Az álomfejtő álma

1. kép

Jusqu’a un certain point… les rèves peuvent échapper á l’emprise du totalitarisme politique.

Bizonyos mértékig az álom kiszökhet a politikai totalitarizmus markából.

GEORGES STEINER

FREUD

Odaát az ablakokban már gyűlnek a nézők. Várják a huszadik század újabb, gyönyörű botrányát. Páholyból nézhetik. Kiadták még az erkélyeket is. De nekem nem fog fizetni senki fellépti díjat, akármilyen szépen alakítom a történelmi jelenetet. Freud professzor búcsúja Bécstől… Fogadni mernék, hogy hátul, a függönyök mögött ott lapul néhány egyetemi kollégám is. Eddig magában mormogva beszélt, most felcsattan a hangja. Professzor urak! Lesz még nekem önök számára egy kis meglepetésem!

ADOLPHINE

Mögötte. Szóltál valamit, drágám?

FREUD

Nem néz hátra, csak megrázza a fejét: semmit.

PAULA

Most jött be, megtorpan egy üres polc előtt. De hát hova lettek innét az istenek?

FREUD

Felnevet. Jó kérdés! Nagyon jó kérdés!

PAULA

Mit mondasz?

FREUD

Anélkül, hogy visszanézne rájuk, túlzott gonddalartikulálva tagolja a szót. Úgy látszik, annyi-ra rom-lott a ki-ej-té-sem, hogy már nem is le-het ér-te-ni, amit mon-dok. Hirtelen kiabálni kezd, folyamatosan. Azt mondtam: Jó kérdés! Jó kérdés, hogy az istenek – az istenek! – hova lettek innét?

MICI

Őket ne féltsd! Itt vannak ebben a ládában. Itatóspapír és vatta között. Az egyiptomiak, a görögök… Hogy mondják angolul azt, hogy törékeny? Festékesdobozzal és ecsettel buzgólkodik a láda körül.

FREUD

Abbahagytam az angol nyelvleckéket.

MICI

Londonban majd újra kezded. Ott majd gyakorolhatod. Gyakorlat teszi a mestert!

FREUD

Továbbra se néz hátra. A kocsis? Még nem jelentkezett?

RÓZA

Korán volna.

FREUD

Ideje volna.

RÓZA

Sigi mindig órákkal hamarabb kiment az állomásra. Ez volt a mániája.

FREUD

Az én micsodám? Nekem…? Mániám?

PAULA

Egy kendőbe takart görög urnát talált, talán a dívány mögött. Na nézzétek, ez a bili kimaradt a törékeny holmi közül.

FREUD

Nem néz hátra. Micsoda bili?

PAULA

Felelni akar. Hát ez a…

RÓZA

Pisszt int és gyorsan másról beszél. Istenem, hogy régen mennyit kamarazenéltünk együtt! És intonálja a maga csellószólamát. Miközben te a szomszéd szobában az anatómiai vizsgádra készültél.

MICI

Egy csontváz társaságában. Nevet. S fújja ő is a ráeső motívumot.

FREUD

Amikor az első szigorlatomra készültem, szóltam apámnak, hogy adja el a zongorátokat. Ne szépítsük.

ADOLPHINE

Hogy megsirattuk azt a zongorát!

MICI

Képzeld, ha most még egy zongorát is kéne csomagolnunk! Hegedűvel mégiscsak könnyebb volt mindig menekülni. Így volt ez már ötezer évvel ezelőtt is.

ADOLPHINE

És amikor a második szigorlatodra készültél, az apánk a hegedűt meg a csellót is bezárta egy szekrénybe. Nagy zsarnok volt ő is!

PAULA

Volt? Azóta se merjük kinyitni azt a szekrényt.

ADOLPHINE

És mennyit álmodtam én a szegény papával. De te is!

FREUD

…A halála utáni hetekben. Akkor minden éjjel.

ADOLPHINE

Meg is írtad. Hogy egy vasúti állomáson vártál rá, egy éjjeliedénnyel… Hogy írhattál ilyesmit?

FREUD

Légy nyugodt. Azt is elégették… Majdnem felzokog. Mi marad utánam?

FREUD

Legalább a Mózes… Az előkerült végre?

PAULA

Valamit rápakolhattunk… Elő fog kerülni.

FREUD

Sovány Mózes. Még ötven oldal sincs… A sok pogány isten vidáman utazik Londonba, vattába csomagolva, ő meg fogja és elvész. Ez az ő formája. Kellett neki zsidó prófétának lenni!

RÓZA

A házkutatás után még megvolt. Túl jól eldugtuk…

PAULA

Persze hogy meglesz… Mennyi idő van a vonatindulásig?

MICI

A vizavík felé mutat, felénk. Nézegetik a zsebórát. „Na mi lesz? Elaludtak Freudéknál?”

RÓZA

Ne állj ki úgy, kombinéban!

MICI

Színházi látcső! Még ez is! Gukkerozzák épp ezt az ablakot!… Me-e-e! Kiölti a nyelvét.

RÓZA

Mit csinálsz?

MICI

Szégyellje magát. Mutogat. Ő szégyellje magát!… Beljebb húzódott. A sok kedves vizaví, akik minden reggel átköszöntek, amikor pállott párnáikat paskolták az ablakban. Grüss Gott!… És az ő istenük? Az ő keresztény istenük? Az hová lett?

FREUD

…Jó kérdés.

ADOLPHINE

Ránk mutat. Lehet, hogy ezek nem is ugyanazok?

PAULA

Lehet, hogy ezek mind új lakók?

RÓZA

Lehet, hogy egész Bécset kicserélték?

ADOLPHINE

Jaj, micsoda embereket lehet látni mostanában az utcán is! Hol éltek ezek eddig? Ezek a szörnyek?

FREUD

Köztünk.

ADOLPHINE

Te tudtad, hogy mi lakik bennük? Tudtad?

PAULA

Ilyet kérdezni egy Sigmund Freudtól? A bécsiek sorban lefeküdtek neki oda a díványra és elsuttogták, hogy mi lakik bennük. Azt a sok perverziót, azt a sok aberrációt, azt a sok…, óh!

MICI

Ezért gyűlölnek.

FREUD

Ma boldogok lesznek. A rendelőt, amely az ő szemükben botrányosabb volt a legutolsó kuplerájnál, ma becsukjuk. Just today!

PAULA

Milyen szavakat kezdesz használni!

FREUD

Az angol szavak zavarnak talán?

PAULA

Nem.

ADOLPHINE

Hát azt, hogy „kupleráj”, csakugyan most hallottam a szádból először.

FREUD

Elég későn ahhoz képest, hogy mennyi könyvet írtam ebben a témában. Most már a vizavík is ki merik mondani, hogy a jól nevelt öreg professzor az utcában: maga a Sátán!

MICI

Hitlertől jött meg az ő bátorságuk.

RÓZA

Nagyon jó, hogy elmégy, „Höchste Zeit!”

PAULA

Arra gondolj, hogy holnap reggelre már túl vagy ezeken a határokon.

FREUD

Túl! Túl! Túl!

ADOLPHINE

Én azt mondom, hogy azért gyűlt össze ennyi nép, mert meg akarja éljenezni Bécs legnagyobb fiát, amikor elhagyja a császárvárost.

FREUD

Beteg szájával egy gúnyos horkanás a válasz erre az angyali abszurdumra. Örüljetek, hogy nem dobálják meg bátyátokat rothadt paradicsommal! Befordul, meglátja a görög vázát, ingerülten kitör. Ehhez a vázához nem kell hozzányúlni! Megértettétek?

PAULA

Valami zörög az alján…

FREUD

Fületlen gomb. Szivarvég… Egyelőre még nem az én csontjaim. Felveszi a vázát. A halálnak, amely Európában most körbejár, nincs szüksége ezekre a szép klasszikus formákra… Egy üres ládára inkább.

ADOLPHINE

Miféle ládára?

FREUD

Egy gyalulatlan deszkakoporsót még a bécsiek sem dobálnának meg. Talán nem.

MICI

Viccelsz?

FREUD

Viccelek. Indul ki a vázával.

ADOLPHINE

Drágám, és hátha az udvarról megpróbálnál átjutni a másik utcába?

FREUD

Kerítéseken másszam át?

ADOLPHINE

Talán nem menne? Én még eddig nem vettem észre rajtad az öregedés semmi jelét.

FREUD

A fehér szakáll? Maszk?

ADOLPHINE

Maszk! Maszk! Maszk!

FREUD

Maszk – jó volna…

RÓZA

Ez a búcsú Bécstől neked most nagyon fájhat.

FREUD

Visszaszól. A számban a protézis jobban fáj. El.

MICI

…Milyen nyugtalan.

RÓZA

Csodálod?

PAULA

Mi nem Londonba utazunk. Mi lehetnénk igazán nyugtalanok.

RÓZA

Engem a zene megnyugtat. Fütyüli a kvartett főmotívumát.

MICI

Azzal az agyonszabdalt szájával ő már nemigen fütyörészhetne.

ADOLPHINE

Miért nem vesz be valami nyugtatót? Utazás előtt.

MICI

Tíz év óta morfiumon él. Ti nem tudtátok? Csend. Most kiment és beadja magának. Szerintem az zörgött az urnában. A pravaz.

PAULA

Miért nem dugod el előle?

MICI

Kínlódja végig ezeket az utolsó éveit? – Százszor jobban szenved, mint amennyit bevall. Tíz éve hordja azt a szörnyű szerkezetet a szájában, és most mondta ki először: „pro-té-zis”. De úgy látszik, ez is eljött: nevezzük nevükön a dolgokat.

ADOLPHINE

Felnevet, szemérmességével küzdve. „Kupleráj”…

MICI

Ez az! „Kupleráj”, „protézis”… „Morfium”…

PAULA

„Haláltábor.”

RÓZA

Csend! Megegyeztünk, hogy erről nem beszélünk, amíg ő el nem utazik.

PAULA

Azt hiszed, ő nem tudja?… Hogy holnap ránk mi vár?

RÓZA

Valaki jön! Sebesen rakosgatni kezd. S megint a Haydn.

A FIÁKEROS

Éltesebb, pirospozsgás, szürkülő pofaszakállú bécsi figura. Ostorát, cilinderét hozza magával. Jovialitása mögött van valami infernó-félelmetesség is. Egy Kháron? Harsányan fújja a Haydn-motívumot, de ő ráénekli a szöveget is, a Császárhimnusz szövegét, kedélyes operett-belépőként. Majd az álomjelenetben A Fiákerost alakító színész térhet vissza Ferenc József császárként. „Isten ta-artsa, Isten ó-óvja császárunk s a…” Hölgyeim! Tiszteleg ostorával.

MICI

Már itt a kocsi? Szent Isten! Sebtében magára kap valamit.

A FIÁKEROS

Csak a kocsis… „S a közha-zá-át!” De jó ezt a szép muzsikálást hallani. A Császárkvartett. És hozzá ez a kávéillat. Mintha még tartana Ausztria. A Monarchia. Mintha nem is történt volna semmi.

ADOLPHINE

Maga szerint mi lesz itt?

RÓZA

Mit mondanak? Maga annyi mindent hall ott fenn a bakon…

A FIÁKEROS

Hát én csak azt tudom mondani, hogy önök a szerencse fiai – illetve lányai –, hogy utazhatnak.

PAULA

Mi bizony nem!

MICI

Mi négyen itt maradunk. Úgy ám! Ha-ha!

A FIÁKEROS

Ja? – A Birodalomnak szüksége van szorgos-dolgos női kezekre.

RÓZA

Ahogy mondja. Meg is kaptuk a behívót.

A FIÁKEROS

Hová, ha kérdeznem szabad?

MICI

Képzelje! Theresienstadtba!

A FIÁKEROS

Rohamosan fejlődő város a cseh protektorátusban. Még a nagy császárnő alapította. Hagyományos hadiipar… És kegyedék vajon miféle szilvásgombócot fognak ott gyártani? Vagy Mozart-Kugelt? Zserbó-bobo-bonbont?

MICI

Ő volt a leglezserebb az alsószoknyában, most ő a legválasztékosabb. Finomkodó vénlánystílusban. Jó is volna! És milyen a vidék – arra tájt?

A FIÁKEROS

Arra tájt? Kies, kezét csókolom.

RÓZA

A muníciógyárakat előszeretettel építik a legszebb természeti környezetbe…

ADOLPHINE

Velünk – …mi lesz ott?

FREUD

Be. Érzékeli a számon kérő csendet. Adolphine-t magához öleli. Meg fogunk halni, kishúgom. A kocsishoz. A levelet átadta?

A FIÁKEROS

Igenis. Megvártam a klinika portáján, amíg lehívták a doktor urat. A saját kezébe adtam, ahogy a méltóságos professzor úr parancsolta.

FREUD

Mit felelt?

A FIÁKEROS

Csak zsebre tette… Talán úgyis tudta, hogy mi van a levélben?

FREUD

Talán. Meglazítja a nyakkendőjét, kioldja. Lekapcsolja a keménygallérját, mintha hirtelen szűknek találná. Ledűlök egy kicsit.

RÓZA

Fáradt vagy?

FREUD

Nyolcvankét éves vagyok.

RÓZA

Azért kell egy kis erőt gyűjtened.

ADOLPHINE

A nagy út előtt. Bizony.

A FIÁKEROS

Szundítson csak egyet, méltóságos uram. Osztrák embernek ezentúl már úgyis csak addig lesz magánélete, amíg alszik és álmodik.

FREUD

Ön éppen olyan szakállt visel, mint boldogult apám.

A FIÁKEROS

Mi a régi gárdához tartozunk. Császárszakáll!

PAULA

Szegény papa, amikor meghalt, a halálos ágyon tisztára olyan lett ezzel a császárszakállal, mint Ferenc József, amikor élt.

A FIÁKEROS

Ferenc József! Mindenki azt hitte, hogy örökké fog élni. A kocsija azzal a két almásderessel minden délután ott állott a Gloriette Strasse 7. előtt. Miközben őfelsége odabent habos kávét ivott és szerelmi életet élt Schratt Katalinnal. Pedig ekkor már nyolcvankét éves volt, kérem.

FREUD

Ő is? Vén szenilis.

A FIÁKEROS

Csak szellemileg, mert nála snájdigabb szeretőt! Ha abban a szerencsében lett volna része anyámnak, hogy vasalónő őfelsége egyik vadászkastélyában, most én azzal dicsekedhetnék, hogy az ő fia vagyok. Tessék már mondani, honnan volt neki ekkora omnipotenciája?

FREUD

Ritkaság.

A FIÁKEROS

A méltóságos professzor úr bizonyára kezelte első Ferenc Józsefet is.

FREUD

Ezt az analízist én kihagytam.

A FIÁKEROS

Micsoda mulasztás! Őfelsége családjában sok volt a bolond.

FREUD

Elkezd nevetni. Elnézést. De nekem hetenként visszatérő álmom volt ez. Éjszaka jönnek értem lovas kocsival – katonák, csendőrök, testőrök –, elragadnak és visznek Berlinbe Vilmos császárhoz, vagy szánon Pétervárra Miklós cárhoz – később már a Cseka ügynökei vittek Leninhez, Sztalinhoz, a háború vége felé folyton Wilson elnökkel álmodtam. Mintha tőlem várta volna a világ, hogy megmentsem ezeknek az őrülteknek a zavaros álmaitól.

A FIÁKEROS

És Ferenc Józsefhez nem vitték? Soha? Hiszen az ő alattvalója volt méltóságos uram.

FREUD

Álmomban sem voltam próféta a saját hazámban.

ADOLPHINE

A pakolás közben én megtaláltam Schratt Katalin névjegyét. Uzsonnára hív.

FREUD

Kár, hogy nem előbb találtad meg.

A FIÁKEROS

De még milyen kár! Akkor talán nem tartanánk itt. Mert minden azzal kezdődött, hogy kiabálni kezdtük: éljen a háború! Méltóságos professzor úr nem kiabálta?

FREUD

Még az hiányzik, hogy maga azt állítsa, hogy én vagyok felelős azért az első világháborúért.

A FIÁKEROS

Ha az az első nincs, most nem tartanánk itt.

FREUD

Tehát a másodikért is? A harmadikért is?

A FIÁKEROS

Slussz! Negyedik már nem lesz!

FREUD

Ezért az egész huszadik századért én legyek a felelős? Azért, ami volt! Azért, ami lesz! Azért, ami már nem lesz!

RÓZA

Hogy jön ahhoz, hogy így felizgassa a bátyámat?

A FIÁKEROS

Mindenki éljenezte 1914-ben a háborút. Én nem mondtam, hogy csak a méltóságos professzor úr… Deliráltunk, kérem. De miért? Ez itt a kérdés.

