Idézés, ítélet

Első jelenet

MARGIT

Elkezd nevetni.

ELLA

Visszafojtott hangon, de eréllyel. Csend legyen!… Hogy nem tudod egy kicsit fegyelmezni magad.

MARGIT

Bocsáss meg.

ELLA

Tisztán éreztem, hogy valaki áll a hátam mögött. Éreztem a tarkómon a lélegzetét. Megint csend.

MARGIT

…Megmozdult. Nem?

ELLA

Most már hiába beszélsz. Nem mozdult meg. A nevetéseddel elrontottad… Pedig már a hátam mögött állt. Valamit közölni akart.

VIKTOR

Hagyjuk abba mára.

ELLA

Mi van magával? Tegnap is már olyan türelmetlen volt… Dolga van?

VIKTOR

Nemcsak a halottakra kell gondolni, az élőkre is. Maga mondta, hogy jelentkezett egy másik fogolytárs, hogy itt lappang a városban…

ELLA

Halkan. Csitt!

VIKTOR

Hiába… látja.

ELLA

De, de… Mégis… Hátha.

ELLA

Máskor ilyenkor már táncol az asztal, zeng-bong a gitár a falon, és alig győzzük jegyezni az üzenetet… Te belenevettél…

MARGIT

Bocsáss meg, nem akarattal csináltam.

VIKTOR

Én azt hiszem, amennyire Lászlót ismertem, és ott kint az ember igazán megismeri egymást, ő csak örül annak, ha a húgai most is jókedvűek…

ELLA

Senki se szereti, ha kinevetik őt. Pláne, akik már meghaltak.

MARGIT

Bocsáss meg… Bocsáss meg… Bocsáss meg… Mit mondjak!

ELLA

Már itt volt.

VIKTOR

Lehet, hogy mástól ijedt meg. Ahogy idejött, látta hogy a város meg van szállva. Meglátta, hogy mi van, és sürgősen elment. Ha én szellem volnék, én is meggondolnám, hogy hazalátogassak-e ezentúl… Mi a lágerben folyton idéztük Ferenc Józsefet. Ott kaptuk a hírét, hogy meghalt, hát megidéztük. Egészen odaszokott. Amikor reccsent a barakk, már mondtuk, megjött a Ferenc Jóska.

MARGIT

Elneveti magát, majd gyorsan. Bocsánat!

VIKTOR

De amikor kitört a forradalom, őfelsége nem jött többet. Világos: nem tetszett neki, hogy elűzték a cárt. Ebből látja, hogy az emberek a haláluk után is megőrzik a politikai elfogultságaikat.

ELLA

Az nem lehet, hogy most már mindenki elhagyjon minket. Még ő is.

VIKTOR

Mindenki?… Ellácska – mindenki?

ELLA

Tulajdonképpen maga mért maradt itt? Nem lett volna jobb magának is elmenekülni? Azt mondják, ma reggel még volt egy vonat…

VIKTOR

Sokan itt maradtak. Maguknak is üzent az az egykori fogolytárs – pedig az aztán biztos nagyon kompromittált ember lehet, ha a csucsai frontról jött… Valami parancsnokféle lehetett ott is, nem? Csöpp csend. S hogy nincs válasz, folytatja, könnyedén. A munkástanács tagjai is – állítólag – mind itt maradtak. Értelmetlen hősködés, a románok most szedik össze őket.

ELLA

Borzasztó! Maga is mondja, hogy értelmetlen…

VIKTOR

Azt hittem, maguk azt természetesnek fogják találni, ha én itt maradok. Nem fogják kérdezni: miért?

MARGIT

Nem én kérdeztem.

ELLA

Mert te önző vagy, és csak magadra gondolsz.

VIKTOR

Ellácska, hagyjuk abba ezt a mai napra… Azt hiszem, olyan dolgok történtek itt az elmúlt huszonnégy órában, hogy mindnyájunknak máson jár az eszünk.

MARGIT

Jaj de jó! Végre! Felugrik. A hátsó benyíló függönyét elhúzza, és a függöny mögé rejtett lámpáról lekapja a kendőt. Ma igazán semmi, de semmi kedvem nem volt ehhez az egész szellemidézéshez.

ELLA

Hidd el, Margitkám, hogy nagyon sok helyen csinálják mostanába n ugyanezt. Ez a háború annyi, de annyi családot szakított szét… Ki tud abba belenyugodni, hogy akiket látott felnőni, készülni az életre – nézd ezeket a könyveket, az íróasztalon ott vannak László utolsó jegyzetei, már sárgul a papír… Mit is akartam mondani?

VIKTOR

Hogy a hátramaradottak nem tudnak belenyugodni.

ELLA

Hátramaradottak? Már az is szörnyű, hogy azt mondja: hátramaradottak. Én azt nem mondtam, hogy hátramaradottak. Én csak azt mondtam, hogy van, amibe nem lehet belenyugodni… Csendesen. Nézd meg azt az írást az asztalon.

MARGIT

Sokat néztem már, Ellácskám.

ELLA

Egy félbehagyott mondat… Hirtelen, nagyon élénken és természetesen. Ne higgyétek, hogy én valami csodát várok. Én tudom, hogy nincsenek csodák. Én tudom, hogy László meghalt. S hogy az is milyen értelmetlen volt! Megölték. Viktorhoz. Maga elmondta. Vége. Én csak az emlékeket szeretném őrizni. Az ember azt hinné, semmit se felejt, pedig folyton felejt. Én nem akarom őt elfelejteni! Ezért írtam magának is, hogy jöjjön ide hozzánk, lakjon nálunk, és beszéljen róla. Ezért írtam másoknak is… Ezért akarok hinni még ebben az asztaltáncoltatásban is… úgy, mint az a sok ezer más árván maradt anya és nővér és feleség, aki ugyanígy csapja be magát vele… Ültünk itt csendben, félhomályban, asztalra ejtett kézzel, és akkor minden az eszünkbe jut… Szavak… Hangsúlyok… Hangok… A lélegzetvétele… Az érintése… A bőrének melege. Mert én nemcsak ezeket a könyveket és írásokat akarom őrizni utána, meg amiket maga hazahozott tőle, a tárcáját, revolverét… Hanem hogy milyen volt, amikor kézen fogva mentünk iskolába, és hogy milyen volt, amikor gyalogolt a hóban, valahol Szibériában. Mert én ezt annyit elképzeltem, hogy ez is olyan már nekem, mintha fogtam volna a kezét. És úgy mentünk volna együtt abban a rettenetes hidegben.

