSINCSILLA

De még mennyire! Hajaj! Ezreket!

MARCUS

Kotnyeles. Nizsinszki úr két lába olyan érték, hogy nincs az a biztosító, amelyik meg tudná fizetni. Csak a legnagyobbakhoz hasonlítható. Az egyik lába Platón, a másik Arisztotelész, az egyik lába Goethe, a másik Schiller. Az egyik lába Rómeó, a másik…

EMY

Inkább nézzen utána, fiatalember, hogy hozzák már azt a teát.

CSINCSILLA

Essünk túl addig… Elővesz egy csekket.

ROMY

Essünk túl min? Az adásvételen? Mennyiről szól az a csekk? Harminc ezüstről?

EMY

Miféle harminc ezüstről beszélsz?

CSINCSILLA

Húsvét van, és Romykának eszébe jutott, hogy Jézust harminc ezüstpénzért adták el.

EMY

„Ó tavasz, ó húsvét – emberek ősi mozgatója!” ahogy a költőv mondja.

OKTÁV

Az emberek ősi mozgatója a pénz. Mennyiről szól az a csekk?

EMY

Ez hiányzott!

ROMY

Kitör belőle az elfojtott szorongás, akarata ellenére sikítani kezd. Nem! Nem! Nem! Nem!

OKTÁV

Szedegeti össze a cserepeket. Ez a váza se látta soha a Mingeket.

EMY

Azért nem volt muszáj összetörni.

OKTÁV

Örüljön, hogy csak egyet vertem le. Valamikor kuglipartiban szebb szériákat csináltam. Felkiált. Kézirat!

CSINCSILLA

Brávó! Nizsinszki naplói, kötetben összegyűjtve szenzációs sikert hozhatnak.

EMY

A vőm is bízik ilyesmiben. De mi legyen majd azokkal az oldalakkal, amelyek rossz fényt vetnek a családra?

OKTÁV

Leült a földre, tanulmányozza a zsákmányt.

CSINCSILLA

A naplókat azokért az oldalakért veszik meg, amelyek rossz fényt vetnek valakire.

OKTÁV

A cserepek közül. Ezzel akár kezdeni lehetne a kötetet! Térdén csúszva jön a társasághoz. A Vlacika! A Vlacika! A Vlacika itt megadja a kulcsot lelkének titkos zárjaihoz. Ezt hallgassák! Hallod, Romy? Olvassa. „AZ EMBEREK AZT HISZIK, HOGY NIZSINSZKI BŰNÖS CSELEKEDETEI LEPLEZÉSE VÉGETT TETTETI AZ ŐRÜLTSÉGET.”

ROMY

Tetteti! Ugye, hogy csak tetteti! A hotelportás is azt mondja, hogy tetteti!

EMY

De micsoda bűnös cselekedetekről van megint szó? Juj!

OKTÁV

Ez még csak az első mondat…

ROMY

Nincs jogunk így szórakozni rajta. Dobja vissza egy másik vázába!

OKTÁV

Azért mutassuk meg előbb ezt is egy idegorvosnak.

EMY

Állj fel a földről! Most már tényleg csengetek. Csenget.

CSINCSILLA

Az utolsó mondatot olvassa! Mi a legutolsó mondat? Minden kompozícióban az számít igazán.

OKTÁV

…Hogy ő annyit szenved, mint maga az Isten.

CSINCSILLA

Micsoda végszó! Micsoda finálé! Ez kiadóért kiált!

EMY

Akkor mégse tetteti, szegény… Aki ilyeneket ír le.

MARCUS

Tálcán egy pohár tejjel megy át a színen.

EMY

A teát várjuk, fiatalember. Alig fűtenek. Legalább valami melegítsen.

MARCUS

Teát?

EMY

Teát!

MARCUS

Ajánlhatok önöknek is esetleg meleg tejet…

EMY

Délután ötkor én teát szoktam inni.

CSINCSILLA

Meleg tejet utoljára ötéves koromban itattak velem. Kihánytam.

MARCUS

Oktávhoz. Tudom, hogy ön kéziratgyűjtő… Átadja a cédulát, amelyet Nizsinszkitől kapott. Huszonöt frank!

OKTÁV

Elolvassa. Beleszédül. Tétován mozog. Most talán csakugyan inkább meleg tejet kérünk.

MARCUS

Gondoltam.

EMY

Az én nevemben ne rendelkezzék! Én teát kérek!

OKTÁV

Zavartan a papírral. A feleségemnek egy teát… Ha lehet, olvasztott hóléből.

EMY

Hóléből? Micsoda fakszni ez? Miért hóléből?

OKTÁV

Egészségesebb… Valami baj van a szálló vízellátásával. Jelentőségteljes mozdulattal odacsúsztatja a papírt Emynek. Íme, egy bűnös cselekedet azok közül, amelyek leplezésére Vászlávunk tetteti, hogy bolond…

EMY

Nem érdekel! Hozza a teát!… A papírt nézi. Azt írja, hogy a Sátán azt súgja neki, hogy mérgezze meg az ivóvizeket… De mért súg a Sátán neki ilyeneket?

OKTÁV

Úgy látszik, azok a maga ördögűző papjai nem álltak hivatásuk magaslatán.

CSINCSILLA

Megteázunk, aztán majd kiderül, hogy engedett-e Vászláv a Sátánnak.

OKTÁV

A boncolásnál! Ott majd kiderül.

MARCUS

Jövök és felveszem a rendelést.

OKTÁV

Itt a papírja, fiam. Ezért tőlünk nem fog kicsalni 25 frankot. Még 25 pfenniget sem. A tejet vigye föl az amerikai uraknak. Akiket feltehetőleg ön már informált arról, hogy a szálloda vizét a vőm állítólag megmérgezte. Csincsillához. Mi pedig most már csakugyan térjünk a tárgyra.

OKTÁV

…Mennyiről is szól a csekk?

EMY

Leinti. S egy tragédia tirádájának intonálásával. Csincsilla úr! Az a házasság, amelyet ön most készül tönkretenni a mi segédletünkkel, nem akármilyen nász volt. Lányomat és vőmet maga a kapitány adta össze a nyílt óceánon két kontinens között. A Dél Keresztje alatt.

CSINCSILLA

Ön is ott volt?

EMY

Csendesen búgja Huszka Jenő dallamára: „Holdvilágos bűvös éjjel jártam messze tájon, árkon-bokron átszökellve túl az Óceá-non!” …Nem voltam ott, Csincsilla. Ha ott lettem volna, ott a fedélzeten, megakadályozom ezt a nászt. A vak is látja, hogy nem illenek egymáshoz. Különböző a nemzetiségük, a kultúrájuk, a nyelvük…

ROMY

A nemük! Kacag. Az egyik fiú, a másik lány!

OKTÁV

Csincsilla úr, kedves Gyagilev barátom, Szergej Pavlovics, Svájc nagyon költséges egy ország, és ez a háború kissé tovább tartott a kelleténél.

EMY

Mondjon nekem olyan rövid háborút, amely nem tartott tovább a kelleténél.

OKTÁV

És mi ide voltunk szögezve. Haza nem mehettünk. Pesten Nizsinszkit megint internálták volna. Mint ellenséget.

EMY

Három koronás fő járt közbe az öreg Ferenc Józsefnél az érdekében, hogy kiengedjék a szögesdrót mögül.

OKTÁV

Párizsban pedig a feleségét internálták volna. Romykánkat. Ott meg őt tekintik ellenségnek.

EMY

És az ő érdekében ki járt volna közbe? A pápa, ő igen. De azoknál a szabadkőműves franciáknál nincs súlya a pápai szónak.

OKTÁV

Maradt tehát a semleges Svájc.

EMY

Csak azt ne higgye, hogy itt a béke szigetén a háború nem szedi éppúgy az áldozatait, mint a lövészárkokban. Vegye az én esetemet. Amikor hazámból eljöttem, a Nemzetiben még én voltam Júlia. Mire visszamegyek, játszhatom a Dajkát. Jó, mondjuk Capulet-nét. Kiadja a kamrakulcsot és sikít, mikor a lányát halva látja.

ROMY

Sikíthat maga, mama, még majd Sankt Moritzban is. Kacag.

MARCUS

Akkor… Mégis teát parancsolnak?

CSINCSILLA

Londonban és Párizsban a háború alatt az eredeti angol tea hiányzott nekem a legjobban.

OKTÁV

Nem, nem! Még az hiányzik nekünk… Előbb a csekk, aztán azt iszik, amit akar.

CSINCSILLA

Legalább azokat a klasszikus teamárkákat hadd halljam.

MARCUS

Darjeeling, Arany Pekoe, Earl Grey…

CSINCSILLA

átszellemül, majd. Meleg tejet!

EMY

Az ötórai tea nekem mindig fix pont volt az életemben. Itt Svájcban pedig, Isten tudja, hány méterrel a tenger színe fölött, ahol úgy érzem, hogy hápognom kell a ritka levegőben, délután nekem vagy egy erős tea kell, vagy egy dühroham, hogy az agysejtjeimbe némi oxigént vigyen a vérkeringés. Kielégítetlen teadipendenciájában csakugyan ingerült fúria lesz. És maga hiába viszi el a vőmet Párizsba, a végén ide fog beállítani az a szerencsétlen bátyja, a Szaniszló. Hozzánk!

