Háromszoros halállal

Egy szabályos tragédia
Történik Budapesten, szimultán: 1920. augusztus 3-án, a gróf Tisza István meggyilkolása miatt folyamatba tett bűnper főtárgyalásának második napján, valamint 1918. október 31-én, a Róheim villában


Szereplők
KRUCSAY MARGIT, telefonkezelőnő
GRÓF TISZA ISTVÁN
BÁRÓ LUKACHICH GÉZA, tábornok
GRÓF TISZA ISTVÁNNÉ
GRÓF ALMÁSSY DENISE
SZTANYKOWSZKY TIBOR, zászlós
DOBÓ ISTVÁN, tengerész őrmester
ZOLTÁN LÁSZLÓ, ezredes, a haditörvényszék elnöke
MONDADA JENŐ, százados-hadbíró
SZTUPKA LÁSZLÓ, őrnagy-hadbíró, ügyész
I. ÚJSÁGÍRÓ
II. ÚJSÁGÍRÓ
III. ÚJSÁGÍRÓ
FÉNYES LÁSZLÓ
KLIMES, postaigazgató
DÖMÖTÖRY LÁSZLÓ, öreg inas
FENESI SÁNDOR, kisinas
Cselédek
BUGYINÉ
BABICSNÉ
RÁKÓCZY SÁNDOR, csendőr őrmester
valamint a haditörvényszék tagjai, a főtárgyalás közönsége, katonák, csendőrök, a telefonközpont alkalmazottai

 

Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna – a magam drámáit és drámaterveit számba véve – a tragikummal, oly tiszta állapotban, mint abban a témában, amelyet itt igyekszem feldolgozni.

A téma egyik fele közismert: gróf Tisza István meggyilkolása 1918. október 31-én délután a Hermina úti Róheim villában. Mondhatnám, olyan közismert, mint egy olajnyomat. Az őszirózsás forradalom első napjának délutánján frontról hazatérő katonák behatolnak a gróf lakására, aki szinte fel van készülve erre a látogatásra, s rövid szóváltás után, melynek során az egykori miniszterelnökön számon kérik háborús szenvedéseiket, agyonlövik.

Azt hiszem, már ez a valamikor agyonklisírozott jelenet se volt híjával annak, amit a „tragédia illatának” nevezhetünk. Gyerekkoromban hányszor hallottam ezt elmesélni! S bárki mesélte is, mintha a megengesztelődés szelleme lebegett volna a véres kép fölött. Mintha a több mint négyesztendős háborúban meglódult világ végre valamiféle egyensúlyát találta volna meg – egy pillanatra – azon az őszi késő délutánon, amikor az az ember, aki talán tusakodva s talán a legrosszabb előérzetekkel, de vállalta a világháború kirobbantását, a frontkatonák fegyverétől halálosan megsebezve, összeesik. Tegyük-e hozzá, hogy Geszten, a gróf falujában, már délben, tehát a gyilkosság megtörténte előtt néhány órával, kitették a gyászlobogót a kastélyra? Mintha mindenki úgy érezte volna, hogy Tisza halálában benne van valami a „tragikusan szükségszerű” végből. S ki tudja? Talán még Tisza is így érezte. Ez is benne volt, emlékszem, a mesélők hangjában. „Szépen tudott meghalni”, mondták róla azok is, akik a leghatározottabban bűnösnek tartották az első világháború minden szenvedéséért. Szépen, mert nem próbált menekülni és nem próbált ellenállni, holott volt nála fegyver, s gyakorlott pisztolypárbajozó volt. „De hát mért nem védte magát?” S emlékszem az egyik kommentárra: „Úgy érezte, hogy egy magyar miniszterelnök nem foghat fegyvert saját katonáira.” Úgy érezte? ki tudja. Kisinasa, a Gesztről felhozott Fenesi Sándor, aki az alagsorból leselkedett, azt vallotta a tárgyaláson, hogy hallotta, amint a gazdája maga vezényelte a tüzet. Ez persze egyáltalán nem valószínű. Az elnökölő hadbíró ezredes le is torkollta a túl élénk fantáziájú parasztlegénykét. (Arany János Tengerihántás-ában éjszaka azt a nagy tüzet – valahol Geszt és Szalonta között – vajon nem efféle mitomán fiúk-lányok ülik-e körül?)

A legtöbb politikai gyilkosság emlékét a politikai vagy hazafias elfogultságból fakadó érzések fátyolozzák. A tehetetlen keserűség érzése. Vagy a szégyené. Vagy az undoré. Hol meg egy olyan titokzatosság ül rajta, hogy minden utólagos interpretáció kétséges és gyanús marad. Az efféle gyilkosságok alkalmatlanok rá, hogy egy tragédia központjába kerüljenek, legföljebb kísérőjelenségei lehetnek egy igazán tragikus halálnak. (Mint a Hamletének: a Poloniusé, a Rosenkrantzéké, a Claudiusé – megannyi szenzációs halál –, de központi helyet legföljebb holmi rémdrámában, balladában vagy burleszk komédiában kaphatna.) Tisza halálának volt valami katartikus jellege. Nemcsak a nagy gyűlölet engedett föl iránta. (Legkövetkezetesebb ellenfele, Károlyi Mihály, koszorút küld a halottaságyhoz.) Hanem kitartó hívei is holmi istenítéletként fogadták el bálványuk ledöntését, s halála körülményeit besorolták nagysága ismertetőjegyei közé, sőt, még a gyilkosokra is találtak mentőszavakat – mondván: „sokat szenvedett katonák voltak, négyéves frontszolgálat után.”

 

Mindez azonban, azt hiszem, soha nem bírt volna arra a gondolatra, hogy drámába foglaljam, ami a Róheim villában történt az őszirózsás forradalom első délutánján.

 

Viszont ugyanennek a napnak ugyanerről a délutánjáról ismertem egy másik történetet, s évek óta kísértett a gondolat, hogy ezt megírjam. Megejtően szép történet. A kisemberről, aki beleszól a történelembe.

Egy telefonoskisasszonyról, aki a Teréz Központban végbevitte a maga forradalmát. Ugyancsak messzire kiható következményekkel. Hiszen ha nem kapcsolja ki Tisza telefonvonalát…

Igen, az ismeretlen kezelőnőnek, Krucsay Margitnak a története fatális kapcsolatban állt a Tisza Istvánéval.

Véletlenül bukkantam rá erre a történetre.

Pár esztendővel ezelőtt Szabó Imre professzor a kezembe adott egy ritka, annak idején bizalmasnak szánt kiadványt, melynek címe: „Gr. Tisza István meggyilkolása miatt folyamatba tett bűnper főtárgyalása a M. Kir. Budapesti Hadosztálybíróság mint Ítélőbíróságnál Budapesten, 1920. év augusztus–szeptember havában. Kizárólag hivatalos használatra. Kézirat gyanánt.” A több mint kétszáz oldalas sűrűn nyomtatott szöveg a főtárgyalásnak csak az első tizenkilenc napját öleli fel – amiért a sajtó alá rendező Dr. Littomericzky Nándor hadbíró százados mentegeti is magát az Előszóban. A csonkán maradt kiadvány (impresszum nélkül, az említett Előszó gépírással, a százszámra megidézett tanúk vallomásainak egyre sötétebb és kibogozhatatlanabb rengetegével) inkább valami XVI. századi hitvita vagy inkvizíciós peranyag illegális kiadásának látszik, mintsem egy modern jogászi publikációnak. Ámde épp ez a barokkos formátlanság és zsúfoltság egy mai írónak többet ígér, mint az afféle szöveg, amelyet okos és tapintatos oknyomozók, szövegkritikusok és sajtó alá rendezők előzőleg már megnyesegettek.

A tárgyaláson vissza-visszatérő kérdés: ki volt-e kapcsolva akkor délután Tisza telefonja? és vajon ki kapcsoltatta ki? Hogy a Tisza-gyilkosság sikerült, abban szerepe volt az elnémult telefonnak. (A Tisza őrizetével megbízott csendőrök Tisza konyhájáról nem kaptak enni, a kaszárnyába meg nem bírtak telefonálni, hogy nekik ebédet küldjenek, így aztán délután mérgesen és éhesen faképnél hagyták a posztjukat. Tisza telefonálni akart újabb csendőrökért, nem sikerült. Amikor aztán meglőtték, felesége telefonálni akart orvosért, a szomszédban volt a Bethesda kórház, gyors segítség talán megmenthette volna – de a telefon megint süket volt.) A bíróságot azonban nyilvánvalóan egyéb okból érdekelte a Tiszáék telefonja. Ha kiderítik, hogy felsőbb helyről jött az intézkedés a telefon kikapcsolására, ezzel a telefondróttal talán sikerül az aznap frissen alakult Nemzeti Tanács valamelyik tagját, esetleg magát Károlyi Mihályt – jelképesen legalábbis – a vádlottak padjára hurcolni.