VIKTOR

Szelíden megfogja a kezét, de azért mosolyogva. Higgye el, Ellácska, ott nem is volt hó, ahol mi voltunk, csak sivatag és folytonos szél, amely úgy hordta a homokot, a kavicsot, hogy csak úgy kopogott. Mint a jégeső. Mint valami száraz jégeső. Száraz, forró jégeső.

ELLA

Szorítja Viktor kezét. Ez az! Látja, ezt még nem mondta… Beszéljen! Ha már nem sikerült a szeánsz…

MARGIT

Énekelve szinte. Bocsá-ánat!

VIKTOR

Nem mondtam? Azt hittem, mióta itt lakom, már igazán mindent elmondtam. Lehet, hogy ez a forró kavicseső kimaradt?… Tudja mit? Megnézem, hogy csakugyan itt maradt-e Váradon az az egykori fogolytárs. Ha itt maradt, idehozom. Együtt talán csak sikerül összeraknunk az emlékeket. Én elmondom,  hogy  kopogott, ő azt:  hogy  csíptek a skorpiók. Erről nekem eszembe jutnak a mérges kígyók… Ő akkor jön a kolerás kutakkal…

MARGIT

Inkább azokkal a lengyel ápolónőkkel jöjjenek… Azzal a madonnaarcúval… Hogy is volt?

VIKTOR

A madonnaarc! Ott tanultam meg, hogy az mi mindent takarhat… Szegénykét, fürdött a patakban, amikor agyonlőtték. Pucéron.

ELLA

A fehérek? A vörösök?

VIKTOR

Nem mindegy? Hímek. Kalandvágyók. Megszállottak. Desperádók… Speciel őt, lehet, hogy a fehérek.

ELLA

Ezt, úgy látszik, csak Margitnak mesélte el. Hogy volt?

VIKTOR

Legalább tíz ilyet elmeséltem már.

ELLA

Ezt  nem.

VIKTOR

Visszajövök, és elmondok még tízet… Adja ide annak a vörösparancsnoknak a címét, hadd lássuk, megelőzöm-e nála a román  patrouille -t.

MARGIT

Ne menj most el. Már egész sötét van!

VIKTOR

Épp azért biztonságosabb.

MARGIT

Kijárási tilalom van!

VIKTOR

Legalább kisebb a valószínűsége, hogy ismerősökkel találkozom.

MARGIT

Nem, nem, nem! Nem engedlek… Inkább folytassuk a szeánszot. Megígérem, hogy nem fogok nevetni.

ELLA

Maguk tegeződnek?

VIKTOR

Nevet. Hol így, hol úgy…

ELLA

Ó…

VIKTOR

Éppen akartam proponálni, hogy tegeződhetnénk talán mi is, Ellácska. Ha már így befogadtak ide a fivérük remetelakába.

ELLA

Majd ha feljön vacsorázni. Papának vannak még jó érmelléki borai. Egyet felbontunk. Így szárazon nem érvényes.

VIKTOR

Van nekem itt egy kis italom. Kicsit játssza. Hol is van, hol is van?

ELLA

Egy csikóbőrös kulacsocska?

VIKTOR

Csak afféle ütött-kopott kincstári kulacsocska. Előveszi. Kínálja.

ELLA

Így? Úgy érti: pohár nélkül.

VIKTOR

Így az igazi… Szervusz.

MARGIT

Amíg az ünnepélyes aktus folyik, felteszek valamit a gramofonra.

ELLA

Közben. Légy szíves, ne! Még nem telt el a gyászév! Viktornak. Akkor, szervusz… Margitra néz. Ti nem legalizáljátok?

MARGIT

Mit? A pertut? Összenevet Viktorral. Ó, mi már legalizáltuk. Mondd, Ella, te már számot vetettél vele, hogy mi tulajdonképpen most egy legénylakáson vagyunk?… Hirtelen. Ne haragudjatok, ma olyan bolond kedvem van. Magam se tudom, miért.

VIKTOR

Ilyenek a kislányok. Nem lehet tudni, mért van bolond kedvük. Meghajol. Hölgyeim, érezzék magukat addig is otthon ezen a legénylakáson, amelyet jóvoltukból van szerencsém birtokolni. Igyekszem vissza, lehetőleg együtt azzal az ismeretlen jó baráttal.

ELLA

Vacsorára legyenek itt! Tudja, hogy papa szereti, ha pontosan tálalunk.

MARGIT

Viktor mellett. Ne menj el! Megfogja a karját.

VIKTOR

Tudod, hogy hány megszállást csináltam én végig? Volt olyan város, amelyik tízszer cserélt gazdát. Gyenyikin kozákjai! Azok igen! Nem fogok megijedni a román királyi hadseregtől. Cserkészcsapat… Ellához. Add ide azt a címet !

MARGIT

Közben. Amíg a forradalom tartott, ki se mozdultál, tegnap óta meg mindig csak mégy… csak mégy…

VIKTOR

Könnyű volt hősködni a kommünben azoknak, akik olyan nagyon hősködtek… Most hol vannak?

ELLA

A címet adja. Ez például itt, ezen a címen… Azt hiszem, azért üzent, mert reméli, hogy nálunk nagyobb biztonságban lehet.

VIKTOR

Feltéve, ha nem súgja be valaki a románoknak, hogy milyen szerepe volt a fivéreteknek az orosz forradalomban.

ELLA

Milyen szerepe? A végén mindig kiderül, hogy semmiről semmit se tudunk. Csak azokról a madonnaarcokról. Hirtelen. Lehet, hogy ez, akit idehoz, többet tud? Tudja, papát legjobban az izgatja, hogy lett a fiából odakint bolseviki.

VIKTOR

„Tudod, papát legjobban az izgatja…” A címre. S most az ügyész úr is várja ezt az új tanút?

MARGIT

A címre. Ismered?