ADOLPHINE

Maga talán látta doktor Freud Zsigmondot, huszonöt évvel ezelőtt a Burg ablakai alatt, amint dobálja a kalapját? Nevetséges.

A FIÁKEROS

Még az is dobálta, akinek hadköteles fiai voltak.

FREUD

Nekem kettő is. Be is vonultak.

ADOLPHINE

Visszajöttek. Egészségben.

FREUD

És a háború harmadik évében Sophie lányomat elvitte a spanyol járvány. Kisfiastul.

PAULA

Régen volt.

FREUD

Mellénye zsebéből kiveszi az aranyóráját, felpattintja. Talán Sophie arcképét mutatja benne. Milyen fiatal volt, nézze… Két ártatlan hősi halott. Leteszi az órát. Ezt az órát majd adjátok oda annak a fiatal orvosnak, amikor végez. Tőlem nem fogadná el. Megérdemli. S ingujjban, mellényben a díványhoz megy.

A FIÁKEROS

Szép óra. Arany? Jobb is, ha itthon hagyja. A határon nem lehet kivinni. Nagyon vadásznak az aranytárgyakra. Meg a kéziratokra…

FREUD

Tudom. Beledöfködnek a díványba is. Mi?

A FIÁKEROS

Bele, azok. Súgva. Barbárok!

FREUD

Hosszú kozák lándzsákkal törnek ránk éjszaka bozontos szakállú katonák. Aranyat keresnek. Beledöfnek a szalmazsákba. Gold nyet? És csalódottan elmennek. A szalmazsákból csendesen folyik a vér. Mindig is rejtőzik valaki a szalmazsákban. Apámnak volt ez gyerekkori emléke. De lehet, hogy ő is az apjától hallotta. Gold nyet?

A FIÁKEROS

És kézirat? Van? Kutat a szeme.

RÓZA

Elbújt. Mózeska elbújt. Mózeska nem akar elutazni az ígéret földjére. Mózeska szőrén-szálán eltűnt.

A FIÁKEROS

Valahonnan elővarázsolt egy puha fekete viaszos vászonba burkolt kéziratot. Ebben mi van?

PAULA

Nahát, ezért kap egy puszit. Megvan a kézirat. Itt a Mózes!

A FIÁKEROS

Mostanában nem szeretik ám ezeket az ószövetségi izéket. Olvasni kezdi.

MICI

Ártatlan jegyzetek!

RÓZA

No nem, nem! Adja ide!

A FIÁKEROS

Adja – visszakapja. Becses kézirat!

FREUD

Az… Ennyi maradt az összes műveimből.

MICI

Az övé volt a legnagyobb könyvmáglya Bécsben.

FREUD

A középkorban vittek volna a máglyára engem is, a könyveimmel.

A FIÁKEROS

Odaviszi neki a díványhoz a kéziratot. A professzor úr olyan biztos benne, hogy elmúlt a középkor?

FREUD

Tegye csak le a díványra… Úgy. És én most szépen ráfekszem. Lefekszik. És amikor majd jönnek azok a barbárok a lándzsákkal, majd azt mondom: csak a testemen át!… Csendesen beszél, fektében. Most már ez a kéziratom is így marad, örökre: töredéknek… És én is. Vele együtt… S most, hogy kiabálni próbál, erősen érzik artikulációs nehézsége. Szedjétek majd össze szétszórt tagjaimat!

RÓZA

A megdöbbent kocsisnak súgja. Súlyos szájműtéten esett át.

A FIÁKEROS

Rák? Biztosan túl sokat bagóztunk… Elővesz egy szivart. Kedélyeskedik? Rágyújthatok?

RÓZA

Itt inkább ne!

FREUD

Dehogynem!… Üljön csak le a dívány végébe és fújja felém a füstöt… Milyen átok volt rajtam, hogy a kéziratot éveken át – ne adj Isten! – nem bírtam befejezni? – Mit szív? Portoricóit?

A FIÁKEROS

A professzor: connaisseur…

FREUD

Az… Élvezi a füstöt. Talán rajtam is ugyanaz az átok ült, mint Mózesen. Miért kellett neki meghalnia az Ígéret Földje küszöbén? Ez itt a kérdés.

A FIÁKEROS

„That is the question.”

MICI

Ön is Londonba készül?

A FIÁKEROS

Szeretem Shakespeare-t.

FREUD

Miért nem engedte meg az Isten Mózesnek, hogy belépjen az Ígéret Földjére?

A FIÁKEROS

Talán nem voltak rendben az iratai.

FREUD

Azt mondja, hogy Mózes nem kapott vízumot Izraelbe? Kacag. Kőtáblákat kapott, de beutazó vízumot nem kapott.

ADOLPHINE

Örülök, hogy kezd visszatérni a humorod.

A FIÁKEROS

A professzor úrnak megvannak a szükséges iratai?

A NŐVÉREK

Meg! Meg!… Neki megvannak… Ő utazhat. El! Albionba!

FREUD

Felingerült. Nekem az Ígéret Földje mindig ott volt, ahol a kőtáblákat összetörhettem. Itt!

PAULA

Ez a nagy becsapás földje lett nekünk.

FREUD

Lehetett volna más is!

A FIÁKEROS

De szép lett volna… Fújja a füstöt.

PAULA

És miért nem lett?

FREUD

Talán elmulasztottunk valamit… De mit?

RÓZA

Ne emészd magad…

FREUD

Késő?… Késő?

ANNA

Be. Jóval fiatalabb a nagynénjeinél, de jóval felnőttebb náluk. A legújabb divat szerint – harmincas évek – készült úti ruhában. Kis kosárban apró ajándékcsomagok. Semmi nem késő. Londonban, apám, maga nem lesz másodrendű állampolgár…

MICI

De nem ám!

ADOLPHINE

Egy doktor Freud Londonban nem lesz elveszett gyerek! Úgy fognak ott fogadni téged, mint egy királyt. Az angol himnuszt fogja játszani a zenekar a Victoria állomáson…

A FIÁKEROS

Az is szép! Intonálja.

ADOLPHINE

És Theresienstadt fölött, amikor megjelennek az angol bombázók, és meg fognak jelenni! mi tudni fogjuk, hogy ki küldte őket.

ANNA

Édes tantikám…

ADOLPHINE

És ha nem jelennek meg, mi akkor is várni fogjuk őket. Az utolsó pillanatunkig… És ő is énekli az angol himnuszt.

ANNA

Az ablakok? Be vannak csukva?

ADOLPHINE

Azt hiszitek, hogy én egy naiv lélek vagyok. Annyi okos zsidó ment már ki emigrációba. Ők ki fognak találni valamit…

ANNA

Ki a paraván mögül, zsebkendőben hozva apja protézisét. Ha nincs bent ez a szörnyű szerkezet a szájában, sokkal könnyebb neki. Mindjárt el is aludt.

ANNA

Ha netalán az árvaházi gyerekeim jönnének búcsúzkodni – itt a csokoládéjuk, a szentjánoskenyér.

A FIÁKEROS

Ó, a drágák!

ANNA

Hogy mit vesződtem velük egy éven át! Senkinek sincs annyi apa-anya komplexusa, mint az árváknak. Folyton nyafogtak, féltek, bevizeltek…

A FIÁKEROS

Én is árvagyerek voltam, kezét csókolom.

ANNA

Tele vannak kielégíthetetlen szeretetvággyal.

A FIÁKEROS

Az… az…

ANNA

Erre bejött Hitler és másnap kutyabajuk – horogkereszteket pingálnak a falakra és a vécéajtó mögül riasztópisztollyal lövöldöznek rám. Én nem azért bújok előlük, mert félek, hogy előbb-utóbb igazából lelőnek. Hanem azért, mert félek, hogy az orvosi táskámba végül revolvert dugok én is. És az orvosi esküm? Hát olyan törékeny az az orvosi eskü?

OTTÓ

Ezt tőlem kérdezi?

ANNA

Csakhogy!

OTTÓ

Így vártak?

ANNA

Apámnak bizonyára nagyon, de nagyon rosszulesett volna, ha magától el nem búcsúzik. De nekem is.

OTTÓ

Alig mertem besurranni. Tele van az utca…

MICI

Ez az, amitől odavan most ő is.

ADOLPHINE

Á, humorral veszi. Hogy mi lesz, ha rothadt paradicsommal fogják megdobálni…

MICI

Ez nem is olyan vicces.

ADOLPHINE

Mindig volt hajlama az akasztófahumorra.

ANNA

Apám egész életében mániásan hajtogatta, hogy Bécs őt nem fogadja be, hogy őt itt megalázzák, kiseprűzik, kigúnyolják – és most tessék!

OTTÓ

Holott ki van hozzá fogható elismert szellem ma a világban?

PAULA

Jó kérdés – mondaná erre a bátyánk. Na ki?

RÓZA

Csakugyan: ki?

ADOLPHINE

Senki sincs. Senki!

MICI

Van a Thomas Mann. És kész.

ADOLPHINE

Hát én a Varázshegyet nem bírtam végigolvasni.

RÓZA

Einstein!

MICI

Einstein. Ő igen. Adolf Einstein.

RÓZA

Albert.

MICI

Mit mondtam? Nem azt mondtam?

PAULA

És Mahatma Ghandi?

ADOLPHINE

Ugyan már? Hogy jön egy Ghandi egy Freudhoz? Már ne haragudj!

A FIÁKEROS

Engedelmet… Én is mondhatok?

PAULA

Tessék!

A FIÁKEROS

Ferenc József!

ANNA

Nyert! Freudra pontosan illik, hogy „ízről ízre király”. Egy Lear király!

OTTÓ

Nem hagyja ki a freudi banalitást. Így kompenzál.

ANNA

Ne kollokváljon! Ami Freuddal most történik, az nem fér bele a freudi formulákba. Shakespeare-be talán… A nevét, az ő világhíres nevét, ha hangosan ki kell mondania, körülnéz, hogy nem hallja-e meg egy spicli.

OTTÓ

Tessék csak folytatni.

ANNA

A szája teljesen szétszabdalva. Minden operáció után újból tanul artikulálni. És most angolul tanul. Nyolcvankét évesen egy idegen nyelvet!

OTTÓ

Még! Folytassa csak!

ANNA

A rák ugrásra készen – öt centire attól az elmétől, amelyben talán mindennél világosabban ott a világ megfejtése.

OTTÓ

Még, még!

A FIÁKEROS

Mit még? A Burgban most ott ül… Zsebfésűjét az orra alá teszi, Hitler-bajusz gyanánt. hisz tetszik tudni, ki ez?… Ki vagyok én?

ANNA

Kissé elutasítóan. Nem tudjuk, és nem is akarjuk tudni…

OTTÓ

Kevés. Még Hitler is kevés!

MICI

Freud professzor négy nővérét már holnap táborba viszik. És mindenki úgy tesz, mintha nem tudná, hogy az a tábor micsoda tábor… Ő tudja.

ADOLPHINE

A könyvei máglyán!

OTTÓ

Tovább!

ANNA

Mit akar még? Utolsó írását képtelen befejezni.

OTTÓ

Arról tessék engem meggyőzni, hogy objektíve nincs többé más választása.

RÓZA

…Mint az elutazás?

ANNA

Mi egyéb választása lehetne?

OTTÓ

Annának odaadja a levelet. Tessék felbontani.

A FIÁKEROS

Magát, úgy látszik, nem is érdekelte…

ANNA

A levéllel a kezében hirtelen intézkedni kezd. Ti most menjetek ki a pályaudvarra. – A Fiákeroshoz. S aztán visszajön értünk.

RÓZA

Amikor a behívót megkaptuk Theresienstadtba, mi úgy döntöttünk, hogy jajszó nélkül fogjuk elviselni a halált. A magunkét és a testvéreinkét.

PAULA

Ez a másik nehezebb. Búcsút int.

A FIÁKEROS

Remélem, közben azok az árvaházi ártatlanságok nem dugtak paprikát a lovam seggébe.

MICI

Az az óra ott a ládán a doktor úr honoráriuma lesz. Utolsóként ő is el.

OTTÓ

Herosztrátesz felgyújtotta az efezoszi Diána-templomot, a világ egyik csodáját. A világnak aztán már csak hat csodája maradt. – Én leszek doktor Herosztrátesz.

ANNA

Honnan tudja ilyen jól, hogy mi van a levélben?

OTTÓ

Csakugyan. Mi van a levélben?

ANNA

Egy nagy E és egy nagy U betű… és a mai dátum. Aláírás.

OTTÓ

Eutanázia. Még márciusban kért meg rá, amikor az Anschluss után maguknál itt az a nagy házkutatás volt. Szavamat vette, hogy ha úgy látja, hogy nem tud többé emberi méltósággal élni, üzenni fog. Én szavamat adtam. Csend. …Nem kívánja megakadályozni?

ANNA

Csak az apám akadályozhatja meg.

OTTÓ

A gyilkosa legyek annak, akit legjobban tisztelek és szeretek? A professzor úrnak megvan az öreg háziorvosa, miért nem ahhoz fordult? – …Én még fiatal vagyok!

ANNA

A fájdalom, amely feldúlja magát, nagyon rokonszenves. De ne hisztériázzon. Maga három hónap óta mindennap várhatta ezt a cédulát. És várta is.

OTTÓ

Maga nem várta?

ANNA

De. Tudtam, hogy ennek a pillanatnak előbb-utóbb el kell jönnie. Az igazat megvallva, azt hittem, nekem fog szólni…

OTTÓ

És ha magának szólt volna, maga most megtenné?

ANNA

Serdülő lány voltam, amikor felolvasta nekem az öreg Oidipusz történetét, aki Antigonéval vezetteti magát halála színhelyére… Hogy az apám miért épp magát választotta, ő tudja. Talán épp azért, mert a legjobb tanítványának tartja.

OTTÓ

Analizált is. Hogy jó freudista legyek, átestem ezen is. Két éven át minden héten itt feküdtem a gyóntató díványán. Mit olvashatott ki belőlem? Mit látott bennem? Mit tud most rólam? Hogy oly alkalmasnak talált erre a gyilkosságra?… Erre az apagyilkosságra… A diplomámat biztos hogy elveszítem. Ez a minimum, a legcivilizáltabb országban is. De ezek? Ezek – miközben a kezüket dörzsölik, hogy akadt valaki, aki elvégzi helyettük Freud likvidálását – engem egy lámpavasra húznak föl az orvosi egyetem kapujában.

ANNA

Fogja, nyugtatólag, a fiatalember kezét. Freud értesülve volt a maga öngyilkossági kísérleteiről?

OTTÓ

Mint mindenki. Az én apám még késsel borotválkozott… Megfordítja csuklóját Anna kezében. A nyoma ott van. Először hétéves koromban vágtam föl a csuklóm; másodszor éppen hét évre rá, amikor tizennégy éves lettem…

ANNA

Úgy nézi Ottó kezét, akár egy tenyérjós. És aztán a huszonegyedik év? Az baj nélkül elmúlt?

OTTÓ

Akkor jöttem analízisbe. Arra a díványra menekültem.

ANNA

Egy leheletnyi csókot adhat a fiú pulzusára. Azt hiszem, értem az apámat, hogy miért nem az öreg kezelőorvosát kérte meg, hogy végezzen vele, és hogy miért nem engem… Magának, ha megteszi, ez a teljes gyógyulást jelentheti.

OTTÓ

Elrántja a kezét. Még ez is? Minél többet beszél róla, annál rettenetesebbnek látszik, amit várnak tőlem. Szeretem őt, mint az apámat – persze tudom, hogy ez nem hangzik valami nagyon meggyőzően itt „Ödipuszéknál” –, de mégis ez az egyetlen zavartalanul használható formula, amellyel egy tanítvány bevallhatja szerelmét mestere iránt.

ANNA

Magát nem zavarja ez a nagy életkorkülönbség? Majdnem hatvan év!

OTTÓ

Nem. Csend. Amikor beszélgetünk, nem is érzek semmi életkorkülönbséget… S vannak pillanatok, amikor az a benyomásom, hogy ő is elfeledkezik róla… Ezek nagyon szép pillanatok.

ANNA

Nem hozott orvosi táskát?

OTTÓ

Ő mondta, hogy ne. Hogy a szomszédoknak ne legyen feltűnő, hogy orvos járt nála a halála előtt.

ANNA

És hol van akkor – az?

OTTÓ

Abban a nagy görög vázában, amelyet Bonaparte hercegnőtől kapott… Pontosan kimérte a dózist. „Nem olyan kevés, hogy véletlenül életben maradjak, és nem olyan sok, hogy felébressze a szervezet ellenállását.”

ANNA

De hová pakolhatták a nagynénéim azt a görög vázát?

2. kép

Az utazás legveszélyesebb része alapvetően befelé irányul – a mélységekbe, ahol a rég elvetett, elfelejtett hatalmak újra életre kelnek, hogy a világ átalakításához rendelkezésre álljanak.