Ezért citálták be tanúnak Krucsay Margitot. Fontos beosztásban volt. Az egész háború alatt ő kapcsolta a monarchia legfőbb vezetőinek a telefonját. Úgy is hívták az ő kapcsolótábláját, hogy a „méltóságos gép”. Az 1920-as tárgyaláson, az elnök első kérdésére kiderült, hogy Krucsay Margitot azóta elmozdították, s hogy ügyészségi és fegyelmi eljárás van ellene folyamatban. Miért? Mert Krucsay Margit megsértette a hivatali titoktartást. Mikor? Természetesen október 31-én, a kora délutáni órákban. Munkahelyén végighallgatta Lukachich városparancsnok egymás után folytatott gyors telefonjait – ez volt az a Lukachich, a hírhedt véres kezű Lukachich, akit Károlyi a forradalom délelőttjén nagylelkűen megmentett a lincseléstől, és hazajuttatott az otthonába – s aki hazulról menten telefonálgatni kezdett megbízható tiszttársainak, hogy gyülekezzenek két csoportban a Mária utca sarkán és a Kálvin téren, s vonuljanak a Magyar utcán át az Astoria hátsó, őrizetlen bejáratához, és hányják kardélre a Nemzeti Tanácsot – s Krucsay Margit a készülő katonatiszti puccsról hírt adott az Astoriába, Fényes Lászlónak.

Lám, egy kis pont szerepe a történelemben! Egy telefonkezelőnő, forradalmi időben, a hivatali titoktartásnak forradalmi erkölcsi alapon való értelmezésével megmenti a Nemzeti Tanácsot… A történetnek szinte népmesei színei is voltak. Íme, a tárgyalási jegyzőkönyvből idézem:

 

TÁRGYALÁSVEZETŐ: Mit gondolt ön, kötelességét teljesíti akkor, amikor szolgálatban állván, a fenti hírt, azt a telefonbeszélgetést – amit nem is lett volna szabad meghallani – megjelenti a Nemzeti Tanácsnak?

TANÚ: Nem, én csak azért közöltem Fényessel a dolgot, mert őt 1917-ben megismertem, amikor a parlamentben szóvá tette a telefonkezelőnők ügyét, s azt hittem, hogy esetleg véletlenül tartózkodik az Astoriában, s így meg fog menekülni…

TÁRGYALÁSVEZETŐ: Mikor ismerte meg Fényest?

TANÚ: 1917-ben, mikor ő a parlamentben szóvá tette ügyünket, amikor a telefonkezelőnőket a rendőrök megrugdalták. És ő volt az egyetlen, aki eljárt az érdekünkben, hogy a fizetésünket felemeljék…

 

Hát ezért. Hát ezért lett a kis telefonkezelőnőknek ideálja Fényes László. Ezért vállalták, hogy megszegik a hivatali esküjüket is, és megmentik őt Lukachich tiszti különítményétől. Őt és a forradalmat.

A postáskisasszonyok, akiknek a becsületéért és megélhetéséért szót emelt, most jelentették neki, hogy vigyázat: jön Lukachich, támad az ellenforradalom.

A többi már rutinintézkedés volt. Krucsay Margit erről is beszámolt a bíróság előtt. Az ő telefonját követően, délután háromkor megjelent a Teréz Központban Fényes László, és azt mondta: „Ezeknek a herkópátereknek a telefonját most már kapcsolják ki!” És otthagyott egy matrózt.

Ezért nem működött hát ezen a délutánon Tisza telefonja.

Krucsay Margit és Tisza István története egy időben és egymással párhuzamosan futott. De akármilyen csattanósan feleltek is egymásra, nem látszott valószínűnek, hogy egyetlen drámai koncepcióban összeférjenek.

 

Egyszer aztán megint böngésztem ezt az irdatlan, sűrű szedésű tárgyalási anyagot. S gróf Almássy Denise-nek terjedelmes vallomásában (aki koronatanúként szerepelt, mert jelen volt a gyilkosságnál, meg is sebesült) egy meglepő momentumra bukkantam. A gyilkosság délelőttjén Tisza levelet küldött Lukachichnak, mint „erős embernek”, hogy „csináljon valamit”. A levelet az Almássyék házmestere, Konrád vitte el.

Ez volt tehát a Lukachich telefonjainak az előzménye. A Tisza levele, amit a hazatérő Lukachich az íróasztalán talált. Tisza tetteket vár tőle. Lukachich tehát elkezdett telefonálgatni. A telefonokat lehallgatta Krucsay Margit, és értesítette Fényes Lászlót. Fényes bement a telefonközpontba, és elrendelte, hogy ezeknek a tegnapi uraknak többet ne kapcsoljanak semmiféle hívást. Ezzel megnémult Tisza telefonja is. Hiába hívtak volna ezután erősítést, orvost… A kör bezárult. A délelőtti levéllel felidézett végzet beteljesedett.

Már közhely, hogy a mi időnkben milyen nehéz – talán lehetetlen is? – tragédiát írni. A Múzsánk iróniáját látom abban, hogy amikor végre rávezet igazi tragédiaösszefüggések felismerésére, egyúttal úgy szétdobálja térben és időben a színtereket és nézőpontokat, hogy csak egy efféle, két hasábba tördelt, szimultanista drámában tudtam a cselekményt összefogni, holott a cselekmény belső kohéziója mindennél erősebb.

Vagy arra a világra akart talán fintort vágni a Múzsa, amelyiket telefondrótok és telekommunikációs csatornák tartanak úgy-ahogy egyben?

Az effajta szerkesztés az olvasást bizonyára megnehezíti – ezért az olvasó elnézését kérem.

 

A Róheim villa hallja. Este. A kép, amit látunk: 1918. október 31.

A hang, amit közben hallunk: 1920. augusztus 31. A gyilkosság tárgyalásáról a hangok.

 

Tisza István áll a hall hátterében, kezében revolver.

Mozdulatlanul áll. Feje fölött ég a csillár – így még több árnyék ütközik ki az arcán. Szakálla is sötét még, ha őszes is…

Szemüvege villog a lámpafényben.

A hall emeletes, fent galéria. Ezt most nem látjuk. Tiszától jobbra nyitott ajtó a szalonba. Balra faállvány.

Mi az előszobából látjuk a hallt, egy üvegajtón át, az előszobában álló Sztanykowszky Tibor szemszögéből, aki fedezte a merénylőket.

A kép előterében, nekünk háttal, fel-feltűnik egy-egy katonaruhás alak fél sziluettje, keze, felemelt puskája. Ők azok, akik végrehajtják Tiszán az ítéletet.

A nézőpontunkat innen az előszobából úgy változtatjuk, hogy ha a merénylők valamelyike elmozdul, és elibénk áll, mi közöttük mindig ráláthassunk Tiszára.

A kép, amelyet látunk, bármilyen éles is – felidézett kép. Húsz hónappal vagyunk Tisza halála után. 1920. augusztus 3. A főtárgyalás második napja.

 
 
A hang,

SZTANYKOWSZKY TIBOR

hangja, a Budapesti Hadosztálybíróság tárgyalóterméből. Sebesen beszél. …Én a hallt az előszobától elválasztó ajtó mögött álltam az előszobában, az ajtó be volt téve. Bejövetelünk zajára bejött egy idősebb úrinő…

Hátul, Tiszától jobbra, a szalon ajtajában megjelenik Tisza Istvánné. Kezét riadtan felkapja, és a férje mellé siet.

De hirtelen megmerevedik a kép. Egy pillanatra.

 
 

A tárgyalásvezető százados közbeszólt.

MONDADA JENŐ

hangja. Egyedül?

S ezzel Tiszáné is mozog tovább.

 
 

SZTANYKOWSZKY

Hangja. Egyedül. Én úgy emlékszem, hogy a gróf már bent volt. Várt minket…

Tiszáné a férje elé akar állni, az elhárítja. S valamit mintha mondana is.

 
 

SZTANYKOWSZKY

Hangja. Tisza megkérdezte, hogy mit akarnak tőle.

