A Róheim villa hallja. Este. A kép, amit látunk: 1918. október 31. |
|
A hang, amit közben hallunk: 1920. augusztus 31. A gyilkosság tárgyalásáról a hangok. |
|
Tisza István áll a hall hátterében, kezében revolver.
Mozdulatlanul áll. Feje fölött ég a csillár – így még több árnyék ütközik ki az arcán. Szakálla is sötét még, ha őszes is…
Szemüvege villog a lámpafényben.
A hall emeletes, fent galéria. Ezt most nem látjuk. Tiszától jobbra nyitott ajtó a szalonba. Balra faállvány.
Mi az előszobából látjuk a hallt, egy üvegajtón át, az előszobában álló Sztanykowszky Tibor szemszögéből, aki fedezte a merénylőket.
A kép előterében, nekünk háttal, fel-feltűnik egy-egy katonaruhás alak fél sziluettje, keze, felemelt puskája. Ők azok, akik végrehajtják Tiszán az ítéletet.
A nézőpontunkat innen az előszobából úgy változtatjuk, hogy ha a merénylők valamelyike elmozdul, és elibénk áll, mi közöttük mindig ráláthassunk Tiszára.
A kép, amelyet látunk, bármilyen éles is – felidézett kép. Húsz hónappal vagyunk Tisza halála után. 1920. augusztus 3. A főtárgyalás második napja. |
|
|
|
A hang,
SZTANYKOWSZKY TIBOR
hangja, a Budapesti Hadosztálybíróság tárgyalóterméből. Sebesen beszél. …Én a hallt az előszobától elválasztó ajtó mögött álltam az előszobában, az ajtó be volt téve. Bejövetelünk zajára bejött egy idősebb úrinő…
|
|
Hátul, Tiszától jobbra, a szalon ajtajában megjelenik Tisza Istvánné. Kezét riadtan felkapja, és a férje mellé siet.
De hirtelen megmerevedik a kép. Egy pillanatra.
|
|
|
|
A tárgyalásvezető százados közbeszólt.
MONDADA JENŐ
hangja. Egyedül?
|
|
S ezzel Tiszáné is mozog tovább. |
|
|
|
SZTANYKOWSZKY
Hangja. Egyedül. Én úgy emlékszem, hogy a gróf már bent volt. Várt minket…
|
|
Tiszáné a férje elé akar állni, az elhárítja. S valamit mintha mondana is. |
|
|
|
SZTANYKOWSZKY
Hangja. Tisza megkérdezte, hogy mit akarnak tőle.
A választ viszont tisztán halljuk, egy fiatal férfihang ez.Tisza Istvánt keressük! S mindjárt ezután egy másik férfihangot is hallunk, ez a
másik előttünk álló katona hangja.Tegye le azt a fegyvert! |
|
Tisza lassan, oldalvást kinyújtja a kezét a revolverrel… |
|
|
|
SZTANYKOWSZKY
Hangja. Tisza a revolvert egy tőle jobbra levő állványra tette le.
|
|
Tisza mozdulata egy pillanatra megáll a levegőben – mint mindig, ha a tárgyalásvezető közbeszól. |
|
|
|
SZTANYKOWSZKY
hangja. A felszólítás után rögtön, talán két-három pillanat múlva…
Egy pillanatig csend.
|
|
Tisza most fejezi be a megkezdett mozdulatot. |
|
|
|
Váratlanul és valószínűtlenül erősen hallatszik a revolver koppanása az állványon.
SZTANYKOWSZKY
hangja. Mikor Tisza letette a fegyvert, megint valami olyasmit kérdezett, hogy mit akarnak tőle…
|
|
Látszik, hogy mozdul Tisza szája. Mond valamit, beszél, elég hosszasan. |
|
|
|
Közben.
SZTANYKOWSZKY
hangját halljuk. Nem tudom biztosan, hogy mennyi idő telhetett el, de lehet, hogy még többet is mondott…
|
|
Tisza szája hangtalanul mozog. |
|
|
|
|
Tisza összeszorított szájjal áll.
|
|
A harmadik katona hangja élesen csattan, mint aki belevág egy másik szavába. Maga az oka, hogy annyi embert a vágóhídra hurcoltak! Túlságosan is erős fegyvercsattogás.
|
|
Az üvegajtón át látjuk: az egyik katona fegyvere „fertig”-ben. |
|
|
|
|
Elsüti.
Füst. Semmit nem látunk.
|
|
|
|
|
Mostantól a kép is a tárgyalóterem. |
|
És a tárgyalótermi hangok. |
|
A négy vádlott közül az egyik áll. Zászlós egyenruhában. Ő az, aki beszél, Sztanykowszky. Fiatal ő is, mint a többi vádlott-társa. |
|
Még halljuk a második lövést. |
|
|
SZTANYKOWSZKY
Mikor az első két lövés eldördült, és a gróf oldalt eldőlt, akkor bejött egy fiatalabb hölgy, később tudtam meg, hogy Almássy Denise grófnő…
|
|
Szinte önkéntelenül oldalt fordul – a hallgatóság sorában ott ül Almássy Denise, arcán az egykori sebesülés behegedt nyomával, s hogy megtalálja, egy meghajlásnak induló mozdulatot tesz feléje. A grófnő mereven visszanéz. Nem fogadja el az üdvözletet. |
|
|
|
…Kiáltozni kezdtek. Az asszonyok. Jajgattak. Ráborultak. Azt hiszem, ki akarták vinni… Nem tudom, mit akartak vele csinálni.
Kopogás.
|
|
Az emelvényen a hosszú asztalnál. A tárgyalásvezető Mondada Jenő kopogott. Százados. Mellette ül az elnök, egy ezredes. Három ülnök és két pótbíró – ezek szintén századosok.
Két hadnagy a jegyzőkönyvvezető.
Az ügyész, Sztupka László, őrnagy hadbíró.
|
|
|
|
MONDADA JENŐ
Menjünk csak vissza! Hogy került maga az előszobába?
SZTANYKOWSZKY
A Hermina út keresztezésénél szálltunk ki az autóból.
MONDADA
Az autóban voltak fegyverek?
SZTANYKOWSZKY
Mannlicherek.
SZTANYKOWSZKY
Valószínűleg töltve voltak. A forradalomban minden fegyver töltve volt.
MONDADA
Önnél volt fegyver?
SZTANYKOWSZKY
Nálam nem volt fegyver, csak a Frommer-pisztoly. Ez töltve volt.
MONDADA
Hány óra lehetett, amikor a Hermina út keresztezésénél kiszálltak az autóból?
SZTANYKOWSZKY
Úgy négy és öt között.
SZTANYKOWSZKY
Óra nem volt nálam.