ELLA

Miért ne ismerné? Ő is azt írja, hogy László barátja volt.

VIKTOR

Nézi a címet. Buharából? Omszkból? Tomszkból? Krasznojarszkból? Nagy falu Ázsia… De lehet. Minden lehet. Ha megtalálom, ez is kiderül. Ha megtalálom… Mert azt kéne kívánnom, bár sikerült volna kicsúsznia innen neki is, a Vörös Hadsereg utolsó csapataival… A saját érdekében. Indul.

MARGIT

Engedd meg, hogy veled menjek!

VIKTOR

Megrázza a fejét: nem! Mosolyogva. Vacsorára itt leszek. El.

MARGIT

…veled megyek! De marad.

Második jelenet

ELLA

Most egészen elemében van. Hogy meg van szállva a város… Szereti a veszélyt… Bátor.

MARGIT

Az. Egy fiókhoz megy, kinyitja.

ELLA

Mit nézel?

MARGIT

A revolvert is itthon hagyta.

ELLA

Azt is el kéne valahová rejteni. Én nem akarom beszolgáltatni… Az is emlék.

MARGIT

Kiveszi, a fogását próbálgatja. Szegény…

ELLA

Mindenütt házkutatás lesz. Képzeld el, ha László hazajött volna, és őt is rejtegetnünk kéne… Erre gondolj, ha valaki menedéket kér.

MARGIT

Visszatette a fiókba a revolvert, nagy koppanással. Persze. Kis csend, majd hirtelen. Te, én éjszaka itt voltam nála.

ELLA

Mit csináltál itt?

MARGIT

Jaj, te miket tudsz kérdezni… Együtt voltunk… Hajnalban futottam föl a házba. Már egészen világos volt… És olyan tavasz volt!

ELLA

A szeretője lettél?

MARGIT

Igent int, majd hirtelen. Mondd, te nem vagy szerelmes belé?

ELLA

Nem.

MARGIT

Mert csak most jut eszembe, hogy hátha… Mért ne? És akkor az borzasztó volna, hogy én ilyeneket elmondok neked. Hozzábújik. Ugye, nem vagy féltékeny?

ELLA

Nem, egyáltalán nem. De azért azt hiszem, nagy meggondolatlanság volt odaadnod magad.

MARGIT

Én megbízom benne.

ELLA

De te vagy megbízhatatlan. Arra nem gondoltál, hogy idekötöd… Most már látom: miattad maradt itt. Mit akarsz? Hogy nem tudom, hány évi hadifogság után most a megszállók vigyék el?

MARGIT

Menjen el, én majd vele megyek.

ELLA

S hogy papa mit szól hozzá?

MARGIT

Neki nem! Egy szót se… Te, ugye, biztos, hogy reggel ő nem látott meg, amikor keresztülfutottam a kerten?… A szobája ablaka, ott fönt az emeleten, felhúzott redőnnyel, olyan volt, mint egy nyitott szem.

ELLA

Azt hiszem, ilyenkor a lánynak… az asszonynak, arra van szüksége, hogy simogassák – nem, nem, most nem szabad nyugtalankodnod semmin, ne törődj semmivel…

MARGIT

Milyen jó vagy.

ELLA

Szárazabban. Gondolod? Lehet. Hogy a mama nincs – bennem nőtt ki valami anyai szív… Egy afféle pótanyai pótszív. Nevet. Ennek sokszor meg kell küzdenie a természetes testvéri féltékenységgel.

MARGIT

A benyíló priccséhez megy. Ledől rajta, nézi a mennyezetet. Csend. Majd. Nekem ma éjszaka azt mondta, hogy látta a fényképeinket Lacinál… Akkor szeretett meg minket.

ELLA

Téged.

MARGIT

És hogy Laci sokat beszélt rólunk.

ELLA

Ha azért csináltad, mert úgy gondolod, hogy tartoztál ezzel a bátyád barátjának…

MARGIT

Élénken. Ellácskám, ez igazán az eszembe sem jutott.

ELLA

Miért? Ez mindenki szemében a legérvényesebb mentséged lehetne.

MARGIT

Miért kell mentség rá? Fekszik a priccsen, mosolyog.

ELLA

Túl könnyedén veszed a dolgokat… Bocsáss meg, tényleg úgy beszélek, mint egy féltékeny öreg nővér…

MARGIT

Lehet, hogy a vérünkben van. A kaland. Viktor szerint…

ELLA

Viktor akármit beszélhet, a mi fivérünk nem olyan volt, amilyennek ő leírja.

MARGIT

Az ember változhat. Te is változtál. Én is változtam, tudom.

ELLA

Én is azt hittem, amikor érettségi után László berendezkedett ebben a kis, üres kertészlakban, hogy azért kellett ez neki, hogy nőket hozzon ide.

MARGIT

És miért kellett?

ELLA

Hogy eldugja papa elől a könyveit.

MARGIT

Ezeket?

ELLA

Kihúz egy könyvet. Nézd, mik vannak a Verne-kötésben. A címlapon: Grant kapitány gyermekei, és belül: A nő és a szocializmus.

MARGIT

Hasra fordul, nevet. De azért a nő is ott van! A nő is…

ELLA

Indulata kitör. De ezen a priccsen nem henteregtek nők – teelőtted.

MARGIT

Ránéz, lassan föláll. Mondd, te, ugye, Lászlót is csak azóta tudod ilyen fenntartás nélkül szeretni, amióta meghalt?

ELLA

Halkan. Jön valaki!

MARGIT

Ugrik, kinyitja a fiókot, s a revolvert gyorsan belesüllyeszti az egyik felakasztott kabát zsebébe. Mereven állnak.

ELLA

…Semmi, papa jön csak. Fellélegzett.

MARGIT

Papának el ne mondd – amit elmondtam…

Harmadik jelenet

APA

Ötvenen valamivel túl járó férfi, érzékenysége már hipochondria, logikája már skrupulozitás. Ő is gyászol. Fekete nyakkendő. No, mi az? Azt hittétek, hogy egy szellem érkezik, ugye? Legjobb úton vagyok, hogy hamarosan az legyek. Borzongat a derekam, ami a kezdődő influenza csalhatatlan jele. És ez a spanyoljárvány most kezd a leggyilkosabb lenni, hogy kimentünk a télből. Gondoljátok, hogy nyáron is szövődményes tüdőgyulladás lesz a népbetegség?… Négyesztendős háborúra egy négyesztendős epidémia?

