C’est la guerre

Függöny előtt

A VIZAVI

Csúf, gnómszerű vénember. Régi tiszti nadrág, selyem háziköntös, papucs. Oldalán katonai látcső. Tolószékben ül. Ölében gramofon. Begurul.

HÁZMESTERNÉ

Tolja maga előtt. Megáll vele a középen. Rámutat. A pók!

A VIZAVI

Nananana! Maga még beszélhet eleget. Jók a lábai, odamegy, ahová akar. Most csitt! Én, sajnos, ide vagyok szögezve. Tábetikus alapon. De azért mindent látok. Hátranéz a Házmesternére. Tudja, mennyi csinos nő öltözik-vetkőzik ott szemben?

HÁZMESTERNÉ

Vállat von.

A VIZAVI

Tizenhat lakásba látok be innét. Egy magányos férfiúnak ennyi elég. S itt van ez a príma katonai látcső. Az első időben volt, aki feljelentett. Ezt aztán abbahagyták. Túl sokat tudok róluk. Aki sokat tud, azt nem jelentjük fel, ugyebár? „Ártalmatlan vén hülye” – mondják. Pedig… Pedig, ha tudnák. Előttem ugyanis nincs titok. Van időm, és tudok kombinálni. Ha behúznak egy függönyt, az nekem többet árul el, mintha szabadon belátnék a szobába. Hátraszól. Így van?

HÁZMESTERNÉ

Bólint.

A VIZAVI

Ő is mindent tud. Ő a házmesterné. Nem okos asszony. Mondhatnám: primitív. De tud gyűlölni. A féltékenység és gyűlölet átlátszóvá teszi a falakat. Reggel takarít nálam, ki szoktuk cserélni tapasztalatainkat. Ő ugyanis éjszaka nem tud aludni. Csak fekszik az ágyban, lent a szuterénben, s a két fiára gondol…

HÁZMESTERNÉ

Sírni kezd.

A VIZAVI

Voronyezsnél estek el. A férje még a Doberdón… Egyszóval felnéz a plafonra, és keresztüllát a hat emeleten. Ilyenkor egy világítóbomba végighasítja a házat. A pincétől fel a padlásig. És másnap a II. emelet kettő alól elviszik a férfi unokaöccsét. Biztos siratja valami szép kislány. Kár, hogy nem tudom a címét, bizony isten megvigasztalnám. Heherészik. Ugyanis én lelki támaszt szoktam nyújtani a magányos hölgyeknek. Előbb csak gramofonon játszok nekik egy-két dalocskát, aztán a házmesterné áthívja őket, hogy nekem megvannak a kapcsolataim a hadügyben… Most a IV. emelet hármat figyelem. Érik a helyzet, érik. Sokat huzogatják be a függönyöket. Talán szerelmes a férj? Ki tudja? Majd meglátják, milyen szép a nő. Én még egyelőre ott tartok, hogy váltogatom neki a lemezeket… Egy kis könnyűzenét, egy kis operát, ahogy a helyzet kívánja. Szeretném eltalálni a gusztusát. Hiszen egyszer majd bejön még az én utcámba ő is – egyem a zúzáját!

HÁZMESTERNÉ

Gördíti ki.

A VIZAVI

Munkára fel!

Első jelenet

FÉRJ

Alszik a díványon, ingujjban.

FELESÉG

Könnyű otthoni ruhában az öltözőasztal előtt ül. Dudorászik. Elhallgat. Hátrább hajlik. A bal oldali ajtóra figyel. A bal oldali ajtó mögött, a függönyön át, eltűnik-feltűnik egy árnyék. Valaki járkál ott.

FÉRJ

Félig álmában, nyugtalanul. Mi az… Ki csenget?

FELESÉG

Odamegy, leül mellé, simogatja a homlokát.

FÉRJ

A villanyt!… Oltsd el a villanyt!

FELESÉG

Csendesen, szinte ringatva. Nem csenget senki… Nem ég a villany…

FÉRJ

Felül, szétnéz.

FELESÉG

Süt a nap.

FÉRJ

Igen.

FELESÉG

Itt vagyok melletted.

FÉRJ

Igen.

FELESÉG

Na!… Nincs semmi baj!

FÉRJ

Jó, jó.

FELESÉG

Mit álmodtál?

FÉRJ

Nem tudom.

FELESÉG

Felvesz a kis asztalról egy poharat. Miért veszel be altatót? Attól nehéz az álmod.

FÉRJ

S  ez  nem nehéz? Az ébrenlét?

FELESÉG

Úgyis csak akkor tudsz aludni, ha dúdolok valamit. Ahogy elhallgatok, fölébredsz.

FÉRJ

Akkor miért hallgatsz el?… Legjobb volna átaludni ezt a néhány hónapot. Felesége vállát átfogja.

FELESÉG

Csendesen dúdol tovább valamit.

FÉRJ

Dűlj le te is.