SZTANYKOWSZKY
Sötétes. Teljesen sötét még nem volt. Az eső csepegett, szitált, köd volt…
_____________
|
|
A kép: a Hadosztálybíróság folyosója.
A nyári melegben néhányan a nyitott ablakoknál levegőznek. Az ablakokból a szűk kaszárnyaudvarra és szemben a rácsos, bedeszkázott ablakokra lehet látni.
Egy újságíró szivarozik az ablakban.
Egy másik újságíró most jön ki a tárgyalásról. Csendesen csukja be maga mögött az ajtót.
|
|
|
|
|
|
|
|
EGYIK
Otthagytad? Ennyire unalmas?
MÁSIK
Ilyen ügyben akik legkevésbé érdekesek, azok a vádlottak.
EGYIK
Ilyen ügyben? Mért? Láttál már talán ilyen ügyet? Ott voltál talán Julius Caesar gyilkosainak a perénél?
Elsőrendű vádlott Brutus… Másodrendű vádlott Cassius…
|
|
Kicsit nevetnek.
Majd komolyan, hittel.
|
|
…Éppen olyan világtörténelem ez is. Tisza holttestén át léptünk ki a világháborúból… |
|
|
|
Egyik – egy mozdulat a szivarjára, hogy nem tud róla lemondani…
Aztán kedélyesen mondja is.
|
|
|
|
EGYIK
Ezt jobban élvezem, mint a világtörténelmet.
______
|
|
A Róheim villa kapujában. Este. 1918. október 31.
Ködös, esős idő. Már sötét van. A villa is sötét, a redőnyei le vannak engedve.
Négy hosszú köpenyes katona megy be, egymás után a kiskapun. Inkább csak az árnyékuk látszik.
|
|
A kísérő hangok a tárgyalásról, 1920. |
|
|
SZTANYKOWSZKY
Hangja… Ha jól emlékszem, a nagy kapu már ki volt nyitva, s mi a mellette levő kis kapun mentünk be. A villát az utcáról is kert választja el.
…Felhaladtunk a lépcsőn, mely az előszobába vezetett…
_________
|
|
A Róheim villa előszobája. Este. |
|
Továbbra is a tárgyalás hangjai.
|
|
Egy csendőr áll a hall ajtajában.
Valaki elébe áll.
A csendőr, puskáját karjára akasztja, lazán szalutál, s kimegy a kertre nyíló ajtón.
Három katona közvetlenül a gép előtt bemegy a hallba.
|
|
SZTANYKOWSZKY
Hangja. …Egy csendőr állt a hall ajtajában. Egyikünk odalépett hozzá, mondott neki valamit…
…Erre a csendőr a puskáját a karjára akasztotta, s elment.
|
|
|
…Én az ajtót kissé nyitva, körülbelül így tartottam. |
|
A hall ajtajánál.
A lassan kihajtott ajtó. A hall üres.
|
|
|
|
A csendben kis nyikorgás.
MONDADA
Hangja. Gróf Tisza István már a hallban volt, amikor bementek?
SZTANYKOWSZKY
Hangja. Nem… Nem tudom… Egyszer csak ott volt.
|
|
A kép – mintha ugrott volna: ott áll a hall végében Tisza, kezében a revolver.
A tárgyalásvezető ahogy megszólal: a kép kimerevedik.
|
|
|
|
MONDADA
Emelt hangon. A vádlottak kihallgatása után következik a bizonyító eljárás. Elsőnek idézve van özvegy gróf Tisza Istvánné…
|
|
A merev kép mintha megint ugrott volna: Tisza mellett, ott áll a felesége – amint az előbb láttuk. |
|
|
|
…aki azonban a család képviselője által orvosi bizonyítványt terjesztett be, mely szerint
kihallgatása olyan lelki izgalmakat válthat ki… |
|
Egyre közelebbről látjuk a két alakot. Az öltözködésük, a pillanatképpel elkapott mozdulatuk és a felvétel stílusa: jellegzetesen század eleji. |
|
|
|
…mely nevezettre nézve életveszedelmet jelent. Ezek szerint következik gróf Almássy Denise… |
|
A képen, harmadiknak megjelenik az ő feje is. Most még sebesülés nyoma nélkül.
Csak Almássy Denise arca – a Róheim villában, per 1918. Fényképszerűen.
|
|
…magánzónő, gyulai lakos… |
|
|
|
Tárgyalóterem.
Almássy Denise arca (per 1920), közelebbről, filmelevenséggel, a sebesülés nyoma rajta…
|
|
|
|
MONDADA
Beszédét az előzők folytatásaként halljuk. Adja elő, kérem, a grófnő, mily események adódtak elő a Róheim villában 1918. október 31-én, Tisza István gróf személyével kapcsolatban.
|
|
Almássy Denise lélegzetet vesz. De látnivalóan nem tudja, hol kezdje. |
|
|
|
|
A hallgatóság a tárgyalóteremben. A vallomásra várakozás feszültsége. Mozdulatlan arcok. Most látszik csak: a legjobb társaság van itt. A húszas évek elejének eleganciája. Az arcok között egy csöpp hangsúlyt kaphat – mert később szerepelni fog – báró Lukachich Gézáé. Civilben van, de fejtartása, hajviselete elárulja, hogy katona. |
|
|
|
MONDADA
Kisegítő kérdését halljuk közben. Hány órakor jött a grófnő a villába?
|
|
Továbbra is a hallgatóságot láttuk: ahogy felengedett, mozdult a vallomás elkezdésével. |
|
ALMÁSSY DENISE
Hangja. Reggel volt. Mihelyt felkeltem, azonnal mentem. Az utcán lövöldöztek… és Tisza Istvánt átkozták. Baj nélkül megérkeztem a Róheim villához. Az anyám házmestere kísért el… Becsengettünk… Az inas eresztett be, s azt mondta, nyolc csendőr van itt a kegyelmes úrnak őrizetére. Én bejelentettem ottlétemet.
___________
|
|
A Róheim villa hallja. Nappal. 1918. október 31.
Almássy Denise – az előttünk már ismert színtéren. Nyugtalanul járkál, néha megáll, szórakozott figyelemmel megnéz valamit.
A szalonajtó nyílik: Tisza megjelenik.
Ettől kezdve filmszerűen fut a történet, csak az éles vágások jelzik, hogy aki elmondja, rapszodikusan beszél.
|
|
A dialógus a képpel szinkronban: 1918. október 31.
|
|
|
ALMÁSSY DENISE
Tudom, hogy nagy felelősség rám nézve, ha arra kérem, hagyja el a villát, akár autón, akár gyalog, de ha itt marad, az a biztos halál.
|
|
|
TISZA
Igen, ez a biztos halál.