A választ viszont tisztán halljuk, egy fiatal férfihang ez.Tisza Istvánt keressük!

S mindjárt ezután egy másik férfihangot is hallunk, ez a másik előttünk álló katona hangja.Tegye le azt a fegyvert!

Tisza lassan, oldalvást kinyújtja a kezét a revolverrel…

 
 

SZTANYKOWSZKY

Hangja. Tisza a revolvert egy tőle jobbra levő állványra tette le.

Tisza mozdulata egy pillanatra megáll a levegőben – mint mindig, ha a tárgyalásvezető közbeszól.

 
 

MONDADA

Hangja. Rögtön?

SZTANYKOWSZKY

hangja. A felszólítás után rögtön, talán két-három pillanat múlva…

 

Egy pillanatig csend.

 

Tisza most fejezi be a megkezdett mozdulatot.

 
 

Váratlanul és valószínűtlenül erősen hallatszik a revolver koppanása az állványon.

SZTANYKOWSZKY

hangja. Mikor Tisza letette a fegyvert, megint valami olyasmit kérdezett, hogy mit akarnak tőle…

Látszik, hogy mozdul Tisza szája. Mond valamit, beszél, elég hosszasan.

 
 

Közben.

SZTANYKOWSZKY

hangját halljuk. Nem tudom biztosan, hogy mennyi idő telhetett el, de lehet, hogy még többet is mondott…

Tisza szája hangtalanul mozog.

 
 

 

Csend.

 

 

 

Tisza összeszorított szájjal áll.

A harmadik katona hangja élesen csattan, mint aki belevág egy másik szavába. Maga az oka, hogy annyi embert a vágóhídra hurcoltak!

Túlságosan is erős fegyvercsattogás.

Az üvegajtón át látjuk: az egyik katona fegyvere „fertig”-ben.

 
 

Csend.

 

Elsüti.

Füst. Semmit nem látunk.

Lövés.

 

_________

Mostantól a kép is a tárgyalóterem.

És a tárgyalótermi hangok.

A négy vádlott közül az egyik áll. Zászlós egyenruhában. Ő az, aki beszél, Sztanykowszky. Fiatal ő is, mint a többi vádlott-társa.

Még halljuk a második lövést.

 

SZTANYKOWSZKY

Mikor az első két lövés eldördült, és a gróf oldalt eldőlt, akkor bejött egy fiatalabb hölgy, később tudtam meg, hogy Almássy Denise grófnő…

Szinte önkéntelenül oldalt fordul – a hallgatóság sorában ott ül Almássy Denise, arcán az egykori sebesülés behegedt nyomával, s hogy megtalálja, egy meghajlásnak induló mozdulatot tesz feléje. A grófnő mereven visszanéz. Nem fogadja el az üdvözletet.

 
 

…Kiáltozni kezdtek. Az asszonyok. Jajgattak. Ráborultak. Azt hiszem, ki akarták vinni… Nem tudom, mit akartak vele csinálni.

 

Kopogás.

Az emelvényen a hosszú asztalnál. A tárgyalásvezető Mondada Jenő kopogott. Százados. Mellette ül az elnök, egy ezredes. Három ülnök és két pótbíró – ezek szintén századosok.

Két hadnagy a jegyzőkönyvvezető.

Az ügyész, Sztupka László, őrnagy hadbíró.

 
 

MONDADA JENŐ

Menjünk csak vissza! Hogy került maga az előszobába?

SZTANYKOWSZKY

A Hermina út keresztezésénél szálltunk ki az autóból.

MONDADA

Az autóban voltak fegyverek?

SZTANYKOWSZKY

Mannlicherek.

MONDADA

Hány darab?

SZTANYKOWSZKY

Nem tudom.

MONDADA

Töltve voltak?

SZTANYKOWSZKY

Valószínűleg töltve voltak. A forradalomban minden fegyver töltve volt.

MONDADA

Önnél volt fegyver?

SZTANYKOWSZKY

Nálam nem volt fegyver, csak a Frommer-pisztoly. Ez töltve volt.

MONDADA

Hány óra lehetett, amikor a Hermina út keresztezésénél kiszálltak az autóból?

SZTANYKOWSZKY

Úgy négy és öt között.

MONDADA

Nem később?

SZTANYKOWSZKY

Óra nem volt nálam.

MONDADA

Sötét volt már?

SZTANYKOWSZKY

Sötétes. Teljesen sötét még nem volt. Az eső csepegett, szitált, köd volt…

_____________

 

A kép: a Hadosztálybíróság folyosója.

 

A nyári melegben néhányan a nyitott ablakoknál levegőznek. Az ablakokból a szűk kaszárnyaudvarra és szemben a rácsos, bedeszkázott ablakokra lehet látni.

Egy újságíró szivarozik az ablakban.

Egy másik újságíró most jön ki a tárgyalásról. Csendesen csukja be maga mögött az ajtót.

 
 

Hangfoszlányok.

 

Ő is ideáll az ablakba.

 

 

 

Int, nem kér.

EGYIK

Szivart?

MÁSIK

Köszönöm.

EGYIK

Otthagytad? Ennyire unalmas?

MÁSIK

Ilyen ügyben akik legkevésbé érdekesek, azok a vádlottak.

EGYIK

Ilyen ügyben? Mért? Láttál már talán ilyen ügyet? Ott voltál talán Julius Caesar gyilkosainak a perénél? Elsőrendű vádlott Brutus… Másodrendű vádlott Cassius…

Kicsit nevetnek.

Majd komolyan, hittel.

 

 

…Éppen olyan világtörténelem ez is. Tisza holttestén át léptünk ki a világháborúból…

Ezt már halkan mondja.

 

…a forradalmakba.

MÁSIK

Miért nem ülsz be?

Egyik – egy mozdulat a szivarjára, hogy nem tud róla lemondani…

Aztán kedélyesen mondja is.

 
 

EGYIK

Ezt jobban élvezem, mint a világtörténelmet.

______

A Róheim villa kapujában. Este. 1918. október 31.

 

Ködös, esős idő. Már sötét van. A villa is sötét, a redőnyei le vannak engedve.

Négy hosszú köpenyes katona megy be, egymás után a kiskapun. Inkább csak az árnyékuk látszik.

A kísérő hangok a tárgyalásról, 1920.

 

SZTANYKOWSZKY

Hangja… Ha jól emlékszem, a nagy kapu már ki volt nyitva, s mi a mellette levő kis kapun mentünk be. A villát az utcáról is kert választja el.

…Felhaladtunk a lépcsőn, mely az előszobába vezetett…

_________

A Róheim villa előszobája. Este.

Továbbra is a tárgyalás hangjai.

 

Egy csendőr áll a hall ajtajában.

 

Valaki elébe áll.

 

A csendőr, puskáját karjára akasztja, lazán szalutál, s kimegy a kertre nyíló ajtón.

Három katona közvetlenül a gép előtt bemegy a hallba.

SZTANYKOWSZKY

Hangja. …Egy csendőr állt a hall ajtajában. Egyikünk odalépett hozzá, mondott neki valamit…

…Erre a csendőr a puskáját a karjára akasztotta, s elment.

 

…Én az ajtót kissé nyitva, körülbelül így tartottam.

A hall ajtajánál.

A lassan kihajtott ajtó. A hall üres.

 
 

 

A csendben kis nyikorgás.

 

MONDADA

Hangja. Gróf Tisza István már a hallban volt, amikor bementek?

SZTANYKOWSZKY

Hangja. Nem… Nem tudom… Egyszer csak ott volt.

A kép – mintha ugrott volna: ott áll a hall végében Tisza, kezében a revolver.

A tárgyalásvezető ahogy megszólal: a kép kimerevedik.

 
 

MONDADA

Emelt hangon. A vádlottak kihallgatása után következik a bizonyító eljárás. Elsőnek idézve van özvegy gróf Tisza Istvánné…

A merev kép mintha megint ugrott volna: Tisza mellett, ott áll a felesége – amint az előbb láttuk.

 
 

…aki azonban a család képviselője által orvosi bizonyítványt terjesztett be, mely szerint kihallgatása olyan lelki izgalmakat válthat ki…

Egyre közelebbről látjuk a két alakot. Az öltözködésük, a pillanatképpel elkapott mozdulatuk és a felvétel stílusa: jellegzetesen század eleji.

 
 

…mely nevezettre nézve életveszedelmet jelent. Ezek szerint következik gróf Almássy Denise…

A képen, harmadiknak megjelenik az ő feje is. Most még sebesülés nyoma nélkül.