FRANK SULLOWAY: FREUD

FREUD

Felül a díványon, ingujjban van, mint az előbb. Ámde: MOST FIATAL! Fekete a bajusza, szakálla. Sötét haja a homlokába hull. Hunyorog a nagy fényben. Úgy látszik, ezt az eutanáziát megúsztam… Egyelőre… To morrow: London!

AZ ÖREGÚR

Inkább mutatja, mint mondja. Not London… Vienna!

FREUD

Az Orient Expressz hálókocsija most valóban úgy ringat, mint az elhagyott bécsi orvosi rendelőm díványa.

AZ ÖREGÚR

Ön hallucinál!… És szabad kérdeznem, hogy merre van itt Bécsben az ön híres orvosi rendelője?

FREUD

A… a… Várjon csak. Egy fél évszázadon át laktam ott.

AZ ÖREGÚR

És mikor hagyta el?

FREUD

Ma délután. Just today.

AZ ÖREGÚR

És már elfelejtette az utca nevét? Fiatal ember létére már ilyen rossz a memóriája?

FREUD

Fiatal ember? Megsimítaná a homlokát. Mindenütt haj. Felpattan. Az ablak kilincsére akasztott tükörhöz megy. Nézi magát, egyre felvillanyozottabban.

AZ ÖREGÚR

Ez számunkra szinte vigasztaló. Akkor mi már igazán megengedhetjük magunknak, hogy szenilisek legyünk… Egy szivart, fiatalember?

FREUD

Szenvedélyesen dohányoztam. De mostanában inkább csak álmomban. Köszönöm.

FREUD

Uraságodnak olyan szakálla van, mint boldogult atyámnak.

AZ ÖREGÚR

Nincs szerencsénk az ön boldogult atyjaurának lenni. Ez esetben ön a mi örökösünk volna. Ha ön a mi örökösünk volna, valószínűleg már nem volna az élők sorában. Tudja, a mi örököseink átlagos életkora alacsony. Lehúzza Freudot maga mellé. Úgy súgja a fülébe. Ma is meg fog halni az egyik.

FREUD

Miért? Mi van ma?

AZ ÖREGÚR

Minden gyerek tudja. Ez egy történelmi dátum…

FREUD

Az. Freud professzor elhagyja Bécset…

AZ ÖREGÚR

Az örökösünket megölik… Ez Szarajevó napja.

FREUD

Maga felé fordítja a Császár fejét. Ugyanaz a szakáll, ugyanaz a tiszteletet parancsoló korlátoltság… Ugyanaz a szadizmus.

AZ ÖREGÚR

Ahogy szintén szembenéz Freuddal. Hacsak… Hacsak… Úgy balkézről nem vagy te is a fiunk?… Te pernahajder! Nem szolgált a te anyád valamelyik vadász-kastélyunkban? Szobalányként? Kulcsárnőként? Udvarhölgyként… Mert mi nagy szoknyaborogatók voltunk ám! Kitörő kedélyességgel Freud combjára üt. És te, hogy vagy a nőkkel?

FREUD

A nőkkel? Ez a kérdés engem meglep… Én egyetemi tanár vagyok.

AZ ÖREGÚR

Lassú víz partot mos. Kujon vagy te, te egyetemi tanár! Nagy kujon!

FREUD

Hát az igaz, hogy egy költő azt írta a születésnapomra, hogy én millió fiat nemzek.

AZ ÖREGÚR

És hányadik születésnapodra írta ezt az a költő?

FREUD

A nyolcvanadikra.

AZ ÖREGÚR

Elkomorul. Tartózkodóbb lesz. A költők mind lódítanak! Boldogult hitvesünk, a császárnő, kedvelte a költőket. Heine!… Heine!

FREUD

Érdekes. Az én anyám is kedvelte Heinét.

AZ ÖREGÚR

Divat volt! A nők mind divatbolondok.

FREUD

Az én költőm nem lódított. „Nemz millió fiat” – ezt írta.

AZ ÖREGÚR

Hogy nemzel?

FREUD

Nemzek.

AZ ÖREGÚR

Nem múlt időben írta? Hogy nemzettél?

FREUD

Jelen időben. Hogy nemzek. Millió fiat!

AZ ÖREGÚR

Te hány éves vagy voltaképpen?

FREUD

Nyolcvankettő.

AZ ÖREGÚR

Szemrevételezi. Meglepő.

FREUD

Nekem is.

AZ ÖREGÚR

Nyolcvan fölött az életkorunk általában meglepő.

FREUD

Te most mennyi idős vagy? – ha megengeded.

AZ ÖREGÚR

Megengedjük. Inkognitóban sok mindent megengedünk. Mi már elhunytunk.

FREUD

Ahhoz képest te is elég jól nézel ki.

AZ ÖREGÚR

Az ablakra akasztott tükörhöz megy. Nézi magát, kedvtelve. Csakugyan, nem változtunk sokat. Egy udvari fényképész készített rólunk a koporsóban néhány jól sikerült felvételt. Akkor néztünk ki így. Ilyen jól. Csak a szakállunk nőtt meg kissé… Egy kis manikűr is elkelne…

FREUD

Vizelési nehézségeid nem voltak?

AZ ÖREGÚR

Ezt csak te álmodtad. De fészkelődni kezd.

FREUD

Ja. Álmodtam. Nem is egyszer. Valahonnét elővarázsolja a görög urnát. Az atyámnak is vittem álmomban az éjjeliedényt…

AZ ÖREGÚR

Ilyesmiről nem beszélünk.

FREUD

Ne zavartasd magad…

FREUD

Miért álmodom megint az apámmal? És ha nem az apám, miért hasonlít rá?

ANNA

Álmaink szereplőit azért teremtjük, hogy kibeszéljék, amit magunknak se merünk bevallani…

OTTÓ

Régóta meg akartam már kérdezni magától… A dívány felé pillant.

ANNA

Alszik.

OTTÓ

Az egyetemen suttogták… Hogy a professzor úr kezdetben lelkesedett a világháborúért. Voltak, akik látták az utcán, hogy dobálta a kalapját is. A Burg előtt. A császár az ablakból köszönte meg az ovációt…

ANNA

Mikor volt ez?

OTTÓ

Amikor Szarajevóban megölték a trónörököst… Tizennégyben.

ANNA

Szárazon. Erről nekem sohasem beszélt.

FREUD

Hogy ismerem ezt a csendet! Világháború előtti csend.

AZ ÖREGÚR

Csak a fejét dugja ki a paravánon. Az volt, kérlek szépen, a legszebb nyár a mi gyönyörű szép Monarchiánkban. Nagyszerű búzatermés ígérkezett. Épp vasárnap volt. Ötvenmillió hű alattvaló a templomban imádkozott érettünk. És akkor mindenki odajött a Burg elé. – Dobálták a kalapjukat… Éltették a háborút. Emlékszel?

FREUD

Ordít. Nem emlékszem!

FREUD

Kiabál. A rendelőt becsuktuk. Just today! …Alszom!

SCHRATT KATALIN

Nem láttál egy császárszakállas öregurat?

FREUD

Te melyik vagy? A Róza?

SCHRATT

Nem vagyok a Róza.

FREUD

Pedig nővéreim közül Róza volt a szőke. Mici fekete… A Paula? Elfelejtettem. Aztán mind a négyeteknek egyformán fehér lett a haja.

SCHRATT

Ne strapáld magad, én a Kati vagyok.

FREUD

Nekem nincs is Kati nevű húgom.

SCHRATT

Aj de jó! Így legalább nem lesz köztünk semmi tabu. Meg akarja csókolni.

FREUD

Ön nagyon tájékozottnak látszik a szerelmi kapcsolatok világában.

SCHRATT

Vannak művelt barátnőim. Ők sokat olvassák Freud Zsigmond műveit. Bolondulnak érte…

FREUD

Freud? Freud? Ki az a Freud?

SCHRATT

Egy próféta! Egy álomfejtő!

FREUD

A próféták közül én Dániel szerettem volna lenni. Ő hozta ki Izrael gyermekeit a lángokból. És megmondja a császárnak, hogy összeomlik a birodalma.

SCHRATT

Összeomlásról nem beszélünk!

FREUD

Mi talán nem omlottunk össze, nagyságos asszonyom?

SCHRATT

Azt a próféta még mindig megakadályozhatja. Te!

FREUD

Nekem egyéb dolgom van.

SCHRATT

Tudom. A frigid barátnőimet analizálod. Miért nem a császárt? Amikor egy világháború a tét.

FREUD

Én már becsuktam a rendelőmet. Just today.

SCHRATT

Akkor én kiveszem a lakást.

FREUD

Mit óhajt itt csinálni?

SCHRATT

Találkahelyet. Én a szerelemből élek. Te is. Biztosan többet keresel vele.

FREUD

Nekem a klienseim közt nincsenek koronás fők.

SCHRATT

Ez a baj! Egy zenélőórát pakol ki, felhúzza. Amikor ez a kis zenélőóra elüti az ötöt és eljátssza a Császárkeringőt – Johann Strauss nekem ajánlotta –, ismered? Freud fütyüli. Brávó! Akkor őfelsége megjelenik és elfogyasztja velem a délutáni habos kávéját. Velünk maradsz, ugye?… Értsd meg, most baj van, Freud.

FREUD

Történt valami?

SCHRATT

Mi van ma? 1914. június…

FREUD

Szarajevó napja.

SCHRATT

Amíg a hír el nem jut hivatalosan őfelségéhez, pszt. …A szárnysegéd odakint már magolja a távirat szövegét. Ő fogja jelenteni. Már amikor őfelsége ezt neki megengedi.

FREUD

Hány éves most őfelsége?

SCHRATT

A legszebb császárkorban van. Szenilis. Eddig már öt európai konfliktusból kihúztam őt. Plusz a Rudolf halála. Mayerling, puk-puk… Hisz tudod! De azóta is rohamosan hanyatlik.

FREUD

Mik a panaszok?

SCHRATT

Romlik a memóriája. Összekeveri a poroszokat az oroszokkal. S tudod, egy ilyen kritikus helyzetben, az ő pozíciójában… És rossz álmai vannak. Fél. Fél a főhercegektől. Na, ma ezekből eggyel megint kevesebb lesz. Miért nem akar járni ez az óra?… Te biztos az órák doktora is vagy…

FREUD

A rugókat kidobálja az órából. Nagyságos asszonyom, régen túl vagyunk azon a mechanisztikus szemléleten, amely az emberi lelket óraműhöz hasonlította… Ugyanis az emberi lélek… tetszik tudni, az emberi lélek… Az emberi lélek… Uramisten, mihez is hasonlít az emberi lélek?

SCHRATT

Felteszem a kávécskát! Felség!

FREUD

Ez a kávéillat ismerős. A frissen pörkölt kávé jó illata… Lehetséges, hogy csakugyan egy aranykor küszöbén vagyunk. A Monarchia városaiban most kezd kialakulni egy új civilizáció, mely többet ígér, mint a történelem eddigi legragyogóbb korszakai. Ha ezt az egy nyarat még megússzuk békében! Ez most a tét! A bécsi zene, amely Mozart óta megbocsáthatóvá teszi ennek a birodalomnak minden bűnét és butaságát…

SCHRATT

Pszt int: csendesebben!

FREUD

…bűnét és butaságát – mondtam –, most van megint megújulóban. Én, Sigmund Freud megtanítottam a bécsieket, hogy a legsúlyosabb láncokat is lerázzák – amelyeket évszázadok munkájával raktak magukra. Az unokáink nem fognak már kínzó szégyenérzetektől szenvedni, akárkit, akármit és akárhogy szeressenek is. Bécs, Prága, Zágráb, Trieszt, Duino, Budapest, Krakkó! Mindenütt új hangon szólnak a költők a szerelemről.

SCHRATT

Igen, a költők! Jaj, ki ne fusson a kávé!… Bekiált. Felség! Freud Zsigmond azt állítja, hogy egy új aranykor küszöbén vagyunk!… Sorold csak, te drága tudós, azokat a városokat, az ő városait! Bécs, Prága… mi is? Milánó, Velence! Fiatal korában még ezek is megvoltak neki! Csak aztán elvették tőle valami olasz egység címén. Ott volt a tenyerén, mint egy habos torta, a milánói dóm… És őfelsége úgy szereti az édességet. Istenem, ha megint az övé lehetne Velence! Őfelségének olyan jól állnának a Szent Márk tér galambjai. Fehér pofaszakáll és vállán két fehér galamb… A világbéke császára!

FREUD

Bécs, Prága, Budapest… Nem elég? A legmerészebb filozófiai iskolákat kihordó görög városállamok óta nem volt még ily csodája a humanizmusnak… Sikerült!

SCHRATT

Az órák csodadoktora!

SCHRATT

Fütyüld te is!… Kicsit nagyot hall. Ő is fütyüli.

A CSÁSZÁR

Hu-hu! Nagyságos asszony! Eltűnik.

SCHRATT

Láttad?… Egy széket odébb tesz gyorsan. Mindennek pontosan a helyén kell állnia, amikor a császár belép… Máshová teszi a cukortartót.

SCHRATT

A babkávé illata ma megint előcsalogatta őfelségét…

A CSÁSZÁR

Tévedni méltóztatik, nagyságos asszony. Minket ama elismerő szavak csalogattak elő, amelyek országainkat mint egy új Hellászt említették. Kettős birodalmunk miniszterelnökei elmulasztottak referálni nekünk arról, hogy a Monarchiában lábra kap a humanizmus. Ez egy jó hír!

FREUD

A miniszterelnökök el vannak maradva.

A CSÁSZÁR

Mindig sejtettük. És mennyivel vannak elmaradva?

FREUD

Legalább száz évvel.

A CSÁSZÁR

Annyi kell is.

SCHRATT

Melengeti a császár kezét. Mit álmodtunk, felség?

A CSÁSZÁR

Elfelejtettük. Kár.

SCHRATT

Itt az álomfejtő. Ő az a doktor, akit olyan régen várunk.

A CSÁSZÁR

Ismerős vagy nekünk… Nem találkoztunk mi valahol? Valamikor?

SCHRATT

A doktor úr a bécsi tudományos élet egyik legnevezetesebb alakja. Folyton publikál. A barátnőim nem győzik olvasni.

FREUD

Az analitikus mozgalom a császárvárost saját fővárosának tekinti.

A CSÁSZÁR

Jaj de jó! Így nem kell tartanunk attól, hogy ha mi Habsburgok megszűnünk, Bécsből majd holmi vidéki város lesz… És sok országra terjed ki a te analitikus birodalmad?

FREUD

Terjed, felség. Már más világrészekre is. Bár vannak nem kis veszteségeink.

SCHRATT

Nekünk is… Nincs többé milánói habos torta!

FREUD

Egy zürichi tanítványom szembehelyezkedett velem…

A CSÁSZÁR

Ó! Miért nem szóltál? Tudtunk volna talán nyomást gyakorolni…

FREUD

És az ő befolyására ez év áprilisában a svájci analitikusok elszakadtak Bécstől.

A CSÁSZÁR

Ez valóban súlyos veszteségnek tűnik. Svájc?… Mi már ötszáz éve elveszítettük. Az a Tell Vilmos!… Az a Tell Vilmos!

SCHRATT

Csúnya ember! És az a Schiller, meg az a Rossini, még adják alá a lovat! Egy kis arietta, reminiszcencia a Tell Vilmosból.

A CSÁSZÁR

Ez azért szép… Meghatódott. Dúdolja.

SCHRATT

Felséged megengedi, hogy tejet is töltsek a kávéjába?

A CSÁSZÁR

Megengedjük. Kisztihand… És a doktor úr miben specialista?

SCHRATT

Szinte énekli Rossinire. Álom, ideg, felejtés, téboly, libidó… Hiszté-ri-a!

A CSÁSZÁR

Ez kell nekünk! A boldogult császár- és királynéval együtt mindig szívünkön viseltük, hogy birodalmunk népeit minél több ideggyógyintézettel és tébolydával boldogítsuk.

FREUD

Átveszi a szenvtelen tónust. Erzsébet császár- és királyné figyelme az orvostudomány eme évszázadok óta elhanyagolt stúdiuma iránt valóban rendkívüli volt.

A CSÁSZÁR

Rendkívüli, ámbár érthető. Ő is bolond volt. Wittelsbach volt. Wagnert finanszírozták. Heinét olvasták. Degenerált család. Boldogult anyánk őfensége ezért ellenezte is házasságunkat hitvesünkkel… Bár boldogult anyánk is Wittelsbach volt. Hitvesünk egyúttal unokatestvérünk is volt. S az anyánk is volt még valamink. Micsodánk is volt?

SCHRATT

A Professzor úr gyógymódját minden barátném áldja és dicséri.

A CSÁSZÁR

Fájdalmas a gyógymód?