ALMÁSSY DENISE
Amerre jöttem, mindenütt csak azt hallottam: Tisza… Tisza…
ALMÁSSY DENISE
Itt van a Bethesda kórház, száz méterre sincs ide…
Csend.
ALMÁSSY DENISE
Vagy az Erzsébet nőiskola. Ott igazán nem fogják keresni.
TISZA
Közintézetre nem akarok veszedelmet vinni magammal.
ALMÁSSY DENISE
A városnak ezen részében csak talán lakik egy barátja, ismerőse…
|
|
|
ALMÁSSY DENISE
És arra nem gondol, hogy egyszer rendet is kell itten csinálni? És hogy akkor szükség lesz Tisza Istvánra… Menjünk le vidékre. Engedje meg, felhívatom a sofőrt.
TISZA
A sofőr fél. A legutóbbi merénylet óta, amelyet a parlament előtt követtek el ellenem, a sofőr fél. Majdnem őt találták el.
|
|
Az ablakhoz közeledik, megáll. |
|
TISZA
Itt maradok.
…Hallja?
ALMÁSSY DENISE
Valaki kiabál.
TISZA
„Vesszen Tisza!” …Sokan kiabálják.
|
|
|
TISZÁNÉ
Kérem, jöjjön el az ablaktól, mindjárt be fognak lőni.
TISZA
Csak azt nézem, van-e valamerre út, kivinni egy levelet… Gondoltam rá, hogy rendet kell csinálni, de nem majd egyszer, hanem most. Lukachich városparancsnoknak írtam. Erőskezű ember. Ha a katonái mind a forradalmárokhoz álltak, tisztjei még talán vannak…
|
|
Almássy Denise-nek mutatja a levelet. |
|
…El tudná ezt juttatni Lukachichhoz?
ALMÁSSY DENISE
Itt van velem az anyám házmestere… Konrád.
TISZA
Tegye majd az inge alá. Meg ne találják nála.
_______
|
|
A bíróság folyosója, 1920.
A két újságíró az ablakban beszélget. Az egyikük szivarozik.
|
|
|
|
MÁSIK
Ez nem bűnügy… Ez egy garden party, egy operabál… Itt van az egész jó társaság. Akit nem idéztek be tanúnak, az reklamál a katonai ügyészségen.
EGYIK
Az idén még nem lehet utazni a Dolomitokba, sem a Riviérára… Ó, a szép, régi fürdőlevelek! A megjelent előkelőségek listája! Ugyanezt a listát most leadhatjuk a törvényszéki rovatban. Kicsi ország – egy lista.
|
|
Közben a tárgyalóterem ajtaja kinyílt, Lukachich jön erre.
A két újságíró észreveszi.
Ahogy leszáll az ablakpárkányról.
|
|
|
|
AZ EGYIK
Vigyázz… Lukachich.
LUKACHICH
Örvendek, hogy a sajtó olyan figyelmet szentel ennek a tárgyalásnak. A ma reggeli újságok kellő hangsúllyal harangozták be.
EGYIK
Történelmi esemény, kegyelmes uram.
LUKACHICH
Alkalmas arra, hogy kellő kommentárokkal nevelje a népet… Apropó, az imént elhangzott az én nevem. A grófnő említette, hogy Tisza István levelet írt nekem, halála előtt pár órával. Ez így volt. Súlyt helyezek rá, hogy ezzel kapcsolatban az újságok megírják azt is, hogy én kész voltam Tisza parancsát követni… Hogy engem nem félemlített meg a csőcselék, meg hogy előzőleg behurcoltak az Astoriába, Károlyi elé… De kijöttem, és már aznap délben megint kész voltam széttaposni a forradalom fészkét. Ezt írják meg!
MÁSIK
S hogyhogy nem sikerült széttaposnia, mégse, nagyméltóságodnak?
LUKACHICH
Nem tudom. Mire mi az Astoriához értünk, Károlyiék már felszedték a sátorfájukat… Talán árulás történt. Vagy a gondviselés nem akarta?… Büntetni akart minket. Ezt a szegény országot. De írják meg! Mert ez az igazság.
|
|
Sarkon fordul, megy vissza a terembe. |
|
EGYIK
Ez is szerepelni akar a holnapi lapokban.
MÁSIK
Gondolod, hogy csak blöffölt?
EGYIK
Mit tudott volna csinálni? Minden ezred felesküdött a forradalomra… A tömeg Lukachich fejét követelte. Tiszánál is jobban gyűlölték. Károlyi úgy szöktette meg őt az Astoriából, civil ruhában. Hátsó kijáraton. A Magyar utcán. Nem akarta, hogy vér szennyezze be a forradalmat…
MÁSIK
És legalább becsületszavát vette, hogy nem fog ugrálni?
EGYIK
Azt hiszem, ezt elmulasztotta.
|
|
|
…No és ha becsületszavát veszi? __________
|
|
A Róheim villa ebédlője. Nappal.
Tisza egy rejtett faliszekrény előtt áll, iratokat rak bele. Az iratokat a felesége és Almássy Denise hordja a szomszédos dolgozószobából.
Az ebédlőasztal már meg van terítve.
|
|
A tárgyalást halljuk. A dialógus. |
|
|
ALMÁSSY DENISE
Hangja, ahogy a tárgyaláson mondja. …Azon iratait, amelyekre súlyt helyezett, hogy mint dokumentumok a forradalmárok által fel ne fedeztessenek, átraktuk íróasztalából az ebédlő falába beépített szekrénybe, ahol nagyon takarva vannak, s első tekintetre nem is látszik, hogy az szekrény…
|
|
Az inas bejön, mond valamit Tiszának – Tisza int, a szekrényajtót láthatatlanná teszik. |
|
|
|
…A csendőr őrmester jelentkezett. |
|
Már ott áll az őrmester az ajtóban. |
|
|
|
…Kérte tőlünk, hogy elmehessenek.
MONDADA
Hangja. Miért akartak elmenni a csendőrök?
_____
|
|
|
A tárgyalás szövege folytatódik.
ALMÁSSY DENISE
Mert azt mondták, hogy ők éhesek.
|
|
Egy oldalpillantás.
A csendőr őrmester és a csendőrei, rabruhában ülnek a tanúk között.
A bíróság nem akarja firtatni, de szeretne részleteket.
|
|
|
|
ALMÁSSY DENISE
A nagybátyámnak az volt az álláspontja, hogy van parancsnokságuk, annak a kötelessége, hogy
kenyeret küldjön a csendőröknek.
ELNÖK
Igen, ez nagyon szabályszerű álláspont…
MONDADA
Őrmester! Maguk fordultak kenyérért a felettes hatóságukhoz?
|
|
|
|
|
ŐRMESTER
Nem lehetett, mert a telefon el volt romolva.