FELESÉG

Megrázza a fejét. Int a bal oldali ajtó felé. Most ne…

FÉRJ

Halkan. Alszik ő is.

FELESÉG

Fent van. Járkált az előbb. Hangosan. Már fel is tettem a teavizet. Feláll, a forralóhoz megy.

FÉRJ

Ingerülten, halkan. Ezt se, azt se… semmit.

FELESÉG

Dúdol tovább. Önti a teát.

FÉRJ

De te remekül érzed magad.

FELESÉG

Ugyan már.

FÉRJ

Mint egy kotlós, aki csibék helyett kakasokat rejteget a szárnya alatt.

FELESÉG

Most miért hecceled magad?

FÉRJ

Fojtottan továbbra is. Kot-kot-kot-kot-kotkodács, gyertek ide, kakaskáim, el ne vigyen a csúnya kánya.

FELESÉG

Odamegy hozzá, szembefordul vele, nagyon halkan. Talán én hívtam ide?

FÉRJ

Nem… De élvezed.

FELESÉG

Mit élvezek?

FÉRJ

Mit? Mit?… Ezt az egész szituációt. Na! Feláll.

FELESÉG

Csak igyekeztem elviselhetővé tenni. Most önti le teljesen a teavizet. Megáll kezében a fazék.

FÉRJ

Kiabál. Elviselhetővé! Ezt? Ezt?!

FELESÉG

Becsukom az ablakot. Jó?

FÉRJ

Akkor elviselhető lesz? Mi? Akkor nem hallom? Azt hiszed? Üvölt. Mindig hallom! Ha csend van, akkor is hallom. Álmomban is hallom!

FELESÉG

Áll mereven az ablak előtt. Mindjárt vége lesz.

FÉRJ

Gúnyosan, de már csendesebben. Vége?

Második jelenet

SZÖKEVÉNY

Szomszéd szobából belép. Csendesen. Én ezt már nem bírom tovább.

FELESÉG

Ránéz, és gyorsan berántja a függönyt. Majd. Megőrült? Miért nem szól, ha kijön?

SZÖKEVÉNY

Bocsásson meg. Igaza van… Rágyújthatok?

FÉRJ

Hacsak nem akarod kint az erkélyen fújni a füstöt… Parancsolj! Kínálja.

SZÖKEVÉNY

Már csakugyan nem tudom, hogy mit lehet, és mit nem lehet csinálni. Rágyújt. Hogy élhessek, nem szabad életjelt adnom. Férjhez. Honnan tudod, hogy szeretnék kiállni a balkonra?

FELESÉG

Terít. Csak természetes. Úgy süt a nap, mint nyáron.

SZÖKEVÉNY

Á… Azért, hogy lássanak. Itt vagyok, ragyogok! Az ember azért él, hogy életjelt adhasson magáról. Mint a kirándulók: „Itt voltam 1944…”

FÉRJ

A bogár is megdermed, ha veszélyben van.

SZÖKEVÉNY

Az bogár. Leül egy székre, csak úgy féloldalasan.

FÉRJ

Akarod a mai újságokat?… Rádiót?

SZÖKEVÉNY

Fejét ingatja. Csak az van benne: a szökevény felkoncoltatik. Nekem csak ez. Mást meg se látok, meg se hallok.

FELESÉG

Komolyan. Mindnyájan isten kezében vagyunk.

SZÖKEVÉNY

A pokolban vagyunk. Nem isten kezében.

FÉRJ

Pokol, pokol. Odakint. De itt nálunk még csak a pokol tornáca. Ennyi engedményt mint házigazda, elvárok.

SZÖKEVÉNY

Azért, mert kijöttem, nem kötelező a kedélyes házigazdát játszanod.

FÉRJ

Rendben van, nem szólok egy szót se. Nálunk is pokol van. Leül.

SZÖKEVÉNY

Az hát. Én hoztam rátok. Hirtelen. Miért fogadtatok be engem? Miért rejtegettek engem?

FELESÉG

Nehezebbet nem tud kérdezni? Szeretjük magát. Barátunk. Kész.

SZÖKEVÉNY

Ha énértem jönnek, nektek is végetek, ha engem meglesnek, nektek is végetek, ha engem elvisznek…

FÉRJ

Kiabál. És ha fejünkre esik egy tégla, akkor is végünk van. Nekünk is!

SZÖKEVÉNY

Tudod te jól, hogy igazam van.

FELESÉG

Kihűl a teája.

SZÖKEVÉNY

Halkan. A szökevény rejtegetője is felkoncoltatik…

FÉRJ

Ez jó erősre sikerült.

FÉRJ

A hódolód.

FELESÉG

Biztos dühöng, hogy behúztuk a függönyt.

FÉRJ

Ha meglát, azért muzsikál. Ha nem lát, azért… Éjszaka meg halk szerenádokat játszik.

FELESÉG

Ha nincs jobb dolga…

FÉRJ

S kiderül, az sem zavarja, hogy most egész nap itthon vagyok. Integetni nem szokott?

