Szőrmókus, aki nélkül nem élet az élet

Első kép

GONZALVE

Lovag és férj. Felveszi az asztali csengőt, megrázza, s vár. Megint megrázza, vár.

INEZ

Szobalány, be. Parancsoljon, szenyor!

GONZALVE

Végre!… Leesett valahová a pipám szipókája. Nem segítene megkeresni?

INEZ

Már megint?… Mióta itt vagyok, mindennap elvész kétszer-háromszor.

GONZALVE

Hát olyan kellemetlen, ha bejön néha hozzám?

INEZ

Jó, jó, csak nem szeretném, ha az úrnőm ránk nyitná az ajtót.

GONZALVE

Azt én sem!

INEZ

Jaj! Ne! Mit mondunk, ha valaki be akar jönni?

GONZALVE

Bízza rám. Majd kitalálok valamit. A szerelem találékonnyá teszi az embert. És én olyan szerelmes vagyok…

INEZ

Ha a szenyor olyan találékony, megtalálhatná egyszer egyedül is azt a szutykos szipókáját. Lustán jár fel s alá, nézelődik, majd feláll egy székre, hogy a polcon megnézze.

GONZALVE

Egyedül? Amikor az életemnek ezek a fénypontjai, ahogy látom magát itt hajladozni, nyúladozni, ahogy kivillannak a kis bokái… Veszek magának egy pár áttört harisnyát.

INEZ

Rózsaszínt!

GONZALVE

Rózsaszínt, persze hogy rózsaszínt… Egy ilyen fekete szépséghez az illik igazán… Méretet vehetek?… Megengedi? Megfogja a lábát.

INEZ

Jaj, ne tessék csikolni. Különben is ugyanolyan méretű a lábam, mint az úrnőmé. Vegyen róla méretet az úr. Leugrott a székről.

GONZALVE

Ne emlegesse folyton a feleségemet. Babonás vagyok.

INEZ

Ugye, egyszerre hogy inába szaladt a bátorsága… Hát hol veszett el az a fránya szipóka?

GONZALVE

A – díványon!

INEZ

Mindjárt gondoltam. De én a díványon nem keresem ám.

GONZALVE

Pedig higgye el, sokkal kényelmesebb ilyesmit a díványon keresni, mint a földön vagy a szekrény tetején… Egy ilyen jó puha díványon… Vonszolja.

INEZ

Ne…

GONZALVE

Csitt, szívem… Leülteti.

INEZ

Pedig ha most a felesége benyitna…

GONZALVE

Mondtam már, hogy ne fesd a falra…

INEZ

…mert megjelenik. Tessék! Itt is van. Engedjen!… Kellett az úrnak? Felpattan.

GONZALVE

Hátha nem is ő?

FELESÉG

Kintről. Gonzalve! Miért nem nyitsz ajtót?

GONZALVE

Ő!… Most mit csináljunk? Hangosan. Nyitom!

INEZ

Most megmutathatja a szenyor, hogy milyen találékony. Rendbe szedi magát. Kopogás szünet nélkül.

GONZALVE

Nyitom, angyalom, nyitom már! Halkan. Mit mondjak neki?

INEZ

Pimaszul. A szenyor zseniális, nem én.

FELESÉG

Kintről. Gonzalve, kivel beszélgetsz? Ki van még odabent? Veri az ajtót.

INEZ

Én vagyok itt, Inez, a szobalány!

GONZALVE

Közben. Psz-sz-sz!

INEZ

Most már hiába pisszeg az úr. Tessék inkább kinyitni az ajtót.

FELESÉG

Hangja. Gonzalve, nyisd ki az ajtót!

INEZ

Szenyor, nyissa ki az ajtót!

GONZALVE

Nekem asszonyok ne parancsolgassanak! Nem nyitom!

INEZ és a FELESÉG

Egyszerre. Ajtót!

GONZALVE

Én vagyok az úr a háznál!

INEZ és a FELESÉG

Egyszerre. Ajtót, ajtót! Ajtót!

GONZALVE

Nem, nem, és nem!

FELESÉG

Hangja. Gonzalve! A türelmemnek van határa! Tudod hogy milyen erős vagyok.

GONZALVE

Éppen azért nem nyitom ki!

FELESÉG

Be. Hát így vagyunk?! Mi történik itt?

GONZALVE

Én nem is tudom.

FELESÉG

Legalább kitalálnál valamit a mentségedre.

INEZ

Pedig a szenyor találékony!

FELESÉG

Azért mert az úr bezárkózott veled a szobába, még nem sértegetheted. Ehhez csak nekem van jogom.

INEZ

Hangoskodva. Szép dolog ez. Látom. Már összefognak ellenem. Nekem mukkanni se szabad. Az én nevem…

FELESÉG

Hallgass!

INEZ

Ez az!

GONZALVE

Távozzék, kérem!

FELESÉG

A házunktól is! Vidd a motyódat!

INEZ

Megyek is! Keresek magamnak olyan helyet, ahol a szobalányok is megmondhatják a véleményüket. El. Becsapja az ajtót.

GONZALVE

Drágám, te olyan rendet tudsz tartani, hogy a spanyol király akármelyik tábornoka megirigyelheti.