OKTÁV

Nem fog beállítani. Intézkedtem, hogy a meghívóleveleket ne továbbítsák neki Oroszországba.

EMY

Jön az magától is.

ROMY

Nem jön. Meghalt. Ugye, Szergej Pavlovics?

CSINCSILLA

Meg. Csak éppen… Az igazi áldozataink sohasem halnak meg egészen. A bűntudatunk élteti őket.

EMY

A balladákban! Imádom a balladákat! Éjféli párbaj: Jön a meggyilkolt, felüti a rostélyt, üres szeme kék lángot lő… Megöli az új férjet. S a fiatalasszony zárdába vonul. Mint Ofélia.

ROMY

Szép kilátások!

EMY

Voltam Lady Macbeth. Ott is visszajön a meggyilkolt király. Vacsorára. Igaz, hogy ezek az áldozatok nem kérnek enni. Most már Szaniszló sem? Én imádom a tragédiákat is. Azok meg imádnak engem. Velünk csupa tragikus dolog történik. A férjem öngyilkos lett… Nem, nem ez. Oktáv nem öngyilkos típus… A lányom beleszeret egy istenbe… Most ennek a bátyja tébolydában elpusztul… Közelebbit mit lehet tudni? Hagyjuk.

OKTÁV

Maguknál mire lehet vadászni áprilisban?

MARCUS

Csak emberre.

EMY

Háború után romlik a közbiztonság. Még Svájcban is.

MARCUS

Ez már csak a visszhang. Sok a magas hegy.

EMY

Magyarországon is van visszhang. Pedig ott nincsenek ilyen magas hegyek…

MARCUS

Rágyújt, mielőtt Emy tehetné. „Ó, Tihanynak riadó leánya…” Ő a magyar visszhang, ugye?

CSINCSILLA

Maguknál ez is érettségi anyag?

MARCUS

Már nemegyszer hallottam a művésznőtől. Szép dallam. El, fütyülve.

EMY

Tejezhetünk.

CSINCSILLA

Most nézzék, nézzék meg ezt a kisfiút! Tárcájából egy fényképet vett ki. Itt van egy kutyás képe, egy fehér bundájú nagy pásztorkutyával… Tizennégy éves.

ROMY

Akkor még így tudott nevetni?

CSINCSILLA

Mert tudta, hogy őt mindenki szereti. A kutyák, a csillagok, egész Oroszország. Tele volt bizalommal… Ha azt mondtam: a jelenet végén ugorj a kútba, rám nevetett és fejest ugrott. – „Gyere föl” – és egy sellőfiú kidugta nevető fejét a kút káváján. Ha azt mondtam: most egy arasznyira emelkedjél fel a levegőbe – én nem tudom, mit csinált: domborított, homorított, valahogy átrendezte a súlypontokat a testében, mint amikor tempózás nélkül lebegünk a víz színén – s egyre feljebb lebegett, mint a léghajós, ha kidobja a ballasztot… Elkezdett mennybe szállni.

ROMY

Behunyt szemmel, ugye?

CSINCSILLA

Dehogyis! A szemét rám függesztette. Az volt a fonál. Hogy el ne szálljon, örökre.

ROMY

Ezt a kis csodagyereket, a nagy fehér kutyájával, adja nekem. A fényképet magához szorítja.

CSINCSILLA

Cserébe… Érte.

EMY

Te most hová mégy?

ROMY

…Majd Ariellával letelepszünk a szőnyegre, ebbe a költözés utáni nagy rendetlenség közepébe, és nézegetjük a képeskönyveket, amelyeket karácsonyra az apjától kapott. Nagyon szereti a világatlaszt. Megkeresi Argentínát, mert tudja, hogy ő ott fogant. Én elmondom, hogy milyen volt. Csincsillához. A többit intézze el a szüleimmel. Az adásvételi szerződést. Ahogy megfordul, hogy elsiessen, szembetalálja magát Ballerinóval, aki gráciával közeledik is feléje. Ez a jelenség Romy számára óhatatlanul Nizsinszkivel való első találkozásának emlékét idézi – tudjuk, a pesti Városi Színházból. Az a jelmez, az az álarc… Még talán ugyanaz a szag is… Megtorpan. Ballerino egy-két mozdulatot tesz körülötte, s megáll közvetlen előtte. Romy feltolja Ballerino fekete álarcát.

ROMY

Miért nem beszélsz?

CSINCSILLA

Az énekeseket valamikor kiherélték. Én azt mondom a táncosaimnak, hogy harapják le a nyelvüket. Annál kifejezőbb lesz a testük.

ROMY

…Aztán ügyes légy, amikor Nizsinszkinek táncolsz! Visszahúzza a fekete maszkot Ballerino arcára. Előtte meg is csókolhatja. El.

CSINCSILLA

Máris rendelkezik. Most szombat este van. Hétfőn már akár el is utazhatunk innét. Vászláv jön Párizsba, maguk vissza Budapestre. Holnap csomagolnak. Egy nap elég rá. Nem?

EMY

Ilyen sürgős?

CSINCSILLA

Elnézést. A magamfajta impresszárióknak csúnya tulajdonságunk, hogy mindjárt intézkedni kezdünk, amikor kitöltünk egy csekket.

EMY

Még nem töltötte ki, Csincsilla.

OKTÁV

Drágám… És ha a vőnk ellenáll? Ha hiába mondja neki Csincsilla úr: „gyere fel a kútból…”?

Dr. ZARA

Jön. Nem nyugszik… Egy rinocérosznak elég volna az a nyugtató, amit beadattam Nizsinszki úrnak. Mindenáron ide akar jönni.

EMY

De hisz őt várjuk!

CSINCSILLA

A családtagok – most jobb volna, ha eltűnnének!

EMY

Most? Most aztán nem! Ezt nekünk látni muszáj.

CSINCSILLA

Akkor fáradjanak a függöny mögé vagy a paraván mögé. De könyörgök, nem azért, hogy aztán a leglehetetlenebb pillanatban onnan előjöjjenek, mint valami olasz komédiában… Eltuszkolja őket a függöny mögé.

CSINCSILLA

Kipróbálja a kintornát. Tehát Schumann, Karnevál…

NIZSINSZKI

Azt hallottam, megjött az utódom, és erre rettenetesen elszorította a szívemet a féltékenység.

CSINCSILLA

Az a jó. A szakmai féltékenység az a rút bűn, amire a művészet gyönyörű temploma épül.

NIZSINSZKI

Én azt hittem, hogy itt a hegyek közt tökéletesen elfelejtettem a színházat. A premiereket, hogy a kulisszák mögött ütőeremen számoljam: kinek hány másodpercig szól a taps, a déli lapokat, amelyeket a szobapincér hoz be ezüsttálcán… Túl vagyok rajtuk! Túl vagyok rajtuk!… Maga nincs túl rajta?

CSINCSILLA

A viperafészek áldott melegét mi sohase tudjuk elfelejteni, kis viperám.

NIZSINSZKI

De még a féltékenységnél is jobban kínzott a kíváncsiság. Látni akarom ezt a majmot, aki úgy tesz, mintha ő volna Nizsinszki. Azt hittem, ha én nem lépek színpadra, egy lyuk marad utánam a Teremtésben és az Isten se tudja befoltozni…

NIZSINSZKI

Ne rángasd a kezem! Ki vagyok kötve! Csönd. Azért nem kell sírnod. Oroszul kérdezi. Szkolko tyibé let?

BALLERINO

Voszemnadcaty.

NIZSINSZKI

Tehát tíz évvel vagyok öregebb. Életkorkülönbségnek ez sok. Ebben a brancsban pláne. Nagyon sok. Egy új nemzedék… Na, mutasd meg, mit tudsz! Szinte ellöki.

CSINCSILLA

Na… na… mi ez?

NIZSINSZKI

Neki ez a ritmusa… Brávó, Ballerino!

NIZSINSZKI

…Addig forogj, amíg azt nem érzed, hogy te állasz, és hogy a világ kezd el körülötted keringeni. A bolygók, a nap és a többi csillagok… Látod, most már én is körülötted keringek… Te tartod a földet a lábujjaid hegyén… Le ne ejtsd, mert elgurul a Semmibe… Rád van bízva a Föld! Táncoltasd őt is egy kicsit… Szereti! Arlecchino vagy! A pokol tüzétől fekete a pofád… Lángnyelvek között táncolsz. Láng a ruhád! Egy tűzhányó dobott fel téged… Mélyről jöttél, hogy most ilyen magasra ugorhass… Hopp!

NIZSINSZKI

Most maradhatsz a levegőben! Nevetnek.

CSINCSILLA

Valamit mondanék… Váca, ezt a számot megcsinálhatnánk Párizsban! Együtt! Így!

NIZSINSZKI

Párizs?… Úgy rémlik, mintha csakugyan volna egy ilyen nevű város. Nem ott van a Pigalle tér? A rosszlányokkal?

CSINCSILLA

Most azért beszélsz így, hogy bosszants.

NIZSINSZKI

Persze.

CSINCSILLA

Párizs nem felejtett el téged.

NIZSINSZKI

Nekem sikerült elfelejtenem őt.

CSINCSILLA

Zsúfolt páholysorokból a művészet beavatottjai lesik minden mozdulatod. Ott! És itt? A zergék meg a mormoták tapsolnak neked.