Csak Almássy Denise arca – a Róheim villában, per 1918. Fényképszerűen.

 

 

…magánzónő, gyulai lakos…

 

__________

Tárgyalóterem.

 

Almássy Denise arca (per 1920), közelebbről, filmelevenséggel, a sebesülés nyoma rajta…

 
 

MONDADA

Beszédét az előzők folytatásaként halljuk. Adja elő, kérem, a grófnő, mily események adódtak elő a Róheim villában 1918. október 31-én, Tisza István gróf személyével kapcsolatban.

Almássy Denise lélegzetet vesz. De látnivalóan nem tudja, hol kezdje.

 
 

Kis csend.

A hallgatóság a tárgyalóteremben. A vallomásra várakozás feszültsége. Mozdulatlan arcok. Most látszik csak: a legjobb társaság van itt. A húszas évek elejének eleganciája. Az arcok között egy csöpp hangsúlyt kaphat – mert később szerepelni fog – báró Lukachich Gézáé. Civilben van, de fejtartása, hajviselete elárulja, hogy katona.

 
 

MONDADA

Kisegítő kérdését halljuk közben. Hány órakor jött a grófnő a villába?

Továbbra is a hallgatóságot láttuk: ahogy felengedett, mozdult a vallomás elkezdésével.

ALMÁSSY DENISE

Hangja. Reggel volt. Mihelyt felkeltem, azonnal mentem. Az utcán lövöldöztek… és Tisza Istvánt átkozták. Baj nélkül megérkeztem a Róheim villához. Az anyám házmestere kísért el… Becsengettünk… Az inas eresztett be, s azt mondta, nyolc csendőr van itt a kegyelmes úrnak őrizetére. Én bejelentettem ottlétemet.

___________

A Róheim villa hallja. Nappal. 1918. október 31.

 

Almássy Denise – az előttünk már ismert színtéren. Nyugtalanul járkál, néha megáll, szórakozott figyelemmel megnéz valamit.

A szalonajtó nyílik: Tisza megjelenik.

Ettől kezdve filmszerűen fut a történet, csak az éles vágások jelzik, hogy aki elmondja, rapszodikusan beszél.

A dialógus a képpel szinkronban:

1918. október 31.

Hirtelen lendülettel.

TISZA

Jó reggelt.

ALMÁSSY DENISE

Tudom, hogy nagy felelősség rám nézve, ha arra kérem, hagyja el a villát, akár autón, akár gyalog, de ha itt marad, az a biztos halál.

Tisza előbbre jött.

TISZA

Igen, ez a biztos halál.

ALMÁSSY DENISE

Amerre jöttem, mindenütt csak azt hallottam: Tisza… Tisza…

TISZA

„Vesszen Tisza!”

ALMÁSSY DENISE

Itt van a Bethesda kórház, száz méterre sincs ide…

 

Csend.

 

ALMÁSSY DENISE

Vagy az Erzsébet nőiskola. Ott igazán nem fogják keresni.

TISZA

Közintézetre nem akarok veszedelmet vinni magammal.

ALMÁSSY DENISE

A városnak ezen részében csak talán lakik egy barátja, ismerőse…

Tisza megrázza a fejét.

TISZA

Hívatlanul?

ALMÁSSY DENISE

És arra nem gondol, hogy egyszer rendet is kell itten csinálni? És hogy akkor szükség lesz Tisza Istvánra… Menjünk le vidékre. Engedje meg, felhívatom a sofőrt.

TISZA

A sofőr fél. A legutóbbi merénylet óta, amelyet a parlament előtt követtek el ellenem, a sofőr fél. Majdnem őt találták el.

Az ablakhoz közeledik, megáll.

ALMÁSSY DENISE

…Akkor?

TISZA

Itt maradok.

…Hallja?

ALMÁSSY DENISE

Valaki kiabál.

TISZA

„Vesszen Tisza!” …Sokan kiabálják.

Tiszáné jön be.

TISZÁNÉ

Kérem, jöjjön el az ablaktól, mindjárt be fognak lőni.

TISZA

Csak azt nézem, van-e valamerre út, kivinni egy levelet… Gondoltam rá, hogy rendet kell csinálni, de nem majd egyszer, hanem most. Lukachich városparancsnoknak írtam. Erőskezű ember. Ha a katonái mind a forradalmárokhoz álltak, tisztjei még talán vannak…

Almássy Denise-nek mutatja a levelet.

 

…El tudná ezt juttatni Lukachichhoz?

ALMÁSSY DENISE

Itt van velem az anyám házmestere… Konrád.

TISZA

Tegye majd az inge alá. Meg ne találják nála.

_______

A bíróság folyosója, 1920.

 

A két újságíró az ablakban beszélget. Az egyikük szivarozik.

 
 

MÁSIK

Ez nem bűnügy… Ez egy garden party, egy operabál… Itt van az egész jó társaság. Akit nem idéztek be tanúnak, az reklamál a katonai ügyészségen.

EGYIK

Az idén még nem lehet utazni a Dolomitokba, sem a Riviérára… Ó, a szép, régi fürdőlevelek! A megjelent előkelőségek listája! Ugyanezt a listát most leadhatjuk a törvényszéki rovatban. Kicsi ország – egy lista.

Közben a tárgyalóterem ajtaja kinyílt, Lukachich jön erre.

A két újságíró észreveszi.

Ahogy leszáll az ablakpárkányról.

 
 

AZ EGYIK

Vigyázz… Lukachich.

LUKACHICH

Örvendek, hogy a sajtó olyan figyelmet szentel ennek a tárgyalásnak. A ma reggeli újságok kellő hangsúllyal harangozták be.

EGYIK

Történelmi esemény, kegyelmes uram.

LUKACHICH

Alkalmas arra, hogy kellő kommentárokkal nevelje a népet… Apropó, az imént elhangzott az én nevem. A grófnő említette, hogy Tisza István levelet írt nekem, halála előtt pár órával. Ez így volt. Súlyt helyezek rá, hogy ezzel kapcsolatban az újságok megírják azt is, hogy én kész voltam Tisza parancsát követni… Hogy engem nem félemlített meg a csőcselék, meg hogy előzőleg behurcoltak az Astoriába, Károlyi elé… De kijöttem, és már aznap délben megint kész voltam széttaposni a forradalom fészkét. Ezt írják meg!

MÁSIK

S hogyhogy nem sikerült széttaposnia, mégse, nagyméltóságodnak?

LUKACHICH

Nem tudom. Mire mi az Astoriához értünk, Károlyiék már felszedték a sátorfájukat… Talán árulás történt. Vagy a gondviselés nem akarta?… Büntetni akart minket. Ezt a szegény országot. De írják meg! Mert ez az igazság.

Sarkon fordul, megy vissza a terembe.

 

 

EGYIK

Ez is szerepelni akar a holnapi lapokban.

MÁSIK

Gondolod, hogy csak blöffölt?

EGYIK

Mit tudott volna csinálni? Minden ezred felesküdött a forradalomra… A tömeg Lukachich fejét követelte. Tiszánál is jobban gyűlölték. Károlyi úgy szöktette meg őt az Astoriából, civil ruhában. Hátsó kijáraton. A Magyar utcán. Nem akarta, hogy vér szennyezze be a forradalmat…

MÁSIK

És legalább becsületszavát vette, hogy nem fog ugrálni?

EGYIK

Azt hiszem, ezt elmulasztotta.

Vállat von.

…No és ha becsületszavát veszi?

__________

A Róheim villa ebédlője. Nappal.

 

Tisza egy rejtett faliszekrény előtt áll, iratokat rak bele. Az iratokat a felesége és Almássy Denise hordja a szomszédos dolgozószobából.

Az ebédlőasztal már meg van terítve.

A tárgyalást halljuk. A dialógus.

 

ALMÁSSY DENISE

Hangja, ahogy a tárgyaláson mondja. …Azon iratait, amelyekre súlyt helyezett, hogy mint dokumentumok a forradalmárok által fel ne fedeztessenek, átraktuk íróasztalából az ebédlő falába beépített szekrénybe, ahol nagyon takarva vannak, s első tekintetre nem is látszik, hogy az szekrény…

Az inas bejön, mond valamit Tiszának – Tisza int, a szekrényajtót láthatatlanná teszik.

 
 

…A csendőr őrmester jelentkezett.

Már ott áll az őrmester az ajtóban.

 
 

…Kérte tőlünk, hogy elmehessenek.