FELESÉG

Én nem figyelem.

FÉRJ

Vagy mutogatni magát, mint a szatírok a ligetben?

FELESÉG

Ugyan, menj már… A házmesterné azt meséli, hogy van egy gukkerje, azzal lesi, ki mit csinál.

SZÖKEVÉNY

Én is jó helyen bújtam el itt nálatok. Egy árgus távcsöve elé…

FÉRJ

Én átmegyek hozzá, és összetöröm a gramofonját. A fején töröm össze.

FELESÉG

Nem kell összeveszni vele.

FÉRJ

Miért? Mit tud rólunk?

FELESÉG

Nem elég az, hogy téged folyton itthon lát?

FÉRJ

Majd kiteszem az ablakba a papírt, hogy reumám miatt szabadságoltak. Három éve nem voltam szabadságon. Az államnak se érdeke, hogy teljesen összeroppanjak. Ezt mindenki tudja.

FELESÉG

Persze.

FÉRJ

De ha a  vizavid  nem tudná, majd a gukkerjával elolvashatja. Pecsétes írás.

SZÖKEVÉNY

Szerencséd, hogy tudtál papírt szerezni.

FÉRJ

Mert nekem jár. Ez mégiscsak más… Különben, azt hiszem, neked is sokkal kellemesebb, hogy éppen szabadságon vagyok.

SZÖKEVÉNY

Többet sakkozhatunk és többet veszekedhetünk.

FÉRJ

Nem hajlandó kedélyességben elúsztatni a lényeget. Mert egy magányos asszonyhoz mégse költözhettél volna be azzal, hogy „megengedi? Idebújnék”.

SZÖKEVÉNY

Nevet. Igen, az életveszély, az csak életveszély. De a forma, az forma. Mi?

FELESÉG

Inkább örüljetek annak, hogy ezt a háborút már nélkületek fogják elveszíteni.

MIND

Egy pillanatnyi szünet után felállnak.

SZÖKEVÉNY

A tea maradékát majd odabenn költöm el. Veszi a csészéjét, indul.

FÉRJ

Feleséghez. Menj ajtót nyitni. Leül.

FELESÉG

Szétnéz, minden rendben van-e. A függönyt félig széthúzza. Megsimogatja a férje fejét. Ne félj. Nem lesz semmi baj. El.

FÉRJ

Mereven ül. Majd hirtelen feláll, felveszi a plédet a díványról, bebugyolálja térdét, és így ül vissza.

FELESÉG

Be. Férjéhez, nem hangosan. Téged keresnek.

Harmadik jelenet

1., 2. ÉS 3. KATONATISZT

A feleség nyomában be. Hangosak és kellemkedők, ahogy ludovikás korukban tanulták a viselkedést lányzsúron. Egyikük. Tiszteletünk, főmérnök uram.

FÉRJ

Feláll. Isten hozott…

1. KATONATISZT

Mondanám, hogy ne zavartasd magad de mi éppen zavarni jöttünk.

2. KATONATISZT

Igyekszik kikezdeni a feleséggel. A nagyságos asszony nem is fogja nekünk ezt megbocsátani. Mert a szépasszonyok mindig haragtartóak.

FÉRJ

Bocsánat, hogy lópokrócban fogadlak. De a térdeim – hisz tudjátok. Szedi le magáról.

1. KATONATISZT

Határozott hangja szellemességre valló törekvéssel párosul. Fogadtatás: pokróc. Nevet.

FELESÉG

Kiújult a reumája, s már több mint három éve nem volt szabadságon…

1. KATONATISZT

Pedig mi most el fogjuk rabolni a férjét.

FELESÉG

Lehetetlen. Orvosi parancs… szigorú parancs…

1. KATONATISZT

Megfogja a kezét. A mienk is. De még szigorúbb.

FELESÉG

Én nem engedem.

1. KATONATISZT

Egy ilyen bájos asszonykát nehéz is lehet itthagyni.

FÉRJ

Ott a helyettesem. Az mindent tud.

1. KATONATISZT

Ott van, de nem tud semmit.

FELESÉG

Taktikát vált. De hát foglaljanak helyet egy kicsit.

1. KATONATISZT

Boldogan maradnánk, de… Nemet int.

FELESÉG

Akkor maradjanak.

FÉRJ

Hagyjad… Biztosan sürgős, ha már így értem jöttetek.

FELESÉG

Elmégy?

FÉRJ

El.

FELESÉG

Mennyi időre?

1. KATONATISZT

Az csupán kedves férjétől függ.

FÉRJ

Megöleli feleségét, s közben egyre hangosabban, a bal oldali ajtó felé adresszálva. Vigyázz magadra. Ne engedj be senkit. Bármilyen címen jött is… Amíg távol vagyok, maradj egyedül.

KATONATISZTEK

Megértő selymasággal mosolyognak.