FELESÉG

Most már hiába bókolsz. Végeztem veled.

GONZALVE

Mit akarsz csinálni?

FELESÉG

Itthagylak. Elegem volt a szobalány-históriákból. Hároméves házasságunk óta ez volt a hatodik szobalány, akivel kikezdtél. Gyerekünk nincs…

GONZALVE

Még lehet!

FELESÉG

Csapodár férfitól az se kell!

GONZALVE

Hirtelen letérdel. Az életem a tiéd!

FELESÉG

Női büszkeségem megtiltja, hogy tovább szeresselek… Isten veled, Gonzalve! És szállj magadba. El.

GONZALVE

Egyetlenem!… Egyikük azért itt maradhatott volna. Feláll. Most ki fogja fölvarrni a köpenyegem gombjait? Ki fog nekem inget vasalni? És egyáltalán, hol vannak az ingeim?… És ha meg akarom siratni a feleségemet, hol találok zsebkendőt? Kicsapja az ablakot. Drágám!… mondd, hol tartod a zsebkendőimet?

GONZALVE

Vissza az ablaktól. Még csak integetni sem tudok utána. Elment. Ah, egy elhagyott férfi élete!… Sírnék, de nincs mibe… Nem kellett volna elengednem a feleségemet. Vagy legalábbis a szobalányt nem… A fene egye meg, még csak rá se tudok gyújtani. Hova a csudába dugtam el azt a pipát!… Kereshetem magam. Nem élet ez!… Se zsebkendő, se feleség, se szobalány. Felveszi köpenyegét. Most kereshetem őket széles e Spanyolországban.

Második kép

FOGADÓS

Kijön a függöny elé. Kiabál hátrafelé. Tele a szálló!… Soha ilyen búcsújárást!… Feleség, hallod?!

FOGADÓSNÉ

Oldalt megjelenik, lámpával. Hallom, na!

FOGADÓS

Asszony, csukd be a kaput, nehogy valamelyik szent életű zarándok megszökjék az éjjel fizetés nélkül.

FOGADÓSNÉ

Csukom már! El.

FOGADÓS

Carmen!

CARMEN

A másik oldalról megjelenik, szintén lámpással. Itt vagyok.

FOGADÓS

Te meg, Carmen, nézd meg, jutott-e mindenkinek szalmazsák!

CARMEN

Odamegy hozzá, csendesen. Megnéztem már, rendben van minden.

FOGADÓS

Halkan. Nem néz ide a feleségem, adj egy csókot gyorsan.

CARMEN

Telhetetlen!

FOGADÓS

Jó kedvem van. Egyszer esik esztendőben manresai búcsú. Áldott legyen a manresai szent Szűz… Tele a szálló, Carmen, tele a szálló! Veszek neked holnap a búcsúban egy szép selyemkendőt.

CARMEN

És a feleségének mit vesz?

FOGADÓS

Rózsafüzért. Hogy ne unja el magát!

FOGADÓS

Halkan. Hadd nyitva éjszakára az ajtód!

CARMEN

Valaki jön. Úgy látszik, nem sok nyugtunk lesz ma éjszaka.

FOGADÓS

Kiáltva. Mondjad neki, asszony, hogy tele a szálló, menjen máshová!

GONZALVE

Hangja távolabbról. Hej, gazda, ne hagyjon már éjszakára idekint a kapu előtt! Jól megfizetem a szállást!

FOGADÓS

Gazdag embernek látszik. Hová tegyük, Carmen?

CARMEN

Az emeleti szobából felzavarom az egyik búcsúst a padlásra. Mindjárt lesz hely! S már szalad is ki.

FOGADÓS

Harsányan. Nyissatok kaput annak az úrnak! El.

Harmadik kép

CARMEN

Be. Parancsoljon, uram. Ez az innenső ágy az öné.

GONZALVE

Be. Köpenyben, porosan. De itt valaki hortyog!

CARMEN

Egy zarándok, uram.

GONZALVE

Én mással nem hálok egy szobában. Vagy ha már hálnék, semmi esetre sem egy hortyogós vénemberrel.

CARMEN

Bezzeg, ha Fülöp király kérne szállást, annak odaadná a másik ágyat, ugye? Pedig az is hortyogós bácsika lehet már.

GONZALVE

Tudom, tudom, mióta Fülöp király egyszer búcsúsok közé keveredett, minden csuklyás zarándokról azt kérdi a nép: vajon nem őfelsége-e… Pakolja csak ki innét ezt a vénembert.

CARMEN

Volna szíve, egy törődött aggastyánt…?

GONZALVE

Itt egy arany.

CARMEN

Az más. Kiabál. Hallja bácsi! Egy-kettő, iszkiri, föl a padlásra!

ZARÁNDOK

Felriad. Hő! Tűz van?

CARMEN

Föl a padlásra!

ZARÁNDOK

Fáj a lábam! Térden csúszva jöttem idáig.