NIZSINSZKI

Hagyja az érveit! Azok a gukkerozó, kukkoló „konesszőrök”. Minden érve csak növeli az undort bennem azzal az élettel szemben, amelyet – hál’ istennek – otthagytam. Részvéttel látom, hogy ön ma is otthon van, abban a világban.

CSINCSILLA

Aki ki akar vonulni a világból, ne alapítson családot.

NIZSINSZKI

Látja, magának mennyivel könnyebb volna… De igaza van, hogy figyelmeztet a felelősségemre a családom iránt. Szegények. Én őket is meg akarom váltani.

CSINCSILLA

Ők egyelőre tele vannak szorongással a jövőjük miatt.

NIZSINSZKI

Aki szorong, az legtöbbször azt hiszi, hogy csak pénzzel enyhítheti a szorongását. Pedig téved! Ha pénzt gyűjt, megint lesz miért szorongania. Én nem félek az élettől, tehát minek nekem a pénz? De tudja mit? Elkezdek játszani a tőzsdén. És mind-mind nekik adom. És sok pénzt küldök haza Oroszországba is. Szaniszlónak csomagokat! Én nem tudok itt csokoládét enni, mert nem tudom megfelezni vele… a csokoládéban, azt mondják, sok a kalória… Ő éhezik.

CSINCSILLA

Aki egyszer kijött, az kapaszkodjék is meg Európában. Tíz körömmel! Ha én nem hozlak ki titeket, téged meg ezt a Ballerinót, rég hullák volnátok a lövészárkok fenekén.

NIZSINSZKI

Az Isten megőrzött, mert azt akarja, hogy én gyógyítsam be a földön a lövészárkokat. Ön az Isten eszköze volt. Amennyire a széktől tud, meghajol.

CSINCSILLA

Velem együtt a művészet csúcsára jutsz. Ha egyedül csinálod: elmebaj és dilettantizmus.

NIZSINSZKI

Nagyszerű! Fogjunk össze – váltsuk meg együtt az emberiséget!

CSINCSILLA

Ezek a gondolatok gyönyörűek, de ne nagyon hajtogasd, mert végleg így találod magad: megkötözve. Kényszerzubbonyban. Egy zárt osztályon.

NIZSINSZKI

Engem itt nem azért kötöznek a székemhez, mert amit csinálni akarok, képtelenség, hanem azért, mert hátha LEHETSÉGES.

CSINCSILLA

Neked minden lehetséges?

NIZSINSZKI

Maguk nem győzték hirdetni a világnak, hogy kiválasztott vagyok. Most miért tagadják le?

CSINCSILLA

Az vagy.

NIZSINSZKI

De csak egy bizonyos határig? Ki szabhat nekem határokat? Ahogy a szerelemben sincs felső határ… A hivatásban sincs. Képzelje, Csincsilla, én magát is meg szeretném váltani. Akarja?

CSINCSILLA

Ha egy orosz megbolondul! Nem adja alább Jézus Krisztusnál.

NIZSINSZKI

Valamikor mi elkezdtünk egy új századot, úgyhogy ezt végig is csináljuk. Debussytől kért hozzá zenét, Picasso díszletet festett, én táncoltam, micsoda repertoár! A Faun, a Petruska, ez az Arlecchino – és a SACRE, a SACRE, a SACRE DU PRINTEMPS! – olyan századot ígértünk a világnak, amelyet érdemes lesz végigélni 1999-ig. Ezt az egész hangyabolyt átjárta a megváltás reménye. Amikor Budapestre mentem, ámulva láttam, hogy nekik is megvannak ott zenében, költészetben a Nizsinszkijeik, a Picassóik – ó, ha én annak a magyar festőnek a Magányos cédrusa alatt táncolhatnék! –, és a londoniaknak is megvoltak… Micsoda találkozásaim voltak nekem ott a Bloomsbury-csoporttal, ők vitték be Angliába Van Goghot, és Virginia akkor írta az első regényét. És megvoltak a Nizsinszkik Berlinben is… De jött Vilmos császár, hosszú szárú porosz csizmájában. És nagyon mérges lett. És a francia miniszterek is nagyon mérgesek lettek. Zsakett, csíkos nadrág, antilopbetétes cipő. Beletapostak a rezsegő hangyabolyba. Csincsilla! Ezt a világháborút MIELLENÜNK indították. Maga ellen meg ellenem meg Bartók ellen meg Ady ellen, és fognak csinálni újabb és újabb háborúkat és békekötéseket, és mindig, mindig ellenünk… Nesze neked Faun délutánja! Ki vagy te, Petruska? Hát te? Góg és Magóg fia? Mars a frontra, szemérmetlen kölykei! Hogy el ne zokogja magát, bohóckodik, felemeli a hangját. Kedves anyósom, merre bújik? Próbáljon találni valami ideillő idézetet azoktól az emberiség sorsát mindig oly találóan megéneklő magyar költőktől! – Folytatja Csincsillának. Maga ugyan jól ráijesztett szegény családomra, hogy elő ne merjen jönni! – Folytassuk tehát ezt a négy évvel ezelőtt abbamaradt századot! Fiatal még, akár ez a Ballerino, miért ne folytassuk? Feláll. Hátán a hozzákötözött székkel. Folytassuk ezekért a tizennyolc évesekért és azokért, akik ezután születnek, és folytassuk önvédelemből is. Induljunk el hát a csúcsok közt kifeszített kötélen…

CSINCSILLA

Iróniával. És kitől rendeljek zenét ehhez a kötéltánchoz?

NIZSINSZKI

Nem kell. Már szól. Én hallom.

CSINCSILLA

Én nem. Semmit se hallok.

NIZSINSZKI

Fül kell hozzá… Mozdulatlanul áll. Hátán a székkel. Az anyag minden részecskéjében keringő atomok zenéje ez. Micsoda ritmusa van! Lüktet benne az Isten szíve. A csillagok is erre hunyorognak. Az egyik csak innen a szomszédból, a másik tízezer fényévnyi távolságból. Micsoda CSILLAGKÁNON! Ballerino, ugye te is hallod?… Jól van! Úgy!

NIZSINSZKI

Maga még mindig nem hallja? Benne zakatol a vidám cethalak tüdejének a pumpája, amint gejzírt lövellve feltörnek a tenger mélyéből. És otthon, ahol most is nyár van és vakáció, a küszöbön lógatja a nyelvét a melegben a mi fehér kutyánk. Az ő lihegését is hallom… Együtt táncolok én most ezzel az egésszel.

CSINCSILLA

Te most táncolsz?

NIZSINSZKI

Persze. Belül. De nem látszik. Én ugyanis katatóniás lettem. Nem mondta a doktor?

CSINCSILLA

Az mi?

NIZSINSZKI

Szoborbetegség. A fejemben az agyvelő valamelyik lebenyében megszületik a határozat, hogy álljon Nizsinszki lábujjhegyre és pörögjön. De ugyanakkor az agyvelő egy másik lebenyében megszületik egy másik határozat, hogy az izmok ne engedelmeskedjenek a parancsnak. Katatónia. – Mintha modellt állnék az öreg Rodin mester műtermében. Micsoda jó modern plasztikát tudna megint csinálni rólam: „TOLÓSZÉK NIZSINSZKIVEL”. És a szobron látszani fog, hogy könnyű vagyok, mint a lángnyelv, a füst, mint egy ökörnyál, és közben a világ minden terhét én cipelem. Ezeket az Alpokat is! És nincs már körülöttem csak a zene és a világűr sugárzása. Ezer nyíllal átvert Szent Sebestyén vagyok!

CSINCSILLA

Ezt imádtam mindig benned, ezt a kozmikus fantáziát! Hogy te megtáncoltatod a hegyeket…

NIZSINSZKI

Érzi? Hogy már kezdenek mocorogni? Alig várják, hogy táncolhassanak egyet velem.

CSINCSILLA

Mindjárt fölkéred egy fordulóra a Jungfraut. „Kisasszonyom, szabad egy táncra?”

NIZSINSZKI

„Boruljon rám, Hölgyem! Majd én vezetem…” A szervezetem végre legyűrte a belém diktált nyugtatókat. Visszatért belém az erő és valami pattanásig feszülő nyugtalanság… Ha barométer volnék, nem mutatnám, hanem fájdalmamban sikoltanám, hogy milyen idő jön.

OKTÁV

Ezer bocsánat, hogy előjövök. De Sankt Moritz faluban odalent rettenetesen vonyítanak a kutyák…

EMY

Előjön. „Alattam ing a föld… Óh e zűr között hová lesz énem zárt egyénisége?”

CSINCSILLA

Mit beszél a művésznő?

OKTÁV

Költőktől idéz. Azok is mindig előre megérzik, hogy mi jön.

CSINCSILLA

Nocsak! Lavina?

MARCUS

Ön optimista, Csincsilla úr. Ez nem lavina. Ez most földrengés.

CSINCSILLA

Földrengés? Egy semleges országban?!

NIZSINSZKI

Lélegzik végre ez a halott földgolyó!

EMY

Szaladok az unokámért. Futtából. „Ez több a SOKK-nál!”

OKTÁV

Csuklik?

EMY

Csak egy másik költőt idéztem.El.

MARCUS

Nizsinszki úrnak a délutáni pohár meleg teje. Elnézést, hogy kilötykölődött. De rázkódik ez a… Most már ő is hangsúlyosan. ROHADT szálloda.