MARGIT

Persze hogy fázik, apám, ha áprilisi este így sétálgat a kertjében…

APA

Ki este, ki hajnalban… De a derekam csak nekem borzong. Klasszikus szimptóma.

ELLA

Hátha csak képzelődik.

APA

Na! A képzelődés sem rossz melegágya a járványoknak. Régen is tudták: aki fél a pestistől, megkapja.

ELLA

Meg ez az áprilisi bolond idő. Az ember nem is tudja, hogy öltözzék.

APA

Ez az! Képzelődés plusz időjárási tényezők. Egyre jobban alátámasztod a valószínűséget, hogy megkapjam a spanyolt.

ELLA

Nem fogom engedni, hogy kimozduljon a házból.

APA

Nincs is kedvem. De ha muszáj volt elmennem a kollégám temetésére. Hát ne emlékezzék az ember a mulandóságra, ha egy temetésről jön haza?

ELLA

Véletlen, hogy kit ér a járvány.

APA

Akinek felnőtt gyerekei vannak, mégiscsak inkább tarthat a nagy Kaszástól, mint akinek egyéves csecsemője sír otthon. Mint például boldogult kollégámnak. Ebből kiszámíthatod a sanszaimat.

MARGIT

Odamegy hozzá. Mért kell ilyenekről beszélni?

APA

Gondolod, hogy kellemesebb, ha a politikai helyzetről kezdünk beszélni? Ha nem tudnátok, tegnap óta idegen impérium alatt élünk. A falon függő régi váradi metszetet nézi, zsebéből nagyítót vesz ki, azzal. Ezen a metszeten még látszik a lovas Szent László-szobor. Kolozsvári Márton és György alkotása. Koraibb a Gattamelátánál és a Colleoninál. Itt áll a várban, a Boldogasszony-temploma előtt. A törökök aztán bevették a várost, és az európai renaissance legelső szabadon álló lovas szobrát beolvasztották ágyúnak… Vajon miről beszélgethetett háromszáz évvel ezelőtt a török impérium első napjaiban egy váradi jogtudós a lányaival? Na, ki találja ki? Én megmondom: arról, hogy haj, haj! négyszáz évvel előttünk, a tatárdúlás idején mi volt a város sora. Nevet. Ennél talán mégiscsak vidámabb téma: a személyes mulandóságunk. Miután rájött, hogy Viktor nincs itt. A vendégünk hova lett?

MARGIT

Vacsorára itt lesz. Vagy itt lesznek. Elment megkeresni Lászlónak azt a fogolytársát, aki ma reggel üzenetet küldött…

APA

Egyszóval: egy újabb tanú! Emlékeztetni rá, hogy az élő gyerekeim mellett van egy halott is… És hogy az ő sorsáért is éppúgy felelős vagyok. Még mindig. És egyre inkább. Ezen a tényen az ő tragikus halála semmit se változtatott. Sőt. Leül, Margithoz. Kérdezted, hogy mért kell nekem efféle gyászos témákról beszélnem. Azért, mert ma benéztem egy sírba, amikor a göröngyöt a koporsó után dobtam… Azért, mert odafent a fűtött szobában is borzongat a derekam… Azért, mert két nagy felnőtt lányt itt hagyni, támasz nélkül, majdnem olyan felelőtlenség, mint itt hagyni egy egyéves csecsemőt…

MARGIT

Nem fogom, apám, azzal vigasztalni, hogy majd megállunk a lábunkon.

APA

Nem fejeztem be… Számba vettem: kikre számíthatok… Szembenéz velük. Ezért jöttem le. Viktorral akartam beszélni.

ELLA

Egy alig észrevehető pillantással Margitra, lehetőleg könnyed hangon. Viktor, azt hiszem, szinte a családhoz tartozik.

APA

Effajta gondolatok nem hagytak nyugodni ma hajnal felé sem… Ellához. Örülök annak, amit mondasz… Viktorról.

MARGIT

Szeretné elvinni a témát Viktorról. Ó, pedig én inkább azt hittem, azért jött le papa ide a kerti házba, mert szeretne részt venni egy kis asztaltáncoltatásban. Vallja be már! Kíváncsi a szellemekre!

APA

Nagyon nyugodtan, szinte súlyosan. Az én kérdéseim úgy mennének át az ilyen jelenéseken, mint a kard az árnyékon… Nektek elég annyi, hogy érezzétek a fivéretek fizikai, vagy hogy mondjam? metafizikai közellétét. Azt mondjátok, hogy a múltkor megzendült a gitárja a falon. Egyszer meg megreccsent a padló. A múlt éjszaka én is hallani véltem egy ilyen zörejt. De engem ez nem érdekel. Én jogot tanultam, jogot tanítok, és a mesterségem gyakorlata szerint kérdéseket adok föl neki. Csakhogy az effajta kérdésekre nem szoktak visszakopogni választ a szellemek… Kis csend, majd mintha már egyenest a fiától kérdezné. „Miért tetted?” – „Hogy kerültél a forradalmárok közé?” – „Mi közöd volt neked az oroszokhoz?”

MARGIT

Élénken. Tadzsikokhoz, türkménekhez, nyenyecekhez, vogulokhoz…

APA

A tettenérés örömével. Ohó! Ez a minősítés csak látszólag súlyosbít. Majdnem mentő jellege van. Az ifjúságban mindig van romantika, s minden ázsiai néptörzsben, minél kisebb, minél kihalóbb, rokont vél fölfedezni. Félre a romantikával! Maradjunk az oroszoknál.

MARGIT

Élénken, ő is a játék örömével. Azért se félre a romantikával! Ahogy Viktor elmondta: nagyszerű kaland volt, amit ott csináltak.