CARMEN

Nekem pedig megjelent álmomban a manresai szent Szűz, és azt mondta… „Költsd fel, leányom, azokat a zarándokokat, akik paplanyos ágyban alusznak, és mondd meg nekik: micsoda érdem térden csúszva jönni hozzám, és közben paplanyos ágyban aludni? Aludjanak puszta földön.”

ZARÁNDOK

Ezt mondta? Leteszi lábát az ágyról.

CARMEN

Ezt.

ZARÁNDOK

És odafönt a padláson nincs se ágy, se dikó?

CARMEN

Csak döngölt, kemény föld.

ZARÁNDOK

Leszáll. Akkor megyek.

CARMEN

Van fent egy zsák borsó. Abból szórhat a dereka alá. Úgy még nagyobb lesz az érdem.

ZARÁNDOK

Köszönöm, leányom. Kicsoszog, óriási rózsafüzérét vonszolva maga után.

GONZALVE

Pompás egy lány maga! Mi a neve? Maga a szobalányok gyöngye.

CARMEN

Carmen vagyok, szenyor.

GONZALVE

Itt van a harmadik arany, Carmen. De üljön már le egy csöppet, ne vigye el az álmom.

CARMEN

Köszönöm, uram, de mennem kell, mert a gazda éjszakánként… inspiciálni szokott.

GONZALVE

Ejnye, ejnye, be kár, be kár!

CARMEN

Uraságod pedig bizonyára pihenni szeretne. Jó éjszakát! Indul is, marad is.

GONZALVE

Megkérhetem, hogy hajnalban költsön fel?

CARMEN

Majd bekopogok, uram.

GONZALVE

De ha mélyen aludnék, csak jöjjön be nyugodtan, és rázzon föl. Jó?

CARMEN

Majd beküldöm a fogadóst, az úgy felrázza uraságodat – még nyakon is önti egy kancsó vízzel.

GONZALVE

Pedig, ha alkalmat adna, kisasszonyom, hogy elbeszélgessünk a világ dolgairól…

GONZALVE

Tudja, kisasszony, a tudást szeretjük megosztani egymással.

CARMEN

Bocsásson meg, uram, de csengetnek odakint.

GONZALVE

Hagyja! Tele a szálló…

CARMEN

Akkor is meg kell nézni. Játékosan. Mert hátha a spanyol király van kint.

GONZALVE

Pedig olyan jól belejöttünk a beszélgetésbe.

CARMEN

Kikiált. Megyek már! Gonzalvéhoz. Szenyor, a viszontlátásra… Gyorsan el.

GONZALVE

Hát nem angyal? De, angyal. S nincs igazam, ha úgy vonzódom a szobalányokhoz? De, igazam van. A szépségük még olyan hamvas, mint a falusi lányoké, az eszük pedig már úgy jár, mint egy kitanult városi… Pontosan. Hallották, hogy kitette innen ezt az öreg zarándokot?… Most itt a dupla ágy, és mire jó? Az egyik felébe lefekszem… – csizmáját lerúgja, egyiket a másik után… – és a másik meg olyan itt, mint egy eleven szemrehányás. Vetkőzik, közben. Szinte az égre kiált: egy nőt belém!… Épp az hiányzik, hogy rám nyisson ez az angyal: Itt látna lyukas harisnyában. Mióta a feleségem elhagyott, olyan pacuhán nézek ki, hogy rám se köpnek az asszonyok. Ez az ing is!… Hiába, hites feleség nélkül nem élet az élet! Bedobja magát az ágyba. Hideg az ágy! Brr! Nincs aki bemelegítse… Tüsszent. Az ember náthát kap. Tüsszent. És bég egy zsebgeddőb sincs, abibe az orrobat fújhatdáb. Én vagyog az igazi zaráddok, bert a legszebb dők bagabrahagydak.

GONZALVE

Ez ő! Hangosan. Biggyárt! A takaróba fújja az orrát. Lehet!… Tessék!… Parancsoljon!

CARMEN

Megjelenik.

GONZALVE

Áhítattal. Csakugyan ő.

CARMEN

Csendesen. Ugye, most felzavartam első álmából?

GONZALVE

A valóság szebb, mint az álom.

CARMEN

Jaj, de szégyellem magam.

GONZALVE

Nincs miért, kisasszony, igazán nincs miért.

CARMEN

Megengedi, hogy becsukjam az ajtót?

GONZALVE

Éppen kérni akartam.

CARMEN

Becsukja az ajtót, és hangosabban. Még rosszat gondolhatnának rólunk.

GONZALVE

Senki sem merészel önről rosszat gondolni, kisasszony.

CARMEN

Uraságod se gondol rosszat rólam?

GONZALVE

Én?! Feltételezné rólam?…

CARMEN

Hát hogy így bejöttem. Éjnek idején…

GONZALVE

Felül az ágyban. Az én nagyrabecsülésem kegyed iránt nem függ a napszakoktól.

CARMEN

És uraságod nem is kérdezi, miért jöttem be ide?

GONZALVE

Én nem akarom feszegetni, kisasszony.

CARMEN

Sokáig tépelődtem, itt az ajtaja előtt, míg bekopogtam.

GONZALVE

Még szerencse, ha úgy döntött, hogy bekopogott.

CARMEN

Hiába, muszáj volt bekopognom.