NIZSINSZKI

Imádom a földrengést. Talán azért, mert ilyenkor visszatalálok a születésem előtti boldogságba. Az anyám hasába. Táncosnő volt és az utolsó pillanatig föllépett, persze velem együtt. Velem, értitek, velem – szent terhével – a színpadon táncolt. Tánc közben indultak meg a szülési fájdalmai. Úgy ringatott, úgy dobált engem a méhében, mint most a földanyám. Vajúdik az anyaföld velünk! Most fogunk a világra jönni.

NIZSINSZKI

Látod, Ballerino, ezt valahogy így kell csinálni.

A GORILLA

A professzor úr kérdezteti: ez hányas?

MARCUS

A Richter-skálán cirka ötös.

A GORILLA

És Mercalli szerint?

MARCUS

Apokalipszis!

A GORILLA

A professzor úr is ezt a szót mondogatja.

OKTÁV

Egyre feljebb megy azon a skálán!… Lehet ez már öt és feles is.

MARCUS

Az épület biztonságos, uram. Tradicionális helyi faszerkezet. El.

CSINCSILLA

Nizsinszki lába elé sodródik. Átfogja. Ahol te vagy, én a világvégét is élvezem.

OKTÁV

A tálalónál földhöz csapdossa a maradék vázákat. Nesze neked, te Ming!

MARCUS

Megőrült?

OKTÁV

Magyar nemzeti szokás. Jégveréskor. „No lássuk, Úristen, mire megyünk ketten!” Még egy váza. És utána kisétál.

MARCUS

A biztosításunk a földrengésre is kiterjed… Az utolsó vázát ő próbálja földhöz vágni. Megáll a keze a levegőben. Egy svájci erre képtelen. Visszateszi a helyére.

WILSON

Beteljesült az Írás!… Megindultak a hegyek! Minden pontosan úgy történik, ahogy meg van írva János apostol mennyei jelenésekről szóló könyvében.

CSINCSILLA

Jól látok? De hisz ez…

A GORILLA

Jól lát. De inkognitó.

WILSON

Ez a földrengés az én bűnömet tárja most világra. Én vagyok az, aki országokat törtem össze, mint a fazekas cserépedényeit… És imádtak engem a földnek minden lakosai, akiknek neve nincs beírva az Élet könyvébe.

A GORILLA

Főnök, menjünk már kifelé ebből a rohadt szállóból! Leszalad.

WILSON

Lejön azon a pár lépcsőn és Nizsinszkihez lép. Ismerlek. Te vagy az, „a kinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és a kinek lábai hasonlók az izzó fényű érchez”. Bibliát vesz elő a zsebéből. Második fejezet, 18. vers. Lázasan. És tovább: a hét angyal kitölti az Isten haragjának a hét poharát. Lekuporodik Nizsinszki széke mellé. „Nagy szózat jöve a mennyei templomból, a királyi székből, a mely ezt mondja vala: Meglett! És lőnek zendülések és mennydörgések és villámlások, és lőn nagy földindulás, a milyen nem volt, mióta az emberek földön vannak, ilyen földindulás, ilyen nagy!” Az Isten visszaveszi tőlem a vasvesszőt és most várom, hogy összetörjön engem, mint a rossz cserépedényt… Félek.

NIZSINSZKI

Lélegezzünk egyszerre… Így… Magához öleli. Már megnyugodott a föld. Valahol zene is szól.

Dr. ZARA

Nizsinszki, ha azzal a csodatevő táncával ezt az egyetlen szerencsétlen embert kihúzza a depressziójából, ön csakugyan megválthatja az emberiséget.

NIZSINSZKI

…Nem vagyok felkészülve.

CSINCSILLA

A hegyeket megtáncoltattad!

NIZSINSZKI

Csak megéreztem egy fél perccel hamarébb, hogy valami rettentő feszültség gyűlik fel a föld mélyében – ezt a giliszták is megérzik és előmásznak a föld alól.

CSINCSILLA

Mindnyájunk életének értelmet adsz, ha ez a táncod most sikerül.

NIZSINSZKI

Nem tudom… Olyan rettenetes a zűrzavar bennem.

Dr. ZARA

Tudja, kedves magántáncos úr, a nagy Nietzsche Frigyes azt mondta nekem, itt mondta, amikor itt találtuk őt a nyitott kalitka előtt, a kitekert nyakú két papagájjal: „Csak ha káosz van benned, remélheted, hogy világra hozol egy táncoló csillagot.”

NIZSINSZKI

Ezt mondta?… Akkor vegye le rólam ezeket a hevedereket… Elzsibbadt tagokkal feláll a székéből, pár imbolygó lépést tesz. És gyakorolni kezd.

MARCUS

Vége a világvégpániknak, már korcsolyáznak a párok a tó jegén.

III. felvonás

EMY

Alszol?

ROMY

Nem felel.

OKTÁV

Kinyitja halkan a pianínó szekrénye tetejét. Felágaskodik, belenéz.

ROMY

Hangol? Vagy kéziratot keres?

OKTÁV

Leüt egy billentyűt. Milyen jó pianínó van ebben a szobában. Mit játsszak rajta?

EMY

Miért nem alszol? Rád férne, egy ilyen nap után.

OKTÁV

Azt hiszed, vége a napnak? Nizsinszkinek még mindig nem mondtuk meg a válást. Ez hátra van. Vagy te közben megmondtad?

EMY

Ez már a te dolgod lesz.

OKTÁV

Még Budapesten… Kaptuk azt a kosár kókuszdiót… kitől is? Mindegy – te küldted az inast a fáskamrába, a baltáért… Közben a vőd egymás után szépen fölroppantotta őket. Puszta kézzel. Akkor láttam, micsoda keze van. A válást én nem mondom meg.

EMY

Én sem emlékszem már rá, hogy kitől is kaptuk a kókuszdiót. És vajon mi lehet vele is?

OKTÁV

Kivel?

EMY

Hát akitől a kókuszdiót kaptuk. Egy kedves ember… Pedig én nem is szeretem a kókuszdiót.

OKTÁV

Egész szép a szoba.

EMY

Mit nézel?

OKTÁV

Az ablak függönyénél. Egy hóember bámul be az ablakon… Szerbusz, koma!

EMY

Kilátás?

OKTÁV

Pompás. Puha hóba lehet kilépni, ha megint jön a földrengés.

EMY

Finoman próbálja szóra bírni a lányát. Te hálóingben alszol? Legalább a bundát készítsd elő. A földrengéseknek megvan az a rossz tulajdonságuk, hogy visszatérnek – mint az elhagyott szeretők.

OKTÁV

Muszáj mindig a legrosszabbról beszélni?

EMY

Te kezdted a kókuszdiókkal és folytattad a földrengéssel.

OKTÁV

Ha én ezekről beszélek, azért beszélek ezekről, mert tele vagyok kényszerképzetekkel. Legalább ti próbáljatok kellemes dolgokról beszélni… Mik ezek az örökös dobbanások?

EMY

Szinte megindultan. Gyakorol… Én tudom, mi a lámpaláz, de azzal szembenézni, amire ő készül… Én ezt a Wilsont el se akarom hinni. Nem lehet, hogy tényleg valami hallucináció? Te hallottad, Romy? Ideteszem a bundát. Hol a hócsizmád?

ROMY

Nem válaszol.

OKTÁV

Mínusz tíz fok, és az utcákon korzózik a nép. Lehet, hogy másutt városokat nyelt el a föld.

ROMY

Jókor jött nektek ez a földrengés! Rázza az ágyát. Szakadjanak ránk ezek a hegyek! Mind!

OKTÁV

Közben. Hagyod abba? Hagyod abba?… Leül.

ROMY

Három évig jártam a nyomában, keresztül-kasul a földgolyón, és most túladunk rajta – amikor semmije sincs és senkije.

EMY

Van. Azért van. Valahol neki is van családja. Az is egy cirkuszkocsi.

ROMY

Esküdjetek meg ti is, hogy nem mondjátok meg neki a bátyja halálát.

EMY

Ideggyógyintézetben, ő is. Nem?

ROMY

Tébolydában. Valahol az Isten háta mögött.

OKTÁV

Fokozati különbség.

ROMY

Az én ismeretlen sógorkám ott égett az ispotályban… Hányszor kért engem Vászláv, hogy hívjuk ide. Itt beszélhetnek együtt oroszul, és akkor meggyógyulnak. A gyújtogatók azt mondták, hogy haszontalan szájakat ők nem etetnek. Pragmatikus vörös forradalmárok. A párnába fúrja a fejét. És mi? Mi nem ugyanezt mondtuk?

EMY

Melléül, simogatja. Most merő részvétből ne akard feláldozni a jövődet…

ROMY

Kívánom.

EMY

Azt hittem, vége. Már régen nincs köztetek semmi. Oktávhoz. Hangold inkább tovább azt a pianínót! Halkan. Vagy igen? Van?

ROMY

Suttog. Ő azt mondja, nem veszíti el a spermát, csak ha én azt mondom, fiút akarok tőle.

EMY

De hát fiatal ember… És fizikailag egészséges.

ROMY

Tétován. Álmában…?