ALMÁSSY DENISE
Mikor láttuk, hogy a telefonozás nem sikerül, a csendőrök egy része elment…
|
|
Az őrmester szólni akar. De a tárgyalásvezető indulatos megvetéssel leinti. |
|
|
|
MONDADA
Őrmester, üljön le!
ALMÁSSY DENISE
Öt óra tájban közeledő lövést hallottunk. Már égett a villany – eloltottam. Már egész közel voltak a lövések…
_______
|
|
A Róheim villa szalonja, majd hallja. Este. 1919.
Sötétben áll Tisza, a felesége és Almássy Denise. Csak a hallból esik rájuk fény. Mozdulatlanul állnak.
|
|
Felidéződik a jelenet: jelenben, 1919. |
|
|
Lövés.
Csend.
Éles csengetés.
Csend.
|
|
Az inas jön be, az öreg Dömötöry László, sírva. |
|
|
|
DÖMÖTÖRY
Kegyelmes úr, itt vannak.
Kis csend.
DÖMÖTÖRY
Kegyelmes úr, ugorjon ki az ablakon.
Kis csend.
TISZA
No, László, kik vannak itt?… Ki érkezett most?… Ki érkezett?… No, beszélj már!
|
|
Az inas suttogva mondja, sírástól elakadó hangon. |
|
|
|
DÖMÖTÖRY
Nyolc katona jött. Kegyelmes uramat halálra keresik.
Kis csend.
TISZA
Hű cselédem voltál. Az Isten áldjon meg.
|
|
A sötét szalonból látjuk – Tiszáékon és az üvegajtón át –, hogy a hallba egymás után jönnek be a hosszú köpenyes fiatal katonák puskával. Még csak az árnyékukat látjuk. |
|
|
|
Közben.
ALMÁSSY DENISE
Hangját halljuk, ahogy a tárgyaláson mondja tovább a történetet. És nem az inasnak, inkább önmagának mondta: nem ugrom én sehová – ahogy éltem, úgy fogok meghalni… Az inas kiment a belső szobából. Mi pár pillanatig még együtt maradtunk, hallgattuk, ahogy csoportosulnak… Majd mind a hárman kiléptünk.
|
|
Árnyékok az üvegajtón.
Széthúzzák az üvegajtót.
A világos hall előttünk.
Szemben a katonák, az ajtónyílásra hátrahúzódnak.
|
|
|
|
MONDADA
Hangja. Egyszerre?
|
|
A kép erre egy pillanatra megmerevedett. |
|
|
|
ALMÁSSY DENISE
Igen. Nagybátyám nyitotta ki az ajtót, s mindhárman kiléptünk… A három katona egyenes sorban, egymás mellett, egész közel egymáshoz, a szalonajtó előtt állt. A fegyvert így fogták mind a hárman.
|
|
Közelről látjuk – Tiszáék szemével – a három katonát. Hátul az előszobában Sztanykowszky. |
|
|
|
…Egy negyedik a hall előszobájában, az ajtóban állt. Ennek csak a sziluettjét láttam messziről, mivel természetesen azokra néztem, akik közvetlenül előttünk álltak, s minden pillanatban azt hittem, hogy eldördül a lövés. Ez azonban nem történt meg. Mert azzal kezdték…
Kis csend.
_________
|
|
A tárgyalóterem.
A három katona arca, több évvel látszódnak öregebbnek most a vádlottak padján. A szemük Almássy Denise-en.
Ő is rájuk nézve mondja.
|
|
|
|
ALMÁSSY DENISE
Mondták, hogy Tisza István grófot keresik, és kérdezték, mi van a kezében. Ugyanis a revolverét magával hozta, és felhúzva maga előtt tartotta. Ő nagyon nyugodtan felelt: „Az enyémben revolver, a tietekben puska.” Azt mondták: tegye le. Ezt kétszer, háromszor vagy többször is megismételték, de ő habozott. Aztán végigjártatta a szemét rajtuk, és a mögöttük levő Sztanykowszkyn.
|
|
Sztanykowszky arca közelről. |
|
|
|
…Látni lehetett a szeméből, hogy számlálja őket. Az inas jelentette, hogy nyolcan vannak… Eszembe jutott, amit délelőtt mondott. Ha mód van a védekezésre, akkor lőni fog. De másként nem fog embert ölni…
…A tükör előtti állványra letette a revolvert. Erre felszólították a nagynénémet, és engem is, hogy távozzunk.
|
|
Az egyik vádlottra mutat. |
|
|
|
…Dobó úgy szólította meg a nagynénémet: a kegyelmes asszonyhoz van-e szerencsénk? Ő azt mondta: igen, ő az. Erre Dobó azt mondta: menjen ki innen a másik szobába. Ő azt felelte: nem megy. – Legalább álljon félre! – Nem!… Akkor kezdődött az a nekünk hosszúnak tetsző párbeszéd, hogy ki az oka a sok bajnak, a háborúnak, a vérnek, a nyomorúságnak és mindennek, amit a háború okozott. Nagybátyám azt felelte: Azt nem tudom, fiam, én nem. Akkor történt az a kijelentés… |
|
Végigjártatja a szemét a vádlottakon. |
|
|
|
…Melyikük is mondta? Hogy ő nyolc évig volt katona, hogy négyszer sebesült meg, hogy a felesége közben hűtlen lett hozzá – egy közönséges kifejezést használt, amit én nem ismerek, s így nem tudom reprodukálni… Ki tehet erről? – kérdezte. Felsorolta a háború minden szerencsétlenségét és ebben az ő személyes bajait. Ki tehet minderről? Közbeszólt nagybátyám: Én nem tudom, fiam, én nem. Folytatták az a túlsó is, a középső is – és maga is… |
|
Rámutat sorban a vádlottakra. |
|
|
|
…Igen, maga is – a felszólalásaikat. Nagybátyám most már egyáltalán nem szólt többé hozzájuk. Ekkor Dobó a fejét hátrafordította, s azt kérdezte Sztanykowszkytól: Megvan-e az összeköttetés? Ez azt felelte: Igen, végig megvan. Ekkor Dobó azt mondta… |
|
|
|
Farkasszemet néznek.
A bíróság Dobóra tekint.
|
|
…„Kegyelmes úr, ütött a végső óra.” |
|
|
…Ekkor egynegyed hatot ütött az óra. _________
|
|
A Róheim villa hallja. Este. 1919. |
|
Az emberi hangok: 1920.