GONZALVE

Érzem én is, mi ez a muszáj, ez a végzet, ez a felsőbb hatalom, amely hajt minket egymás felé! Feltérdel.

CARMEN

Uraságod már az első pillanatban olyan figyelmes volt, olyan kegyes, olyan… hogy is mondjam… Mert nehogy azt tessék hinni rólam, hogy én más vendégeinkkel is ilyen merészségre ragadtatom magam. Soha!

GONZALVE

Nagyon helyes, kisasszonyom, én imádom a szűzi tartózkodást, ha az másokkal szemben nyilvánul meg.

CARMEN

Mások félreértenék…

GONZALVE

Félre. Mások.

CARMEN

Kiabálni kezdenének.

GONZALVE

Mások. Én nem.

CARMEN

Talán csúnya szavakat is mondanának.

GONZALVE

Mások!

CARMEN

Kikérnék maguknak, hogy miért molesztálom őket.

GONZALVE

Mások!

CARMEN

De uraságod más, mint mások.

GONZALVE

Örülök, hogy ezt észrevette.

CARMEN

És mégis, úgy félek…

GONZALVE

Csak bátorság, kisasszonyom!

CARMEN

Még mindig habozok…

GONZALVE

Ne habozzon!

CARMEN

Ki merjem-e mondani?

GONZALVE

Merje! Mondja! Bátran! Ki vele! Ragadtassa magát, amire akarja! Már áll az ágyban.

CARMEN

Jaj, ne tessék kikelni az ágyból!

GONZALVE

Visszaül. Pardon… megfeledkeztem magamról.

CARMEN

Ugyanis arról van szó…

GONZALVE

Hogy… hogy?…

CARMEN

Szégyellem magam.

GONZALVE

Angyal, angyal, angyal! De most már ne gyötörjön tovább.

CARMEN

Könnyű az úrnak, ott az ágyban… a meleg dunna alatt…

GONZALVE

Felkeljek?

CARMEN

Jaj, nem, ellenkezőleg!

GONZALVE

Ellenkezőleg?! Ó…

CARMEN

Érzem, hogy pirulok.

GONZALVE

Tudja mit, kisasszonyom, fújjuk el a mécsest.

CARMEN

Ne, ne, ne!

GONZALVE

Elforduljak?

CARMEN

Az jó lesz.

GONZALVE

Elfordul. Akkor most mondja!

CARMEN

Az igazságot?

GONZALVE

Azt! Azt!

CARMEN

Tetszik látni, már uraságod is kiabál.

GONZALVE

Csak azért, mert szeretem az igazságot, a meztelen igazságot!

CARMEN

Megmondjam?

GONZALVE

Meg!

CARMEN

Azért jöttem be, mert sehol az egész fogadóban nem találtam egyetlen… egy…

GONZALVE

Rekedten. Micsodát? Micsodát nem talált?

CARMEN

Ágyat. Üres ágyat.

GONZALVE

Ó…

CARMEN

Hát ezért.

GONZALVE

Angyal.

CARMEN

Most kimondtam. Sikerült… De tessék elfordulva maradni!

GONZALVE

De ha csak egy ágy hiányzik, az van itt!

CARMEN

Szipog. Elgondoltam, hogy milyen rossz lesz egy éjszakát puszta földön tölteni. Mert nem mindenki zarándok, hogy azt szeresse… Uraságod se zarándok, én se vagyok zarándok…

GONZALVE

Puszta földön aludni, kész öngyilkosság. Az egyháznak kéne eltiltani. Bűn! Égre kiáltó bűn!

CARMEN

Könnyen reumát kaphat az ember.

GONZALVE

Ezt én igazán nem venném a lelkemre!

CARMEN

Köszvényt! Csúzt! Podagrát!

GONZALVE

Ilyen fiatalon!

CARMEN

És az ember teste tele lesz kék meg zöld foltokkal másnapra.

GONZALVE

Zöld foltok? Hol?… Nem, nem!

CARMEN

Szerencsére van ebben a szobában egy üres ágy – gondoltam.

GONZALVE

És milyen jól gondolta, mert csakugyan van. Itt van ni! Az üres ágy! A hívogató ágy!… Csak arra vár, hogy beleugorjon egy kis mókus.

CARMEN

Engem is ez hívogatott.

GONZALVE

Van benne paplany!

CARMEN

…Meg dunyha!

GONZALVE

…Meg párna!

CARMEN

És a másik felében egy művelt, sokoldalú úriember.

GONZALVE

A boldogságtól rugózik az ágyban. Aki nagyon, de nagyon unatkozott volna, ha egyedül marad éjszakára.

CARMEN

De most már nem fog unatkozni.

GONZALVE

Ellenkezőleg!

CARMEN

Ellenkezőleg? Hát mire tetszik gondolni?

GONZALVE

Hogy boldog leszek, ha lesz kivel elcsevegni, elszórakozni…

CARMEN

Azt igen.

GONZALVE

Még rövid is lesz az éjszaka.

CARMEN

Akkor ne is húzzuk tovább az időt…

GONZALVE

Ne bizony! Minden perc drága! Fújjuk el a mécsest!