EMY

Álmában – azt az egyház se tekinti bűnnek…

OKTÁV

Ez is az őrületnek egy neme, hogy így gyakorol… Persze ha mozdulatlanul állna, fél lábon, az is az őrületnek egy neme volna. Ha négy lábon, az is. Két lábon is. Miért is állt az ember két lábra?

EMY

Ülj le!

OKTÁV

Leül.

ROMY

…Van annak a szónak értelme, hogy „emberiség”?

EMY

Sokan használják. Wilson divatba hozta.

ROMY

Ha van emberiség, mondják meg neki, hogy itt a szomszéd szobában dobog a szíve.

OKTÁV

Több ez lámpaláznál. Nizsinszki érzi, hogy oda az az egyedülálló technikája, amit belevertek egykor a szentpétervári tánciskolában – ott tudták a szakmát!

EMY

Négyévi értelmetlen gyilkolás után most az emberek várnak valami tisztaságot, csodát.

OKTÁV

Vezércikk!

EMY

„…Béke, béke! Legyen béke már! Legyen vége már!” Erre nem mondhatod, hogy vezércikk, ez magas költészet. És erre jön a vőd: szabadsághős lengyelek sarja, akit ott Szentpétervárt – ott, ott! – beoltottak orosz misszióstudattal. Tolsztoj, Raszputyin, Lenin és hogy hívják azt a félkegyelműt, milyen hercegnek? Ezek is csak olyanok, mint a mi vőnk. És ugyanolyan világhírűek is. És ezek is meg akarták váltani – na, most kimondom én is, életemben először kimondom az EM-BE-RI-SÉ-GET. És nem sikerült. Egyiknek se. És most jön Nizsinszki. Nem startolt rosszul. Megjelent Párizsban, ott kell kezdeni, és a legjobb párizsi társaság úgy bámult rá az első pillanattól kezdve, mint aki valami boldogító, misztikus üzenetet hoz. Pedig ki volt? Egy BALLERINO ő is, a balerinák közt. Egy nemtudomka királyfi. Egy paraszt. Az impresszárió MIGNON-ja. Hát aztán? Érdekes? Párizs hercegérseke is ott ült esténként a páholy mélyén, papi civilben. Amikor Nizsinszkit megtámadta egy vaskalapos főszerkesztő, hogy obszcén mozdulatokat tesz a színpadon, mint a nimfáktól elhagyott faun, a nagy Rodin állt ki védelmében és egy akt-szobrot kezdett mintázni róla. Csincsilla féltékenységében párbajra hívta ki a nyolcvanéves mestert. De a szobor elkészült. Láttam. Gyönyörű!… Ó, nem, Oktávom, te tévedsz! Az első pillanattól kezdve volt más is és nem csupán az utolérhetetlen balett-technika. Valami más. Valami nem e földről való. Valami isteni szikra. Talán a Szentlélek? Nemcsak ez a mi bolond kislányunk követte őt megigézve éveken át. A lába előtt hevert TOUT Budapest, TOUT Párizs… TOUT London, TOUT New York… TOUT Rio… Hölgyek és urak együtt. Rakáson!

OKTÁV

Csak azt nem értem, hogy mi az, hogy „turió”…

ROMY

A TOUT Rio de Janeiro… És körülötte a TOUT dzsungel.

EMY

És azok a párizsi dámák – most nem is beszélve a Pigalle prostituáltjairól, akik szintén odavoltak érte – nem sejtették, hogy a fiaik, a fivéreik és az ügyfeleik egy év múlva elkezdenek elesni a különféle csatatereken. És ma már sejtjük, hogy mindez tíz év múlva, húsz év múlva újrakezdődik… Ki állítja meg? Ki hisz ma már Leninnek? Raszputyint szerencsére agyonverték. Miskin herceg egy költői fikció. De Nizsinszki él! Reng a ház tőle most is. És ha megjelenik: hinni fognak neki.

OKTÁV

Kár így túldicsérni. Már úgyse a mienk.

ROMY

Egyszerűbb lett volna megölni, mint így eladni.

EMY

Miket beszélsz!

ROMY

Vannak humánusabb módszerek is. Rágyújtani a kórházat azokra, akiktől meg akarunk szabadulni.

EMY

Majd ha Nizsinszki megint a csúcson lesz, meglátod, összekerültök. Ariella nálad marad. Az apja imádja. Az egyezség nem úgy szól, hogy törvényesen elválunk, hanem csak hogy ezentúl nem fekszünk le vele.

ROMY

De én most épp AZT akarom. Felizgattál, anyám. Azzal a „turió”val. Imádom a gyönyörű testét, amelyet a trópusok alatt ismertem meg.

EMY

Ahol ő táncol, mindenütt trópusok vannak.

ROMY

Hívd ide!

EMY

Pszt! Suttogva idéz. „Tigris, tigris, éjszakánk erdejében sárga láng…”

OKTÁV

Egyre jobban zakatol az emberiség szíve.

ROMY

Csinálunk egy kis Vászlávot. Kiszámolja ujjain. Az lesz a krisztkindli. Vász-lá-áv!

EMY

Lehetetlen!

ROMY

Csak egyszer… Utoljára…

EMY

Ő kibírja nélküled. Légy büszkébb…

ROMY

Nekem még az sincs, hogy álmomban.

EMY

Ő nem eszik húst.

OKTÁV

A nagy misztikusok szerint ez a tökéletesedés útja. Na, már nem is dübög. Mi lesz, uram? Mi lesz az emberiséggel?

ROMY

Nekem hús kell… Nekem hús kell… Hús!

OKTÁV

…Felfogta. A feléje sugárzó vágyaidat… Mint egy drót nélküli távírdász.

EMY

Ne reagálj rá… Tegyél úgy, mintha aludnál.

NIZSINSZKI

Hangja, súgva. …Alszol?

EMY

Mondd, hogy alszol.

ROMY

Nem mondok semmit. De már égő szemmel figyeli az ajtót.

OKTÁV

Ha beengeded, meg kell mondanod neki az igazságot. Hogy nem lehet. Indulna.

EMY

Te csak ne menj el!

NIZSINSZKI

Suttogó hangja. Alszol, Romuska?

ROMY

Csak azért se válaszol.

OKTÁV

Horkoló hangot hallat.

EMY

Kacag. Hogy egy ilyen cirkuszkocsin gördüljön be a világ megváltása!

OKTÁV

Kulcsra van zárva legalább az ajtód?

ROMY

Miért volna?

EMY

Hát akkor miért nem jön be?

ROMY

Mert ő úgy tanulta, hogy hölgyek hálószobáján előbb kopogtatni illik… De most bátorságot vesz…

NIZSINSZKI

Már attól féltem, alszol. És reméltem, hogy alszol. Csendesen akartam bebújni melléd, nehogy felébredj. Rettenetesen szükségem van rád. Persze jobb, hogy nem alszol. Sok mindent meg akarok beszélni veled. Te nagyon okos vagy. De nemcsak az okosságodra van szükségem, hanem a végtelen szerelmedre irántam… Örömmel vesz tudomást a szülőkről. A családi tanács összeül. Foglaljatok helyet itt, a hitvesi ágyon…

EMY

Egy idézettel mindent áthidal. „Foglaljatok helyet itt mellettem, hadd felejtsem el, hogy férfi lettem…”

NIZSINSZKI

Milyen szép! Hogy van tovább?

EMY

„Hogy vállamon HU-SZON-ÖT év van már…”

NIZSINSZKI

Nekem több is. Sok?… Már vége?

EMY

A költő meghalt huszonhat éves korában.

NIZSINSZKI

Én azt hittem, most fog csak kezdődni az élet.

OKTÁV

Szóval – hogy lesz akkor az a „fellépés” Wilson tiszteletére?

NIZSINSZKI

Élénk őszinteséggel. Ha én azt tudnám!

OKTÁV

Mikorra akar elkészülni a produkcióval? Majd a következő világháborúra? Akkor sem árt iparkodni.

NIZSINSZKI

Ez az! Egészen odavagyok. Most, hogy színről színre láttam a világbéke messiását… Ugye, milyen nyomorúságos emberek ők is? Ők volnának azok, akikre rá van bízva a földgolyó? És én is tele vagyok kétségekkel.

EMY

Fog az menni, Vászláv. Magának ne menne? A maga presztízse. A maga rutinja.

NIZSINSZKI

Ah! Teljesen el kéne felejtenem táncolni. Egy hátára fektetett bogár, ahogy reménytelenül kapálózik a rovarok Istene felé, hogy a hat kis lábára visszaálljon…

OKTÁV

Az a „szám” az előbb – a hegyekkel: ügyes volt.

NIZSINSZKI

Bejött. Rettenetesen akartam, hogy táncoljanak a hegyek. Egy golyó jött fel a torkomba. Talán nem is a torkomba, hanem itt a légcsövembe. Fulladoztam. Levegőt!

ROMY

Miféle életveszélyben élsz te mindig? Úgy hajol az ágyban Vászláv fölé, mintha testével akarná védeni, valami rontó hatalmaktól. Amikor először láttalak színpadon, még Pesten, mentem én is autogrammért a színfalak mögé… Egy lépésre tőled lezuhant egy ötvenkilós lámpa a zsinórpadlásról. Én sírógörcsöt kaptam. Te oda se néztél. Se az életveszélyre, se rám. Védőtető vagyok fölötted.

NIZSINSZKI

Most miért sírsz, Romuska? Hát nem vagyunk végre boldogok? Magára vonja a zokogástól rázkódó asszonyt.