FREUD

Nem jár fizikai fájdalommal.

SCHRATT

És nem kell hozzá csak egy jó puha dívány!

A CSÁSZÁR

Dívány, az van… És te mit művelsz azokkal a barátnékkal ott a díványon?

FREUD

Hallgatom, amit mondanak.

A CSÁSZÁR

Csak?

FREUD

Csak.

A CSÁSZÁR

És semmi picsipacsi?

FREUD

Ezzel még a kollégáim se mernének megrágalmazni, felség.

A CSÁSZÁR

Pardon… Úriember vagy, de nem vagy koherens, kedves Freud.

SCHRATT

Így csakugyan nem valami nagy szerep ez a tiéd, kedves Freud.

A CSÁSZÁR

Nem hiszem, hogy nekünk sok közölni valónk volna a doktor úr számára.

FREUD

Efféle ellenállás a legtöbb betegben fellép. Ezt az ellenállást le kell törni.

A CSÁSZÁR

Az ellenállást le kell törni! Ez nekünk imponál. Mi szívesen alávetnénk magunk a doktor úr kúrájának, de… Amikor mi leereszkedünk a térdeplőre, hogy a gyóntató atya fülébe elsuttogjuk a bűneinket, S most, mintha megroppant volna benne valami, áttér egyes szám első személyre. egy se jut eszembe… „Nem emlékszem… Nem emlékszem”… A bűnökre ráhull a feledés fátyola… „Nem emlékszem”… Semmire sem emlékszem.

FREUD

Helyes! És itt kezdődik az analízis.

A CSÁSZÁR

Mert itt van a kutya elásva, ugye?

FREUD

Ahogy mondja felséged.

A CSÁSZÁR

Harsányan. Csakhogy az a kutya nem lesz kiásva!

SCHRATT

Őfelsége hallgatása már legendás.

FREUD

Nincs hallgatag ember. Minden ember imád beszélni.

SCHRATT

Jaj de jó! Azt hittem, hogy csak én.

A CSÁSZÁR

Mélységesen megdöbbent. Ön fecseg?

SCHRATT

Módjával, felség.

A CSÁSZÁR

Boldogult fiunk volt nagyon fecsegő természetű. Zsurnalisztákkal állott összeköttetésben. Azt mondta, hogy államügyeket hírlapilag szellőztetni kell. Sajátkezűleg is irkafirkált a liberális sajtóban. Boldogult fiunknak kimondott papagáj-arca volt.

SCHRATT

Rudolf csinos volt!

A CSÁSZÁR

Mert aztán kinőtte. De a bölcsőben papagájarca volt. Anyánk, amint az újszülöttet meglátta, figyelmeztetett erre. Ugye te nem állsz összeköttetésben zsurnalisztákkal?

SCHRATT

Nyugodt lehet, felség. Informálódtam.

A CSÁSZÁR

Így ez a kúra egyre csábítóbb. Egyszer mindent, de mindent kipakolni! Erről van szó?

FREUD

Pontosan.

A CSÁSZÁR

A tisztelendő urakban nagyot csalódtam. Nem titoktartók. Súgva. A jelenlegi trónörökös túlságosan jó viszonyban volt az egyházi körökkel. A Burg káplánja is az ő spiclije. Lehet, hogy nekünk ezért nem jutnak eszünkbe a bűneink? Az Isten előtt sem tudjuk feltárni a lelkünket!

SCHRATT

Ön helyettesítse az Istent – kedves Freud!

A CSÁSZÁR

A Habsburg-háznak annyi tagja hal hirtelen halált mostanában – a gyónás szentségében nyert kegyelem nélkül. Boldogult Miksa fivérünk Mexikóban. Boldogult hitvesünk Genfben, azon a szép tóparti promenádon… És ki még?

FREUD

Imént említette a fiát.

A CSÁSZÁR

A Rudolf… Hol is? M-m-m…

SCHRATT

Mayer…

A CSÁSZÁR

Ja! Erről eszünkbe jut Meyerbeer, francia zeneszerző. Kedveljük a Hugenották című operája nyitányát. Egy téli napon, január 28. volt, ezt játszotta a Burg előtt délben a katonazenekar. Hideg volt! Mi az ablakban álltunk és csipegettük a pompás szőlőt, amely a két ablak között fel van akasztva… Megpróbálja dúdolni a Hugenották nyitányát.

SCHRATT

Felséged azt kérdezte, hol hunyt el Rudolf trónörökös. Mayer…

A CSÁSZÁR

Ling! Ling! Mayerling! Január 28-án hajnalban ott hunyt el trónunk örököse. Ezt reggel nyolckor már tudta Rotschild bankár – elsőnek. Megfoghatatlan. Miért volt ezt tudni neki olyan fontos? Rudi a mi fiunk volt. Nekünk lett volna fontos… Kilenckor tudta a börze és fél tízkor az összes külföldi követség. Tíz órakor már tudta a bécsi rendőrfőnök is. Tizenegykor megtudta a belügyminiszter. Tizenkettőkor az egész Bécs. A császárné a szobájában zokogott. És a déli harangszókor mi mit sem sejtve csak álltunk az ablakban és dúdoltuk a Hugenották nyitányát, amelyet a katonazenekar a placcon előadott és szemelgettük a szőlőt… Harsányan, kétségbeesése szinte az égre kiált. Miért nem jelentik nekünk, ha meghal a trónörökös?!

FREUD

Talán történt valami rendkívüli esemény.

A CSÁSZÁR

Ügyet sem vet a Szárnysegédre. Táborszernagy… Oszkár… valamilyen Oszkár… Potyorek Oszkár felelős azért, hogy Boszniában minden előírás szerint történjék.

SCHRATT

Már az Álarcosbál reminiszcenciájával. Oszkár tudja, hogy mi történik most Boszniában?

A CSÁSZÁR

Oszkár tudja! Oszkár tudja!

SCHRATT

Oszkár tudja, hogy mi történt Mayerlingben!

A CSÁSZÁR

…Oszkár tudja.

SCHRATT

De nem mondja! Rágyújt az áriára. Oszkár tudja-a, de nem mondja-a. Tralalalla… Trallala…

A CSÁSZÁR

Fülbemászó! Brummogja ő is. Oszkár tudja, de nem mondja-a…

SCHRATT

Doktor, te miért nem énekelsz velünk? A jó doktorok mind zenebarátok.

FREUD

Ezek a jól értesült Oszkárok eljöhetnének hozzám analízisbe. Meg fog ártani a drága egészségüknek, hogy annyi mindent tudnak, de nem mondják.

A CSÁSZÁR

Oszkár a régi gárdából való. Címerébe ez van beírva: SZOLGÁLSZ ÉS POFA BE! Kezd megjönni az étvágyunk. Az asztalon lévő tálból fánkot vesz ki.

A SZÁRNYSEGÉD

Elérkezettnek érzi a pillanatot, hogy diszkréten köhintsen egyet.

A CSÁSZÁR

Futólag rápillant, s aztán csevegve mondja, miközben élvezettel fogyasztja a fánkot. Nagyságos asszonyom, minapában érdeklődni méltóztatott, hogy vajon miért váltunk meg előző szárnysegédünktől. Azért kérem, mert kotnyeles volt. Kikocsiztunk. Előző szárnysegéddel oldalunkon. Mi szokásunkhoz híven: hallgattunk. Midőn dicső ükanyánk, Mária Terézia császár- és királynő szobra mellett hajtatunk, előző szárnysegédünk megszólal. Mintegy társalogni kezd. Konverzál. És privát gondolatát közli velünk – velünk, akik őt nem kérdeztük volt. A Császár mondatszerkezeteiben érzik, amit bemagoltattak vele: a körülményes és kissé avítt, régies stílus.

SCHRATT

Szent Isten! Mit mondott?

FREUD

Azt mondta, hogy „szép szobor”.

A CSÁSZÁR

Ezt mondta: „Szép szobor”.

SCHRATT

És maga honnan tudja, Freud, hogy a szárnysegéd azt mondta, hogy „szép szobor”?

FREUD

Mit mondhatott volna mást? Volt ott egy szép szobor, tehát azt mondta, hogy „szép szobor”.

SCHRATT

Bizonyára megtetszett neki. Hisz az csakugyan egy szép szobor.

A CSÁSZÁR

Szép szobor! Csakhogy a szobor műbecséről mi nem óhajtottunk szárnysegédünkkel diskurálni. És ha nem volna szép a szobor, akkor talán fel kéne robbantani? Így kezdődik mindig: esztétikai fecsegés – aztán szobor-döntögetés. Nehezen fékezi magát. S a legfagyosabb hangján folytatja. Természetesen nem válaszoltunk a javíthatatlan fecsegőjének. Rövid úton szolgálatból elbocsátva, nyugállományba helyeztetett, s azóta is a jó hírű döblingi ideggyógyintézetben nyer kezelést. Kitűnő társaságban van. Sok ott a főherceg. Egész nap velük játszhat seggre pacsit.

SCHRATT

Hogy őfelsége ma mennyire a humoránál van!

A CSÁSZÁR

Ha a trónörökös holnap visszajönne Boszniából, meggyőzné a haditanácsot, hogy kebelezzük be Montenegrót. Így! Kézzel kiemel egy fánkot, s a szájába tömi. Aztán Szerbiát! Újabb fánk. Albániát! Már fulladozik. Az egész Balkánt! Köhög.

SCHRATT

Kuc-kuc, felség! A néma Szárnysegédhez. Mondja már ki, hogy nem jön vissza!

A SZÁRNYSEGÉD

Most már csakugyan szólni szeretne. Azt hiszi: lehet.

A CSÁSZÁR

Kérdeztük? Csend. A mi szárnysegédünk bizonyára azt óhajtaná jelenteni nekünk, hogy valamiféle távirat érkezett Boszniából.

A SZÁRNYSEGÉD

Hevesen int: igen-igen.

SCHRATT

Hát nem csodálatos? Ebben a gyönyörű szép Monarchiában egyetlen levél sem hullhat le úgy a Habsburgok családfájáról, hogy a császár őfelsége előre ne tudná.

A CSÁSZÁR

Úgy látszik, ezen a jól sikerült hadgyakorlaton trónunk örökösével valami „malheur” történt… Szórakozottan. Hol is?… Na-a!

SCHRATT

Mondd, Freud, nem túlságosan bohózati ez a jelenet?

FREUD

Köszönöm a kérdést, nagyságos asszony. Én is feltettem magamnak. Azt kell felelnem, Szarajevó várható következményeinek az ismeretében, hogy ez a jelenet nem lehet eléggé bohózati.

SCHRATT

Én úgy olvastam Freudnál, hogy egy-egy szó elfelejtésére a pszichoanalízis magyarázattal tud szolgálni. És talán segíteni is tud.

FREUD

Minden bizonnyal, nagyságos asszonyom, de katonákat eddig nem analizáltam.

SCHRATT

Meg kéne próbálnia, doktor úr, mert így nem tudunk tovább menni. Megáll a világtörténelem.

FREUD

Feláll, a Szárnysegédhez lép, s csendesen szól hozzá. Mindenekelőtt, szárnysegéd úr, lazítson egy kicsit…

A CSÁSZÁR

Pihenj!

A SZÁRNYSEGÉD

Erre lazít, fellélegzik.

FREUD

Most figyeljen, szárnysegéd úr. Én mondani fogok egy szót, és erre ön gondolkozás nélkül kimondja, ami eszébe jut. Azt mondom, hogy „Szarajevó”. Mi jut eszébe?

A SZÁRNYSEGÉD

Szarajevóról? Hát Szarajevó!

FREUD

Zseniális… Tehát hol történt a „malheur”? Őfelsége szeretné tudni. Feleljen!

A SZÁRNYSEGÉD

Haptákba vágja magát s ordítja. Szarajevóban, felség!

A CSÁSZÁR

Felállt. A párbeszédük olyan, ahogy a Szolgálati szabályzat előírja. Értettem. Bomba volt vagy golyó?

A SZÁRNYSEGÉD

Előbb bomba. A Gondviselés úgy akarta, hogy a trónörökös akkor ne sérüljön meg.

A CSÁSZÁR

Adjunk hálát a Gondviselésnek. És aztán?

A SZÁRNYSEGÉD

Aztán próbálkoztak golyóval.

A CSÁSZÁR

A bosnyákok mesteri lövők!

A SZÁRNYSEGÉD

Igenis, felség. A bosnyákok mesteri lövők!

A CSÁSZÁR

És a merénylő golyóját hogy fogadta trónunk boldogult várományosa?

A SZÁRNYSEGÉD

Mint egy katona, felség!

A CSÁSZÁR

Ő császári és királyi fenségétől nem is lehetett mást várni… És hitvese hogy fogadta a végzetes golyót?

A SZÁRNYSEGÉD

Mint egy katonafeleség, felség!

A CSÁSZÁR

Nyugodjunk meg a Gondviselés akaratában. Az Álarcosbál motívumát dudorássza. E kellemes melódia az oly sok mindent tudó Oszkárról a fülünkben marad…

SCHRATT

Őfelsége minden történelmi eseményhez megtalálja az adekvát zenedarabot. Mayerlinghez Meyerbeert. A merénylő golyójához Verdit.

FREUD

Most mi jön? Wagner?

SCHRATT

Te örökös pesszimista! Strauss jön, Johann Strauss… Most már mindörökre Johann Strauss!

A CSÁSZÁR

Terhelt család vagyunk, de fölöttébb melomán… Amikor odalent udvari bál volt, kiságyunkban már énekeltünk és táncoltunk.

SCHRATT

Eszem a lelkét!

A CSÁSZÁR

Ferdinánd bácsi feljött a bálból… Ő volt a császár. Ferdinánd bácsi bolond volt. „Akarsz-e táncolni, Franci?” – kérdezte. És kiemelve minket a kiságyunkból, kezünket fogva valcerozott velünk a lakosztályok termein… Hopszassza! Fél kezét mintha egy óriás tartaná, körbetáncol. Ferdinánd bácsit aztán mi letettük a trónról…

SCHRATT

Nézd őfelsége legendás ruganyos lépteit!

A CSÁSZÁR

A nagyságos asszony ma majd kicsattan!

SCHRATT

Egész Bécs majd kicsattan.

A CSÁSZÁR

Mindenki örvend az új aranykornak, amely uralkodásunk hetedik évtizedében elkezdődik – ahogy a doktor úr az előbb említette volt.

SCHRATT

Hallod? Nem lesz háború. Ez oly logikus.

FREUD

A háborúnak nincs köze a logikához.

A CSÁSZÁR

Nagyságos asszony, megjött a kedvünk. Csináljunk egy kis ramazurit! Hol is?

A SZÁRNYSEGÉD

Szerbiában, felség!

A CSÁSZÁR

Fajankó!

SCHRATT

A díványon, felség!

A CSÁSZÁR

Ott várjuk a nagyságos asszonyt.

SCHRATT

Vetkőzik. Az ilyen intim pillanatokban mindent elérek nála. Így szereztem bárói címet is a fiamnak. A felakasztott magyar szabadsághős unokájának. Ehhez mit szól?

A CSÁSZÁR

Hangja. Nagyságos asszony!

SCHRATT

Burukkol már az öreg gerle.

A CSÁSZÁR

Kinéz a paraván fölött. Mi ez?… Mi volt ez?

SCHRATT

Tüzijáték!

A CSÁSZÁR

Nagyságos asszony számunkra mindig megtalálja a legmegnyugtatóbb szavakat. Ámde ez nem tüzijáték. Eltűnik.

SCHRATT

A fiam. Jön megkorbácsolni a császárt. Pálinkát vesz elő. Iszol, doktor?… Na! nem ölnek mindennap trónörököst.

FREUD

Ön olyan gyakorlott ivónak látszik, mintha mindennap ölnének.

SCHRATT

Ahhoz is kell szíverősítő, hogy minden áldott nap bemenjek a paraván mögé – egyszer Iszik, kétszer Iszik…

SCHRATT

A császár jobban fél tőle, mint a trónörökösöktől… S ráadásul még verseket is ír!

A GIMNAZISTA

Én itthon vagyok, fregattkapitány úr! Ez az anyám háza… Mama, mondd neki, hogy én itthon vagyok! Mondd meg neki!

SCHRATT

Előbb te tedd le azt az ostort!

A GIMNAZISTA

Hogy nekem jöjjön a kardjával? Előbb én kiverem a szemét…

SCHRATT

Őfelsége sziesztázik és erőt gyűjt. Itt nem rajcsúrozunk… Te meg dobd el az ostort. Azt hittem, lázasan készülsz az érettségire. Történelemből bukásra állsz.

A GIMNAZISTA

A történelem áll bukásra. Nem tud felelni arra a kérdésre, hogy a nagyapámat miért végeztette ki Ferenc József.