CARMEN

Sürögni kezd. Megigazítom a lepedőt.

GONZALVE

Hogy szeretem nézni, ahogy így hajladozik!… A párnát is!

CARMEN

Megpatyolom a párnát.

GONZALVE

Milyen édesen mondja. „Megpatyolom.”

CARMEN

Még egy mozdulat, és…

GONZALVE

És kész! Fújjuk el a mécsest!

CARMEN

Egy pillanat!… Ugye, nem tetszik majd aztán kiabálni rám?

GONZALVE

Én magára? Te angyal!

CARMEN

És nem tetszik akarni megverni engem?

GONZALVE

Hova gondolsz? Én és a brutalitás?

CARMEN

És nem tetszik majd azt mondani rám, hogy rafinált vagyok?

GONZALVE

Imádom a rafinériát – de soha nem mondom… Most fújjuk el a mécsest.

CARMEN

Egy pillanat… Kinyitja az ajtót.

GONZALVE

Itt akar hagyni?!

CARMEN

Csak behívom azt a bácsit, aki idekint várakozik… Tessék, uram, tessék! Ez az úr itt az ágyban volt szíves felajánlani önnek egy fekvőhelyet.

SZŐRMÓKUS

Bő köpenyben, cekkerekkel, be.

GONZALVE

Ki ez a torzonborz szörnyeteg? Ki ez az undorító szőrmókus?

CARMEN

A mókus, aki csak arra vár, hogy beugorjon a hívogató ágyba.

SZŐRMÓKUS

Elváltozott, mély hangon – mert ő Gonzalve felesége. Köszönöm, uram, hogy nagylelkűen meghívott hálótársának.

GONZALVE

Hívta az ördög! Csak ez a rafinált szobalány…

CARMEN

Már rafinált vagyok…

GONZALVE

Agyonütöm!

CARMEN

Ön és a brutalitás?!

GONZALVE

Üvölt. Ne izgasson! Ne izgasson!

CARMEN

Angyalian. Azt ígérte, hogy nem fog kiabálni.

GONZALVE

Nem, nem! Nem is!

SZŐRMÓKUS

Ez az úr miért rágja a párnát?

CARMEN

Bizonyára rossz szokása. Gyerekkori.

GONZALVE

A dühtől halk hangon. Én azért rágom ezt a párnát, tisztelettel, mert üvölteni volna kedvem… érti, uram, üvölteni, mint egy sivatagi oroszlán…

SZŐRMÓKUS

Ez a fogadtatás, enyhén szólva, barátságtalan.

GONZALVE

Enyhén szólva.

SZŐRMÓKUS

Sértő.

GONZALVE

Csakhogy észrevette.

SZŐRMÓKUS

Ezek után én kénytelen leszek visszavonulni.

GONZALVE

Helyes, tegye azt!

CARMEN

Szó sincs róla! Ez az úr itt felkínálta az ágyat. A legnagyobb vendégszeretettel.

SZŐRMÓKUS

Ez igaz?

GONZALVE

Igaz, de…

CARMEN

Semmi de! Azt mondta, hogy puszta földön aludni kész öngyilkosság.

GONZALVE

Csakhogy…

CARMEN

Semmi csakhogy! Azt is mondta, hogy ezt nem veszi a lelkére.

SZŐRMÓKUS

Nemes lélek.

CARMEN

És hogy boldog, ha lesz kivel elcsevegni, elszórakozni.

SZŐRMÓKUS

Részemről a boldogság!

CARMEN

Az ő kérésére megpatyoltam a párnát is.

SZŐRMÓKUS

A kezét, uram! Látszik, hogy ön igazi spanyol vendégszeretettel várt engem… Ezek után boldogan maradok.

CARMEN

Örülök, hogy így egymásra találtak.

SZŐRMÓKUS

Pénzt ad. Fogadja el ezt a zacskó aranyat a kisasszony.

GONZALVE

De tőlem ne számítson semmire! Hallja?

CARMEN

Megrázza a zacskót. Bőségesen meg vagyok jutalmazva, uraim. Nyugodalmas jó éjszakát. El.

GONZALVE

Mennyi pénze van önnek, hogy csak úgy dobálja az ilyen perszónáknak?

SZŐRMÓKUS

Uram, házigazdai mivolta nem jogosíthatja fel önt, hogy indiszkrét kérdéseket intézzen hozzám.

GONZALVE

Ó, bocsánat!

SZŐRMÓKUS

Forduljon, kérem, a másik oldalára!

GONZALVE

Miért? Mit akar csinálni?

SZŐRMÓKUS

Le akarok vetkőzni, uram!

GONZALVE

Már el is fordultam, uram. Elfordul.

SZŐRMÓKUS

Húzza fejére a paplant!

GONZALVE

Megteszi, és a paplan alól a közönség felé, morfondírozva. Különös ember! Sok pénze van, és hogy tud parancsolni. Ki tudja?…

SZŐRMÓKUS

Ledobja gyorsan köpenyét, bebújik az ágyba. Uram, az én jelenlétemben nem szokás dünnyögni.

GONZALVE

Csak a paplan alatt dünnyögtem.