A zenélő óra és a pisztoly hangja: 1919. |
|
A kandallón álló empire óra, melynek ingája sebesen jár, negyed hatot mutat. |
|
Egyetlen ezüstös csendülés. |
|
|
ALMÁSSY DENISE
Hangja. Nagybátyám reám nézett… Itt a vég… Eszembe jutott, hogy egyszer anekdotaszerűen mondotta: ha valakit megtámadnak, a fegyverre kell ugrani, azt kell eltéríteni, mert a közvetlen veszély a fegyverben van. Ez jutott eszembe, mert hallottam, hogy egyet kiáltott… „hrrr!”
|
|
|
Tiszának egy artikulálatlan kiáltása.
ALMÁSSY DENISE
hangja. …Előreugrott…
|
|
Tisza a két katona fegyverét nyomja lefelé. |
|
|
|
…Ebben a pillanatban ugrottam én is a velem szemben levőre… |
|
Két ránk irányuló puskacső.
Egyikből is, másikból is lövés.
Füst.
|
|
…Ebben a pillanatban eldördültek a lövések.
Egymás után két lövés.
|
|
|
|
|
Hang: szinkronban a képpel.
MONDADA
Grófnő, előbb már jelezte, hogy a telefon dél óta nem kapcsolt. A központ jelentkezett?
ALMÁSSY DENISE
Jelentkezett, de nem kapcsolt.
MONDADA
Mikor lehetett a telefonon megint beszélni?
|
|
Almássy Denise csak áll, gondolkozik eltűnődve. |
|
|
|
ALMÁSSY DENISE
Nem lehetett…
Csend.
|
|
S látszik, nagyon erősen próbál visszaemlékezni.
Élénken.
|
|
|
|
…Ahogy a lövések eldördültek, éreztem, hogy nagybátyám rám dől egy kicsit, és hogy dől el. Azután pontosan nem emlékszem, hogy hogyan dűltünk el… Mikor kinyitottam a szememet, nagynénémet a túlsó oldalon láttam mellette feküdni… Minden pár pillanat alatt történhetett… Ő ott feküdt… Rettenetes puskafüst volt… ___________
|
|
A Róheim villa hallja. Este. |
|
A felidéző és a felidézett hangok már összekeverednek. |
|
Füst.
A hall üres.
A földön két kezére támaszkodó Almássy Denise véres arcát látjuk.
|
|
|
Nagybátyja arca fölé hajol. |
|
ALMÁSSY DENISE
Hangját halljuk tovább, folytatólagosan, ahogy a tárgyaláson tanúvallomását mondja. …Nagybátyám még élt, s annyit mondott: „a fejem”… Végigtapogattam a fejét, ott nem éreztem semmit. Mondtam is nagynénémnek: úgy látszik, téved, a fején nincs…
|
|
Tisza fekvő alakján idegesen végigszökik egy női kéz. |
|
|
|
…A mellén sem volt látható elöl semmi. Az első lövés, amit én észrevettem, a haslövés volt. Csak rövid pillanatokig élt már ezután… |
|
Almássy Denise feltérdepel. Arcán végighúzza a kezét. Megnézi. Suttogva odaszól a földön fekvő Tiszánénak. |
|
|
|
|
Tiszáné megmozdul, felül, körülnéz, aztán hirtelen felugrik, és a falra szerelt telefonhoz megy. Leakasztja, tekeri. |
|
|
|
Csend.
MONDADA
Hangja, immár a tárgyaláson beállott csendet törve meg. Nem gondoltak arra, hogy orvosi segítséget hívjanak?
ALMÁSSY DENISE
Hangja türelmetlenül. Gondoltunk rá, de a telefon ki volt kapcsolva.
|
|
Továbbra is a földön térdelő Almássy Denise szemszögéből – rajta keresztül – látjuk, hogy az alagsori feljáróból kinéznek, némán és mozdulatlanul Tisza cselédei: a már ismert Dömötöry László, Bugyiné, valamint Fenesi Sándor, a kisinas. |
|
|
|
MONDADA
Hangja. Orvost… Mégis…
|
|
Mintha az arcokról emlékeznék… |
|
ALMÁSSY DENISE
Hangja. A kisinast, igen, elküldtük orvosért.
|
|
|
|
|
…A szomszédban volt a Bethesda kórház.
Csend.
TISZÁNÉ
…Halló!… Halló!… Halló!… Nem hallják?… Én beszélek!… Megölték a férjemet!… Halló!
Csend.
ALMÁSSY DENISE
Hangja, ahogy a tárgyaláson mondja. …A telefon ki volt kapcsolva.
________
|
|
|
|
Klimes postaigazgató tanúskodik. |
|
|
|
MONDADA
Ön, mint a posta igazgatója, mivel magyarázza azt a sajátságos körülményt, hogy gróf Tisza István lakásán aznap délután a telefon nem működött?
KLIMES
Sehol sem működött. A Nemzeti Tanács katonái megszállták a központot.
MONDADA
Mondták, hogy a Nemzeti Tanácstól jöttek?
KLIMES
Valamit mondtak, hogy a Nemzeti Tanács nevében vagy a forradalom nevében…
MONDADA
És ha egy gróf Tisza István telefonja jelentkezett?
KLIMES
Formális parancsunk volt rá, hogy ne kapcsoljunk.
MONDADA
Egy olyan vezető államférfinak?
KLIMES
A parancs úgy szólt: „herkópáternek se”. Ez a kifejezés, azt hiszem, pontosan az előző rezsim vezető államférfiaira vonatkozott.
MONDADA
Kitől kapta ezt a parancsot?… Ezt is a katonák mondták?
|
|
|
KLIMES
A Nemzeti Tanács egyik tagjától…
…A letartóztatásban itt jelenlevő Fényes Lászlótól… Ő volt a nemzetőrség parancsnoka… Ő jött ellenőrizni, hogy a katonák végrehajtották-e a parancsot.
|
|
A tárgyalásvezető kicsit gúnyosan. |
|
MONDADA
Ő is a forradalom nevében?
|
|
Fényes László a vádlottak sorában. |
|
|
|
KLIMES
Neki nem kellett igazolnia magát. Róla mindenki tudja, hogy a Nemzeti Tanács tagja. És hogy a forradalom egyik…
|
|
A tárgyalásvezető elvágja.
|
|
|
|
MONDADA
Elrendelem a szembesítésüket.
|
|
Fényes László felé.
Fényes már áll.
|
|
…Járt ön a telefonközpontban október 31-én?
MONDADA
Mivel magyarázza azt a sajátságos körülményt, hogy gróf Tiszáék lakásán a telefon nem működött? Ezért nem állt módjukban az őrségre kirendelt csendőröknek kenyeret hozatni, az elégedetlen csendőröket másokkal felváltani, erősítést kérni… És végül orvost.