A CSÁSZÁR

Gerlehangjai. Huhú… Huhú…

SCHRATT

Az ilyen mélylélektani kérdésekkel bizalommal fordulj Freud doktor úrhoz. Neki mindent kibeszélhetsz, hisz csak az kell neked, hogy a családi szennyest kiteregesd. És senki se tudja jobban Freud Zsigmondnál, hogy mi lakik a fiatalok szívében. Eltűnik a paraván mögött.

A GIMNAZISTA

Ez lakik!… A földön heverő ostorra. Most olyan, mint egy kígyó. Nézze! Pedig az én szívem tiszta. Olvassa el a verseimet. Elolvassa?

FREUD

Ha megtisztel.

A GIMNAZISTA

Remélem, nem gúnyolódik. Én már olvastam magától. Ha én meghalok, maga egy olvasóját veszíti el. S ez számít. Még egy olyan divatos írónak is, mint maga.

FREUD

Hogy jutott arra a gondolatra, hogy az élete értelme egy ostor legyen?

A GIMNAZISTA

Az ostor és a költészet. A kettő nem zárja ki egymást.

FREUD

Sőt!

A GIMNAZISTA

Vagyunk egy páran, akik effajta ostort viselünk az ingünk alatt. Főként azok az olasz fiúk, akiknek családjában egy nőt megkorbácsoltatott Lombardiában a leglovagiasabb császár. Meztelen altesttel. Az anyám azt mondja, hogy romlott kamasz vagyok, mert ezt emlegetem. A császár is egy romlott kamasz volt, amikor ezt elrendelte. Annyi idős volt, mint most én. „Szoknyákat felhajtani!”

FREUD

Gyakran fel szokta idézni ezt a jelenetet?

A GIMNAZISTA

Ha ilyen kíváncsi: amikor ágyba bújok, elalvás előtt. Jó mozi… Azok az olasz fiúk megesküdtek, hogy egyszer legalább az arcába vágnak korbáccsal ennek a szoknyaborogatónak. Felkapja az ostort, suhogtatja, mint aki csördíteni készül.

FREUD

Elégtétel keresése az ön apjaurára tartoznék.

A GIMNAZISTA

Az apám diplomata. Elküldték a világ legtávolibb pontjára. Japánban képviseli a császárt. Miközben a császár őt képviseli az anyám ágyában. Jó, mi?…

FREUD

Királyi sperma nem ejt foltot. Van egy ilyen mondás.

A GIMNAZISTA

A császár ki van herélve! Röhög. Ezt beírhatja a freudi szimbólumok közé…

FREUD

A mi anyánk mindig szent. Ez is egy mondás.

A GIMNAZISTA

Legyen kurva! Felőlem! A bácsi is udvarolhat neki nyugodtan, ne féljen tőlem. Látta, hogy milyen csinos a mama még ma is? De a nagyapám gyilkosával ne feküdjön le… Mit tetszik gondolni, mit csinálhatnak most?

A GIMNAZISTA

Öregurak számára nincs szebb halál, mint egy szívhalál az intim pillanatban. A Theresianumban, amely a nagy Császárnőről van elnevezve, minden éjszaka egy cédula volt a párnám alatt. Nyolc éven át, minden áldott éjszaka. „A te anyád nagy ká…” Kiírva, magyarán. Mert az a magyar mágnásgyerekek kollégiuma. A bécsi rendőrfőnök hiába nyomozott. Ha kicsapják a fele diákot, ha áthelyezik valamennyi hazafias érzelmű tanárt, a cédula akkor is ott van a párnám alatt. Tessék! tessék! Nézze! Szórja ki a zsebéből a sok összegyűrt papírt, s dobálja be a paraván mögé. Már a rendőrfőnököt is elcsapták. A cédula akkor is ott van. „A te anyád nagy ká!” És nem azért, mert normál ká, hanem mert a császárral ká. Ká und Ká!

SCHRATT

Előviharzik. Csakhogy az új rendőrfőnök nem olyan trotli, mint az elődje. Ez grafológusokat vett igénybe, és megállapították, hogy ezeket a mocskolódó cédulákat mind te írod! Szemébe dobálja a fiának. Te írod őket! Te írod őket! Viszem ezeket is a grafológushoz!

SCHRATT

Megszerzem neked a grófi címet. Mit szólnak hozzá azok a mágnásfiúk ott a Theresianumban?

A GIMNAZISTA

Tépve, csókolva az anyját. Hogy nagy kurva! Hogy nagy kurva vagy… Én írom, de ők gondolják… Hagyd el őt! Elmegyünk Japánba. Ott állunk majd a túlsó féltekén, fejjel lefelé. A hajunk az égbe lóg. Jó? Elveti magát a földön.

SCHRATT

Látod, te nagy specialista: micsoda szörnycsalád vagyunk!

FREUD

Minden család az.

SCHRATT

Bécsben! Minden bécsi egy beteljesítetlen vágy. Te írtad! olvastam! Freud, meg tudsz-e gyógyítani egy egész várost?… Ezt az egész Monarchiát?

FREUD

Ötvenmillió egymást gyötrő lelket? Félek, nincs már annyi időm.

SCHRATT

Ne is strapáld magad…

SCHRATT

…Majd a háború meggyógyítja a császárvárost.

SCHRATT

Kacag a földön. Látszik, hogy ittas. Mindjárt kezdődik az udvari bál!

SCHRATT

Ez az én keringőm! Feltápászkodik.

A GIMNAZISTA

Ez a magával ragadó háromnegyedes ütem ellenállhatatlanabb, mint volt a régi patkányfogónak a muzsikája… Fütyüli ő is.

SCHRATT

Mit akar jelenteni már megint, kapitány úr? „Megengedjük.”

A SZÁRNYSEGÉD

Impertinens, szószátyár. Az ellenkezője annak, ami volt a császár jelenlétében. Csak azt, hogy mégis lesz egy kis ramazuri. Túl jó a termés az idén. Van egy kis birtokunk Magyarországon, az öregem azt írta, lemegy a búza ára. Most megtáviratozom neki, hogy fölmegy. Várjon az eladással. „Add uram, hogy májusban sok eső legyen, júniusban sok napsütés, és augusztusban legyen egy kis Balkán-háború!” Vagy ahogy a vezérkarnál bizalmasan mondjuk: B-formula.

FREUD

A kapitány úr közlékenyebb, mint volt.

A SZÁRNYSEGÉD

Én magam is csodálkozom, hogy milyen változás megy végbe bennem. Elkiáltom: „éljen a háború!” – és mintha egy kő hengerednék le a szívemről. A doktor úr nem tapasztalja?

FREUD

Nem próbáltam.

A SZÁRNYSEGÉD

Kár kihagyni. Frenetikus érzés. „Éljen a háború!”

FREUD

Most egy újabb kő…?

A SZÁRNYSEGÉD

Lehengeredett.

FREUD

Sok a kő.

A SZÁRNYSEGÉD

Ajaj! A drill! A protokoll! A szolgálat… De ez a mai: csodálatos egy nap. Ahogy a nagyságos asszony mondta: Bécs majd kicsattan!

A GIMNAZISTA

Egy búcsúkeringőre, mama!

SCHRATT

Azt hiszem, csakugyan jó volna gyorsan elutaznod Magyarországra. A rokonokhoz. Súgja. Háború lesz.

A SZÁRNYSEGÉD

Az általános mozgósítás az egész Monarchiára kiterjed.

SCHRATT

Menj Japánba. A papa örülni fog.

A SZÁRNYSEGÉD

Örülni fog. Itthon. A papa is visszajön. Japánnak is megüzenjük a háborút. VÉ-formula.

SCHRATT

Ingerült. Vé? Micsoda Vé?

A SZÁRNYSEGÉD

Vé, mint világháború. Evidens.

SCHRATT

Elrejtelek.

A SZÁRNYSEGÉD

A katonaszökevények halálozási aránya magasabb, mint a frontkatonáké.

A GIMNAZISTA

Vajon milyen lehetett volna az a vers, amelyet már nem fogok megírni?

FREUD

Talán az egész mozgósítás azért van, hogy az az egyetlen vers ne szülessék meg.

A GIMNAZISTA

Tekintse úgy, hogy a meg nem írt verseimet magának ajánlom. Egy üres papír! Eltűnik.

SCHRATT

Érdekes, a hagyatékában sem találtunk egyetlen verset sem. Elégette? vagy csak álmodta őket?

FREUD

Medikus koromban én sok halottat láttam. Nemcsak a szemük volt nyitva. A szájuk is. Mint akik megláttak valamit és most ordítani akarnának… Ordítani, de mit? Egyik-másik viaszfigurához közel hajol. És neki is, Freudnak, néma kiáltásra nyílik a szája.

SCHRATT

Miért nem kiáltod te is, Freud, velünk együtt, hogy „éljen a háború”?

FREUD

Van úgy álmában az ember, hogy kiáltani szeretne és nem jön ki hang a torkán…

A FIÁKEROS

Harsányan. Éljen a háború! A professzor úr miért vonja ki magát a népünnepélyből? Egymással ellenséges egyetemi katedrák professzorai csókolóznak az utcán. Itt a professzor úr kalapja, ha esetleg dobálni volna kedve.

A FIÁKEROS

Igen, igen, az utcán megszűnnek a felekezeti, a társadalmi és még a nemi különbségek is… Szabad, asszonyom? Ne nézze le az egyszerű fiákerost!

SCHRATT

Boldogan! Őfelségében is mindig ezt szerettem. Ezt a jó istállószagot… Honnan van ez, Freud? Kitáncolnak.

FREUD

Talán onnan, hogy a Burgban nincs fürdőszoba.

FREUD

Ha én dobálnám a kalapom, csak azért tenném, hogy rájöjjek: vajon a többiek mi jót találnak abban, hogy dobálják a kalapjukat… És hogy mi jót találnak abban, hogy aztán énekelve mennek meghalni…

AZ ÖREGÚR

Nem szenvedsz te attól, hogy más vagy, mint a többi ötvenmillió? Freud! Itt a nagy alkalom, hogy végre olyanok legyetek ti is, mint a birodalom többi állampolgára.

FREUD

A kérdés számomra továbbra inkább az, hogy e birodalom többi állampolgára miért olyan, amilyen.

AZ ÖREGÚR

Rám is gondolj, amikor majd kiáltod…

FREUD

Hogy éljen a háború?

SCHRATT

Ez nem kérdő mondat!

FREUD

Vannak orvosok, akik ha tehetetlenül állnak, azt figyelik, hogy mi történik velük.

SCHRATT

„Éljen a háború!” Na! A tudomány tapsolni fog neked!

FREUD

És ha tapsolni fog, akkor is rohadjon le a nyelv, amelyik azt kiáltja… Feldobja, ügyetlenül, a szürke puhakalapját. …Rohadjon le a nyelv!

SCHRATT

Rajta!

FREUD

Éljen a háború! Már nehezebben artikulál.

ANNA

Kiabál álmában.

OTTÓ

Maga érti, mit kiabál?

FREUD

Átkozott a nyelv!

ANNA

Odamegy hozzá. Átok és áldás ugyanaz – Te mondtad.

FREUD

Már meghallotta!

ANNA

Ki?

FREUD

Az Isten.

ANNA

Az Isten messze van.

FREUD

Iszonyú fájdalom állt be a számba… Kiált. Megkezdődött… Anna, hol vagy?…

FREUD

Fáj!… Megkezdődött a rákbetegség hosszú agóniája!…

A SZÁRNYSEGÉD

Az első világháború első puskalövése!

A KIRÁLYFI

Ez a fajankó – akiből egyszer még Ferenc József utóda lesz Magyarországon – téved. A lövés, amit hallottak, egy gyalogsági pisztolytól eredt… Az ólomgolyó, ha fejcsontot ér, szétlapul és felforralja itt bent az agyvelőt. Pontosan tudtam, hogy így lesz. Az egyetlen dolog, amit apám hajlandó volt elismerni, ha rólam volt szó, hogy jól megtanultam a fegyvertant… „Mayerling, puk-puk!” Mert Mayerling nélkül nincs Szarajevó…

A KIRÁLYFI

Freudhoz. Az is csak egy karnevál volt, öregem. Ott Mayerlingben – melynek nevét az apámnak azóta se sikerül többé egyből kimondania – KARNEVÁL!, akárcsak ez a világháború. A halál ott Mayerlingben is épp ilyen édes volt… És a felforrt agyvelőmbe vaspatákkal ügettek be az Apokalipszis lovasai.

A CSÁSZÁR

Mi, Nagy Károly utóda, német-római császár, mindenhatók vagyunk…

FREUD

Ledönti, lefekteti a díványra. Hát akkor kezdjük az analízist!

A CSÁSZÁR

Isten kegyelméből…

FREUD

Mi jut eszébe Istenről?

A CSÁSZÁR

Hogy volt egy fia…

FREUD

És a fiáról?

A CSÁSZÁR

Meyer-be-er-r!

3. kép

Benne az álom és az élet nem került egymással disszonanciába, nem is szakadt el egyik a másiktól, hanem a legteljesebb mértékben közeledett egymáshoz.

JURGEN VON SCHEIDT: FREUD

ANNA

Észreveszi. Indulatos lesz. Miért jön haza?

FREUD

Rekedt. Te is a házhoz tartozol?

ANNA

Nem vagyok olyan előkelő!

EGYIK TISZT

És uraságod mit keres itt?

FREUD

Egy orvos névtáblájának kell lenni a kapu alatt…

EGYIK TISZT

Uraságod eltévesztette a házszámot. Útját állja. Az az orvos már elutazott Londonba. De azt is beszélik, hogy meghalt.

FREUD

Veszekszik. Láttam bemenni különféle urakat. Azoknak lehet?

MÁSIK TISZT

Ez nem parlament, hogy itt demokráciáért kiabáljon.

FREUD

Efféle vöröslámpás intézményeket én sohasem látogattam.

ANNA

Be sem tette a lábát efféle helyekre. Ebben minden életrajzírója megegyezik.

FREUD

Még az érettségi bankett után se mentem el a többiekkel a nyilvánosházak felé.

MÁSIK TISZT

Félt, hogy meglátják!

FREUD

Nekem nincs félnivalóm. Az ellenségeim azzal vádolnak, hogy mintegy félszáz elméleti publikációmmal többet tettem a szexuális ösztönök szabadságáért, mint a világ minden bordélyháza együttvéve.

ANNA

Elméletben ő ugyanis bordélypárti! Kacag.

MÁSIK TISZT

Anélkül, hogy valaha is megtapasztalt volna belülről egy kuplerájt? Miféle szakértő maga?

ANNA

Minden az ő elméletét igazolja. Csak az ő élete nem igazolja az ő elméletét.

FREUD

Miféle ünnep ez?

EGYIK TISZT

Karnevál van, uram. Karnevál első napja.

MÁSIK TISZT

És ünnepnap! Jól mondja: ünnep ez!

EGYIK TISZT

Benne lesz ez a nap a történelemkönyvekben is. De nagyon pici betűkkel.

FREUD

Emlékszem, pontosan ilyen hideg volt akkor, amikor Sophie lányomat temették. Együtt a kisfiával. Álarcos emberek álltak meg az utcán és kalapot emeltek a két koporsónak. Nekem a könny ráfagyott az arcomra… Január 28.

A KÉT TISZT

Egyszerre. Uram, ma van január 28.

MÁSIK TISZT

Ez hát megvolt… És a második? Na! Csend. Mi lesz? Krónprinc!

EGYIK TISZT

A másik lövésre valószínűleg nem kerül sor reggelig. A Krónprinc gyáva! Wittelsbach-örökség! Fáznak, mozognak.

FREUD

Hátha valaki megsebesült odabenn. Én orvos vagyok!

ANNA

Felnevet. Jó ürügy!

FREUD

Már a kapuból. Azért nem szabadna így sétálgatnod kint az utcán.

ANNA

És miért nem? Egyik lábát a falnak veti, mint Párizsban a kurvák.

FREUD

…Hideg van. Eltűnik a házban.

ANNA

Ha én meghalnék tüdőgyulladásban vagy akármiben, vajon sírna-e úgy, hogy a könny ráfagyjon az arcára?

A KIRÁLYFI

…Marie… Marie…

A KIRÁLYFI

…Marie!