SZŐRMÓKUS

Ott se.

GONZALVE

Félre. Olyan szemtelenül viselkedik, hogy nem lehet más, mint… mint… megvan!

SZŐRMÓKUS

Mi van meg?! Bolha?!

GONZALVE

Magában. Megvan. Ő a spanyol király.

SZŐRMÓKUS

Megmondtam, hogy elég a dünnyögésből! Ha bolhát fogott, végezze ki némán.

GONZALVE

Igenis, felség. Kiugrik az ágyból.

SZŐRMÓKUS

Mi… mit mond?

GONZALVE

Bocsánat… gondoltam… Bókol.

SZŐRMÓKUS

Ne táncoljon itt!

GONZALVE

Magában. Vigyáz az inkognitójára… pszt! S milyen liliomfehér volt a keze is. Mint Velazquez képén az infánsoknak.

SZŐRMÓKUS

Hajlandó-e végre befogni a száját, igen vagy nem?

GONZALVE

Befogom, befogom. Vissza az ágyba.

SZŐRMÓKUS

Ne mondja, hanem tegye! Csend. Megértette? Csend. Azt kérdeztem, megértette?

GONZALVE

Mammogva. Igenis: nem mondom, hanem teszem.

SZŐRMÓKUS

Na végre!

SZŐRMÓKUS

Hallja?… Siket maga?

GONZALVE

Félénken. Igenis… nem.

SZŐRMÓKUS

Ebben a szobában egy légy zümmög.

GONZALVE

Igazán?

SZŐRMÓKUS

Hallja vagy nem hallja?

GONZALVE

Nem hallom.

SZŐRMÓKUS

Akkor maga siket!

GONZALVE

Nem vagyok siket.

SZŐRMÓKUS

Még felesel? Házigazda létére!

GONZALVE

Magában. Milyen szeszélyes ma őfelsége.

SZŐRMÓKUS

Ne dünnyögjön! Fogja meg.

GONZALVE

Parancsára! De mit?

SZŐRMÓKUS

A legyet!

GONZALVE

Hol van? Feláll az ágyban.

SZŐRMÓKUS

Mit tudom én? Keresse meg! Maga a házigazda, vagy nem?

GONZALVE

Csakhogy ezek a közönséges házilegyek nagyon kitanultak, az ember hiába hajkurássza őket… Végigsétál az ágyon.

SZŐRMÓKUS

Ne lépjen a hasamra!

GONZALVE

Ó, bocsánat! Majdnem megfogtam… Most! Valamit feldűt. Csörömpölés.

SZŐRMÓKUS

Megvan?

GONZALVE

A mosdótál.

SZŐRMÓKUS

És a légy?

GONZALVE

Mindjárt, mindjárt!

SZŐRMÓKUS

Maga kétbalkezes!

GONZALVE

Ezek a közönséges házilegyek…

SZŐRMÓKUS

Biztos a mennyezeten van.

GONZALVE

Az ember hiába hajkurássza őket…

SZŐRMÓKUS

Tegye fel a széket az asztalra!

GONZALVE

Felteszi, felmászik. Most ne tessék beszélni.

GONZALVE

Leesett. Jaj!… Jaj a lábam!

HANGOK

Csend legyen!… Felverik a házat!… Nem hagyják az embert aludni!… Fogadós!

GONZALVE

Jajgat.

SZŐRMÓKUS

Igazuk van! Maga nem hagyja az embert aludni.

GONZALVE

Én csak azt csináltam, amit maga mondott.

SZŐRMÓKUS

De azt nem mondtam, hogy ilyen ostobán csinálja!

GONZALVE

Most!… Megvan! Megvan a légy! Éljen!

SZŐRMÓKUS

No végre!

GONZALVE

Halkan. Dehogyis van, de így talán békén hagy. Hangosan. Nincs zümmögés, lehet aludni. Mert a légy, kérem, csakugyan szemtelen jószág…

SZŐRMÓKUS

Hallgasson, kérem, aludni szeretnék.

GONZALVE

Parancsára. Lefekszik.

SZŐRMÓKUS

Lenne szíves kissé távolabb húzódni tőlem?

GONZALVE

Ó, pardon! Magában. A fene akar melléje húzódni, ha százszor király is… Jó éjszakát!

SZŐRMÓKUS

Azt, azt, jó éjszakát!

GONZALVE

Kétségbeesetten felül.

SZŐRMÓKUS

Nézze meg az ember! Most meg horkol!

GONZALVE

Én?!

SZŐRMÓKUS

Fújja a kását!

GONZALVE

Én?

SZŐRMÓKUS

Húzza a lóbőrt!

GONZALVE

Engedelmet kérek, de én épp azt vettem észre, hogy tenkegyed horkolt.

SZŐRMÓKUS

Rólam feltételezni ilyet! Vendéglátó létére! Szégyellje magát!

GONZALVE

Magában. Akár király, akár nem király, jobb lett vón a szobalány.

SZŐRMÓKUS

Mit beszél maga a szobalányokról? Adok én magának! Húzza föl a hálóingét… és gyömöszölje be a szájába. Segít is neki. Le egészen a gigájáig. Így majd nem lesz horkolás. Nézze meg az ember!