APA

Hallottam. Kis csend, majd mint aki a legnehezebbre tér át. Az ügyészségi elnök fia is kommunista lett. Elesett Csucsánál. Vörös zászlóval leborítva tették le a családi sírboltba. És az apa, az esztelen tiszaeszlári vérvád főügyésze emelt fővel megrendelhette a kőfaragónál az epitáfiumot: „Itt nyugszik ifjú Bary József, elesett a magyar föld védelmében”… És én mit vésessek rá arra a bukharai sírra? Azt, hogy elesett romantikából? kalandvágyból? mert gusztust kapott a rafinált szadizmusra? Kis csend. Ismerem én is a Viktor barátunk történeteit.

ELLA

Kicsit rekedten. Bízza ezt rájuk. Akikkel együtt harcolt, biztosan tudják, hogy mit írjanak rá a fejfájára.

APA

Felőlem emlékművet is emelhetnek neki. Akkor sem érdekel, hogy propagandából mit fognak ráírni.

MARGIT

Én tudom, mit fognak ráírni. Azt, ami a Rulikovszky-emlékműre van írva. Itt, az utcánk végében. Azon tanította nekem a papa a betűket… „Rulikovszky Kázmér, lengyel születésű orosz dzsidás százados. A magyar szabadság pártolásáért kivégeztetett 1849. augusztus 28-án… Béke hamvaira.” A név és a dátum más lesz. Az orosz és magyar szó fölcserélendő. És persze a mi Lacinkról nem írhatják, hogy volt dzsidás százados, hanem csak azt, hogy volt honvéd önkéntes…

APA

Egy apa, ezek szerint, jobban válogassa meg, hogy milyen szövegeken tanítja a gyerekeit olvasni… Ha nem akar, a természet rendjét felforgatva, gyászt viselni értük. Feláll. Margithoz. Amit mondtál, plauzibilisnek látszik. A kalandvágy is plauzibilisnek látszik. A kettő együtt: kizárja egymást… Járkál. Tehát megint ott tartok, mint amikor az első és meg nem erősített hírek jöttek: hogy bolseviki lett, hogy valami parancsnok lett, hogy elfogták, hogy kivégezték… De miért? de miért? Mi köze volt hozzájuk?… Végigkutattam, mint holmi buzgó, zöldfülű vizsgálóbíró a tárgyi nyomokat. Az egész tényanyagot. A könyveket, bennük az aláhúzott részeket. Ezekből kialakult, hogy mi érdekelte. A folyóiratok – ahol szenvedélyesen érdekelte valami, ott az ujjával vágta föl. Az ő szellemi képe is kialakult: egy teoretikus. El tudom képzelni, hogy ő is tanár lesz a jogakadémián. Megengedem, az enyéimnél radikálisabb nézetekkel – Somló Bódog utóda. Vagy akár Ágoston Péteré.

ELLA

Verseket is írt. Amit ott hagyott az íróasztalán, félbe, az vers akart lenni.

APA

Az én diák koromban még kötelezőek voltak a poétikai gyakorlatok. Én is írtam verseket… Egy költőből nem lesz hadvezér!… Minél inkább firtatom: a miértek szaporodnak. Minél több tanút hoztok ide a házhoz, hogy beszéljenek róla: a miértek szaporodnak… Margithoz. Azt kérdezted, hogy talán asztalt táncoltatni jöttem én is ide? Erre én azt mondom: miért ne? Mivel semmiféle racionális magyarázatot nem kapok senkitől, hogy mért fogott fegyvert a fiam odakint, s hogy mért halt meg: hajlandó vagyok bármilyen irracionalizmust elfogadni. Az okkultizmust is, a szellemidézést is, az asztaltáncoltatást is… Leült. Na, hogy kell csinálni? Hadd röhögjenek a túlvilági szellemek rajta, hogy félredobva rációt és judiciumot, logikát, disztinkciót és argumentációt, a büntető jog és eljárás tanára egy bicegő asztaltól kérdi: mi is az igazság?

MARGIT

Leül, de inkább csak játékból. Kopogj, kedves szellem!

ELLA

Leül. Azzal szokta kezdeni… „Nem számítottam rá, hogy meghalok, még szép időt szerettem volna veletek élni.”

APA

Kis keserű felnevetéssel. Ezt mindenki mondhatja!

APA

Ilyen egyszerű? Még idézést se kell küldeni? Elő se kell vezettetni?… És már itt kopog?

Negyedik jelenet

VIKTOR

Be. Bocsánat… Úgy látom, rosszkor…

MARGIT

Te kopogtál?

VIKTOR

Nevet, úgyhogy nem lehet tudni, mennyire játszik. Miért? Valaki kopogott?

MARGIT

Már felugrott. Te kopogtál, te kopogtál… Úgyis tudom, hogy te kopogtál… Hirtelen apjához. Mi ugyanis ma pertut ittunk Viktorral. Ella is.

APA

Hol az újabb tanú? Hol hagyta?

VIKTOR

Úgy látszik, már elkapták, elvitték.

ELLA

Honnan tudták meg a címét?

VIKTOR

Valakinek megmondhatta… Láttam én már néhányszor, hogy az ilyesmi hogy megy.

MARGIT

Még szerencse, hogy te épségben hazaértél.

APA

Feláll, s nyugodtan, hangsúllyal visszakérdi. Hogy megy?

VIKTOR

Hogy hogy keresnek meg egy bujkáló kommunistát?

APA

Igen!

VIKTOR

Hát… És most belemegy abba, hogy arról beszél, amiről az Apa kérdi: a fia sorsáról. Például megjelennek a fehérek a tábor kapujában. Tudják, hogy valamikor itt alakult meg a Nemzetköziek Vörös Gárdája… Jönnek átfésülni a tábort: nem lappang-e itt egy-kettő ebből a híres gárdából?

VIKTOR

Egy magyart könnyű megtalálni egy szibériai kisvárosban… De másik nyolcszáz magyar közt, egy magyar táborban… Na! vörös van-e köztetek?

VIKTOR

Belenéz az arcukba. A pillanatot túl feszültnek érzi – lazít. Valahogy így…

APA

Fiamat is így fogták el?

VIKTOR

Körülbelül.

ELLA

De ha mi azt mondjuk, hogy nincs köztünk…

VIKTOR

Akkor a fehér tiszt azt mondja, hogy én tudom, hogy itt van. S ha nem adjátok ki, megtizedellek benneteket… Na?… S már kezdik számlálni az embereket. Egy, kettő, három, négy…  tíz , tizenegy, tizenkettő…  húsz …

MARGIT

Nem igaz! Laci nem volt ott. Ha ott van, előlép.