FELESÉG

Hirtelen. Nem maradok itthon. Veled megyek!

1. KATONATISZT

Miként az a, hogy is hívják… Rozgonyi Cicelle!

2. KATONATISZT

Ilyen nehezen tűri a nagyságos asszonyom az egyedüllétet?

FÉRJ

Ingerülten. Látod.

1. KATONATISZT

Kabátot vegyél.

FÉRJ

Odakint van. Indul, maga előtt engedi a két katonatisztet, nyomukban el, feleségével.

3. KATONATISZT

Aki eddig egy szót sem szólt, most hátul marad, s megáll az ajtóban. Aktatáskáját leteszi a díványra, s áll tovább.

FELESÉG

Vissza, ránéz. És maga?

3. KATONATISZT

Pimaszul fixírozva az asszonyt. Az aktatáskámat letettem valahová, azt keresem… Szép szeme van magának. Meghajol. Viszontlátásra. El.

FELESÉG

Nyomában ki.

Negyedik jelenet

SZÖKEVÉNY

Be balról, de csak addig jön, amíg az ablak felé a függöny eltakarja. Kezében a teáscsésze, idegesen lötyögteti benne a maradékot.

FELESÉG

Vissza.

SZÖKEVÉNY

Azért ezt a fél csésze teát még megihatom?

FELESÉG

Miket tud kérdezni… Behúzza a függönyt.

SZÖKEVÉNY

Miért? Azt hiszi, nem tudom, kinek szólt az a vi-hi-gyázz magadra-ária?

FELESÉG

Miért gúnyolódik?

SZÖKEVÉNY

Akasztófahumor. Mielőtt kiszaladnék a tábori csendőrök karjaiba.

FELESÉG

Nem kell kiszaladnia. Az a maga szobája, ez az enyém. És kész. Leül.

SZÖKEVÉNY

De, de, de… Muszáj. Szegény öreg fiú, most rázódik valami rozoga terepjárón, s közben azon töri fejét, hogy vajon mit csinálok én meg maga idehaza… Megvan-e a három lépés köztünk? Rémképeket lát. S micsoda rémképeket! Nem csodálnám, ha idegességében felrobbantaná az ágyúgyárat.

FELESÉG

Felcsattan. Az lehet, hogy felrobbantja az ágyúgyárat vagy akármit, de afelől nyugodt lehet, hogy nem fogja magát följelenteni. Bármi történjék.

SZÖKEVÉNY

Persze hogy nem. Csak egyre rosszabb álmai lesznek. Mert azt fogja álmodni, hogy följelentett.

FELESÉG

Hirtelen. Pszt!

SZÖKEVÉNY

Mi az?

FELESÉG

Valaki jön.

SZÖKEVÉNY

Egyre nagyobb a forgalom. Kényszeredetten megy be a szobájába. Megáll a küszöbön.

FELESÉG

Biztos a házmesterné, a lakbérért. Felkapja a retiküljét, pénzt vesz ki belőle, kapkodva megszámolja, s menne ajtót nyitni. A jobb oldali ajtóból visszanéz. Kedvesen. Elbújni szépen.

SZÖKEVÉNY

Csendesen. Ne haragudjék rám… az előbbiért.

FELESÉG

Dehogyis haragszom. Pisszt int, és kimegy az előszobába.

FELESÉG

Hangja, kissé affektáltan hangsúlyozott csodálkozással, mintegy jeladásként. Jó napot!

SZÖKEVÉNY

Felneszel, s már húzódik is be halkan szobájába.

Ötödik jelenet

FELESÉG

Jön be. Lehet, hogy itt hagyta. Én nem néztem.

3. KATONATISZT

Nyomában jön.

FELESÉG

Itt van. Felveszi a díványról a tiszt aktatáskáját, nyújtja. Tessék.

3. KATONATISZT

Közelebb megy, csendesen. Akinek ilyen szép válla van, miért nem visel nagyobb dekoltázst? Hirtelen az asszony vállába akar csókolni.

FELESÉG

Valahogy kiszabadítja magát, a pénz leszóródott kezéből a földre. Szégyellje magát!

3. KATONATISZT

Pimaszul. Milyen szép, amikor így haragszik. Indul feléje.

FELESÉG

Várják odalent.

3. KATONATISZT

Fejét rázza. Két kocsival jöttünk. A kedves férje már messze jár.

FELESÉG

Hirtelen széthúzza a függönyt, hogy lenézzen.

3. KATONATISZT

Mögötte. Ne legyen már olyan akaratos.

FELESÉG

Amit mond, a Szökevénynek szól. Kiálthatnék segítségért. De erre semmi szükség nincs.

1. KATONATISZT

Persze hogy nincs.

FELESÉG

Figyelmeztetem, hogy nem vagyunk egyedül.

1. KATONATISZT

Megrezzen. Van valaki a lakásban?

FELESÉG

Felülkerekedik, játszik. Ki tudja?