GONZALVE

Fuldoklik. Megfulladok!

SZŐRMÓKUS

Még mindig jobb, mintha engem nem hagy aludni. A vendéget! A vendéglátó!…

GONZALVE

Hörög.

SZŐRMÓKUS

Gondoljon arra, a szenvedés mindnyájunk közös sorsa… Lefekszik. Az enyém is. Elkezd sikoltozni.

GONZALVE

Fojtott hangon. Mi az? Szent isten!… Mi az? Kikrákogja az inget.

GONZALVE

Mi baja van, uram?… Hé, jó uram!… Uram! Uram! Mi baj?

SZŐRMÓKUS

Jajgatva. Vajúdok, uram.

GONZALVE

Áll az ágyban. Micsoda? Mit csinál uraságod?

SZŐRMÓKUS

Rám jött a szülés… Ezek már a tolófájások.

GONZALVE

Ez nem a király! Ez a királyné!

SZŐRMÓKUS

Gyújtson világot, kérem. Jajgat. Hívjon valakit, a gazda feleségét… és segítsen maga is!

GONZALVE

Rémülten. Én?

SZŐRMÓKUS

Mit bámul? Maga tán azt hitte, hogy a gólya hozza a gyereket?

GONZALVE

Nem, uram. De azt sem hittem volna eleddig, hogy férfi hoz világra gyereket. Most már látom, hogy ez milyen alaptalan előítélet volt… Éljen a természet legújabb vívmánya: a szakállas anya! Leszáll az ágyról.

SZŐRMÓKUS

Ne filozofáljon most, hanem hívjon valakit.

GONZALVE

Kiszól az ajtón. Hé, fogadós úr! Gazduram!

SZŐRMÓKUS

Az asszonyt hívja! Azt mondtam.

GONZALVE

Bocsánat, uram, de ugye, a férfiszemérem mégis azt kívánja, hogy inkább férfiak legyenek jelen… De ha önt ilyenkor nem zavarják a nők, ám legyen… Fogadósné!

HANGOK

Egyik oldalról, másik oldalról, alulról, felülről. Csend legyen!… Nem tűrjük tovább!… Ki kiabál itt mindig?… Aludni akarunk!

SZŐRMÓKUS

Maga tutyimutyi fráter!

GONZALVE

Uram, ha ön nem állna anyai örömök előtt, ezt a sértést itt nyomban megtorolnám… Azt igazán nem láthattam előre, hogy a férfi, aki a szobámba befekszik, a kilencedik hónapban van… Ilyesmi is csak velem történik meg. Mióta a feleségem elhagyott, űz engem a balsors.

HANGOK

Csend legyen! Pofa be!…

CARMEN

Be. Kezében mécses. Uraim, az egész szálló a feje tetején áll. Hálóinges zarándokok jöttek le az irodába…

GONZALVE

Pszt.

CARMEN

Mi van itt?!

GONZALVE

Csoda. A spanyol király lebabázik.

CARMEN

Sikolt egyet. A mécsest elejti. Lezuhan.

GONZALVE

Ez elájult… Most legalább megnézem, dobog-e a szíve?

FOGADÓSNÉ

Be. Kezében lámpás. Uram! Ön tönkretett egy jóhírű szállodát! Az ilyen garázda vendégeket mi úgy dobjuk ki innét…

GONZALVE

Csitt, asszonyom! Ez a szakállas férfi itt a spanyol királyné.

FOGADÓSNÉ

Sikolt egyet. A lámpát elejti. Lezuhan.

GONZALVE

Ez is elájult… De azért én inkább a szobalány réklijét gombolom ki. Letérdel.

FOGADÓS

Be. Kezében fáklya. Uram, én egy megértő szállodatulajdonos vagyok…

GONZALVE

Jöjjön, jöjjön, uram, a legjobbkor, hisz épp egy bábára van szükség, csak arra kérem, ne ájuljon el, mint ezek a hölgyek itt.

FOGADÓS

Elájultak? Nagyszerű. Legalább zavartalanul beszélgethetünk…. Mondja, uram, részeg maga?

GONZALVE

Nem!

FOGADÓS

Úri becsületszavára?

GONZALVE

Nem!

FOGADÓS

Esküszik?

GONZALVE

Esküszöm.

FOGADÓS

Helyes. Akkor beszéljünk az üzletről. Én egy megértő szállodatulajdonos vagyok. Tudok szemet hunyni. De akkor tessék fizetni, kérem. Fizesse ki egy napra az egész szállodát, és csinálhat, amit akar. Negyven arany!

GONZALVE

Uram, itt a spanyol király…

FOGADÓS

Nem érdekel. Én önnel tárgyalok. Negyven arany.

GONZALVE

Egy infáns van születőben.

FOGADÓS

Nem érdekel. Negyven arany.

GONZALVE

Történelmi pillanat…

FOGADÓS

Térjünk a tárgyra: negyven arany.

GONZALVE

Csakhogy…

FOGADÓS

Negyven arany.

GONZALVE

Tessék! Itt a negyven aranya. Odaadja.