MONDADA

Hangja. Miért akartak elmenni a csendőrök?

_____

Tárgyalóterem.

A tárgyalás szövege folytatódik.

 

ALMÁSSY DENISE

Mert azt mondták, hogy ők éhesek.

Egy oldalpillantás.

A csendőr őrmester és a csendőrei, rabruhában ülnek a tanúk között.

A bíróság nem akarja firtatni, de szeretne részleteket.

 
 

ELNÖK

Éhesek?

ALMÁSSY DENISE

A nagybátyámnak az volt az álláspontja, hogy van parancsnokságuk, annak a kötelessége, hogy kenyeret küldjön a csendőröknek.

ELNÖK

Igen, ez nagyon szabályszerű álláspont…

MONDADA

Őrmester! Maguk fordultak kenyérért a felettes hatóságukhoz?

Az őrmester felpattan.

 
 

 

ŐRMESTER

Nem lehetett, mert a telefon el volt romolva.

ALMÁSSY DENISE

Mikor láttuk, hogy a telefonozás nem sikerül, a csendőrök egy része elment…

Az őrmester szólni akar. De a tárgyalásvezető indulatos megvetéssel leinti.

 

Az őrmester leül.

MONDADA

Őrmester, üljön le!

ALMÁSSY DENISE

Öt óra tájban közeledő lövést hallottunk. Már égett a villany – eloltottam. Már egész közel voltak a lövések…

_______

A Róheim villa szalonja, majd hallja. Este. 1919.

 

Sötétben áll Tisza, a felesége és Almássy Denise. Csak a hallból esik rájuk fény. Mozdulatlanul állnak.

Felidéződik a jelenet: jelenben, 1919.

 

Lövés.

 

Csend.

 

Éles csengetés.

 

Csend.

 

Az inas jön be, az öreg Dömötöry László, sírva.

 
 

DÖMÖTÖRY

Kegyelmes úr, itt vannak.

 

Kis csend.

 

DÖMÖTÖRY

Kegyelmes úr, ugorjon ki az ablakon.

 

Kis csend.

 

TISZA

No, László, kik vannak itt?… Ki érkezett most?… Ki érkezett?… No, beszélj már!

Az inas suttogva mondja, sírástól elakadó hangon.

 
 

DÖMÖTÖRY

Nyolc katona jött. Kegyelmes uramat halálra keresik.

 

Kis csend.

 

TISZA

Hű cselédem voltál. Az Isten áldjon meg.

A sötét szalonból látjuk – Tiszáékon és az üvegajtón át –, hogy a hallba egymás után jönnek be a hosszú köpenyes fiatal katonák puskával. Még csak az árnyékukat látjuk.

 
 
Közben.

ALMÁSSY DENISE

Hangját halljuk, ahogy a tárgyaláson mondja tovább a történetet. És nem az inasnak, inkább önmagának mondta: nem ugrom én sehová – ahogy éltem, úgy fogok meghalni… Az inas kiment a belső szobából. Mi pár pillanatig még együtt maradtunk, hallgattuk, ahogy csoportosulnak… Majd mind a hárman kiléptünk.

Árnyékok az üvegajtón.

Széthúzzák az üvegajtót.

A világos hall előttünk.

Szemben a katonák, az ajtónyílásra hátrahúzódnak.

Robaj.

 

MONDADA

Hangja. Egyszerre?

A kép erre egy pillanatra megmerevedett.

 
 

ALMÁSSY DENISE

Igen. Nagybátyám nyitotta ki az ajtót, s mindhárman kiléptünk… A három katona egyenes sorban, egymás mellett, egész közel egymáshoz, a szalonajtó előtt állt. A fegyvert így fogták mind a hárman.

Közelről látjuk – Tiszáék szemével – a három katonát. Hátul az előszobában Sztanykowszky.

 
 

…Egy negyedik a hall előszobájában, az ajtóban állt. Ennek csak a sziluettjét láttam messziről, mivel természetesen azokra néztem, akik közvetlenül előttünk álltak, s minden pillanatban azt hittem, hogy eldördül a lövés. Ez azonban nem történt meg. Mert azzal kezdték…

 

Kis csend.

 

TISZA

Kit keresnek?

_________

A tárgyalóterem.

 

A három katona arca, több évvel látszódnak öregebbnek most a vádlottak padján. A szemük Almássy Denise-en.

Ő is rájuk nézve mondja.

 
 

ALMÁSSY DENISE

Mondták, hogy Tisza István grófot keresik, és kérdezték, mi van a kezében. Ugyanis a revolverét magával hozta, és felhúzva maga előtt tartotta. Ő nagyon nyugodtan felelt: „Az enyémben revolver, a tietekben puska.” Azt mondták: tegye le. Ezt kétszer, háromszor vagy többször is megismételték, de ő habozott. Aztán végigjártatta a szemét rajtuk, és a mögöttük levő Sztanykowszkyn.

Sztanykowszky arca közelről.

 
 

…Látni lehetett a szeméből, hogy számlálja őket. Az inas jelentette, hogy nyolcan vannak… Eszembe jutott, amit délelőtt mondott. Ha mód van a védekezésre, akkor lőni fog. De másként nem fog embert ölni…

…A tükör előtti állványra letette a revolvert. Erre felszólították a nagynénémet, és engem is, hogy távozzunk.

Az egyik vádlottra mutat.

 
 

…Dobó úgy szólította meg a nagynénémet: a kegyelmes asszonyhoz van-e szerencsénk? Ő azt mondta: igen, ő az. Erre Dobó azt mondta: menjen ki innen a másik szobába. Ő azt felelte: nem megy. – Legalább álljon félre! – Nem!… Akkor kezdődött az a nekünk hosszúnak tetsző párbeszéd, hogy ki az oka a sok bajnak, a háborúnak, a vérnek, a nyomorúságnak és mindennek, amit a háború okozott. Nagybátyám azt felelte: Azt nem tudom, fiam, én nem. Akkor történt az a kijelentés…

Végigjártatja a szemét a vádlottakon.

 
 

…Melyikük is mondta? Hogy ő nyolc évig volt katona, hogy négyszer sebesült meg, hogy a felesége közben hűtlen lett hozzá – egy közönséges kifejezést használt, amit én nem ismerek, s így nem tudom reprodukálni… Ki tehet erről? – kérdezte. Felsorolta a háború minden szerencsétlenségét és ebben az ő személyes bajait. Ki tehet minderről? Közbeszólt nagybátyám: Én nem tudom, fiam, én nem. Folytatták az a túlsó is, a középső is – és maga is…

Rámutat sorban a vádlottakra.

 
 

…Igen, maga is – a felszólalásaikat. Nagybátyám most már egyáltalán nem szólt többé hozzájuk. Ekkor Dobó a fejét hátrafordította, s azt kérdezte Sztanykowszkytól: Megvan-e az összeköttetés? Ez azt felelte: Igen, végig megvan. Ekkor Dobó azt mondta…

Dobóra néz.

 

Farkasszemet néznek.

 

A bíróság Dobóra tekint.

…„Kegyelmes úr, ütött a végső óra.”

 

…Ekkor egynegyed hatot ütött az óra.

_________

A Róheim villa hallja. Este. 1919.

Az emberi hangok: 1920.

A zenélő óra és a pisztoly hangja: 1919.

A kandallón álló empire óra, melynek ingája sebesen jár, negyed hatot mutat.

Egyetlen ezüstös csendülés.

 

ALMÁSSY DENISE

Hangja. Nagybátyám reám nézett… Itt a vég… Eszembe jutott, hogy egyszer anekdotaszerűen mondotta: ha valakit megtámadnak, a fegyverre kell ugrani, azt kell eltéríteni, mert a közvetlen veszély a fegyverben van. Ez jutott eszembe, mert hallottam, hogy egyet kiáltott… „hrrr!”

Szemben a katonák.

Tiszának egy artikulálatlan kiáltása.

 

ALMÁSSY DENISE

hangja. …Előreugrott…

Tisza a két katona fegyverét nyomja lefelé.

 
 

…Ebben a pillanatban ugrottam én is a velem szemben levőre…

Két ránk irányuló puskacső.

 

Egyikből is, másikból is lövés.

 

Füst.

 

 

…Ebben a pillanatban eldördültek a lövések.

 

Egymás után két lövés.

 

__________

Kép: a tárgyalóterem.

Hang: szinkronban a képpel.

 

MONDADA

Grófnő, előbb már jelezte, hogy a telefon dél óta nem kapcsolt. A központ jelentkezett?