3. KATONATISZT

Van vagy nincs?

FELESÉG

Találja ki.

3. KATONATISZT

A bal oldali ajtóra néz. Indulna.

FELESÉG

Víz, víz, víz!

3. KATONATISZT

Megáll.

FELESÉG

Látja ott azt az ablakot? Ott ül egy ember, és minket látcsövez.

3. KATONATISZT

Miféle szemtelen majom?

FELESÉG

A szemtelenséget hagyjuk… Különben egy nyugalmazott ezredes. De lehet, hogy aktív… Most ő lesz az én gardedámom. Egy kis mozdulattal még integet is.

3. KATONATISZT

Morogva félrehúzódik, jobbra. Maga nagyon ügyes asszony. Leül a díványra. De ide nem lát.

FELESÉG

Oda? Egy pillantással a bal oldali üvegajtóra. Ott van legjobban szem előtt.

3. KATONATISZT

Miért? Ezek a falak átlátszóak?

FELESÉG

Mint az üveg.

1. KATONATISZT

S ez magát zavarja?

FELESÉG

Nagyon.

1. KATONATISZT

Engem nem. Kényelmesen rágyújt.

FELESÉG

És ha ránk tör? Képes rá.

3. KATONATISZT

Az ő baja lesz.

FELESÉG

Az lehet. Hirtelen. Férjem mikor jön haza?

1. KATONATISZT

Nem előbb, mint szükséges.

FELESÉG

Miért hívták el? Valami baj van?

3. KATONATISZT

Lehet, hogy baj van. Lehet, hogy nincs baj. De egy kis sétakocsikázás semmi esetre sem fog megártani a reumájának. Ha ugyan csakugyan reumás.

FELESÉG

Jól megszervezték.

3. KATONATISZT

Mesterségem a stratégia.

FELESÉG

Szórakozottan játszadozik a tiszt aktatáskájával. Félek, hogy hiba csúszott a maga stratégiájába.

3. KATONATISZT

Nem hiszem. Mire ezt a cigarettát végigszívom, maga szépen idejön.

FELESÉG

Maga olyan optimista, mint a hadijelentések az újságban: „A végső győzelem a küszöbön.” Az erkély felé hátrál.

3. KATONATISZT

Brutálisan. Mondja, szeretője van?

FELESÉG

És ha igen? Azt is elteszi láb alól?

3. KATONATISZT

A háború arra való, hogy az erősebb győzzön.

FELESÉG

Azért, mert elrabolja a férjem, azért mert betör ide… az erőszak még nem erő.

3. KATONATISZT

Dehogynem. Ahogy a háború: háború.

FELESÉG

Hány slukk van még hátra?

3. KATONATISZT

Mindjárt a körmömre ég.

FELESÉG

Megnézem, nem jön-e már a férjem. Ki az erkélyre.

3. KATONATISZT

Kiáltva. Afelől nyugodt lehet.

FELESÉG

Be, az aktatáska nélkül. Jaj, de ügyetlen vagyok… De remélem, nem fog haragudni.

3. KATONATISZT

Miért? Mi történt?

FELESÉG

Kicsúszott a kezemből. Véletlenül.

3. KATONATISZT

Micsoda?

FELESÉG

Az a szép aktatáskája.

3. KATONATISZT

Leesett? Feláll.

FELESÉG

Le… Az utcára.

3. KATONATISZT

Dühöngve. „Véletlenül?” Még hazudik? Tudja, milyen bizalmas írások vannak benne? Kapkodva indul.

FELESÉG

Ártatlanul. Csak nem hadititok?

3. KATONATISZT

Kirohant. Az előszobaajtót – halljuk – becsapja maga után.

Hatodik jelenet

SZÖKEVÉNY

Ki balról. Gratulálok!

FELESÉG

Elnyomja a tiszt cigarettáját. A cigarettát mégse szívta végig.

SZÖKEVÉNY

S ha visszajön?

FELESÉG

Felvillanyozottabb. Ez ugyan nem. Talán majd a többiekkel együtt. De akkor hallgatni fog, mint a csuka. Mert megsértették. Nevet. Őt!

SZÖKEVÉNY

Baloldalt az öltözőasztal puffjára ül le, így árnyékban van, kintről nem láthatnak rá. Ahogy maga ezt leégette! Beállít ide, mint egy Julius Caesar, veni-vidi-vici… és úgy szaladt el, mint akire rájött az ukrán betegség. Most odalent talán éppen utcagyerekekkel verekszik, hogy visszaszedje tőlük a Legfőbb Honvédelmi Tanács jegyzőkönyveit.

FELESÉG

Jobboldalt ül a dívány sarkán, csendesen felnevet. „Mesterségem: a stratégia” – így mondta?

SZÖKEVÉNY

Kedvem volna nekem is gramofonozni egyet a tiszteletére. Azt, hogy „nem kell neki angyal – lova tova nyargal – bamba-bamba gyászvitéz”.