FÉNYES
Én rendeltem el, hogy szüntessék meg a telefonkapcsolásokat – általában. Illetve, hogy csak jelszóra kapcsoljanak.
MONDADA
Mi indította erre az intézkedésre?
FÉNYES
Az elővigyázatosság.
MONDADA
Hogy Tisza István gyilkosai zavartalanul dolgozhassanak.
FÉNYES
A Tisza István élete ellen szőtt tervekről mi nem tudtunk. De tudtunk egyéb tervekről, amelyeket…
|
|
Megkeresi szemével Lukachichot. |
|
…amelyet Lukachich tábornok úr szőtt a Nemzeti Tanács tagjainak az élete ellen.
MONDADA
Ne térjen el a tárgytól!
FÉNYES
Most térünk a tárgyra…
MONDADA
Kérem a következő tanúkat!
_____
|
|
A hadbíróság folyosója.
Az ablakból látjuk, egy fiatal nőt vezetnek át az udvaron. Rabruhában van. Fegyőrök kísérik. Ő Krucsay Margit.
A két újságíró az ablakon kihajolva nézi.
|
|
A hangok is folyosói hangok. |
|
|
MÁSIK ÚJSÁGÍRÓ
Újabb tanúkat hoznak?… Vagy vádlottakat?
EGYIK ÚJSÁGÍRÓ
Azt remélik, hogy a telefondrót elvezet a gyilkosság értelmi szerzőjéhez. Valahová föl…
HARMADIK ÚJSÁGÍRÓ
Ezeknek a katonajogászoknak nincs érzékük a világtörténelemhez… „Kihallgatták a Teréz Központ egyik postáskisasszonyát”… Talán ezt adjam az újságban az első oldalra, főcímként, nagybetűkkel?
______
|
|
|
A szöveg és a tárgyalás jegyzőkönyvi anyagából. |
|
Krucsay Margit áll a bíróság előtt. Fegyőr kíséretében. |
|
|
|
JEGYZŐ
Krucsay Margit, hivatalnoknő, budapesti lakos, érdektelen.
MONDADA
A telefonközpontban van alkalmazásban?
|
|
Kis mosollyal, esetleges láncaira. |
|
KRUCSAY MARGIT
Nem, kérem, rab vagyok a gyűjtőfogházban. Csak voltam a telefonközpontban. Az ügyészségen mint kommunista ellen volt ellenem eljárás, és ebből kifolyólag a hivatalban is fegyelmit indítottak.
MONDADA
Milyen beosztásban volt ön 1918. október hó utolsó napjaiban?
KRUCSAY MARGIT
Telefonkezelő voltam a Teréz Központban.
MONDADA
Kapott-e valakitől parancsot a forradalom napján a telefon mikénti kezelésére vonatkozólag?
KRUCSAY MARGIT
Kértem és kaptam.
Kis csend.
…Én telefonáltam az Astoriába, ahol a Nemzeti Tanács székelt.
MONDADA
És mit telefonált?
|
|
A jelenet annyira érdektelen, hogy vannak, akik szállingóznak ki a teremből. |
|
|
|
KRUCSAY MARGIT
Hogy vigyázzanak, mert Lukachich tábornok megbízható tisztjeivel a Nemzeti Tanács legyilkolására készül.
|
|
|
|
Lukachich tábornok felállva kiáltja ezt a neki háttal álló tanú felé.
Krucsay Margit nem néz hátra. Kicsit elmosolyodik.
|
|
|
|
KRUCSAY MARGIT
Lukachich tábornok úr… Megismerem a hangját.
LUKACHICH
Kérem a tisztelt Hadosztálybíróságot, méltóztassanak a legalaposabban kikérdezni a tanút erre az esetre vonatkozóan… Okom van ezt kérni. Tisza István gróf nekem küldte utolsó írásos utasítását… A politikai végrendeletét.
|
|
|
|
|
ZOLTÁN LÁSZLÓ
Ezredes, elnök. A Magyar Királyi Budapesti Hadosztálybíróság helyt ad báró Somorjai Lukachich Géza tábornok kérésének.
______
|
|
|
Közben Lukachich hangja. A tárgyalás jegyzőkönyvei és egy korabeli újságinterjú alapján. |
|
Korabeli plakát, a főtárgyaláson látott Lukachich arca, amint akasztófák fölé hajol. Vértől csöpögő betűkkel volt erre a plakátra írva: Lukachich, a hóhér. |
|
|
|
Közben.
LUKACHICH
Hangja a tárgyalóteremből. Miután harmincegy hónapig vezettem a 20-as
honvédhadosztályt, és kiérdemeltem a Mária Terézia-rendet, a Lipót-rend nagykeresztjét, valamint a Monte San Gabriele védelméért…
Kis csend.
Valaki köhintett.
…Igen, a Monte San Gabrielét nagyon nagy véráldozat után fel kellett adnom, de ez csakis árulás miatt történt… Kiérdemeltem Schönburg hercegnek a Legfelsőbb Szolgálat nevében kifejezett legmelegebb köszönetét…
ZOLTÁN EZREDES
Hangja. Köztudomású, hogy a tábornok úr a tábornoki kar legszebben dekorált tagja volt…
LUKACHICH
Hangja. Ötvenhárom éves koromra!
…Feljöttem Budapestre honvédkerületi parancsnoknak, bevezettem a statáriumot, és ezért egy mesterségesen szított gyűlölet központjába kerültem. Ez a gyűlölet a forradalom napján tetőfokára hágott. Amidőn József körúti lakásom ablakán kitekintettem, uszító plakátokat láttam, és az utcán diffamáló dalokat énekeltek ellenem. Tudtam, hogy cselekednem kell. Tudtam, hogy Tisza István is ezt várja tőlem… Üzenetet is küldött. Méltóztattak hallani. Az utcán járni számomra nem volt biztonságos. Telefonálni kezdtem megbízható tiszttársaimnak…
_____
|
|
|
Hangok: a helyszínről, és a tárgyalásról is. |
|
Az egyik gép előtt – ez az úgynevezett „méltóságos gép” – Krucsay Margit ül. Bár a tárgyalás és az októberi forradalom között még két év se telt el, észrevehető az öltözködésben, hajviseletben a különbség. Ezek a postáskisasszonyok itt még 1918 októberében, az utolsó világháború előtti divatot képviselik, szegények.
A kapcsolóteremben van Klimes igazgató is.