A KIRÁLYFI

Négy slukk a cigarettából és közben egy lélek örökre elszállt… Lassan ereget egy füstkarikát. A lélek visszatér teremtőjéhez. Elnyomja a cigarettáját, felugrik, s megtalálva Freud kézitükrét – mely már nem először szerepel – a halott lány szájához tartja, miután felcsapta róla a fátylat. Igazán megnyugtató, hogy milyen gyors és fájdalom nélküli tud lenni a halál, ha az ember jól céloz…

A KIRÁLYFI

Amikor az apám kinevezett engem a Birodalom gyalogsági főszemlélőjének, azt hittem, ez megint az egyik legnagyobb hülyesége – újfent sikerül kiagyalnia számomra egy olyan foglalatosságot, amelynek semmi értelme nincs: szemlélem a gyalogságot! Tudod te, virágom, hogy mennyi gyalogost szülnek az anyák ebben az Osztrák–Magyar Monarchiában? Hajnalban már elkezdtem szemlélni őket, egész nap szemléltem. Ha te életben maradsz, négy hónap múlva te is szültél volna egy kis gyalogost. Jaj, de szívesen szemléltem volna őt! De valami hasznom csak volt ebből a gyalogsági szemlélőségből, én, aki utáltam minden lőfegyvert, megtanultam a fegyverrel bánni. Te sem panaszkodhatsz rám, te kis osztrák–magyar anya. Bal kezében a kézitükör, ebből ellenőrzi, hogy jól irányítja-e a fegyvere csövét a jobb halántékához. …Majd odaát folytatjuk, jó?… Most kéne még valami szép magvas frázist mondani. Utolsó szó gyanánt. Mindig dicsérték a szónoki képességemet, ez is hogy irritálta az apámat – egy Habsburg, aki beszélni is tud! „Te papagáj!” – ordította, amikor kivágtam egy pohárköszöntőt és megtapsoltak –, de most – látod – nem jut eszembe semmi. Viszont úgysincs senki, aki most meghallhatná. Csak a Jóisten. Ha van… Felordít. Isten! Hát nem látod, hogy mi történik itt?

FREUD

Tegye le azt a fegyvert!

A KIRÁLYFI

A halott lányhoz. Bocsáss meg, drágám. Mintha valaki szólt volna. Mindjárt követlek… Ácsi! A cigányzene kint elhallgat.

FREUD

Mintha már az előbb is egy lövést hallottam volna. Jó estét kívánok.

A KIRÁLYFI

A tükörből megkeresi Freudot. Szenzációt szimatol? Jó estét. Melyik laptól van?

FREUD

Orvos vagyok. Ezért jöttem föl futva. A lábaim a sötétben is ráismertek a lépcsőkre…

A KIRÁLYFI

Erre van egy divatos szó. A „déjà-vu”. Mintha már mindez megtörtént volna velünk…

FREUD

De az is előfordulhat, hogy csakugyan jártunk itt. Fogadjunk, hogy ott a paraván mögött van egy dívány.

A KIRÁLYFI

Van. De itt nem szokás leskelődni. A voyeuröket a Madame kirúgja.

FREUD

Kirobban. Karnevál? Kupleráj?…

A KIRÁLYFI

Is, is… Egy madarat még mindig nehezebb lelőni, mint egy trónörököst. A madár még elrepülhet. Én nehezen. Doktor úr, ez itt Mayerling éjszakája.

FREUD

Ez itt egy ideggyógyász rendelője!

A KIRÁLYFI

Helyben vagyunk! A depresszió tizenkét klasszikus tünetéből – amelyből már három elegendő, hogy bolonddá nyilváníttasson engem az apám – nekem mind a tizenkettő megvan. Sorolhatom?

FREUD

Kötelességem meghallgatni.

A KIRÁLYFI

Mintha kitüntetéseit sorolná. Álmatlanság. Fáradékonyság. A koncentráció hiánya. Nyughatatlanság. Letargia. Rágódás a múlton. Félelem a jövőtől. Gyakori sírás. Alkohol. Kábítószer. Étvágytalanság. Fokozott szexuális élet. Impotencia…

FREUD

Ez már tizenhárom.

A KIRÁLYFI

Na látja: depresszió – bővített kiadásban. Ilyenkor mondják az orvosok, hogy szép eset. Ugye?

FREUD

Hogy hagyta így elhatalmasodni?

A KIRÁLYFI

Foglalkozási ártalom. Röhög, szinte ordenáré módon. Trónörökös vagyok egy rosszul kormányzott birodalomban. Tudja, milyen tébolyító?

FREUD

És mit keres itt? Látom, nem gyógyulást.

A KIRÁLYFI

Eutanáziát… Ismeri ezt a szót? Hallotta már?

FREUD

A vérfürdő nem szép halál.

A KIRÁLYFI

Annak, aki kívülről nézi…Vagy ezeket a szép szőnyegeit félti?

FREUD

És ha az ön fiatal életét?

A KIRÁLYFI

De szépen tetszik mondani! Ilyen szépet nekem még senki sem mondott ebben az életben. Még a mama sem… De higgye el, nem olyan nagy história. Mindenki tudja, hogy a fiatalok sokkal, de sokkal könnyebben tudnak megválni az élettől, mint az öregek. Jobb az ilyesmin átesni idejekorán.

FREUD

Igazából meg akarja ölni magát?

A KIRÁLYFI

Az újságokban ez fog állni: Öngyilkosság. De lesznek, akik kételkedni fognak… Látja, még én is alig tudom elhinni. A halántékomhoz emelem a revolvert és nem tudom, hogy én akarom-e csakugyan megölni magam, vagy engem akarnak megölni? Ez sohasem lesz kellőképp tisztázva… És ha nem én, akkor ki akarhatja? Ki?! Ne vágjon olyan képet, mintha nem tudná.

A KIRÁLYFI

Hallja ezt a hortyogást? Rosszakat álmodik az öreg mindenható. Velem álmodik… Egyszülött fiával.

FREUD

Azt tetszik akarni mondani, hogy az Isten alszik.

A KIRÁLYFI

És azt szokta álmodni, hogy én fojtogatom. Én őt! Hogy én leszek számára Isten büntetése…

A KIRÁLYFI

Mondja, professzor úr, van-e az Istennek tudatalattija? Ezzel még nem méltóztatott foglalkozni? Szerintem van. Az Isten tudatalattija: a pokol. Ott vagyunk mind, akiket az Isten is igyekszik elfelejteni… Akiket rosszul teremtett meg… Isten tudatalattijában ott van a Teremtés csődje. Tele van öngyilkosokkal.

FREUD

Hagyja már ezt a rögeszmét!

A KIRÁLYFI

Ha egy mindenható álmodik, az beteljesül. Képzelje el, mennyit kiabált az Atyaisten, amikor először álmodott olyat, hogy egyszülött fiát felszegezték a keresztfára, mint valami denevért. Hány éves maga?

FREUD

1856-os évjárat…

A KIRÁLYFI

Harminchárom éves! Épp, mint én! Szevasz. Eldobja a papagájálarcot. Két harminchárom éves! Ölelj meg, bruder! Neked nem jut eszedbe mostanában megváltani a világot? Kár, hogy már nem válthatjuk meg együtt.

FREUD

Ezt a pisztolyt én most mindenesetre elteszem.

A KIRÁLYFI

Majd hoznak a bajtársak másikat. Véglegesen elrontottam a dolgom. És most már nincs retira. De te megpróbálhatnád. Azt a megváltást. Helyettem is. Ugye, megpróbálod?

FREUD

Késő!

A KIRÁLYFI

Te még elélhetsz ötven évet is. Kis kopasz bácsi leszel. Vajon ki fog ülni akkor a Burgban? Helyettem?

FREUD

Tudom. De most hagyja ezeket a hamleti töprengéseket.

A KIRÁLYFI

Hű, mennyivel szívesebben volnék én királyfi Dániában! Bűzben azért nincs hiány itt se. Tudod, hogy hívják a Monarchiát újságírókörökben? Kakánia.

FREUD

Én nem forgolódom újságírókörökben.

A KIRÁLYFI

Sajnálhatod. Én igen… De orrod van. Nem érzed? Leül a fal mellé állított pianínóhoz, verni kezdi. „Valami bűzlik, valami új bűzlik Kakániában…”

FREUD

Őnagysága miért nem énekel?

A KIRÁLYFI

Nem tetszett olvasni az álmoskönyvekben, hogy a némaság a halál szinonimája?

FREUD

Ön azt akarja mondani, hogy a hölgy halott?

A KIRÁLYFI

Ne bújócskázz, Marie! Rukkoljunk elő a valósággal! Felveti a fátylat.

FREUD

Megfogja Marie kezét. Még meleg.

A KIRÁLYFI

És egyre szebb. Hogy félt szegényke, hogy elcsúfítja a golyó. Félt, hogy kiábrándulok belőle arra az öt percre, ami nekem még hátra volt… Mondja azt, hogy van! Hogy van még öt percem! Tíz percem! Száz percem!

FREUD

Sokkal több nekem sincs.

A KIRÁLYFI

…Csak nem: eutanázia?

A KIRÁLYFI

Visszajöttek… Ezeknek a köpenye zsebében ott lapul a kilenc milliméteres szolgálati revolver arra az esetre, ha… Kicsapja az ablakot, jön be a szél, a hó. Kiordít. Nekem hajnalig van haladékom!

EGYIK TISZT

Hangja. De aztán nincs retira, Krónprinc!

A KIRÁLYFI

Nekem még leveleket is kell írnom… Nem, ne menjen el! Nem írok. Nincs is kinek. Csak kitaláltam. Húzom az időt. Hány óra?

A KIRÁLYFI

Milyen elragadó ennek a fiatal hölgynek a fényképe… Kézbe vehetem?

FREUD

Meghalt.

A KIRÁLYFI

Látszik a tekintetén… Micsoda hasonlóság! A halott Marie-ra. Fantasztikus… Nézze, hogy mosolyog!

FREUD

Ne tegyél úgy, mintha csakugyan meghaltál volna!… Na!

A KIRÁLYFI

A lövésnek a helye is alig látszik.

FREUD

Hogy egy halott beszél, abban semmi meglepő nincs. Hogy nem beszél, az a meglepő… Folytassa, kisasszony!

MARIE

Jössz te is utánam?

A KIRÁLYFI

Ne ijedjen meg, professzor úr. Tőlem kérdi… Elszívok még egy cigit. Akarsz egyet?

MARIE

Nem. Most már valahogy nem kívánom… Pedig azt hittem, sohasem fogok tudni leszokni róla. Látod, mire jó a halál?

A KIRÁLYFI

Te legalább túl vagy rajta…

MARIE

Az volt a jó, hogy te itt voltál mellettem. Szegénykém, neked nehezebb lesz.

A KIRÁLYFI

Biztos. Én nagyon félek a haláltól, Marie… Az apám mindenkinek azt mondja, hogy ez a gyávaság anyai örökség nálam.

MARIE

Tudod mit? Ne halj meg… Hátha nincs is túlvilág. Aztán a nagy semmiben akkor úgyis hiába keressük egymást…

MARIE

Ott… ott… Bibis.

MARIE

…Most még csókold meg őt is.

A KIRÁLYFI

Már neki se ver a szíve. Nem is rúg.

FREUD

A magzattal együtt!

A KIRÁLYFI

Marie ölében a feje. Marie ötödik hónapban van. Volt. A feleségem – Európa legbájtalanabb királylánya. Képzelje el, nincs szempillája és akkora, mint egy torony. Persze, az apám választotta nekem. (Neki volt esze, a világ legszebb királykisasszonyát vette feleségül!) A feleségem elmulasztott fiút szülni és most már nem is tud. Írtam a pápának. Kértem, oldja föl a házasságomat. Mit csinált őszentsége?… Nem hittem, hogy képes lesz erre. Visszaküldte a levelet az apámnak. Tegnap hozta egy apostoli nuncius. Az apám tombolt. Hogy nincs törvényes trónörökösöm és most csinálok itt egy fattyút… Bocsáss meg, Marie, ő mondta így. Mert ha fiú lesz? Biztos, hogy fiú lesz. Még királlyá koronázzák a kis Rezsőt azok a rebellis magyarok. Ma estére volt iderendelve a bába. A császári és királyi főhercegnők körüli boszorkány!… A mi kisfiunkból nem lehet király.

MARIE

Már a fátyol alatt. Kár.

A KIRÁLYFI

Marie magával hozta a gyöngyház nyelű kis pisztolyát… Szokás szerint egy szál hálóingben jött és bundában. Már ez is őrjítő volt. Gyönyörű volt ez az esténk. Szerettük egymást és sírtunk… Milyen csend lett most benne is.

FREUD

Az egész világon.

A KIRÁLYFI

Reggelre még vadászatot rendeltem el. Amikor a vadászkürtök megszólalnak, az mindig olyan, hogy most kezdődik egy új kor hajnala… Marie igazán megérdemelte volna, hogy aranykort csináljunk érette. Micsoda kis nő! Tizennyolc évesen szembeszáll a szülőkkel. Szembeszáll a császárral. Fütyül a titkosrendőrökre, akik minden lépését figyelik. Vállal egy házas férfit. És vállalja, hogy szülni fog házasságon kívül nekem egy gyereket. És hogy tud meghalni is – figyeli? –, oly könnyedén, mintha nem is léteznék az élet és a halál között az elválasztó szakadék. Aminthogy számára nem volt határ a szüzesség és a szerelmi eksztázis között… Ide-oda röppent! Meg is érdemli, hogy a népképzeletben örökre megmaradjon az alakja. A lányok tőle tanulják, hogy szabad szeretni. Füzetes regények színes címlapján lesz rajta. Vetsera Mária, elöl nyitott bundácskában. Tovább fogsz élni, kis virágom, mint Mária Terézia a márványtalapzaton. Megcsókolja Marie kezét. Jaj! Kezdesz már olyan merev lenni, mint egy született Habsburg-főhercegnő.

EGYIK TISZT

Parancsára megjelentünk!

A KIRÁLYFI

Senkise hívott titeket!

MÁSIK TISZT

A Madám szólt, hogy az egyik kicsike nincs magánál, talán többet ivott a kelleténél és le kéne vezetni őt a kocsijához.

FREUD

Hová akarják vinni?

MÁSIK TISZT

Nem kell megijedni. Nem visszük a kapucinusok kriptájába. S hogy meg ne fázzon a kis bárónő, feladjuk rá a bundáját. Fejére igazítjuk a prémes sapkát. Az arcára fátyolt… Így ni!

FREUD

Fátyolt mindenre!

MÁSIK TISZT

És most úgy kivezetjük innen a bárónőt, hogy a lába se éri a földet…

EGYIK TISZT

Mint aki parancsot ad ki. A bárónő a kocsiját kéreti!

A KIRÁLYFI

Gondolom, hogy az urak tisztában vannak azzal, hogy a császári ház tragédiáinak a mellékszereplői sem élnek túl soká. A kocsisok, inasok, halottszállítók…

MÁSIK TISZT

Iróniával vagy rezignációval? Életünket és vérünket a császári házért!

MÁSIK TISZT

Gólya viszi a fiát!

A KIRÁLYFI

Most már ez lesz az egyetlen muzsika a Monarchiában. Ez az örökös császárhortyogás… Prágában nem vezényel Mozart, az olasz fiatalok nem szavalnak irredenta verseket Triesztben. A pesti Dunakorzón nem szól a cigányzene. A lembergi kávéházakban nem búsulnak a lengyelek honuk állapotán… A császár hortyog és kiabál. Mert iszonyú, amit álmodik… Felveszi az asztalról a zsebkendőbe göngyölt csomagot. Milyen szépen materializálódnak az álmai. Nézzed már! Hát az egyik úr nem itt felejtette ezt a kilenc milliméteres szolgálati pisztolyát… Sunyi, képmutató bagázs! Hogy azért mégis inkább sajátkezűleg intézzem el magam. Így az újságíró barátaimnak se kell rágni a ceruzát: az igazat hazudhatják. „Öngyilkos lett.” Mert azt azért mégis jobb elkerülni, hogy a saját tiszttársai lőjék le, mint egy kutyát. Mi nem vagyunk holmi balkáni dinasztia. Öngyilkosság lesz. Pillanatnyi elmezavarral indokolva. Ugyanis mi katolikus dinasztia vagyunk. A legkatolikusabb. Még őszentsége is meg fogja engedni, hogy a kapucinus atyák befogadjanak. Hisz a pápa a levelemből is látta már, hogy a királyfi megbolondult. Pedig soha ilyen világos nem volt az elmém… Bár ez a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást… És tudja-e, hol gyártják ezeket az ólomgolyóbisokat, A Császár hangsúlyával. „melyek kioltandják trónunk örökösének életét?” A szárnysegéd boldogan mondja majd: „Theresienstadtban, felség!”

FREUD

Szétroncsolt nyelvének nehéz artikulációjával. Ne-em!

FREUD

Kétség és bizonyosság közt suttogja nevüket. Mici…? Paula…?