FELESÉG

No, azért maga is meg lehetett ijedve odabent. Egy kissé.

SZÖKEVÉNY

Megvédtem volna.

FELESÉG

Ettől féltem… Nem is tőle. Kissé elhúzza a vállán a ruháját, néz, nem maradt-e nyoma a támadásnak.

SZÖKEVÉNY

Csendesen. Magának csakugyan szép válla van.

FELESÉG

Lám, mit tesz a propaganda. Maga is észreveszi.

SZÖKEVÉNY

Ez a vadbarom egy perc alatt többre jutott, mint én öt év alatt.

FELESÉG

Csúfolódva dúdolni kezd.

SZÖKEVÉNY

Most én vagyok a gyászvitéz, ugye?

FELESÉG

Nem én mondtam.

SZÖKEVÉNY

Nézze ezt a napsugarat is itt közöttünk. Kíváncsi szemek éles pengéi villognak benne. Úgy fekszik itt a földön, mint a kard a régi szerelmesek közt. A legendában… Nem lehet átlépni.

FELESÉG

Nem is kell. Olyan szépen megvagyunk így, mint: ha semmi baj se lenne.

SZÖKEVÉNY

Mint régen, amikor kezdtem feljárni magukhoz, egy-egy sakkpartira, egy csésze teára…

FELESÉG

És maga folyton azt mondogatta, hogy a háború úgysem érhet el hozzánk. Emlékszik? Én elhittem.

SZÖKEVÉNY

Látja! Még emlékeznünk se szabad. Már szól is a csengő. Háború van. Pokol van. Itt a halál. Felállt.

FELESÉG

Nem nyitok ajtót. Felállt.

SZÖKEVÉNY

És ha visszajött? A gyászvitéz? A másik?

FELESÉG

Akkor pláne nem.

SZÖKEVÉNY

Én nem bújok többet! Nekem elég volt!

FELESÉG

Pszt!

SZÖKEVÉNY

Mint megvert kutya. Mars! Be az ólba!

FELESÉG

Maradjon csak. Én majd megnézem. Ki. Előszobából a hangja. Ki az? Vissza. Int a szökevénynek, hogy tűnjön el. Majd az előszobában hangosan. Nyitom már, csak a kulcsot kerestem.

SZÖKEVÉNY

Közben lassan beáll a félrehúzott függönyszárny és a fal közé.

Hetedik jelenet

FELESÉG

Be, sietve. Várjon csak, házmester néni… Kikészítettem a pénzt. Nézi az asztalon, táskájában, idegesen.

HÁZMESTERNÉ

Áll az ajtóban, s jártatja szemét erre-arra. Látom, itt csak úgy dobálóznak a pénzzel. Jön be, hajlong, szedi fel a földről.

FELESÉG

Zavartan. Ugye, mondtam, hogy kikészítettem… De ne tessék fáradni. Ide is gurult egy, tessék.

HÁZMESTERNÉ

Egy pengő még hiányzik. Járkál, keresgél.

FELESÉG

Odaadom. Táskájában keres.

HÁZMESTERNÉ

Meg kell annak lenni. Vizslat, kutat. Jó szemem van nekem… A mérnök úr elment, látom. Nézelődik.

FELESÉG

Idegesen. Igen… Itt a pengő.

HÁZMESTERNÉ

Hagyja csak. Megtalálom én… Nekem nem jött vissza az uram az első háborúban. A két fiam se jött vissza. Hol itt az igazság?!

FELESÉG

Nincs ebben igazság, házmester néni.

HÁZMESTERNÉ

Hajladozik, morogva. De könnyen kimondják, akiknek semmi bajuk. Feláll. De nekem látni, hogy másutt otthon lebzsel a férfi, meg dugdossák vécébe, spájzba. Benyit a szomszéd szobába.

FELESÉG

Dermedten. Oda nem gurult!

HÁZMESTERNÉ

Vissza. De minden férfira rákerül a sor. Ezt mondta a postás, amikor a táviratot hozta. De az a postás is csak jár tovább, pedig fiatal ember. Hát az mért nem védi a hazát?

FELESÉG

Valakinek csak kell hozni a levelet is.

HÁZMESTERNÉ

Hogy meghalt a fia, nagysád! A táviratot! Bizalmasan. Pedig én már megírtam a német parancsnoknak, hogy micsoda postások járnak itt! Kémek! És a III. emelet kettőben az a drabális ember. Derűsen. De őt aztán elvitték.

FELESÉG

A zongoratanárt?

HÁZMESTERNÉ

Zongoratanár? A nagyságos asszony elhitte? Ki tudja, mi volt… El azt. Ma délelőtt. Hogy sírt a felesége. Alig győztem vigasztalni. Ki akart ugrani az ablakon.

FELESÉG

Itt van öt pengő, házmester néni. Nem kell visszaadni.