A gépen kigyullad egy lámpa.
|
|
|
|
KRUCSAY MARGIT
Megint Lukachich telefonál.
|
|
Amíg a kapcsolást csinálja. |
|
…Az előbb a bosnyák ezredek tisztjeivel beszélt, hogy vigyék a katonáikat az Astoriához, és fogják el a Nemzeti Tanácsot. |
|
A képen mindenki mozdulatlan lesz. |
|
|
|
MONDADA
Hangja. Feleljen, kisasszony, hogyan egyezteti össze hivatali esküjével, hogy belehallgat olyan beszélgetésekbe, amelyeket nem is lett volna szabad meghallania, sőt ezeket a beszélgetéseket a kollégái előtt nyilvánosságra hozza, s felteszem: kommentálja…
KRUCSAY MARGIT
Hangja, a tárgyalásról. Nem kellett kommentálni, megvolt erről mindenkinek a véleménye.
|
|
A kapcsolóteremben egy alak megmozdul: |
|
KLIMES
A hóhér!… Lukachich…
|
|
Krucsay Margit, fején a hallgatóval. |
|
KRUCSAY MARGIT
Valamelyik katonatiszt barátját hívta fel… Azt parancsolja neki, hogy az egyik csoport legyen egy félóra múlva a Mária utcában a Jézus Szíve-templomban, civilben, de a szolgálati revolverrel. Egy másik csoport meg a Kálvin téren gyülekezik.
|
|
A Teréz Központban, akik ezt hallják, a faliórára pillantanak. Fél kettő. |
|
|
Lázasabban.
Megint kigyullad ugyanaz a lámpa.
Mind ezt nézik, megbabonázva.
|
|
KRUCSAY MARGIT
Már bontott!
|
|
|
EGY HANG
Nem kell kapcsolni neki, én azt mondom, nem kell kapcsolni neki…
|
|
|
|
|
|
Krucsay Margit, hallgatva a beszélgetést, referálja. |
|
|
A lámpa egy pillanatra kialudt, s már megint ég.
|
|
KRUCSAY MARGIT
Ugyanazt mondja… Találkozó a templomban, feltűnés nélkül… Szolgálati revolver. Bontott… Találkozó a Kálvin téren… Feltűnés nélkül megközelíteni az Astoriát.
|
|
|
EGY POSTÁSKISASSZONY
És te kapcsolsz ennek?
|
|
Krucsay Margit kapcsol. S közben. |
|
KRUCSAY MARGIT
Kapcsolok… És amikor befejezte, értesíteni fogom az Astoriát.
_______
|
|
|
Hangok: tárgyalóterem.
MONDADA
És senki se volt, kisasszony, az ön kollégái és főnökei között, aki figyelmeztette volna önt, hogy szolgálatban állván nem jelenthet senkinek, amit telefonon kihallgatott?
|
|
Klimes igazgató arca, – szeretné magára vonni Krucsay Margit figyelmét.
Krucsay Margit odapillant, s nyugodtan mondja.
|
|
|
|
KRUCSAY MARGIT
De igen, Klimes igazgató úr mondta, hogy vigyázzak, mert ha ezek az idők elmúlnak, én még nagyon megüthetem a bokámat…
MONDADA
Látja… Bár azt hiszem, az igazgató úr ennél határozottabban is állást foglalhatott volna.
|
|
|
KRUCSAY MARGIT
Semmit nem ért volna. Ha megtiltja, akkor is telefonálok.
|
|
|
MONDADA
Megszegve hivatali esküjét?
MONDADA
Annak a tudatában, hogy milyen súlyos a hivatali eskü megszegése?… Nem tartozik válaszolni a kérdésemre, ha nem akar… Miért?
KRUCSAY MARGIT
Csak azt ismételhetem el, amit ott mondtam…
_____
|
|
|
Krucsay Margit arca, közelről. Hol beszél? A bírái előtt? A főnöke előtt? Az Isten előtt?. |
|
Krucsay Margit kigyúlva áll a postaigazgatóval szemben. |
|
|
|
KRUCSAY MARGIT
Az egyik fülemen be, a másikon ki… Így ment át rajtam egy egész világháború. A hadijelentések! A sok Hőfer – mielőtt még meghamisították volna a híreket. Sokkal több vérrel ment át rajtam ez a világháború, mint amennyiről tud a világ… Elsőnek hallottam meg a veszteségeket, és a haditervekből kiszámíthattam, hogy másnapra hány embert fognak megölni. És nem rendültem meg, és nem árultam el semmit… pedig már akkor üvölteni kellett volna… És hallottam Tisza telefonjait hol egyik, hol másik császárral, és az álmomban is megismerem Lukachich hangját, ahogy jelenti Boroevicsnek, hogy a Monte San Michelén és a Monte San Gabrielén holnap feláldozza a székesfehérvári 17-eseket, és ugyanott pusztult utána a debreceni 3-as, a nagyváradi 4-es ezred, a budapesti 1-es… És Boroevics csak azt mondta: köszönöm. És én hallgattam, mint a sír, pedig a vőlegényem is ott volt a fehérvári 17-esek között…
…És amikor az öcsém azt mondta, hogy harmadszor már nem bír a frontra visszamenni, – rejts el, mondta –, ez most volt a nyáron – talán neki mondtam volna el, hogy mindennap hány logós katona kivégzésére ad parancsot Lukachich, amikor a háborúnak már semmi, de semmi értelme nem volt…?
|
|
|
…Soha nem volt!
…De akkor már ezt a király is mondta. Hallottam. Őt is hallottam. „Nincs értelme!” Ezzel a két fülemmel hallottam. „Nincs értelme!” – mondta a király. De ezt se árultam el, pedig el kellett volna… Kikiabálni kellett volna a háztetőkről a húszezer pesti lógósnak, szegényeknek, hogy igazatok van, a király is mondja már: nincs értelme… De hallgattam. Egyik fülemen be, a másikon ki. És a kivégzések! Egyik fülemen be, a másikon ki. És a győztesek tervei Magyarországgal! Hogy mit fognak elvenni tőlünk. Egyik fülemen be, a másikon ki.
|
|
Elkínzottan nevet, hosszan.
Majd csendesen.
|
|
|
|
…Ahelyett, hogy hagytam volna, hogy a számon törjön ki az igazság.
…Hogy nem szabad engedni tovább.
|
|
Most tör csak ki rajta a sírás.
Leborul a kapcsolótáblára.
|
|
|
|
KRUCSAY MARGIT
Zokogása.
…Hogy tovább nem…
|
|
A keze, amint, szinte függetlenül a zokogó asszonytól, keresgéli a drótok közt a megfelelő kapcsolót. |
|
|
Majd.
Hirtelen.
Egy sikoltással.
|
|
…Astoria? A Nemzeti Tanácsot keresem… Nem tudom kit…
…Fényes Lászlót!
…Vigyázzanak!
_______
|
|
|
Krucsay hangja visszacsuklott a valóságba. Tárgyalás, börtön, ellenforradalom… 1920. |
|
Krucsay Margit arca – ez a két év persze megviselte. Könnyes az arca.