ROMY

Fiút akarok tőled!

EMY

Minket most elszólít innen a nagyszülői kötelesség. Nem hagyhatjuk magára Ariellát.

ROMY

Felnevet. Az anyám műfaja a hálószoba-jelenet, de az utolsó pillanatban győz benne a disztingvált magyar úriasszony, és egy exkűzzel visszavonul… Pá, mama!

NIZSINSZKI

Feltérdel vagy törökülésben helyezkedik el az ágyon. Amikor Párizsban…

EMY

„Messze szőke Szajna mellett feketül egy híres város…” Imádom Párizst! De megyek, mielőtt a Pigalle-t kezdi emlegetni. Oktávhoz. Jöjjön, kedvesem! El.

OKTÁV

Én épp a Pigalle-t várom!

NIZSINSZKI

Amikor Párizsban a Pigalle-on laktam, nagyon kicsi szobám volt és nem tudtam gyakorolni. Reggelente lementem az utcára – akkor olyan kihalt az a hosszú tér… Megeredt az eső és az esőben táncoltam. Az ablakok odafent kinyíltak. Még pénzt is dobtak le, papírba csomagolva. Én tánc közben elkaptam. Volt, amelyiknél még ott volt az éjszakai vendég: öreg matrózok, iskolakerülő gimnazisták. Egy-két kurva néni lejött. Rátapadt testükre a hálóing, a meleg májusi esőben…

OKTÁV

Szép kis bacchanáliát csaphattak ott maguk.

NIZSINSZKI

Én is ledobáltam magamról a vizes trikót. És táncoltam, mint Ádám, a teremtés hatodik napjának örömére.

ROMY

Engem sohasem tanítottál meg táncolni.

NIZSINSZKI

A hajón táncoltunk. Argentínába menet. Tangót. Dúdolja.

ROMY

Nem is tudott mást a hajó zenekara.

NIZSINSZKI

Azelőtt mi még csak nem is beszéltünk egymással… Azzal kezdtük, hogy tangóztunk, mint az első emberpár, Isten dicsőségére.

NIZSINSZKI

Azért nem kell mindig melléütni…

ROMY

Azért nem kell a lábamra lépni! Nevetnek.

NIZSINSZKI

Kijöttem a gyakorlatból… Vezess te!

ROMY

Akkor mondtad először, hogy isten vagy, de mindjárt azt is, hogy vízimadár vagy…

NIZSINSZKI

És te azt mondtad, hogy szereted az istent és hogy szereted a vízimadarakat.

ROMY

Erre azt mondtad, hogy te rézbőrű vagy, japán vagy, kínai vagy és néger vagy. Erre én azt mondtam, hogy szeretem a színes bőrűeket.

NIZSINSZKI

Kőszáli sas vagyok, Tolsztoj fája vagyok. A lengyel szabadság vagyok. Mindenütt otthon vagyok. Az ágyadban is idegen vagyok.

ROMY

Suttogva, ő is sebesen. Szeretem a kőszáli sast, szeretem Tolsztoj fáját, szeretem a lengyel szabadságot. Szeretem az idegeneket. Az ágyamban is.

NIZSINSZKI

Ápis bikája vagyok.

ROMY

Imádom Ápis bikáját… Az mi?

NIZSINSZKI

Az is egy isten. Sokan vagyunk.

NIZSINSZKI

Megint melléje üt!

CSINCSILLA

Bár a legrosszabbra volt elkészülve, egy ideig elbűvölten bámul rájuk. Mi készül itt?

ROMY

Ariellának egy kistestvérke…

NIZSINSZKI

Fiút akarok! Fiút akarok!

CSINCSILLA

Ezt hogy értsem?

ROMY

Hogy szüljek neki egyet.

CSINCSILLA

Az ilyen alkatú emberek, mint én is, impresszáriótípus, tele vagyunk energiával, aktivitással… aztán… Meginog. Aztán krakk… Összeesik.

OKTÁV

Talán tormát kéne szagoltatni vele. Keressek?

CSINCSILLA

Maradjon… Felül. Sajnos, ez nemegyszer előfordul velem. Mindig, amikor a legmerészebb vágyaim megvalósításában akadályra találok.

ROMY

Ez az én hálószobám! Idegen férfinak itt nincs joga elájulni.

CSINCSILLA

Feláll. Leporolja magát. Nagyon szíven ütött a látvány, amely itt fogadott. Arról volt szó, hogy maguk elválnak.

NIZSINSZKI

Én nem vagyok szökött jobbágya magának!

CSINCSILLA

Nem is csendőrrel jövök, hanem csekkel. Kinek adhatom oda?

NIZSINSZKI

Csekket hozott végre! Szergej Pavlovics, maga nekem elég sok pénzzel adósom maradt. Bizonyára ebből a tartozásából hozott meg valamit. Vagy az egészet? Mutasd azt a csekket. Hadd lássam, mennyit értem a családomnak…

CSINCSILLA

Jó, tegyük fel, hogy nincs jogom beavatkozni ezzel a pénzzel a magánéletükbe. Bár ma délután mintha megegyeztünk volna… Mégis ajánlom: ne siessenek azzal az újabb gyerekkel. Akármilyen szép kisfiú lenne. Mint az apja… mint az anyja…, de kockázatos. Reggel már beszámoltam Nizsinszkiné őnagyságának a sógora sorsáról… Szaniszló…

NIZSINSZKI

Mi van vele?

ROMY

Csincsillának. Maga az ördög, csakugyan az ördög!

CSINCSILLA

Az van vele, hogy a szerencsétlenre rágyújtották a tébolydát… Mi az, Vászláv, te ezen mosolyogsz?

ROMY

Most csakugyan nekimegy Csincsillának. Megígérte! Megígérte, hogy nem beszél erről.

NIZSINSZKI

Hagyd! Amióta megtudtam, hogy eladtatok, nekem már nem lehet többé szenvedést okozni. És mosolygok, hogy ez az ember miket ki nem talál. Hogy a bátyám… Mit hazudozik róla?

CSINCSILLA

Az anyád agnoszkálta.

NIZSINSZKI

Egy betűt nem hiszek el abból, amit mond. Hátborzongató nevetés fakad az ajkán. A bátyám nem halhatott meg. A múlt éjszaka is együtt voltam egy hadifogolytáborból szökött orosz fogollyal. Egyszer Szaniszló is feltűnik itt. Én írtam neki meghívólevelet. Amint azt megkapja: elindul. Már elindult. És ha nincs ott, akkor ugyebár nem tudják rágyújtani azt a kórházat. Én azért írtam azt a levelet, hogy ilyesmi meg ne történhessék vele. Mert én mindent előre látok… Romytól. Ugye nem igaz?

CSINCSILLA

Szinte megzavarodva. Én csupán figyelmeztetni akartam, hogy TERHELT család ez. Minden újabb Nizsinszki-gyerek egy istenkísértés.

NIZSINSZKI

Még ezt is kitalálja? Mindenki tudja, hogy szegény bátyám a lépcsőn esett le. Abba verte a fejét. Mindaddig a legragyogóbb eszű fiúcska volt… Birkóztunk.

CSINCSILLA

A ragyogó elme egy ideig sziporkázik. Úgy látszik, ez is valami családi vonás. …Higgye el, Pulszky kisasszony, azok a rossz gének nem égtek oda. Figyelmébe ajánlom a szerencsétlen Szaniszlóról szóló orvosi leleteket, mert a keresztlevele mellett ezeket is elküldte az anyja. Letesz egy kis paksamétát az asztalra. Nizsinszkihez. Te meg csak mosolyogj. Igazad van, premier előtt én sem hagynám zavartatni magam semmiféle halálhírtől.

NIZSINSZKI

Én önt kihívom párbajra. A családom becsületéről van szó. Mi ősi lengyel család vagyunk. Engem Varsóban a Szent Kereszt-templomban, Chopin szíve fölött kereszteltek. Nem pisztolyra vagy kardra, hanem bikaviadalra hívom ki. Láttam nemegyszer, hogy hogy dobja föl a szarvával a bika a torreádort. Én még megtanítom önt is repülni. És aztán megtaposom a homokban azt a véres és aranyos rongycsomót. Én vagyok Ápis bikája! Ezt én bele is írtam a naplómba. Így van, Oktáv bácsi? Te tudod, hisz ezeket az oldalakat te olvastad. Elloptad!

OKTÁV

Jaj, Vászláv, ne, ne! S ügyesen már meg is szökött.