SCHRATT

A Királyfihoz. Maga meg mit szorongat a kezében? Teszi le rögtön! Ezért van itt ilyen hideg! Becsukja az ablakot. Ezek a lányok olyan könnyen vannak öltözve. Üvegházi virágok… Na hát itt van a történelemnek az a pillanata, amelyben érdemes közbelépnie magának, Freud doktor, ha olyan nagy hírű pszichoanalitikus. És muszáj is közbelépnie. Éppoly vékony szálon függ itt minden, mint a maga álomfejtéseiben – hogy miért hordja az éjjeliedényt halott apjaura után –, csakhogy a következmények most világrengetőek. Egész népek tönkremehetnek… Én is. Jó, ez önző szempont. Próbáljuk megúszni ezt az éjszakát! Lehetőleg nagyobb baj nélkül…

A KIRÁLYFI

Nagyobb baj nélkül? Ha a Madám nem vette volna észre, az imént meggyilkoltam a szeretőmet, leendő gyermekemmel együtt. S ez még csak a kezdet.

SCHRATT

Ne csináljon magának felesleges lelkiismeretfurdalásokat. Az udvari bábának az volt a parancsa, hogy a magzattal együtt ölje meg az anyát is. Marie megsejtette ezt, azért fogta el az iszonyat, amikor meglátta jönni ezt a… hatalmas bőrszatyrát cipelve… ezt a felső körökben oly közismert angyalcsinálót.

A KIRÁLYFI

Elég!

SCHRATT

Az ön kezétől, fenség, Marie könnyű és boldog halált halt. Én láttam, amikor a lépcsőn vitték. A léghuzat ellebbentette arcáról a fátylat. Marie mosolygott. Mosolygott, mint egy üdvözült lélek.

A KIRÁLYFI

Minél többet beszél róla, annál üresebb a világ nélküle. És annál értelmetlenebb az életem. Folytassa! Talán így lesz erőm, hogy kövessem őt.

SCHRATT

Még mit nem? Az Isten tartsa meg az ön gyávaságát, fenség!

A KIRÁLYFI

Gúnyolódik! Kétmillió gyalogos katona szemlélője vagyok. Szemlélhetem, ahogy énekszóval gyalogolnak meghalni. Nyúlszívű trónörökös! Nyúlszívű táborszernagy!

SCHRATT

A nyúlszívűség apai örökség.

A KIRÁLYFI

Nem anyai?

SCHRATT

A Wittelsbachok romantikusak. És a romantikusok oly könnyen tudnak meghalni.

A KIRÁLYFI

Hogy a gyávaságom apai örökség? Ez hiányzott még! Így duplán szégyellhetem.

SCHRATT

Felséged gyávasága – bárkitől örökölte, talán az utolsó sansz, amit a Gondviselés felkínál nekünk.

A KIRÁLYFI

Kakániának? Akkor inkább megpróbálom összeszedni a bátorságomat. Ez még felrázhatja a fiatalságot.

SCHRATT

A Burgban külön hivatal van a császári ház tragédiáinak az eltussolására. Tökéletesen működik.

A KIRÁLYFI

De legalább egy képviselő interpellálni fog a parlamentben.

SCHRATT

Nem fog interpellálni… A maga öngyilkosságának – ha a doktor úr meg nem akadályozza – egyetlen következménye az lesz, hogy a papája beletébolyodik. Fokozatosan és szinte észrevétlenül.

A KIRÁLYFI

Anélkül is.

SCHRATT

Könnyű magának, Rudika, ilyen ragyogó eszűnek lennie, maga még nem kóstolt bele az abszolút hatalomba. Abba csak meghülyülni lehet. Ötven millió emberért felelősnek lenni, Isten kegyelméből… de az Isten nem súg, hogy mit is kell csinálni – én néha súgok –, ezt nem lehet ép ésszel kibírni. S ehhez most adja hozzá a mardosó bűntudatot a fia haláláért… Mi lesz ebből?

A KIRÁLYFI

Felnevethet. Az, amit újságírókörökben úgy szokás mondani: Ausztria a világvége laboratóriuma…

SCHRATT

Ebben akar közreműködni, Freud?

FREUD

Mit tehetnék? Biztassam talán a trónörököst, hogy ne magamagát ölje meg…? Logikus volna.

A KIRÁLYFI

Marie helyett megölhettem volna a feleségem. Nincs szempillája… De magam helyett? Kit?… Kit?

SCHRATT

Ki ne mondja! Maguk mindig csak nemzeti gyászban tudnak gondolkozni. Mondassák le a papát a trónról. Tudjátok, mióta vágyom arra, hogy egy nyugalmazott császárral utazgassam a világban?

A KIRÁLYFI

Megsérteni a Habsburg-ház örökösödési rendjét? Remegni kezd. Semmi, semmi, csak a kokain hiánya.

SCHRATT

Ferenc József még kamasz volt, és lemondatta a jó Ferdinánd bácsit.

A KIRÁLYFI

Csak bámulni tudom az apámat, hogy még erre is képes volt.

FREUD

És ez a bámulatod akadályoz abban, hogy te is megtedd, amit ő?

A KIRÁLYFI

Nem tudnál egy kis kokaint vagy morfint adni? Mióta a papa szigorúbban ellenőrizteti a Burg patikusát, a Burg úgy néz ki, mint egy elvonókúra…

SCHRATT

A legendás, ruganyos léptek! Közelednek! A világtörténelem nagy pillanata ez… Intonálhatja a Gotterhaltét.

SCHRATT

Ne kollaboráljon abban a világvégében, Rudika!

A KIRÁLYFI

Harmadszorra sikerülni fog! Beleveti magát abba a fotelbe, amelyikben Marie teste hevert.

FREUD

Add el nekem az elsőszülöttséged – egy adag morfiumért.

A KIRÁLYFI

A tied!

A KIRÁLYFI

Miközben injekciózza magát. Mindig tudós szerettem volna lenni. Ornitológus. Írtam is egy könyvet az egzotikus madarakról. Nem olvastad?

FREUD

Én meg mindig egy konkvisztádor akartam lenni. Hadvezér. Hódító. Trónkövetelő.

A CSÁSZÁR

Hosszú nekünk ez az éjszaka. Mikor lesz hajnal?

SCHRATT

Rosszat álmodtunk, felség? Igyekszik felsegíteni, tartani.

A CSÁSZÁR

Rosszat. Azt álmodtuk, hogy elhangzott az a pisztolylövés…

A KIRÁLYFI

Hangja, a fotel mélyéből. Melyik?

A CSÁSZÁR

Az… Az… Amelyik minden hajnalban elcsattant – a gyerekszoba irányából. Pontban fél öt órakor. Mennyi most az idő, nagyságos asszony? Mi már a házi kápolnában ájtatoskodtunk akkor. A szentmisében a Burg káplánja akkor szokott volt eljutni az úrfelmutatás nagy pillanatához… Megszólal a ministráns ezüst csengettyűje. Mi együtt suttogjuk a tisztelendő úrral: „Ez az én testem…” S ekkor, a misztikus csendben: bumm!

A KIRÁLYFI

Befogja a fülét.

A CSÁSZÁR

A fiunknak ez a megszokott katonás ébresztője volt… „Ez az én vérem.” És mi buzgón esedeztünk az egek urához, hogy Gondrand ezredes, a kiváló katona-pedagógus, azt az ő gyalogsági pisztolyát előírásszerűen, három lépésre a kis ágytól, a kisded füle mellett süsse el. Nehogy, még valami nagy malheur történjék…

SCHRATT

És nem is történt nagy malheur.

A CSÁSZÁR

Csak kis malheur történt. De ezt nem részletezzük.

A KIRÁLYFI

Hangja a fotel mélyéből. Bevizeltem!

A CSÁSZÁR

Bevizelt. „Wittelsbach örökség” – mondta anyánk, aki maga is Wittelsbach volt. Bevizelt, holott akkor már a kis poronty ki is volt nevezve ezredesnek – persze, szolgálaton kívül.

A KIRÁLYFI

Hangja. Két ezredes egy gyerekszobában! És a szolgálaton kívüli ezredes kis ágyában egész éjszaka összeszorított szemmel várja, hogy az aktív ezredes-pedagógus mikor fogja már elsütni azt a gyalogsági pisztolyt. A fülembe! A fülembe! Engem minden hajnalban kivégeztek!

A CSÁSZÁR

Egy emlék hatására, derűsen. A kisfiunknak mulatságos papagájfeje volt. Ezt anyánk konstatálta, aki sohasem bocsátotta meg nekünk, hogy Wittelsbach-házból nősültünk, holott maga is Wittelsbach volt…

A CSÁSZÁR

Felujjong. Nagymamának mindig igaza van! A madárfejű Rudika!

FREUD

Álarcban. Mondja, papa, milyen dolog fiatalon császárnak lenni?

A CSÁSZÁR

Nahát az valami gyönyörű! Mi hamarább lettünk császár, mint férfi. Még tizennyolc évesek se voltunk, császár lettünk, holott még szüzek voltunk. A történelemtanárunk azt mondta, hogy ilyen fiatal császár nem is volt a világon. Néró óta… Isten kegyelméből. Persze, anyuka is besegített.

FREUD

Hogy csinálta?

A CSÁSZÁR

Bátorság kellett hozzá. Az benned nincs… Te túl szabados életmódot folytatsz. Te rosszcsont! Bárónőcskék! Színésznőcskék!

SCHRATT

Nem tudom, miért mondja felséged ilyen hangsúllyal: „színésznőcskék”.

A CSÁSZÁR

A nagyságos asszony foglalkozzék közben unaloműző kártyajátékkal… Délig alszol! A természettudományos világnézet híve vagy!… Materialista! Hiszel te az Istenben?

FREUD

Ateista vagyok.

A CSÁSZÁR

És hogy van pokol? Belzebub? Nevetni kezd. Kérdezted, hogy űztük el ötödik Ferdinánd bácsit. Hát Belzebubbal! Ötödik Ferdinánd bácsi ugyanis nagyon félt az ördögöktől. Nagy kacagások közt.

SCHRATT

Kuc-kuc, felség!

A CSÁSZÁR

Olmützbe voltunk menekülve, a forradalom elől. Hajnal. A hercegérsek palotája. Anyuka azt akarta, hogy senki se sejtse, mi készül.

FREUD

Álarcban. Mi készül?

A CSÁSZÁR

Trónról való lemondás készül. Nekem úgy kellett tenni, mintha az egyházjogot magolnám.

FREUD

Rudolfként. Mintha papnak készülnél.

A CSÁSZÁR

Szüzesség és egyházi jog! Hajnali mise! Utána bementünk a trónterembe. Elől ment Ötödik Ferdinánd bácsi, karján a császárnéval. Utána a főudvarmester. A főhadsegéd…

A KURVA

Pardon, mint a császárné főudvarmesternője, előbb jön még Fürstenberg grófnő…

A CSÁSZÁR

Aztán Ferenc Károly főherceg…

FREUD

Az ki?

A CSÁSZÁR

Hát apuka. A nagyatyád. Nem tudod, ki a nagyatyád? Te gézengúz!

A KIRÁLYFI

A sötétből. Felséged hol marad? Felséged mikor jön?

A CSÁSZÁR

A menet legvégén, hogy senki se tudja, hogy én fogok lenni a császár. „Végén csattan az ostor” – súgta fülembe anyuka.

A CSÁSZÁR

A felséges császári pár nem ült fel a trónra. A trón mellett a székekre ült.

A KIRÁLYFI

Hangja. Üres a trón!

A CSÁSZÁR

Vártá-piszli! A jó Ferdinánd bácsi kialvatlan volt.

FREUD

Álarc mögött. És miért volt kialvatlan az uralkodó császár?

A CSÁSZÁR

Muszáj ezt is elmesélni?

FREUD és A KIRÁLYFI

Egyszerre. Muszáj!

A CSÁSZÁR

Mert én minden előző éjszaka bementem hozzá a hálószobájába, gatyában és lepedőben. A kamarás beengedett, mert imádta anyukát… Ferdi bácsi, amikor meglátott, ijedtében a paplan alá bújt… Mutatja is ezt a díványon. és ott remegett… „Ferdinándus! Ferdinándus! Jöttem érted a túlvilágról!” Na rajta!

FREUD

Álarcban, ráugrik. Ferenc József, Ferenc József, jöttem érted a túlvilágról!

A CSÁSZÁR

Így is jó!… És még azt is kiabáltam: „mi vagyunk a Belzebub!”

FREUD

Mint egy igazi trónkövetelő. Mi vagyunk a Belzebub! Mi vagyunk maga az ördög! Mondj le a trónról! Mert elküldünk a pokolba!

A CSÁSZÁR

Így! Így! Pontosan így!… „Nem mondok le! Jaj, nem mondok le!”

FREUD

Mondd azt, hogy lemondasz… Mondta vagy nem mondta?

A CSÁSZÁR

Akkor még nem mondta. Én a hasán ugráltam.

FREUD

Imitálja. A Császár hasán.

A CSÁSZÁR

Két lábbal!… A kamarás a kulcslyukon nézte, és utána azt mondta, hogy ő még a Burgtheaterben sem mulatott ilyen jól.

FREUD

Ferenc József! Ferenc József! Mondjál le, Ferenc József!

A KIRÁLYFI

Mit mond?

A CSÁSZÁR

Hogy nem mond le… De akkor mi már őt pofoztuk…

SCHRATT

Kártyarakás közben. És másnap a londoni tőzsdén verekedtek az osztrák értékpapírokért.

A CSÁSZÁR

Most már értem, nagyságos asszony, hogy Rotschild bankárnak miért fontos tudni, hogy mi van a trónörökösökkel.

FREUD

Álarcban. Mit mondtál, hogy lemondjon?

A CSÁSZÁR

Azt mondtuk… azt mondtuk, hogy ha nem mondasz le, én megfojtalak… Megfojtalak, Ferdinandus!

FREUD

Ha nem mondasz le, megfojtalak!…

A CSÁSZÁR

Ajaj, de jó! Így volt!…

FREUD

Mondjál le! Pokolba küldelek!

A CSÁSZÁR

Akkor azt mondta: „Jaj ne! Jaj ne!” Ő nagyon félt a pokoltól… A kamarás az ajtó előtt dűlt a kacagástól… És akkor a császár azt mondta, hogy lemond.

FREUD

Mondd, hogy „lemondok”. Mert megfojtalak, Ferenc József.

A CSÁSZÁR

Mi nem mondunk le.

FREUD

Álarcban. Most miért hallgatsz? Csend. A Császár nem mozdul többé.

SCHRATT

Meghalt.

A KIRÁLYFI

Honnan veszi? Előmerészkedik.

SCHRATT

Itt állt a kártyában.

FREUD

Leveszi a papagájálarcot. Meghalt.

SCHRATT

Ez meg volt írva.

FREUD

Ön ilyen könnyen belenyugszik?

SCHRATT

…Most már nem választ el tőle az etikett.

FREUD

Mintha ez az oly hosszú álom a halálom előtt most újra valami értelmet nyert volna… Ödipusz, Ödipusz, Ödipusz… hányszor leírtam. És most azt álmodom, hogy császárgyilkos vagyok. Végtelen nyugalom van bennem. Mintha egész életemben erre a tettre készültem volna. Előre megfontolt császárgyilkos vagyok.

SCHRATT

Gondoljon arra, hogy ha nincs Meyerbeer, akarom mondani, Mayerling, nincs Szarajevó, ha nincs Szarajevó, nincs Versailles, Saint Germain, Trianon – és nem lesz Anschluss, nem lesz Theresienstadt… Folytassam?

A KIRÁLYFI

Riadt reflex. Két katonatiszt be. Mit akarnak? Hajnalig van haladékom.

A KÉT KATONATISZT

Egyszerre. Meghalt a császár! Éljen a császár!

A KIRÁLYFI

Én? Én? Én? A székre dobott császári palástot magára dobja. Mi! Mi! Mi! Kisétál benne, ünnepélyesen.

EGYIK KATONATISZT

A császárra. Elvigyük?

FREUD

Ne fáradjanak vele az urak. Nemsokára felébredek és akkor őfelsége holtteste nyomtalanul el fog tűnni innen… Addig is…

FREUD

Most tisztára úgy viselkedem itt, mint egy színész az öltözőjében. De hát ki merné állítani, hogy én nem vagyok színész? Belenevet a tükörbe. Színész vagyok! Színész vagyok! Kiragadtam a hatalmat az öreg császár kezéből… Én vagyok a madárfejű Rudolf királyfi, és én vagyok a walesi herceg… Mózes vagyok és Oidipusz király vagyok… Az Ígéret Földje küszöbén én haldokoltam… Világhírű vagyok és inkognitóban bujdosó vagyok… Jól nevelt professzor vagyok és bordélyház-tulajdonos vagyok… Bécsi lakos vagyok és bolygó zsidó vagyok… József vagyok! Dániel vagyok! Álomfejtő, próféta, konkvisztádor! Mondhatja a maga civil színésznevét is. Szabadsághős vagyok… De hol a szabadság?… Micsoda komédia, hogy most fehérre kell festeni a hajamat… a szemöldököm… Hogy ezeket a romantikus hajtincseket most majd el kell tüntetnem a homlokomról… Mély árnyékok jelennek meg a szemem alatt… Egy szigorú ránc a két szem közé… Szemüveg! Hol a szemüvegem?