Csendesen ismétli.
|
|
|
|
KRUCSAY MARGIT
Igen, megmondtam: vigyázzanak…
|
|
Mondada, a letartóztatott Fényes László felé, aki megrendülten ül, s hallgatja Krucsay Margit vallomását. |
|
|
|
MONDADA
Fényes László – emlékszik ön erre a telefonhívásra?
|
|
|
FÉNYES LÁSZÓ
Pontosan… Csak nem tudtam, kinek kell megköszönnünk – a Nemzeti Tanács nevében… Köszönöm, kisasszony.
|
|
Mondada belevágott.
A bíróság tagjaihoz.
|
|
MONDADA
Ezért rendreutasítom.
...Van-e valakinek kérdése a tanúhoz?
SZTUPKA LÁSZÓ
Hadbíró őrnagy. Nekem van.
MONDADA
A haditörvényszék ügyészéé a szó.
SZTUPKA
Tudatában volt-e ön annak, hogy milyen hordereje lehet ennek a telefonnak az Astoriában?
|
|
Nyugodt fölénnyel, szinte sugárzik. |
|
KRUCSAY MARGIT
De hisz azért csináltam.
KRUCSAY MARGIT
Hogy ne öljék meg őket.
SZTUPKA
Ön fegyelmezett tisztviselő volt az egész háború alatt… Holott kockán volt a vőlegénye élete, testvéröccse élete… Miért tette? Október 3l-én elkapta a forradalom láza?
KRUCSAY MARGIT
Nem… Hanem eszembe jutott, hogy ott van az Astoriában az ideálom.
|
|
Mozgás a teremben.
Krucsay Margit lefegyverző természetességgel folytatja.
|
|
|
|
KRUCSAY MARGIT
Ugyanis nekem Fényes László volt az ideálom, mert 1917-ben ő a parlamentben szóvá tette az ügyünket, amikor a telefonkezelőket a rendőrök megrugdalták…
|
|
|
…Meg eljárt abban az ügyben is, hogy a postások nyugdíját emeljék… Igazán nem hagyhattam, hogy őt Lukachich felkoncolja. |
|
Mint aki túlságosan kiszolgáltatta magát, kicsit elszégyellve magát.
Hogy a teremben érezhetővé vált meghatottságot elűzze, a tárgyalásvezető határozottan folytatja.
|
|
…Azt hiszem, ezért is csináltam. |
|
|
MONDADA
Fényes László! s ezután ön elrendelte, hogy a telefonközpont ne kapcsoljon.
FÉNYES
Igen… Gyanús telefonokat ne kapcsoljon.
MONDADA
Például, ha egy Tisza István telefonja jelez…
|
|
Nem állja meg, belekiált. |
|
LUKACHICH
Inkább pusztuljon el, megfelelő védőőrizet nélkül, megfelelő orvosi segítség nélkül!
FÉNYES
Engedélyt kérek, hogy feleljek a tábornok úrnak.
|
|
Ezt meg sem várva Lukachich felé fordul. |
|
…Önnek 31-én reggel Tisza István levelet küldött Konrád inassal… Igen… Ön telefonált a megbízható tiszteknek, hogy hányják kardélre a Nemzeti Tanácsot… Igen?… A kisasszony ezt jelentette nekem, és én elrendeltem, hogy ezentúl a herkópáternek se kapcsoljanak… Öt perc múlva Tisza erősítést akart kérni a villája elé… Később pedig orvost… Telefonálni egyszer se tudtak. Tisza meghalt… Mondja, tábornok úr, a katonai reálban, növendék korában elemeztek-e maguk görög tragédiákat? |
|
Csend. Majd.
Lukachich arca. Nem egészen érti az összefüggést.
|
|
…Mert most elemezhet egyet. |
|
A tárgyalásvezető a segítségére siet. |
|
MONDADA
Tábornok úr, természetesen nem kell felelnie… Fényes Lászlót rendreutasítom ezért az ide nem tartozó kérdéséért, amellyel azt a látszatot óhajtotta volna kelteni, mintha Tisza István gróf halála, mit tudom én, végzetszerű lett volna… A tárgyalást folytatom.
|
|
|
…Következik Fenesi Sándor urasági inas kihallgatása. 17 éves, geszti lakos, érdektelen… |
|
Egy fiatal fiút vezetnek a tanúk padjához. |
|
|
A Róheim villa hallja. Este.
Tisza halála, megint. Most úgy, ahogy a kisinas látta.
Tisza és a két nő ugyanúgy áll, amint már láttuk őket.
De a pincelejáratból látjuk őket, alulról, furcsa rövidülésben és hatalmasoknak…
Ugyanígy a katonákat is néha. Főként a bakancsukat látjuk.
|
|
|
|
Közben.
FENESI SÁNDOR
Hangja. …Én a kisebbik inas voltam a kegyelmes úréknál. A katonák engem leküldtek a hallból a pincébe – menj le innen, rád itt nincsen szükség – mondták. De én csak annyira mentem le, ahonnét még kileshettem…
|
|
|
MONDADA
Hangja. És így mindent hallott?
FENESI
Hangja. Igenis, hallottam, hogy a katonák beszélgettek a kegyelmes úrral, hogy ő okozta a háborút, hogy őmiatta pusztult el az a sok ember… Tudom, fiam, mondta a kegyelmes úr, de én nem tehettem mást, ez volt az én sorsom…
MONDADA
Hangja. Nana! Ne beszéljen itt nekünk összevissza! Magának túl nagy a képzelete!
|
|
De a fiú nem hagyja abba. Mondja, hogy otthon, Geszten, mesélik és mesélni fogják. |
|
|
|
FENESI
Hangja. Tisztán hallottam, hogy még azt is mondta: megérdemlem…
…És akkor a gróf úr maga vezényelte a tüzet.
Sortűz.
|
|
|
Egy test zuhanása. _______
|
|
A bíróság folyosója. 1920.
Az ablakban a két újságíró. Nézik, ahogy lent az udvaron vezetik, két fegyőr közt, Krucsay Margitot.
A Harmadik Újságírónak mondja az Egyik.
|
|
Hangok a helyszínről: 1920. |
|
|
EGYIK
Nyugodtan megírhatod a lapodban az első oldalon, a legnagyobb betűkkel: „Kihallgatták a Teréz Központ egyik postáskisasszonyát.”
|
|
Milyen csöpp a nő odalent. |
|
|
|
HARMADIK
Egy ilyen kis pont?
EGYIK
A világtörténelemben… Látod.
|
|
Most tűnik el az udvarról Krucsay Margit.
Üres az udvar.
|
|
|
|
|