ALMÁSSY DENISE

Jelentkezett, de nem kapcsolt.

MONDADA

Mikor lehetett a telefonon megint beszélni?

Almássy Denise csak áll, gondolkozik eltűnődve.

 
 

ALMÁSSY DENISE

Nem lehetett…

 

Csend.

 

S látszik, nagyon erősen próbál visszaemlékezni.

Élénken.

 
 

…Ahogy a lövések eldördültek, éreztem, hogy nagybátyám rám dől egy kicsit, és hogy dől el. Azután pontosan nem emlékszem, hogy hogyan dűltünk el… Mikor kinyitottam a szememet, nagynénémet a túlsó oldalon láttam mellette feküdni… Minden pár pillanat alatt történhetett… Ő ott feküdt… Rettenetes puskafüst volt…

___________

A Róheim villa hallja. Este.

A felidéző és a felidézett hangok már összekeverednek.

Füst.

A hall üres.

A földön két kezére támaszkodó Almássy Denise véres arcát látjuk.

Csend.

Nagybátyja arca fölé hajol.

ALMÁSSY DENISE

Hangját halljuk tovább, folytatólagosan, ahogy a tárgyaláson tanúvallomását mondja. …Nagybátyám még élt, s annyit mondott: „a fejem”… Végigtapogattam a fejét, ott nem éreztem semmit. Mondtam is nagynénémnek: úgy látszik, téved, a fején nincs…

Tisza fekvő alakján idegesen végigszökik egy női kéz.

 
 

…A mellén sem volt látható elöl semmi. Az első lövés, amit én észrevettem, a haslövés volt. Csak rövid pillanatokig élt már ezután…

Almássy Denise feltérdepel. Arcán végighúzza a kezét. Megnézi. Suttogva odaszól a földön fekvő Tiszánénak.

 
 

ALMÁSSY DENISE

Orvost…

Tiszáné megmozdul, felül, körülnéz, aztán hirtelen felugrik, és a falra szerelt telefonhoz megy. Leakasztja, tekeri.

 
 

 

Csend.

 

MONDADA

Hangja, immár a tárgyaláson beállott csendet törve meg. Nem gondoltak arra, hogy orvosi segítséget hívjanak?

ALMÁSSY DENISE

Hangja türelmetlenül. Gondoltunk rá, de a telefon ki volt kapcsolva.

Továbbra is a földön térdelő Almássy Denise szemszögéből – rajta keresztül – látjuk, hogy az alagsori feljáróból kinéznek, némán és mozdulatlanul Tisza cselédei: a már ismert Dömötöry László, Bugyiné, valamint Fenesi Sándor, a kisinas.

 
 

MONDADA

Hangja. Orvost… Mégis…

Mintha az arcokról emlékeznék…

 

ALMÁSSY DENISE

Hangja. A kisinast, igen, elküldtük orvosért.

 

Fenesi Sándor mozdul.

 

 
 

…A szomszédban volt a Bethesda kórház.

 

Csend.

 

TISZÁNÉ

…Halló!… Halló!… Halló!… Nem hallják?… Én beszélek!… Megölték a férjemet!… Halló!

 

Csend.

 

ALMÁSSY DENISE

Hangja, ahogy a tárgyaláson mondja. …A telefon ki volt kapcsolva.

________

A tárgyalóterem.

Hang: szinkronban.

Klimes postaigazgató tanúskodik.

 
 

MONDADA

Ön, mint a posta igazgatója, mivel magyarázza azt a sajátságos körülményt, hogy gróf Tisza István lakásán aznap délután a telefon nem működött?

KLIMES

Sehol sem működött. A Nemzeti Tanács katonái megszállták a központot.

MONDADA

Mondták, hogy a Nemzeti Tanácstól jöttek?

KLIMES

Valamit mondtak, hogy a Nemzeti Tanács nevében vagy a forradalom nevében…

MONDADA

És ha egy gróf Tisza István telefonja jelentkezett?

KLIMES

Formális parancsunk volt rá, hogy ne kapcsoljunk.

MONDADA

Egy olyan vezető államférfinak?

KLIMES

A parancs úgy szólt: „herkópáternek se”. Ez a kifejezés, azt hiszem, pontosan az előző rezsim vezető államférfiaira vonatkozott.

MONDADA

Kitől kapta ezt a parancsot?… Ezt is a katonák mondták?

 

Megfordul.

KLIMES

A Nemzeti Tanács egyik tagjától…

…A letartóztatásban itt jelenlevő Fényes Lászlótól… Ő volt a nemzetőrség parancsnoka… Ő jött ellenőrizni, hogy a katonák végrehajtották-e a parancsot.

A tárgyalásvezető kicsit gúnyosan.

 

MONDADA

Ő is a forradalom nevében?

Fényes László a vádlottak sorában.

 
 

KLIMES

Neki nem kellett igazolnia magát. Róla mindenki tudja, hogy a Nemzeti Tanács tagja. És hogy a forradalom egyik…

A tárgyalásvezető elvágja.

 

 
 

MONDADA

Elrendelem a szembesítésüket.

Fényes László felé.

Fényes már áll.

…Járt ön a telefonközpontban október 31-én?

FÉNYES

Jártam.

MONDADA

Mivel magyarázza azt a sajátságos körülményt, hogy gróf Tiszáék lakásán a telefon nem működött? Ezért nem állt módjukban az őrségre kirendelt csendőröknek kenyeret hozatni, az elégedetlen csendőröket másokkal felváltani, erősítést kérni… És végül orvost.

FÉNYES

Én rendeltem el, hogy szüntessék meg a telefonkapcsolásokat – általában. Illetve, hogy csak jelszóra kapcsoljanak.

MONDADA

Mi indította erre az intézkedésre?

FÉNYES

Az elővigyázatosság.

MONDADA

Hogy Tisza István gyilkosai zavartalanul dolgozhassanak.

FÉNYES

A Tisza István élete ellen szőtt tervekről mi nem tudtunk. De tudtunk egyéb tervekről, amelyeket…

Megkeresi szemével Lukachichot.

 

…amelyet Lukachich tábornok úr szőtt a Nemzeti Tanács tagjainak az élete ellen.

MONDADA

Ne térjen el a tárgytól!

FÉNYES

Most térünk a tárgyra…

MONDADA

Kérem a következő tanúkat!

_____

A hadbíróság folyosója.

 

Az ablakból látjuk, egy fiatal nőt vezetnek át az udvaron. Rabruhában van. Fegyőrök kísérik. Ő Krucsay Margit.

A két újságíró az ablakon kihajolva nézi.

A hangok is folyosói hangok.

 

MÁSIK ÚJSÁGÍRÓ

Újabb tanúkat hoznak?… Vagy vádlottakat?

EGYIK ÚJSÁGÍRÓ

Azt remélik, hogy a telefondrót elvezet a gyilkosság értelmi szerzőjéhez. Valahová föl…

HARMADIK ÚJSÁGÍRÓ

Ezeknek a katonajogászoknak nincs érzékük a világtörténelemhez… „Kihallgatták a Teréz Központ egyik postáskisasszonyát”… Talán ezt adjam az újságban az első oldalra, főcímként, nagybetűkkel?

______

A tárgyalóterem.

A szöveg és a tárgyalás jegyzőkönyvi anyagából.

Krucsay Margit áll a bíróság előtt. Fegyőr kíséretében.

 
 

JEGYZŐ

Krucsay Margit, hivatalnoknő, budapesti lakos, érdektelen.

MONDADA

A telefonközpontban van alkalmazásban?

Kis mosollyal, esetleges láncaira.

 

KRUCSAY MARGIT

Nem, kérem, rab vagyok a gyűjtőfogházban. Csak voltam a telefonközpontban. Az ügyészségen mint kommunista ellen volt ellenem eljárás, és ebből kifolyólag a hivatalban is fegyelmit indítottak.

MONDADA

Milyen beosztásban volt ön 1918. október hó utolsó napjaiban?

KRUCSAY MARGIT

Telefonkezelő voltam a Teréz Központban.

MONDADA

Kapott-e valakitől parancsot a forradalom napján a telefon mikénti kezelésére vonatkozólag?

KRUCSAY MARGIT

Kértem és kaptam.

 

Kis csend.

 

…Én telefonáltam az Astoriába, ahol a Nemzeti Tanács székelt.

MONDADA

És mit telefonált?

A jelenet annyira érdektelen, hogy vannak, akik szállingóznak ki a teremből.