CSINCSILLA

Leülhetek? Valamit el szeretnék mesélni. Leül. Utána majd jöhet a bikaviadal, ha lesz erőd hozzá… Mondd, Vászláv, emlékszel-e arra a kiöregedett táncosnőre, Kascsinszkajára? Hatalmas vagyona volt, birtoka, egy nagyherceg szeretője, és mindig együtt utazott az Orosz Balettal. Akárcsak a lerázhatatlan Pulszky kisasszony. Ő volt megbízva azzal, hogy ellenőrizze, teljesíti-e az Orosz Balett a hivatalos küldetését. Mi ugyanis egy fontos diplomáciai feladattal voltunk megbízva. Megnyerni a nyugati demokráciák rokonszenvét a cári elnyomó rendszer irányába. Összehozni a Nagyantantot egy világháborúra. A kormányokkal már megvoltak a titkos egyezségek, a vezérkarokban már megvoltak a barátaink, de a közvélemény! Ezért volt szükség, hogy Párizs, London tapsoljon a te tündéri súlytalanságodnak, a lappangó Éroszt bennünk felkorbácsoló angyali ártatlanságodnak. Hogy jön egy foltos bőrű kis orosz faun, aki Debussy zenéjére az orgazmusig jut el a nyílt színpadon: ez az angol fiatalok számára szakítás a múlt századi nevetséges Viktória királynővel, és néhány fontos ezredes és diplomata számára hívogató jelzés, hogy keressék meg a színház kiskapuját, amely az öltözőkhöz vezet… Ez voltunk mi, fiacskám. Nem tudtad? Honnan is tudtad volna? Neked csak az volt a dolgod, hogy ellenállhatatlan légy. Az voltál… S egyszer majd a kozák lovak inni fognak a Balaton és az Odera vizéből. Feláll. A bikaviadalra nem jellemző az, hogy a bika legyen a győztes.

NIZSINSZKI

Csincsilla távoztával elfogja őt a zokogás.

ROMY

Simogatja, nyugtatja. Jobb, hogy otthagytad őket. Látod…?

NIZSINSZKI

Dühvel. Ez a két lábam az ő jobbágya. Hiába kapaszkodom beléd, ezek ketten megindulnak és marsolnak utána. Nélkülem is. Párizsba. És balettcipőt húznak, és spiccelnek, és dobálják magukat. Tánci-tánci! Ezekben csakugyan benne van az ördög! Mi volna, ha egy vonat szépen keresztülmenne rajtuk? Sikítva ugrálnának ki belőlük a kisördögök… Híj!

ROMY

Miket beszélsz! Ledönti Vászlávot az ágyra, úgy öleli.

NIZSINSZKI

Egy mozdulattal ledobja magáról. Előbb kergesd ki belőlem az ördögöt!

ROMY

Mit akarsz, hogy csináljak? Mászik vissza mellé.

NIZSINSZKI

Hol az a virgács?

ROMY

Hirtelen éber. Miféle virgács?

NIZSINSZKI

Amivel verték a két lábamat… Ezt a két bűnre vivő lábat.

ROMY

Én őket is imádom. Hadd csókolgassam.

NIZSINSZKI

A ministránsok is megcsókolták elébb. Én próbáltam eldugni a lábamat. Lehet, hogy épp ez szúrt szemet a papnak. „Vedd csak elő a szék alól a lábad, testvérem” – mondta. A lábam fehér volt és ép. Egy karcolás se volt rajta. A ministránsok letérdeltek és az egyikük a lábamra tapasztotta a száját. Nem tudtam kitépni a kezéből, olyan erősen fogta. – „Ha ott az ördög, beleharap a szájába” – mondta a pap. Erre a másik ugyanezt csinálta a másik lábammal. Most már bántam is én, szórakozzanak. Nem is olyan bolondok azok a keleti fejedelmek, akik a lábukat csókoltatják alattvalóikkal. Jézusnak is jólesett, amikor Magdolna illatos olajokkal kente a lábát és a hajával törölgette…

ROMY

Meg is csókolta! Meg is csókolta!

NIZSINSZKI

Jézus sokat gyalogolt. Én még többet táncoltam. Akkor a talpamat az arcukhoz dörzsölték, az egyiknek már serkent a szakálla, ez csiklandozott, én nevettem. Tudtam, hogy ezt megint az ördög jelének veszik…

ROMY

Aki eddig férje lábait becézte, csókolta is, most feljajdul és felugrik. Mutatja a száját. Véres.

NIZSINSZKI

Jól beleharaptál az ajkadba. Hol egy zsebkendő?

ROMY

Nem kell! Az ördög harapott meg… Nyalogatva száján a vért, előkotorja a virgácsot. Akkor most kezdjük… Ismered? S egyelőre csiklandozni kezdi a virgáccsal Nizsinszki lábát.

NIZSINSZKI

Már az anyám is ilyen virgáccsal fenyített engem gyerekkoromban…

ROMY

Egyre nagyobbakat és egyre szaporábban üt a virgáccsal.

NIZSINSZKI

Akkor is elővett, amikor már egész nagyfiú voltam. És utolsó évben kirúgtak, mert egy nagyhercegnő úgy találta, hogy a vizsgaelőadáson… Kacag.

ROMY

Vadul veri. Mi volt azon a vizsgaelőadáson?

NIZSINSZKI

Hogy a trikómon át… Kacagásba fullad a hangja.

ROMY

Mit látott a trikódon át a nagyhercegnő? Kacag és veri a férje két lábát.

NIZSINSZKI

…Még!… Jobban!

IV. felvonás

MARCUS

…Most azt mondd meg nekem, hogy hol van több hó. Nálatok az orosz síkságon, vagy Svájcban?

CSINCSILLA

Ahol vastagabb.

MARCUS

Ha egyforma vastag.

CSINCSILLA

Ugyanannyi van. Ugyanazon a területen ugyanannyi van. Ha egyforma vastag.

MARCUS

Ez a kártya is egy hegyoldal, ez a kártya is egy hegyoldal… ez a kártya is egy hegyoldal. És ez mind ugyanazon az alapterületen van… Svájc emeletes ország és háromszor akkora, vagy négyszer-ötször akkora, mint Svájc… És az emeleteken is hó van…

CSINCSILLA

Fantasztikus!

MARCUS

Akkor most azt mondd meg: ez a kártyavár a talpán áll-e vagy a hegyén?

CSINCSILLA

Hol állna? Nem a talpán áll?

MARCUS

Azt az optikából tudjuk, hogy a szemünkben fordított lesz a kép… Tehát ha mi talpon látjuk a világot, akkor a világ a fejetetején áll.

A GORILLA

Előténfergett. De csak itt Európában! Lesöpri a kártyavárat. Adja nekem azt a papírt, én megadom érte azt a rohadt huszonöt frankot. A dupláját is.

MARCUS

Miféle papírt?

A GORILLA

Tudja maga jól.

MARCUS

Minek az magának?

A GORILLA

Amerikában is vannak kéziratgyűjtők.

MARCUS

Nem eladó. Emlék.

A GORILLA

Adok érte kétezer frankot!

CSINCSILLA

Kétezret?

A GORILLA

Itt van! Készpénzben fizetem… Mi az? Kevesli?

MARCUS

Ezt a pálinkát itt főzik az Engadinban. Hetvenfokos. Meggyújtja a poharában a pálinkát. Sokallom. Ni milyen szép lángja van… Előveszi Nizsinszki céduláját.

A GORILLA

Nálam jó helyen lesz… Adok érte ötezret!

CSINCSILLA

Ötezret! Ötezer frankot?

MARCUS

A lángba tartja a cédulát. Fellobban. Huszonöt frankért talán még oda is adtam volna.

A GORILLA

Látom, megbecsüli az emlékeit.

MARCUS

Ha a történelem úgy hozza, hogy kell magának egy közép-kelet-európai potenciális merénylő, jól jöhetett volna egy ilyen papír. Egy nagy művésztől.

A GORILLA

Mi úgy tanultuk, hogy a művészek mindenre képesek.

CSINCSILLA

Az a diák, aki Szarajevóban lelőtte az osztrák trónörököst, művészféle volt. Egy közép-kelet-európai közepes költő. Csak az volt a baj vele, hogy nem lehetett rábizonyítani, hogy magányos gyilkos volt. Ezért aztán ki is tört a világháború.

A GORILLA

A béke fenntartása érdekében meg a társadalom megnyugtatására századunkban egyre nagyobb szükség lesz a bizonyíthatóan magányos gyilkosokra… Mert azt soha nem lehet tudni, hogy kiváló világnagyságaink közül ki van túlságosan láb alatt. Ilyenkor nem árt, ha van egy magányos gyilkos. Aki még írást is ad erről. Azért a papírért megadtam volna a tízezer dollárt is…

CSINCSILLA

Döbbenetében szinte felordít. …De hát mi ez az egész?! Kit hoztak ide?

MARCUS

Pszt! Ezek nem beszédes emberek.

CSINCSILLA

Éjnek idején behoznak ide egy idegen hullát. Maga a portás!

CSINCSILLA

Mi az?

MARCUS

Ismerősnek látszik nekem ez az útlevél. Olvasni csak az évszámot tudom. 1889. Na?

CSINCSILLA

Szent Isten! Nizsinszki születési dátuma.

A GORILLA

A halott bundájában talált útlevél alapján a rendőrség megállapította, hogy ez a kőomlás alatt talált ismeretlen személy Vászláv Nizsinszki volt, egykori balett-táncos, született 1889-ben, a Zarathustra Szálló lakója. A helybeliek felismerték a cobolybundájáról.

MARCUS

Ennyi bizonyítékkal szemben mit ér az a tény, hogy Nizsinszki úr e pillanatban a szobájában van.

CSINCSILLA

Felhajtja a halotton a lepedőt. Én nem félek a halottaktól, most mégis megborzongok. Amikor a Petruskát táncolta, pont ilyen maszkot festett magának. Megijedtünk, amikor kijött az öltözőből ezzel a Petruska-arccal.

MARCUS

Ez az arc csak végtelenül szomorú, de nem ijesztő.