ELLA

Hol volt?

MARGIT

Akárhol. Ott nem volt. Őt mindenütt nagyon ismerték. A sorakozónál nem állt be a többiek közé… Elbújt egy barakkban.

ELLA

Erre nem gondoltak.

VIKTOR

Dehogyisnem. Közben egy másik tiszt a barakkokat fésülte át.

ELLA

Szembefordul Margittal. És ő az a másik tiszt. Maga feltűnően hasonlít Radványi Lászlóra.

MARGIT

Örömmel belemegy a játékba, mosolyog. Nem én vagyok az.

ELLA

Pedig ezek a szeme alatti karikák arról árulkodnak, hogy ön is azok közé tartozik, akik a szabadságot hirdetik, és ezen a címen mindent megengednek maguknak.

VIKTOR

Felnevetett. Nem mondták ilyen választékosan, de a lényeg ez volt.

MARGIT

Talán irigyli, hadnagy úr?

VIKTOR

Nagyon pontos! A fehér légió egyik hadnagya végezte a tisztogatást.

ELLA

Egy ilyen válaszra én mit csinálhatok?

MARGIT

A helyszínen megtorolod. „Vetkőzz le!” – mondod, és megkorbácsolsz.

APA

Nem hiszem, hogy ez a mozgóképszínházi stílus ennyire uralkodó lett volna végeredményben azonos iskolázottságú, egykori káundká katonatisztek között – még ha figyelembe veszem is a polgárháborúk rendkívül primitivizáló hatását…

ELLA

Mint aki átadja a helyét. Folytassa, papa!

APA

Lassan kezdi, „kívül” állva. Polgárháborúk idején a bizonyító és büntető eljárások formálisak és sommásak szoktak lenni… Ha én folytatnám – a cár nevében ítélkező katonai ügyész nevében –, mégis megkérdezném… Margit előtt állva. Feleljen a kérdésemre: idegen felségre felesküdött katona létére mért avatkozik bele Oroszország tragikus és szomorú polgárháborújába? Majd kis csend után helyesbít. Feltehetően úgy mondanám:  Szent  Oroszország… et cetera.

MARGIT

Laci erre biztosan tudott volna mondani valami okosat.

VIKTOR

Felpattanni egy jó lóra, kézbe kapni egy jó pisztolyt, miközben a többiek, az élhetetlenek, hülyén rostokolnak tovább a fogolytáborban, várván, hogy a svájci vagy svéd vöröskereszt egyszer hazaszállítja őket…

APA

Pszichologice én el tudnám fogadni forradalomban való részvétel indítóokaként a kalandvágyat – teoretice dettó –, de akkor éppúgy állhatott volna a fehérek közé is. Egy jó kozák ló, egy angol fegyver ott is akadt volna.

VIKTOR

A kalandhoz, kedves bátyám, hozzátartozik a véletlen. Nem oda állt, hanem ide állt.

APA

Véletlen? Hogy a magyarok mindig ide álltak? Mindig és most is? Ázsiában is? Közép-Európában is?… Véletlen? Ilyen következetességgel? Ilyen szimmetriával? Nem tudom, hogy egy óhitű cári ügyész mennyire ismerheti a kálvini predesztináció tanát, de ha ismerné, most azt kérdezhetné öntől, fiam – Már Margithoz beszél. –, talán inkább valami eleve elrendelés, a történelem végzése sodorja magukat a forradalom felé… Ez nem is kérdés. Állítás. A kalandozások óta le nem higgadó forrongó-rossz vérük, az hajtja magukat – ezt a civilizált népek történetírói már annyiszor, de annyiszor, de annyiszor megállapították magukról.

MARGIT

Engem most ki fognak végezni?

ELLA

Hogy hagyhatták?… Ez lehetetlen! Hát nem voltak barátai a városban, a táborban? Nem indítottak offenzívát, hogy visszavegyék a várost? Viktorhoz. Ugye, megcsinálták?

VIKTOR

Elképzelhető. Mint ahogy most is elképzelhető… És akkor Váradon holnap megint munkástanács van – és az fésülteti át a várost… Ahogy kedves bátyám mondaná: teoretice elképzelhető. De akkor ugyanúgy elképzelhető az is, hogy a visszavonuló fehérek magukkal vigyék Lacit. Túszként.

MARGIT

Azon a hangon, amelyben a szomorúság és a játék derűje szinte egy. Élhetek még tovább? Leül hátul a díványra.

ELLA

Lehet, hogy még életben van?

VIKTOR

Hangot vált. Bocsássanak meg! Én kezdtem – indítványozom: fejezzük is be. Ami történt, azon nem lehet változtatni. Ez a játék sebeket tép fel. Nagyon frissek még ezek a sebek.

APA

Csupán olyan, mint a helyszíni szemle – ötezer kilométerre a helyszíntől…

MARGIT

Viktornak igaza van, hagyjátok ezt abba!

APA

Hát éppen teérted csinálom?… Viktorhoz. Vagy mint egy szellemidézés, olyan. Már benne vagyunk. És senki se tudja, hogy mit kopog ki nekünk az asztal… Nagyon élénken ismétli Viktor előbbi szavait. Megjelennek a fehérek a tábor kapujában. Tudják, hogy valamikor itt alakult meg a Nemzetköziek Vörös Gárdája. Jönnek átfésülni a tábort…

VIKTOR

Újrakezdjük?

APA

Az előbb maga kezdte, most én kezdem. A latin azt mondja: ha ketten csinálják ugyanazt, az nem ugyanaz.

VIKTOR

És én most ki leszek?

APA

Aki vagy! Tanú. Talán koronatanú… Hirtelen. Hol a fiam?

VIKTOR

A kórházbarakkban. A tífuszosok között.

APA

Biztosra mehetek?

VIKTOR

A bejárat melletti ágyban, a fal felől fekszik.

APA

Hirtelen nagy lélegzetet vesz, kiszakítja magát az idézés bűvöletéből. Igaza van. Hagyjuk abba!… Nekünk tovább kell élnünk. Mind fellélegeznek, de senki se tud más témát kezdeni.