 
 

KRUCSAY MARGIT

Hogy vigyázzanak, mert Lukachich tábornok megbízható tisztjeivel a Nemzeti Tanács legyilkolására készül.

A mozgás megszűnt.

Nagy csend a teremben.

EGY HANG

Maga volt?!

Lukachich tábornok felállva kiáltja ezt a neki háttal álló tanú felé.

Krucsay Margit nem néz hátra. Kicsit elmosolyodik.

 
 

KRUCSAY MARGIT

Lukachich tábornok úr… Megismerem a hangját.

LUKACHICH

Kérem a tisztelt Hadosztálybíróságot, méltóztassanak a legalaposabban kikérdezni a tanút erre az esetre vonatkozóan… Okom van ezt kérni. Tisza István gróf nekem küldte utolsó írásos utasítását… A politikai végrendeletét.

Felindultan áll.

 

Egy szó az elnökkel.

ZOLTÁN LÁSZLÓ

Ezredes, elnök. A Magyar Királyi Budapesti Hadosztálybíróság helyt ad báró Somorjai Lukachich Géza tábornok kérésének.

______

Inzert, plakát.

Közben Lukachich hangja. A tárgyalás jegyzőkönyvei és egy korabeli újságinterjú alapján.

Korabeli plakát, a főtárgyaláson látott Lukachich arca, amint akasztófák fölé hajol. Vértől csöpögő betűkkel volt erre a plakátra írva: Lukachich, a hóhér.

 
 
Közben.

LUKACHICH

Hangja a tárgyalóteremből. Miután harmincegy hónapig vezettem a 20-as honvédhadosztályt, és kiérdemeltem a Mária Terézia-rendet, a Lipót-rend nagykeresztjét, valamint a Monte San Gabriele védelméért…

 

Kis csend.

 

Valaki köhintett.

 

…Igen, a Monte San Gabrielét nagyon nagy véráldozat után fel kellett adnom, de ez csakis árulás miatt történt… Kiérdemeltem Schönburg hercegnek a Legfelsőbb Szolgálat nevében kifejezett legmelegebb köszönetét…

ZOLTÁN EZREDES

Hangja. Köztudomású, hogy a tábornok úr a tábornoki kar legszebben dekorált tagja volt…

LUKACHICH

Hangja. Ötvenhárom éves koromra!

…Feljöttem Budapestre honvédkerületi parancsnoknak, bevezettem a statáriumot, és ezért egy mesterségesen szított gyűlölet központjába kerültem. Ez a gyűlölet a forradalom napján tetőfokára hágott. Amidőn József körúti lakásom ablakán kitekintettem, uszító plakátokat láttam, és az utcán diffamáló dalokat énekeltek ellenem. Tudtam, hogy cselekednem kell. Tudtam, hogy Tisza István is ezt várja tőlem… Üzenetet is küldött. Méltóztattak hallani. Az utcán járni számomra nem volt biztonságos. Telefonálni kezdtem megbízható tiszttársaimnak…

_____

Teréz Központ.

Hangok: a helyszínről, és a tárgyalásról is.

Az egyik gép előtt – ez az úgynevezett „méltóságos gép” – Krucsay Margit ül. Bár a tárgyalás és az októberi forradalom között még két év se telt el, észrevehető az öltözködésben, hajviseletben a különbség. Ezek a postáskisasszonyok itt még 1918 októberében, az utolsó világháború előtti divatot képviselik, szegények.

A kapcsolóteremben van Klimes igazgató is.

A gépen kigyullad egy lámpa.

 
 

KRUCSAY MARGIT

Megint Lukachich telefonál.

Amíg a kapcsolást csinálja.

 

…Az előbb a bosnyák ezredek tisztjeivel beszélt, hogy vigyék a katonáikat az Astoriához, és fogják el a Nemzeti Tanácsot.

A képen mindenki mozdulatlan lesz.

 
 

MONDADA

Hangja. Feleljen, kisasszony, hogyan egyezteti össze hivatali esküjével, hogy belehallgat olyan beszélgetésekbe, amelyeket nem is lett volna szabad meghallania, sőt ezeket a beszélgetéseket a kollégái előtt nyilvánosságra hozza, s felteszem: kommentálja…

KRUCSAY MARGIT

Hangja, a tárgyalásról. Nem kellett kommentálni, megvolt erről mindenkinek a véleménye.

 

A kapcsolóteremben egy alak megmozdul:

 

KLIMES

A hóhér!… Lukachich…

Krucsay Margit, fején a hallgatóval.

 

KRUCSAY MARGIT

Valamelyik katonatiszt barátját hívta fel… Azt parancsolja neki, hogy az egyik csoport legyen egy félóra múlva a Mária utcában a Jézus Szíve-templomban, civilben, de a szolgálati revolverrel. Egy másik csoport meg a Kálvin téren gyülekezik.

A Teréz Központban, akik ezt hallják, a faliórára pillantanak. Fél kettő.

 

Lázasabban.

Megint kigyullad ugyanaz a lámpa.

Mind ezt nézik, megbabonázva.

KRUCSAY MARGIT

Már bontott!

 

EGY HANG

Nem kell kapcsolni neki, én azt mondom, nem kell kapcsolni neki…

Krucsay kapcsol.

 
 

…Mégis kapcsol neki.

Krucsay Margit, hallgatva a beszélgetést, referálja.

 

 

 

A lámpa egy pillanatra kialudt, s már megint ég.

KRUCSAY MARGIT

Ugyanazt mondja… Találkozó a templomban, feltűnés nélkül… Szolgálati revolver. Bontott… Találkozó a Kálvin téren… Feltűnés nélkül megközelíteni az Astoriát.

 

EGY POSTÁSKISASSZONY

És te kapcsolsz ennek?

Krucsay Margit kapcsol. S közben.

KRUCSAY MARGIT

Kapcsolok… És amikor befejezte, értesíteni fogom az Astoriát.

_______

Kép: tárgyalóterem.

Hangok: tárgyalóterem.

 

MONDADA

És senki se volt, kisasszony, az ön kollégái és főnökei között, aki figyelmeztette volna önt, hogy szolgálatban állván nem jelenthet senkinek, amit telefonon kihallgatott?

Klimes igazgató arca, – szeretné magára vonni Krucsay Margit figyelmét.

Krucsay Margit odapillant, s nyugodtan mondja.

 
 

KRUCSAY MARGIT

De igen, Klimes igazgató úr mondta, hogy vigyázzak, mert ha ezek az idők elmúlnak, én még nagyon megüthetem a bokámat…

MONDADA

Látja… Bár azt hiszem, az igazgató úr ennél határozottabban is állást foglalhatott volna.

Élesen.

KRUCSAY MARGIT

Semmit nem ért volna. Ha megtiltja, akkor is telefonálok.

A kérdés is éles.

MONDADA

Megszegve hivatali esküjét?

KRUCSAY MARGIT

Igen.

MONDADA

Annak a tudatában, hogy milyen súlyos a hivatali eskü megszegése?… Nem tartozik válaszolni a kérdésemre, ha nem akar… Miért?

KRUCSAY MARGIT

Csak azt ismételhetem el, amit ott mondtam…

_____

A Teréz Központ.

Krucsay Margit arca, közelről. Hol beszél? A bírái előtt? A főnöke előtt? Az Isten előtt?.

Krucsay Margit kigyúlva áll a postaigazgatóval szemben.

 
 

KRUCSAY MARGIT

Az egyik fülemen be, a másikon ki… Így ment át rajtam egy egész világháború. A hadijelentések! A sok Hőfer – mielőtt még meghamisították volna a híreket. Sokkal több vérrel ment át rajtam ez a világháború, mint amennyiről tud a világ… Elsőnek hallottam meg a veszteségeket, és a haditervekből kiszámíthattam, hogy másnapra hány embert fognak megölni. És nem rendültem meg, és nem árultam el semmit… pedig már akkor üvölteni kellett volna… És hallottam Tisza telefonjait hol egyik, hol másik császárral, és az álmomban is megismerem Lukachich hangját, ahogy jelenti Boroevicsnek, hogy a Monte San Michelén és a Monte San Gabrielén holnap feláldozza a székesfehérvári 17-eseket, és ugyanott pusztult utána a debreceni 3-as, a nagyváradi 4-es ezred, a budapesti 1-es… És Boroevics csak azt mondta: köszönöm. És én hallgattam, mint a sír, pedig a vőlegényem is ott volt a fehérvári 17-esek között…

…És amikor az öcsém azt mondta, hogy harmadszor már nem bír a frontra visszamenni, – rejts el, mondta –, ez most volt a nyáron – talán neki mondtam volna el, hogy mindennap hány logós katona kivégzésére ad parancsot Lukachich, amikor a háborúnak már semmi, de semmi értelme nem volt…?