HÁZMESTERNÉ

Elteszi. Most mindenki többet ad. Régen? „Nincs apróm, majd legközelebb” – s már szaladtak is fel a lépcsőn. De a háború sok mindenre megtanítja az embereket! Hajaj! De mit érek én a pénzzel, azt tessék megmondani? Nem gurult vajon a dívány alá?

FELESÉG

Nem, nem.

HÁZMESTERNÉ

Nem tetszett közben kimenni a vécére?

FELESÉG

Csakugyan, nézze meg ott.

HÁZMESTERNÉ

Nem… Azt hiszem, itt kell annak lenni… Tetszik tudni, én azt mondtam a kisebbik fiamnak: Jóska, én elbújtatlak a szenespincében. Nincs, aki ott rád találjon. De ő ment, az első behívóra. Mert rá volt írva, hogy SAS. Igaza van ennek a postásnak, nagyságos asszonyom: minden férfira rákerül a sor. Én már olyan egyedül vagyok, mint az ujjam. Két fiam hagyott itt árván. Tetszett ismerni őket?

FELESÉG

Hogyne. Szép fiú volt mind a kettő. Különösen Jóska.

HÁZMESTERNÉ

Az. Áll, bámul maga elé.

HÁZMESTERNÉ

Ocsúdik. Lassan az asztalra néz. A három csészét nézi. Nagyon nyugodtan. Vendég is volt?

FELESÉG

Miért? Ja?… Persze, az egyik tiszt úr az előbb visszajött.

HÁZMESTERNÉ

Láttam.

FELESÉG

Ugyanis itt felejtett valamit.

HÁZMESTERNÉ

Gondoltam.

FELESÉG

Kért egy csésze teát.

HÁZMESTERNÉ

A fiam azt mesélte, hogy teát a közlegények isznak. A tiszt urak hajaj! pezsgőt fogyasztanak. Ezüstvödörből. Csak pezsgőt. Meg pezsgőfröccsöt!

FELESÉG

Ez megitta a teát is.

HÁZMESTERNÉ

Az orosz tisztek isznak teát meg az angolok. A magyarok csak pezsgőfröccsöt.

FELESÉG

Biztosíthatom, hogy ez nem volt se orosz, se angol. Ide-oda rakosgatja a csészéket.

HÁZMESTERNÉ

Pedig sokat ledobnak most, ejtőernyővel. Nem tetszett olvasni?… Hát az újságban.

FELESÉG

Nem.

HÁZMESTERNÉ

Én elolvasom az utolsó betűig. Egyre vidámabban. Meg az utcán a plakátokat. Indul. Akkor hát a viszontlátásra. Ezt pedig majd beírjuk a házbérkönyvbe.

FELESÉG

Ne keressük tovább azt az egypengőst?

HÁZMESTERNÉ

Nem érek én arra rá. Mit tetszik képzelni? Van nekem épp elég dolgom. Majd becsapom az ajtót. El.

Nyolcadik jelenet

FELESÉG

Csak áll a szoba közepén.

SZÖKEVÉNY

Kilép a függöny mögül, az asszonyhoz lép.

FELESÉG

Arra érti, hogy belátnak. Vigyázzon!

SZÖKEVÉNY

Most már mindegy. Úgyis.

FELESÉG

És ha elmenekülne?

SZÖKEVÉNY

Ez már lent leselkedik.

FELESÉG

Akkor maradjon.

SZÖKEVÉNY

De maguk miatt jobb. Mégis. Mozdul a szobája felé. Megáll. Semmi csomagot nem viszek. Isten áldja meg.

FELESÉG

Nem engedem!

SZÖKEVÉNY

Muszáj!

FELESÉG

Nem láthatott semmit. Csak rosszak az idegeink.

SZÖKEVÉNY

Éreztem, hogy végigtapogatott.

FELESÉG

Ott se volt a függöny közelében.

SZÖKEVÉNY

Hosszú csápjai voltak. Arcomat, testemet… A ruhán keresztül. Még most is érzem. Idegesen jártatja magán a kezét. Itt…

FELESÉG

Elkapja a kezét, simogatja, megöleli. Közben. Nem igaz! Nem igaz…

SZÖKEVÉNY

Öleli. Egyetlenem.

FELESÉG

Nem hagyhatsz el.

SZÖKEVÉNY

Isten veled!

FELESÉG

Együtt megyünk.

SZÖKEVÉNY

Mindig téged szerettelek.

Kilencedik jelenet

HÁZMESTERNÉ

Be. Kezében álkulcs. Ezzel mutat a Szökevényre. Nincs bejelentve!

KÉT TÁBORI CSENDŐR

Áll a küszöbön.

FELESÉG

Áll a férfi mellett. Mit akarnak itt?

HÁZMESTERNÉ

Minden férfira rákerül a sor. Körbe kerül egyet, és átmegy a bal oldali szobába, hallatszik, hogy ajtókat nyit.

Tizedik jelenet

1. KATONATISZT

Hangja. Mi az? Tárt ajtókkal fogadnak?