VIKTOR

Hogy elhárítsa: kimondja, amire gondolnak. A helyzettől telhető könnyedséggel mondja. Szibériában már megszokhatták ezt a hadifoglyok…

APA

Megtorpan előtte. Mit?

VIKTOR

Mosolyog is hozzá. Hogy a folyton cserélődő hatalom azzal gyanúsít, hogy az ellenpárthoz tartozom.

APA

Miért jött ide hozzánk?… Úgy viselkedett, mint aki a családhoz tartozik…

VIKTOR

Tartozás… Ha szükségük volna a segítségemre… Hogy itt legyek…

APA

Szinte anekdotázó hangra vált. Tudjátok-e, hogy a középkorban ez a város arról volt híres, hogy itt senki sem mert hamisan esküdni?… Azt mondtuk, hogy Szent László sírja közelében nem lehet. De én inkább azt hiszem, hogy nagyon jó jogászok voltak azok a váradi jogászok… Messze földről ide jártak igazságért.

VIKTOR

Most is jók.

APA

Gondolja? Hirtelen. Egyetlen kérdést még! Mégis… Azt mondta: „A bejárat melletti ágyban, a fal felől fekszik.” S az előző párbeszédet folytatja. S mit gondol? Megadja magát?

VIKTOR

Az a légiós hadnagy is ezt remélte. Tévedett. Két golyót kapott.

APA

És a fiam?

VIKTOR

A parancs úgy szólt: élve kell elfogni.

APA

Élve! Mért teketóriáztak – Kirobbanó, számon kérő elkeseredéssel. – egy kalandorral?!

VIKTOR

A hevesség zavarba ejti. Ezt most hogy kérdi, kedves bátyám?… Most mint micsoda?

APA

Mint egy Rulikovszky Kázmér apja… Nem érti? Nem baj. Az se baj, ha azt hiszi, hogy megőrültem.

VIKTOR

Azt hiszem, kopogást hallottam.

APA

Semmit se hallott! Kopogtat az asztalon. Én kopogok. Semmiféle okkultista hókuszpókusz nem fogja most már eltéríteni a figyelmünket… Mert ha a fiam fegyverrel ellenállt… ha le kellett őt fegyverezni… elhurcolni…

ELLA

Ki az?

Ötödik jelenet

AZ IDEGEN

Negyven év körüli polgári ruhás ember, belép. Jó estét… Kicsit megkéstem. Szétnéz, de már csak Viktort nézi.

APA

Kihez van szerencsénk?

AZ IDEGEN

Én vagyok az, aki egy cédulát küldtem a címmel, hogy ha már itt járok – mert a hegyekből erre vitt a… sajnos a visszavonulás útja…

ELLA

De hisz innen már nem is juthat tovább. Nem fél, hogy elfogják?

AZ IDEGEN

Már elfogtak. Alig egy órája. Katonák jöttek értem, egy civil hozta őket. Pontos címre. A civilnek nem láttam jól az arcát. S mindjárt el is tűnt, ahogy jött. Csak annyit mondott: ő  az . Így inkább csak a hangjáról tudnám agnoszkálni… A kaszárnyában aztán, ahova elcipeltek, az őrmester szerencsére elhitte, hogy én nem vagyok én… Előbb azt hittem, hogy életmentő hiszékenységét a karikagyűrűmnek köszönhetem. De aztán megtudtam, hogy Landler Jenő Újfaluban van pár ágyúval és egy páncélvonattal, és hogy betelefonált a váradi rendőr-főkapitánynak: lövetni fogja a várost, ha csak a haja szála is meggörbül egyetlen kommunistának… Mennyi ismerős arc! A család tagjaihoz. Mindegyiken ott egy vonás, egy villanás, amely a halott barátra emlékeztet. Jólesik találkozni a halhatatlanságnak ezzel a legemberibb formájával, a családi hasonlósággal… Ugyanaz a tekintet.

APA

Mondják, igen.

AZ IDEGEN

Viktorhoz. De úgy rémlik, mintha mi is találkoztunk volna.

VIKTOR

Vállat von, egy mozdulat: meglehet.

AZ IDEGEN

Az egykori hadifoglyok, pláne, ha leszedik a szakállukat, sokszor felismerhetetlenek… Nem tapasztalta?

VIKTOR

De.

AZ IDEGEN

Ön melyik táborban volt?

VIKTOR

Elég volt a nyomozásból. Találkoztunk kint is és alig egy órával ezelőtt is… Az apához. Nem hazudtam: azért jöttem ide, hogy ha szükségük lesz a segítségemre… segítsek… A bűntudat, a jóvátétel reménye – ez hozott ide. Ha már mindenáron kapcsolatba akarják hozni a szibériai poklot azzal a mennyországgal, ami itt fogadott…

APA

Elég!… Dekkolni itt lehetett legjobban, az áldozat családjánál. Mi?

VIKTOR

Tegnap óta már nem kellene dekkolnom. Mégis maradtam… És akartam maradni.

ELLA

…Elnézte a gyászunkat!

VIKTOR

Az nem tűnt fel, hogy tegnap óta még nem jártak itt idegen katonák? Kellemetlen kérdéseket feltenni, házkutatást csinálni?… És nem is fognak.

APA

Miért járnának?

VIKTOR

Megnézni például, hogy a Verne Gyula-regények tényleg a Hold-beli utazásról szólnak-e?

APA

Most már nyilván tudják, akiknek tudni kell, hogy nem arról szólnak.

ELLA

Margithoz. És te eltűrted az érintését?

VIKTOR

Margit, ne válaszolj! A szónoki kérdésekre nem lehet felelni… De szónoki kérdéseket feltenni sem érdemes.

ELLA

Margithoz. Amit csináltál, a természet ellen van.

VIKTOR

Margit mellett. Mondd, úgy érzed: a természet ellen van?

ELLA

Ez hiányzik még magának, hogy a bűnét teljesen kiélvezze.

VIKTOR

A hadifogsággal együtt szerencsére túl vagyok azon a korszakomon, hogy a lelki szubtilitásokat magamban megfigyeljem. Egyetlen szenvedély tölt el… És ha úgy született, hogy egy halott hadifogolytársam zsebében női fényképeket találtam…? Annál halálosabb.