SOPHIE

Jó estét.

FREUD

Megrendül, de a legtermészetesebb családi hangon. Későn jössz haza. Koncerten voltál?

SOPHIE

Nem.

FREUD

De azért szép volt?

SOPHIE

Nem.

FREUD

Mindig meghalsz. Mindig eltűnsz… Mit hozol?

SOPHIE

A sok felbontatlan levelet…

FREUD

Most már olyan vaksi lettem, hogy a szemüvegemet se találom.

SOPHIE

Itt van.

FREUD

Felteszi. …Milyen szép vagy.

SOPHIE

Mit csinálsz? Nézi a festékeket stb.

FREUD

Magához húzza. Megöregedtem.

SOPHIE

Csak úgy ripsz-ropsz?

FREUD

Gyakorlat teszi a mestert… Sophie, nagyon fáj… Ott… ott…!

SOPHIE

Meg akarsz halni, te is?

FREUD

Segítesz?

SOPHIE

Persze.

FREUD

A székbe üljek?

SOPHIE

Inkább a díványra…

FREUD

Olyan fájdalom hasogatja a fejem, hogy jól esik majd fokozni.

SOPHIE

Mindjárt elmúlik. Veszi a papírvágó kést.

FREUD

Egyenest a szívbe… Kigombolja az ingét. Ebben a halálban az a meglepő, hogy mindennél inkább jólesik.

A CSÁSZÁR

Keresztül a színen. …Mint egy szabólegény!… A fiunk halt meg, nagyságos asszony!… Mint egy szabólegény!

SCHRATT

Felség! Elkísérhetem?

A CSÁSZÁR

Nem lehet, nagyságos asszony. Más az ágy és más a kripta. El.

SCHRATT

Némán leül Freud díványa szélére. Meghalt. Rudolf, a császár. És önkezével oltotta ki az életét… Pedig már csak egy icipici erőfeszítés kellett volna. Oly közel voltunk az Ígéret Földjéhez, kedves Freud. Oly közel. Vagy lehet, hogy épp ezért?

OTTÓ

Valami zajt hallottam. Mintha lőttek volna…

SCHRATT

Egy nyeles álarcot vesz elő, minden sietség nélkül. Az arca elé tartja. Schratt Katalint látjuk ezen az álarcon is, kilencvenévesen. Már mindenki hallucinál? Csak az ablakot dobták be. Elmegy.

4. kép

FREUD

A fotelben. A fölébe hajoló Annát nézi. Nem fáztál meg?

ANNA

Én?… Hol?

FREUD

Az utcán. Eltűnődik. Bocsáss meg.

ANNA

Még nem tért egészen magához.

FREUD

És ha egészen magamhoz térek, akkor mi van?… Isten hozta, fiatal kollégám. Vártam. Felméri, hol is van. …Közben fordult velem egyet a világ.

ANNA

Pedig alig aludt valamit.

FREUD

Honnan tudjátok ti, hogy én mennyit aludtam. Meglátja a követ a földön. Azt hittem, pisztolylövés volt… A lábával ide-oda rugdossa. Na!

ANNA

A mozgásod egy fiatal emberé!… Senki se mondaná, hogy nyolcvankét éves vagy.

FREUD

A felakasztott kézi tükörhöz megy. A tükörből néz vissza Ottóra. Megkapta a levélkét?

OTTÓ

Abbahagyja a játékot. Rettenetes zavarba jön. Felveszi a követ. Tessék nézni, ekkora kővel dobták be az ablakot. Példátlan!

FREUD

Mivel dobják be? Június elején a paradicsom még túl drága. A bécsiek nem dobálóznak primőrökkel.

ANNA

Biztos azok az én drágalátos árvaházi angyalkáim voltak.

FREUD

Ott vannak! Toppant. Kuss!

OTTÓ

A csatornán mászott föl.

FREUD

Vagy inkább a csatornából… Hová lettek nénéid?

ANNA

Kiküldtem őket egy állomásra.

FREUD

Hogy ne legyenek itt a kivégzésemen?

ANNA

Rosszul tettem?

FREUD

Egy kétségbeesett gyerek hisztériájával. Tudtam, tudtam, tudtam! Búcsúzás nélkül fogunk elválni… De hisz ez rettenetes! Leül valami alacsony dobozra, kezébe temeti az arcát. Nekem is rettenetes, így meghalni… És nekik is rettenetes lesz így meghalni. A legidősebb és legfiatalabb mi voltunk: két fiú. Mi voltunk a könyv táblája. Így vigyáztunk a lányokra. És most a kötés szétesett… Mi lesz velük? Ami az én könyveim lapjaival… Huss!

ANNA

Hogy lehet ilyeneket mondani?

FREUD

Ott van a kezedben a méreg halálos adagja, amely engem megszüntet… Én meg-szű-nök… Mért válogassam meg a szavakat? A tényeket nem tudom megváltoztatni. Mert a tény az, hogy mint a pernye száll szét a levegőbe, amit írtam, akiket szerettem. És az én hamvaim is… Huss! Keringőzünk odafent. Ismered Strauss keringőjét?…

ANNA

Kétségbeesve ő is. De hát mit csinálhattak volna ők itt azalatt?

FREUD

Felnéz, könnyein át mondja szelíd humorral. Muzsikáltak volna nekünk a szomszéd szobából… Miközben én itt a saját csontvázam társaságában az utolsó anatómiai vizsgára készülök. Mert a kollégák azt nem fogják kihagyni, hogy beleszurkapiszkáljanak az agyvelőm tekervényeibe. – „Hűha! most kilessük, hogy mitől volt olyan okos ez a zsidó!” Ottóhoz. Maga legyen ott annál a boncolásnál. Hogy utána tisztességesen pakoljanak majd megint össze. Tegye meg még ezt!

OTTÓ

Ha nem leszek börtönben.

FREUD

Megérti. Ez az eutanázia hármunk titka. Sőt, a kettőtöké. Én hallgatok. Majd. A karom úgy össze van szurkálva, hogy egy injekcióval több vagy kevesebb… Bár, az igazat megvallva, szívesebben fogadnám a halált nem a vénába, hanem egyenest a szívbe. Ha már jó halál – miért ne élvezzük? Ugyebár?… Miért sápadozik úgy, fiam? Magának is hozhat egy kis megkönnyebbülést, hogy na, túlléptünk az öreg Freudon…

OTTÓ

Semmi megkönnyebbülést nem fog okozni.

FREUD

Úgy feleljen, mintha analízisben kérdezném. Nem hazudunk!

OTTÓ

Akkor se. Sajnálom.

FREUD

Nekem igen. Nagy megkönnyebbülést ígér a halál. Ezt a halálhívó levélkét nekem ketten diktálták, két gyilkos: a rák és Hitler.

OTTÓ

Bécsben most nagyon sokan lesznek öngyilkosok.

FREUD

De hát a lappangó halálvágy a szívünk zugában – ez hozza létre a rákot? És ez hozta létre Hitlert? Így aztán van mitől meghalnunk… Einsteinnek megírtam öt évvel ezelőtt, hogy vigyázzon a fizikusokra, az emberiség mostanában nincs olyan lelkiállapotban, hogy kezébe lehessen adni új fegyvereket.

OTTÓ

Válaszolt?

FREUD

Legyint. A legnagyobb fizikusoknak sincs fogalmuk róla, hogy mi hajtja ezeket a vásott kölyköket… No, nézze!

ANNA

Toppant. Takarodtok!

FREUD

Éhes kis vékonydongájú hősihalott-jelöltek. Minden pestisnél pusztítóbb az az új járvány, amely megbénítja bennünk, hogy ellenálljunk a tömeges halálnak.

ANNA

Apám, de hisz ömlik szeméből a könny!

FREUD

Csupán fizikai fájdalom miatt. Irreleváns! Egy szuvas fog is nagyon fájhat… Nekem meg a nyelvem fáj nagyon. Szeretném leharapni. Nem harapom le. Sőt, kihirdetem a katedráról: „Ifjú kollégák! nem szabad megtanítani az emberiséget arra, hogy a halál édes.”

ANNA

Azzal a lemondó nosztalgiával, amely egy kérdő hangsúlyba belefér. Emberi-séég? Mit vársz tőle?

FREUD

Hát viszontszerelmet nem. De ez még sohasem hűtött le egyetlen szenvedélyes szeretőt se. Persze megcsalom az emberiséget én is. Hol a feleségemmel, hol egy tanítványommal… Megannyi néma szerelmi regény! A rajongó leveleim a távoli baráthoz, amelyeket most az özvegye olvas gyanakodva. S latolgatja: vajon Göbbels mit fizetne értük?

OTTÓ

Ha majd megint kiadják Freud elégetett műveit, azt kell írni rájuk mottóul: „A szerelem, mely mozgat napot és minden csillagot.”

FREUD

Szép. Nagyon szép. Ki írta ezt?

OTTÓ

Dante.

FREUD

Ő is rájött? Elsírja magát.

ANNA

Fáj. Tudom. Rettenetesen.

FREUD

Ne-em… Ez most nem fizikai fájdalom. Hanem – hogy Dante… Ő is egy száműzött volt! Hazátlanul jár-kel a világban, és elképzelte, hogy a világmindenség tele van szerelemmel… Ez is olyan bolygózsidó-ügy. Hogy mindenütt és mindenben a szerelmet látjuk.

ANNA

Ez most lelki fájdalom, jó, de azért egy kis morfium nem ártana.

FREUD

Épp most akarsz elhülyíteni, amikor Dantét kommentálok? – Hogy mondta? Szerelem mozgat mindent. Bezzeg a szülővárosában nem volt szerelem iránta. Bizonyára neki is akadt Firenzében két egyetemi kollégája, akik elhatározták, hogy kitörik neki a nyakát. És akkor hiába csókolgatnak minket a galaktikák.

OTTÓ

Gyerekek, indulás! A bácsi sír.

A FIÁKEROS

Nem késtem még el?

FREUD

Túl hamar jött.

A FIÁKEROS

Igyekeztem nagyon… Nem kaphatnék egy kis kávét…

FREUD

„A kávé jó illata… A jó kávé illata” – birodalmakat támaszthat fel. Császárokat! Egész tüchtig Ferenc Józsefet kreáltam magamnak.

ANNA

Nagy álom lehetett. Tölt. A nagynénéimet hol hagyta?

A FIÁKEROS

Azért siettem így.

FREUD

Elment velük az ő vonatjuk…

A FIÁKEROS

Az állomás előtt a hölgyek beleestek egy razziába.

FREUD

Hányszor álltunk így az erdő csöndjében… Emlékszel, Anna? És vártuk, hogy megszólaljon egy madár, hogy feltűnjön a forrásnál egy szarvas… Az Isten. Hirtelen. Mondja, Ottó, el tudja képzelni, hogy akadjon egy új Dániel…

OTTÓ

Aki talán ki tudná hozni a tüzes kemencéből Izráel fiait?

FREUD

A lányait! A lányait! A lányait!

OTTÓ

El.

FREUD

Akkor hát induljunk el erre az utolsó utunkra.

A FIÁKEROS

A vasúti jegy megvan?

A FIÁKEROS

Én a professzor úr helyében galambszürke mellényt öltenék és zsakettot. Az érkezésnél biztos ott lesz az angol király is a Victoria pályaudvaron… Dúdolja az angol himnuszt.

FREUD

A Mici kombinében szaladgált itt ezzel a festékesvödörrel és kérdezte, hogy hogy van angolul: törékeny, mert hogy ezek a ládák indulnak szintén Londonba.

ANNA

Hát akkor igazán utazunk? Öleli az apját.

FREUD

Ki küldje el értük azokat a bombázógépeket?… Ők tudják, hogy gyerekkoromban én hadvezér akartam lenni. Hannibál! Egy sémita hadvezér és retteg tőle Róma. Most megmutathatja Hannibál, hogy mit tud. „Köszönöm neked, atyáim Istene, hogy hagytad meglátni a királyok sorsát…”

OTTÓ

Itt van Dániel! Ez Dániel könyvéből van.

FREUD

És ezek az álmok is megfejtésre várnak… Ki küldte őket rám? Miért éppen rám? Nem vihetem ezeket az álmokat a krematóriumba.

ANNA

Retteneteseket álmodhatott.

FREUD

Nem. Álmomban végig csak egy hajszál választott el egy végigélni érdemes huszadik századtól.

OTTÓ

És most?

FREUD

Egy szakadék.

ANNA

Ügyes zenetanárunk van az árvaházban.

FREUD

Hallom. Nietzschét énekeltet a gyerekekkel. Bizonyára a bécsi Operaház igazgatóságát ambicionálja magának ez a zenetanár… Vasúti jegy? Hol a vasúti jegy?

ANNA

Olvasószemüveg?

A FIÁKEROS

Kézirat?

FREUD

Jó-jó! Tegyünk úgy, mintha igazában is ezeket keresnénk.

A FIÁKEROS

A vasúti jegy megvan! Az egyik gyerek kezéből most ragadta ki.

FREUD

A Mózes?

OTTÓ

Hozza a díványról a kéziratot és a nyitott borotvakést, amellyel az egyik gyerek belevágott. Mintha csak egy szuronyt döftek volna bele!

FREUD

Jól megnézte? Vér nem folyik a díványból?

A FIÁKEROS

Az angol himnuszt intonálja. S ennek hangjaira kihajtja ostorával az árvaháziakat.

FREUD

Ezt a bilit azért visszük magunkkal.

ANNA

Bonaparte hercegnő ajándéka! Múzeumi darab!

A FIÁKEROS

Visszaszól. Volt!

FREUD

Brávó! Ennél biztatóbb búcsújelet… Ha álmomban látnám egy halotti urna széttört cserepeit, megfejteném: ez csak jót jelenthet… A halhatatlanságot! Előttem az élet! Köszönöm, fiacskám! Az órát tartsd meg.

OTTÓ

Én meg köszönöm a hosszú analíziseket…

FREUD

Kicsit zavartan. Tudod, az én hosszú analíziseimnek terapeutikus hatása… A tehetetlenség félszeg gesztusa. El.

ANNA

Hirtelen megcsókolja Ottót és gyorsan megy az apja után.

OTTÓ

Egyedül. A füléhez tartja az aranyórát, hallgatja. A nagy csendben akár mi is hallhatjuk a zsebóra tiktakolását. Ahogy egy magányos üldözött ember hallhatja egy megszállt városban, ahonnan már nincs többé menekülése. Kipróbálja a keze fején a borotvát, az atyai kést. A díványhoz megy. Az órát a dívány párnájára teszi. S aztán behúzza – magára húzza – a paravánt.

OTTÓ

Kiáltása hallatszik, ahogy egy gyerek kiálthat, ha elrontják neki a karácsonyát vagy a meséjét. Nem jő az angyal!

Epilógus. Előfüggöny előtt

ANNA

Még otthoni főzet.

FREUD

Megyünk?

ANNA

Persze.

FREUD

Merrefelé?

ANNA

Mindjárt London.

FREUD

És az a másik vonat hová mehet? Teherkocsik. Hátha emberek vannak bent.

ANNA

Ne izguljon. Ez Anglia.

FREUD

Hallod?

ANNA

Mit kéne hallanom?

FREUD

A vasúti sínek fölött vashidak… Gyerekkoromban hányszor kiszöktünk… Lent jöttek a vonatok. Fölcsapott a fehér gőz. A húgaim sikítottak és erősen szorították a kezem. Akkor elkezdtünk repülni.

ANNA

Repülni?

FREUD

Úgy is hívták azokat a karcsú vashidakat a magasban, hogy repülőhíd. Amikor Freibergből elutaztam Bécsbe, a lányok onnét integettek… „Sigi! Sigi!”… Most csend van.

ANNA

Felugrik. London!

FREUD

Lassan feláll. Világháború előtti csend.

ANNA

Talán a vonatablakból észleli. Mennyi ember!

FREUD

ő is minket néz. Történt valami?

A RIPORTER

Doktor Sigmund Freud megérkezett Londonba… Az állomáson királyian fogadják.

FREUD

A himnuszt túlsuttogva. Hallják ezt most Bécsben is?

ANNA

Miután könnyeit lenyelte. Ha kinyitják a rádiót…

A RIPORTER

Pár szót, üdvözletképpen… Maradhat a rivalda sarkában.

FREUD

Halotti urna nélkül érkeztem Londonba…

FREUD

Élni akarunk. Mert az istenek… Elhallgatott. Elakadt?

A RIPORTER

Suttogva. Freud doktor most valamiféle isteneket említ…

FREUD

Ezek az oly törékeny istenek… Dobog lábával a ládán, szinte táncol. Itt vannak!… Velünk!