KÉT CSENDŐR

Hátranéz, félreáll, tiszteleg.

l., 2., 3. KATONATISZT

Be.

FÉRJ

Nyomukban be. Mi van itt?

FELESÉG

Valami félreértés. Ez az ember… ez… Elakad.

HÁZMESTERNÉ

A bal oldali ajtóban. Ez az ember itt lakik, és nincs bejelentve.

1. KATONATISZT

Igaz ez?

FÉRJ

Nem igaz. Csak most jöhetett fel. Döntött: megmenti a Szökevényt. Ahogy így elnézem őket… Világos… Valószínűleg a feleségem szeretője.

TISZTEK

Kissé gyanakodva, kissé gúnyosan méregetik fel a helyzetet. Egy-egy szó. Ó… Rosszkor jöttünk?… Lám, lám.

FÉRJ

Kérlek, kezeljétek diszkrécióval. Ez csak mireánk tartozik. Szökevényhez. Ön pedig takarodjék innen!

SZÖKEVÉNY

Lassan elindul az ajtó felé.

HÁZMESTERNÉ

Be balról. Egy göngyöleg a kezében. Az ágy alatt volt. Szétrázza: katonaruha.

1. KATONATISZT

Kié ez?

SZÖKEVÉNY

Az enyém.

1. CSENDŐR

Már elállta a Szökevény útját. Elvigyük?

FÉRJ

Kérlek, megmagyarázom…

1. KATONATISZT

A rejtegetőt is!

SZÖKEVÉNY

Elindul.

1. CSENDŐR

Nyomában el.

FÉRJ

Némán megcsókolja a feleségét. El.

2. CSENDŐR

Utána el.

KATONATISZTEK

Biccentenek a feleségnek, el.

3. KATONATISZT

Megállt az ajtóban.

Tizenegyedik jelenet

HÁZMESTERNÉ

A feleséghez lép, részvéttel. Ez az asszonyok sorsa, tetszik látni. Én is olyan árva vagyok, mint az ujjam…

3. KATONATISZT

Előbbre lép. Elég volt, öreganyám... Int, hogy eltűnni.

HÁZMESTERNÉ

Cinkosan. Tudom én, hogy mit szeretnek az ilyen tiszt urak. Pezsgőfröccsöt! Fölnevet. El.

Tizenkettedik jelenet

3. KATONATISZT

Otthonosan behúzza a függönyt. Majd. Minden lehetőt megteszek, hogy megvigasztalódjék. Számítson rám. A színpad előterébe húz egy széket, leül, szemben a közönséggel. Cigarettát vesz elő. Remélem, ezt a cigarettát ezúttal végigszívhatom. Rágyújt.

FELESÉG

Eddig némán állt. Felzokog.

2. KATONATISZT

Én megértem magácskát. Kettőt elveszíteni egyszerre, sok. De tudja, ezek nem voltak igazi férfiak, mert…

3. KATONATISZT

Pardon, most már nem akarok semmi rosszat mondani róluk.

FELESÉG

A két lövésre elhallgat. S mint aki alig van magánál, megfordul, és csendesen kimegy az erkélyre. A függöny eltakarja.

3. KATONATISZT

Közben zavartalanul cseveg tovább. De látja, asszonyom, a háború: az háború. Vagy ahogy a franciák mondják, a tőlük megszokott szellemességgel. C’est la guerre! Ó, Párizs, Párizs! Milyen jó dolguk lehetett ott a német tiszteknek. Az a sok kis hadiözvegy! Nincs abban semmi, asszonyom: C’est le guerre…

1. KATONATISZT

Felfigyel. Mi az? Hova lett? Felpattan. Szétrántja hátul a függönyt.

3. KATONATISZT

Egy pillanatig áll. Látszik, nem akar lenézni a mélybe. Visszafordul. Félig elszívott cigarettáját elnyomja. Pedig milyen szép válla volt. Ujjával csettint. Az istenit!

A VIZAVI

Ahogy a függöny összemegy, már robog is be a tolószéken. Marha! Marha! Marha! Micsoda marha volt ez az őrnagy, látták?

HÁZMESTERNÉ

Százados.

A VIZAVI

Akkor is! Én is marha voltam. Nyugalmazott ezredes létemre Wagnert játszottam neki. Mi a fenének kellett egy ilyen operai befejezés. Nekem rossz a szívem, nem bírom az ilyen véres tragédiákat. A Márikámat kellett volna játszani neki, trá-rá-rá vagy az Anyám szívét, hogy „rá is tapo-sott”! vagy a Fekete szem éjszakáját! Giccset az özvegyeknek! Az még hat. Hátranéz. Maga most persze boldog, mi? Három napig ez lesz a leghíresebb ház az utcában… De most munkára föl! Nézzük meg, mi van az V. emelet háromban. Lakik ott egy cukorbaba… Énekelni kezdi a Márikámat. Kitolják.