APA

Kalandor, talán gyilkos, halottrabló… Folytassam? Nincs kinek. Istenben nem hiszek, és megszűnt az állam is, amelynek ügyésze ön ellen vádat emelhetne… Hogy emeljek én vádat a szibériai hadifoglyok egy forradalmi csoportjának elárulásáért? Hol az érvényben levő paragrafus? Az illetékes bíróság? Az ítéletvégrehajtó… Olyan világ jön, amelyben büntetlenül élhet tovább… Elmehet.

VIKTOR

Margithoz. Gyere!

APA

Nincs joga őt magával hívni!

VIKTOR

Önnek pedig már nemigen van módjában feltételeket szabni… Margithoz. Jössz?

MARGIT

A fogashoz megy, felveszi a kabátját. Mehetünk… Ella, indítsd el a gramofont… Hadd halljak valami zenét, amíg végigmegyek a kerten… Számomra ma letelt a gyászév… És valami más kezdődik el.

ELLA

Ez kell neked?

MARGIT

Ez! Pontosan ez! Gyere, Viktor!

APA

Te…! Elhallgat.

MARGIT

El, nyomában Viktorral.

Hatodik jelenet

APA

Az Idegenhez, aki mozdulna. Vigyázzon! maga most nem kockáztathatja az életét.

ELLA

Felsír. Istenem…! Indul a gramofonhoz. Elzárom… ez borzasztó!

APA

Hagyjad… Kiáltva. Ebben a zajban nem érzik annyira, hogy milyen üres lett a ház! Hogy ne kezdjen el sírni: énekelni kezd, együtt a gramofonnal.

ELLA

Megáll előtte, mereven, ügyetlenül. Megpróbálom majd gondoskodásban pótolni –, amit elvesztettél vele. Hogy ne érezd a hiányát.

APA

Bólogat rá, majd. Mindig fogom érezni… Olyan volt, mint a bátyja vagy mint az anyátok…

ELLA

Túlságosan szerettük őket. Azért mentek el olyan könnyen.

APA

Mindegyiket vitte valami…

ELLA

A nyugtalan vérük.

APA

Hírnév. Szabadság. Szerelem.

ELLA

Kiáltva. És mit értek el?… Mit értek el?

APA

Halkan. Az efféle érv nem állja meg a helyét. Demagóg ügyvédek használnak ilyen érveket. Mit értek el? Nem számít… Egy eszmét nem kompromittálhat az, hogy aki többre tartja az életénél, az elveszti érte az életét.

Hetedik jelenet

ELLA

Valaki jön.

MARGIT

Az ajtóban.

APA

Itt hagytál valamit?

MARGIT

Bejön. Visszajöttem.

ELLA

Odamegy hozzá, viharosan átöleli. Látod… Látod… Mégiscsak jó kislány vagy! Nagyon, de nagyon bánkódtunk volna utánad…

APA

Köszönöm. Most már megmondhatom, hogy belepusztultam volna a gondolatba, hogy azé a férfié leszel.

MARGIT

Felnevet, és hosszan nevet, nehezen hagyja abba.

ELLA

Most ezen mi a nevetnivaló? Idegesen. Apa beszél, és te nevetsz. Igazán olyan komolytalan vagy!

MARGIT

Mert ha apa olyan jól tudja, hogy nincs bíróság és nincs paragrafus és nincs ítéletvégrehajtó, akkor mért nem osztott maga igazságot?

APA

Leül. Egyszerűen. Bízzuk mégis az Istenre. Majd az utolsó ítéletnél ezt is eligazítja… Ha lesz.

ELLA

Ezeket a könyveket azért égessük el. Hátha a „vőlegényed” ránk fogja küldeni a rendőrséget.

MARGIT

Nem fogja ránk küldeni.

ELLA

Elfogult vagy. Mint mindig.

MARGIT

Okom mindig volt rá, most is van.

ELLA

Bízol benne? – most is? Hogy nem fog feladni minket? Minket is…

MARGIT

Bízhatom.

ELLA

A szerelem elvette az eszedet.

MARGIT

Gondolod?… Lehet. Elvette. Csakugyan elvette.

ELLA

Igen, igen, a legkomolyabban gondolom. Hogy otthagytad, ezt nem fogja megbocsátani nekünk. Mindig láttam rajta, amikor még rajongtam érte, hogy halálosan hiú.

MARGIT

Kérlek, hagyd most már őt… és ne félj, nem fog bosszút állni… Ami itt van, a kerti házban, maradjon minden a helyén. Ahogy volt, amikor öt évvel ezelőtt a bátyám elment. Élénken. Nem tudom, mi fájt neki jobban: hogy minket elhagy, vagy ezeket a könyveit.

APA

Az Idegenhez. Azt hiszem, nem a legbiztonságosabb hely lesz ez most…

AZ IDEGEN

Leül. Ha idejében elmegyek azzal a vonattal, amely az állomáson ma hajnalban még várt rám, lehet, hogy most nagyobb biztonságban volnék, de nagyobb bizonytalanságban is. Ahogy idejöttem, a Körös-hídon megállított egy belényesi román, hogy merre találja a „Domnu Munkástanácsot”, mert építkezik, és fát akar szerezni magának a püspöke erdejéből… Így hát érdemes volt itt maradnom…

MARGIT

Elővette zsebéből a revolvert. Ez is egy emlék tőle. Tegyük a többihez… A félbehagyott versekhez, folyóiratokhoz, tiltott könyvekhez… Pár órát még legyen tökéletes ez a kis kerti ház, mint holmi emlékmúzeum… Mert aztán Viktor csakugyan ránk küldi a rendőrséget. Megtalálják a holttestét a kertünk mögött és jönnek… és mindent felforgatnak…

ELLA

Viktor holttestét? Mit beszélsz?

AZ IDEGEN

Ki szolgáltatott igazságot?

MARGIT

Akit legjobban megcsalt…

MARGIT

Én öltem meg. A bátyám fegyverével. Leteszi az asztalra a revolvert. Az súlyosan koppan az asztal lapján.

APA

Halkan, de szinte kiáltva. Mint a bátyja… Éppen, mint a bátyja!… Mért csináltad?