CSINCSILLA

Egy világháborút és táborokat megjárt kiskatona megengedheti magának, hogy ilyen végtelenül szomorú legyen.

MARCUS

Halkan. Hát igen, ennek a szegény ismeretlen honfitársnak is kijár egy ima az ő halhatatlan lelkéért, amely még talán itt kering valahol… Súgva. Brávó, Ballerino.

EMY

Bejön, megáll. Mi ez?

CSINCSILLA

Nem, nem! Nyugodjék meg, nem ő!

MARCUS

Csak egy szegény ismeretlen katona, aki egy másik ember irataival indult volna a szálló nap után. Nemsokára rájönnek, hogy tévedtek. S az ön kedves költői, művésznő, akik oly fogékonyak a világ minden szenvedésére, tudnak-e valamit mondani ilyen esetben?

EMY

Kezét a halott mellére csúsztatja. Hogy összetörte a bordáit… „Az ég, a föld mind ránevetett, de nem lett birtoka semmi. Mert szépség, épség, ifjúi vér, tudás, tanulás, az isteni ér, nők biztató szeme, mind mit ér…” Fiatal katona, ez a versnek a címe. És a vége az, hogy „mert halni kell neki, halni”.

EMY

Egy másik magyar költő azt mondja, hogy az Alvilág királya kielégíthetetlen szerelemvággyal fogyasztja a fiatal férfiakat. És talán ezért is vannak ezek a nagy háborúk. A fiatal testeket Hádész elhalássza előlünk, asszonyok elől. Kár értük. Leül ő is a többiek mellé, mint egy falusi siratóasszony. Kár értünk… Azért szólni kéne a vőmnek…

CSINCSILLA

Igen, igen, lássa ő is ezt a szegény fiút, ha már Nizsinszki neve alatt kér bebocsátást a túlvilágra. Egy fejmozdulattal int Serge Lifarnak. …A Petruskát! Sztravinszkij zenéje ha megszólal, csúcsról csúcsra szökellve fog betáncolni ide Nizsinszki…

BALLERINO

Tekeri a verklit, de máris táncolni szeretne a zenére…

NIZSINSZKI

Csincsilla utolsó szavára. Megszabadultam a gonosztól.

CSINCSILLA

Wacio! Mi történt veled?

NIZSINSZKI

És vele mi történt? Tegnap még élt és élni akart. Hát hiába hordtam neki az ennivalót? Hiába adtam rá a meleg cobolybundámat, adtam oda neki az irataimat?

MARCUS

Kőomlás szakadt rá, vagy lelőtték.

NIZSINSZKI

Odaadom a két lábamat az életéért.

CSINCSILLA

Nizsinszki lába! A teremtés egyik csodája!

NIZSINSZKI

Akárcsak Beethoven füle. Ő pedig megsiketült. Az ilyen nagy csodákkal a végén mindig történik valami. Vagy az elején.

CSINCSILLA

Nem tudsz lábra állni?

NIZSINSZKI

Nem tudok vagy csak nem akarok. Nem mindegy?

CSINCSILLA

Épp amikor arra készültél, hogy eltáncolod az emberiség reménységét…

NIZSINSZKI

Valahogy csak ki kell fejeznünk, hogy milyen mélységből esengünk valami reménységért. Feláll. Az Ismeretlen Katona fölé hajol. Az eltaposott bogaraktól tanulom a technikát. A ruhagöngyölegből előveszi a Katona szájharmonikáját. Próbálja. Serge Lifarhoz. Hagyd ezt a verklit! Táncolj! Te még mondhatsz nekünk valamit a reménység fényéről!

A GORILLA

Szólok a professzor úrnak, hogy elkezdődött a megváltás. Fel a lépcsőn, eltűnik.

A GORILLA

Feltűnik az emeleti korlátnál. A professzor úr türelmet kér. Húsvéti beszédére készül. Visszamegy a szobába.

NIZSINSZKI

Abbahagyja a muzsikálást. Csincsillához és Ballerinóhoz. Ti azért jöttetek, hogy elvigyétek magatokkal Vászláv Nizsinszkit. Hát akkor vegyétek fel és vigyétek… Nem jött hiába ide, Szergej Pavlovics. Megkapja Nizsinszki Vászlávot. Vigye magával Párizsba. Az iratai rendben vannak. Aztán táncoltasd őt Sztravinszkij-zenére. Szereti.

EMY

Egy halottat?

NIZSINSZKI

Ha Vászláv Nizsinszki nem akar fellépni – halott, mondja ön –, akkor vigyétek el és temessétek el őt tisztességgel a párizsi orosz temetőben.

CSINCSILLA

És akkor kit hagyunk itt?

NIZSINSZKI

Látja, ez egy fogas kérdés… De hisz, kedves Gyagilev, maga hozta el a keresztlevelemet. Itt van! Előveszi Szaniszló iratait. Én a Szaniszló vagyok. Igazolni is tudom magam… Vigyétek hát Vászláv Nizsinszkit! Temetésén a párizsi Opera zenekara játssza Sztravinszkijtől a SACRE, a SACRE, a SACRE DU PRINTEMPS gyászzenéjét. Felordít. Ehhez a MASSACRE, MASSACRE, MASSACRE DU PRINTEMPS-hoz!

EMY

Ariella!

NIZSINSZKI

Ki az az Ariella?

EMY

A te kislányod… Jaj Istenem, ilyet kérdeni is.

NIZSINSZKI

Akárkié… Érzem, hogy mit akar mondani… Ah-ah-ah! Azt akarja mondani, hogy minden, ami van az életünkben: ah-ah-ah! Hogy nem szörnyűség az élet, hanem öröm… „Ah-ah-ah!”

EMY

Képzeld Romuska, már megint mit eszelt ki a férjed. Jelzi: tényleg megbolondult, vagy úgy tesz.

NIZSINSZKI

Igen, igen, Vászláv azt üzeni általam, hogy fogadd szeretettel a sógorod.

OKTÁV

Szaniszló? Jön? Mégis?

NIZSINSZKI

Itt van, de vigyázzatok vele. Szaniszlót nem könnyű szeretni… Mégis, szeressétek Szaniszlót! Szaniszló nem árt a légynek se. Mindenért hálás. Eszik húst is. Szaniszlónak nincs írásmániája. Nem fogyasztja a drága papírt naplók írására. Nem is tud talán írni se. Reggel beveti az ágyát. Egyedül felöltözik. Szaniszlót nem is kell láncra kötni. Ő nem olyan, hogy elkóboroljon a budai hegyekbe… Vászláv üzeni az ő Romuskájának, hogy Szaniszló engedelmes jó fiú lesz, amíg csak él. Csend. Szaniszló megütötte a fejét. És neki mindig fáj a feje. Már szinte automatikusan mondja. Szaniszlót könnyű szeretni. Szaniszló nagyon közömbös. Közömbösen várja a reggelt, a napot. A másnapot. Az új évet. Az új világháborút. Az öregséget. A halált. Ezt már úgy mondta, mint Szaniszló, amikor harmadik személyben beszél magáról. Látod, Szaniszló mennyire hasonlít a fivéréhez? Ezek azok a családi Nizsinszki-vonások. És Vászlávval ellentétben, Szaniszló mindig hajlott a hízásra. Etetheted.

ROMY

Odamegy, megsimítja a fejét. Fáj? Csakugyan?

NIZSINSZKI

Nagyon.

MARCUS

Segít, közben. Ha Budapesten hallják, hogy egy nemzetközi szállodában alkalmaznának egy svájci hotelportást… El a Londiner után.

OKTÁV

Mehetünk?

NIZSINSZKI

Kedvesen, barátságosan rámosolyog.

ROMY

Maradjunk itt inkább? Mit szeretnél?

NIZSINSZKI

Nem válaszol, csak mosolyog tovább.

ROMY

Szólj valamit! Miért nem beszélsz? Átkarolja.

WILSON

Na, hol az a híres balettmutatvány… Ni csak, a templom most is üres, mint hét közben volt az apámé… Kiereszti a hangját. Quo usque tandem abutere, Catilina, patientia nostra? Megismétli, más hangfekvésben.

EMY

…Tessék mondani: Mi lesz Magyarországgal?

WILSON

Virágzik! Prosperitás!

OKTÁV

„Gott und Wilson wird uns helfen…”

EMY

Tessék mondani: a Hidegkúti út, az megmarad nekünk?

WILSON

Hány szám?

OKTÁV

51.

WILSON

Utánanéz a noteszában. Meg, meg. Az megmarad.

EMY

…Köszönjük szépen.

WILSON

Nem engem illet a köszönet. Köszönjék a jó Clemenceau úrnak.

WILSON

Quo usque tandem…

WILSON

E bájos lányka felnő, valahol Közép-Kelet-Európában, és nem fogja tudni, hogy mi a háború, mi a nyomorúság! Görög–latin makaróninyelven szónokol tovább.

ARIELLA

Előrejön a közönséghez. Petruskájával kedvesen köszön és pukedlizik. Beszélni kezd. Súgva. Ők mindig beszélni fognak. Apukám meg hallgat. Mától kezdve harminc éven át fog hallgatni. Olyan néma lesz, mint te vagy. Mutatja a Petruskát. Harminc év múlva apuka meg fog halni. Kiszalad.

MARCUS

Be. Előrejön. A megváltás 1919 húsvétján nem sikerült.