Hirtelen.

…Soha nem volt!

…De akkor már ezt a király is mondta. Hallottam. Őt is hallottam. „Nincs értelme!” Ezzel a két fülemmel hallottam. „Nincs értelme!” – mondta a király. De ezt se árultam el, pedig el kellett volna… Kikiabálni kellett volna a háztetőkről a húszezer pesti lógósnak, szegényeknek, hogy igazatok van, a király is mondja már: nincs értelme… De hallgattam. Egyik fülemen be, a másikon ki. És a kivégzések! Egyik fülemen be, a másikon ki. És a győztesek tervei Magyarországgal! Hogy mit fognak elvenni tőlünk. Egyik fülemen be, a másikon ki.

Elkínzottan nevet, hosszan.

Majd csendesen.

 
 

…Ahelyett, hogy hagytam volna, hogy a számon törjön ki az igazság.

…Hogy nem szabad engedni tovább.

Most tör csak ki rajta a sírás.

Leborul a kapcsolótáblára.

 
 

KRUCSAY MARGIT

Zokogása.

…Hogy tovább nem…

A keze, amint, szinte függetlenül a zokogó asszonytól, keresgéli a drótok közt a megfelelő kapcsolót.

 

Majd.

 

Hirtelen.

Egy sikoltással.

…Astoria? A Nemzeti Tanácsot keresem… Nem tudom kit…

…Fényes Lászlót!

…Vigyázzanak!

_______

Tárgyalóterem.

Krucsay hangja visszacsuklott a valóságba. Tárgyalás, börtön, ellenforradalom… 1920.

Krucsay Margit arca – ez a két év persze megviselte. Könnyes az arca.

Csendesen ismétli.

 
 

KRUCSAY MARGIT

Igen, megmondtam: vigyázzanak…

Mondada, a letartóztatott Fényes László felé, aki megrendülten ül, s hallgatja Krucsay Margit vallomását.

 
 

MONDADA

Fényes László – emlékszik ön erre a telefonhívásra?

Fényes László feláll.

FÉNYES LÁSZÓ

Pontosan… Csak nem tudtam, kinek kell megköszönnünk – a Nemzeti Tanács nevében… Köszönöm, kisasszony.

Mondada belevágott.

A bíróság tagjaihoz.

MONDADA

Ezért rendreutasítom.

...Van-e valakinek kérdése a tanúhoz?

SZTUPKA LÁSZÓ

Hadbíró őrnagy. Nekem van.

MONDADA

A haditörvényszék ügyészéé a szó.

SZTUPKA

Tudatában volt-e ön annak, hogy milyen hordereje lehet ennek a telefonnak az Astoriában?

Nyugodt fölénnyel, szinte sugárzik.

 

KRUCSAY MARGIT

De hisz azért csináltam.

SZTUPKA

Miért tette?

KRUCSAY MARGIT

Hogy ne öljék meg őket.

SZTUPKA

Ön fegyelmezett tisztviselő volt az egész háború alatt… Holott kockán volt a vőlegénye élete, testvéröccse élete… Miért tette? Október 3l-én elkapta a forradalom láza?

KRUCSAY MARGIT

Nem… Hanem eszembe jutott, hogy ott van az Astoriában az ideálom.

Mozgás a teremben.

Krucsay Margit lefegyverző természetességgel folytatja.

Az elnök kopogása.

 

KRUCSAY MARGIT

Ugyanis nekem Fényes László volt az ideálom, mert 1917-ben ő a parlamentben szóvá tette az ügyünket, amikor a telefonkezelőket a rendőrök megrugdalták…

Élénken.

…Meg eljárt abban az ügyben is, hogy a postások nyugdíját emeljék… Igazán nem hagyhattam, hogy őt Lukachich felkoncolja.

Mint aki túlságosan kiszolgáltatta magát, kicsit elszégyellve magát.

Hogy a teremben érezhetővé vált meghatottságot elűzze, a tárgyalásvezető határozottan folytatja.

 

 

…Azt hiszem, ezért is csináltam.

 

MONDADA

Fényes László! s ezután ön elrendelte, hogy a telefonközpont ne kapcsoljon.

FÉNYES

Igen… Gyanús telefonokat ne kapcsoljon.

MONDADA

Például, ha egy Tisza István telefonja jelez…

Nem állja meg, belekiált.

FÉNYES

Ne kapcsolják!

LUKACHICH

Inkább pusztuljon el, megfelelő védőőrizet nélkül, megfelelő orvosi segítség nélkül!

FÉNYES

Engedélyt kérek, hogy feleljek a tábornok úrnak.

Ezt meg sem várva Lukachich felé fordul.

…Önnek 31-én reggel Tisza István levelet küldött Konrád inassal… Igen… Ön telefonált a megbízható tiszteknek, hogy hányják kardélre a Nemzeti Tanácsot… Igen?… A kisasszony ezt jelentette nekem, és én elrendeltem, hogy ezentúl a herkópáternek se kapcsoljanak… Öt perc múlva Tisza erősítést akart kérni a villája elé… Később pedig orvost… Telefonálni egyszer se tudtak. Tisza meghalt… Mondja, tábornok úr, a katonai reálban, növendék korában elemeztek-e maguk görög tragédiákat?

Csend. Majd.

Lukachich arca. Nem egészen érti az összefüggést.

…Mert most elemezhet egyet.

A tárgyalásvezető a segítségére siet.

MONDADA

Tábornok úr, természetesen nem kell felelnie… Fényes Lászlót rendreutasítom ezért az ide nem tartozó kérdéséért, amellyel azt a látszatot óhajtotta volna kelteni, mintha Tisza István gróf halála, mit tudom én, végzetszerű lett volna… A tárgyalást folytatom.

Papírról nézi.

…Következik Fenesi Sándor urasági inas kihallgatása. 17 éves, geszti lakos, érdektelen…

Egy fiatal fiút vezetnek a tanúk padjához.

 

 

_______

A Róheim villa hallja. Este.

 

Tisza halála, megint. Most úgy, ahogy a kisinas látta.

Tisza és a két nő ugyanúgy áll, amint már láttuk őket.

De a pincelejáratból látjuk őket, alulról, furcsa rövidülésben és hatalmasoknak…

Ugyanígy a katonákat is néha. Főként a bakancsukat látjuk.

A hang: a tárgyalásról.

 
Közben.

FENESI SÁNDOR

Hangja. …Én a kisebbik inas voltam a kegyelmes úréknál. A katonák engem leküldtek a hallból a pincébe – menj le innen, rád itt nincsen szükség – mondták. De én csak annyira mentem le, ahonnét még kileshettem…

A lábakat látjuk.

 

MONDADA

Hangja. És így mindent hallott?

FENESI

Hangja. Igenis, hallottam, hogy a katonák beszélgettek a kegyelmes úrral, hogy ő okozta a háborút, hogy őmiatta pusztult el az a sok ember… Tudom, fiam, mondta a kegyelmes úr, de én nem tehettem mást, ez volt az én sorsom…

MONDADA

Hangja. Nana! Ne beszéljen itt nekünk összevissza! Magának túl nagy a képzelete!

De a fiú nem hagyja abba. Mondja, hogy otthon, Geszten, mesélik és mesélni fogják.

 
 

FENESI

Hangja. Tisztán hallottam, hogy még azt is mondta: megérdemlem…

…És akkor a gróf úr maga vezényelte a tüzet.

 

Sortűz.

 

Füst borít el mindent.

 

 

Egy test zuhanása.

_______

A bíróság folyosója. 1920.

 

Az ablakban a két újságíró. Nézik, ahogy lent az udvaron vezetik, két fegyőr közt, Krucsay Margitot.

A Harmadik Újságírónak mondja az Egyik.

Hangok a helyszínről: 1920.

 

EGYIK

Nyugodtan megírhatod a lapodban az első oldalon, a legnagyobb betűkkel: „Kihallgatták a Teréz Központ egyik postáskisasszonyát.”

Milyen csöpp a nő odalent.

 
 

HARMADIK

Egy ilyen kis pont?

EGYIK

A világtörténelemben… Látod.

 

Most tűnik el az udvarról Krucsay Margit.

Üres az udvar.

 
 

Függöny.

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]