FOGADÓS

Köszönöm, uram, látszik, hogy ön egy igazi hidalgó.

GONZALVE

De meg szeretném magyarázni…

FOGADÓS

Ne fárassza magát, szenyor. Nálam csak az szokott magyarázni, aki nem fizet… Ön fizetett, tehát csinálhat, amit akar. Táncolhat, kiabálhat, énekelhet obszcén dalokat, hozhat be kutyát, kecskét, hölgyeket is, ha tetszik. Magyarázatra nincs szükségem. Én egy megértő fogadós vagyok. Szeretné, ha itthagynám ezeket az elalélt nőket?

GONZALVE

Igen…

FOGADÓS

Akkor viszem őket. Suttogva. Carmen, drágám, pintyőkém, térj magadhoz…

CARMEN

Ó, te vagy az? Felül.

FOGADÓS

Vigyázz aranyvirágom, itt a feleségem.

CARMEN

Vigyázok. El.

FOGADÓS

Hé, asszony, tápászkodj már föl, mert bizisten oldalba rugdoslak.

FOGADÓSNÉ

Mit ráncigálsz, te vén ragyabunkó, megyek már, megyek! Felkel, és el.

HANGOK

Csend legyen már végre! Ezt nem lehet kibírni!

FOGADÓS

Micsoda? Még ezeknek a tetves búcsúsoknak áll följebb? Veri a falat. Fogjátok be a lepcsest, nézze meg az ember! Örüljetek, hogy igazi hidalgóval lakhattok egy födél alatt!

HANGOK

Méltatlankodva. Ó!

FOGADÓS

Ez a hidalgó olyan hidalgó, hogy fizetett értetek is!

HANGOK

Áhítatos csodálkozással. Ó-ó!

FOGADÓS

Így kell ezekkel bánni, szenyor. Tessék csak mulatozni tovább, kedvére. Meghajol. El.

GONZALVE

Könnyű ezt mondani… Amikor azt se tudom a hálótársamról, hogy nő-e vagy férfi?… Hiába, mióta a feleségem elhagyott, szaporodnak a problémák.

SZŐRMÓKUS

Női hangon. Gonzalve!

GONZALVE

Felriad. Szent isten! Ki az…?

SZŐRMÓKUS

Férfi hangon. Én.

GONZALVE

Ikrek. Egy lány, egy fiú.

SZŐRMÓKUS

Gonzalve!

GONZALVE

Ön engem keresztnevemen szólít?

SZŐRMÓKUS

Igen, drágám, mert szeretlek.

GONZALVE

Nagyon megtisztel! Magában. Ilyen az én szerencsém: belém szeretett egy szakállas nő.

SZŐRMÓKUS

Gonzalve, drágám, ne dünnyögj folyton magadban.

GONZALVE

Milyen bizalmas!

SZŐRMÓKUS

Gonzalve! Csókolj meg!

GONZALVE

Félrebeszél. Úgy látszik, fellépett a gyermekágyi láz.

SZŐRMÓKUS

Egy csókot, Gonzalve.

GONZALVE

Lehet, hogy az utolsó kívánsága… Mégse tagadhatom meg. Átmászik hozzá.

SZŐRMÓKUS

Ó… még!… Még egyszer!

GONZALVE

Bocsánatot kérek, de az ön szakálla túlságosan szúrja a számat.

SZŐRMÓKUS

Csak ez a baj?… Egy pillanat! Leveszi a szakállát. És csókolj meg, de igazán!

GONZALVE

Á-á-á!… De hisz ön! De hisz te! Ez nem igaz! Kiugrik.

SZŐRMÓKUS

De igaz, Gonzalve, én vagyok.

GONZALVE

Orvost! Megbolondulok! Hallja meg az egész világ: megtaláltam a feleségemet!

SZŐRMÓKUS, azaz megint FELESÉG

Ne kiabálj, Gonzalve, felébreszted a picit.

GONZALVE

Miféle picit?

FELESÉG

Akit világra hoztam az előbb.

GONZALVE

Mióta voltál te teherben?

FELESÉG

Kilenc hónapja.

GONZALVE

Nem is vettem észre.

FELESÉG

Mert te csak a szobalányokat figyelted.

GONZALVE

Bocsáss meg, drágám. De hát hol az a pici? Nem hallom a hangját.

FELESÉG

Az ilyen újszülöttek még nem beszélnek.

GONZALVE

Ja?

FELESÉG

Ez minden, amit ilyenkor mondani tudsz?

GONZALVE

Bocsáss meg nekem, drágám. Letérdel az ágy mellé.

FELESÉG

Tovább!

GONZALVE

Többet nem udvarolok szobalányoknak.

FELESÉG

Tovább!

GONZALVE

Minden gondolatom a tiéd lesz.

FELESÉG

Tovább!

GONZALVE

Szeretni foglak! Imádni foglak.

FELESÉG

Tovább!

GONZALVE

Még? Mit még?… Mit akarsz még, drágám?

FELESÉG

Egy csókot, Gonzalve.

GONZALVE

Csakugyan levetetted a szakállad?

FELESÉG

Levetettem, szívem.

GONZALVE

Akkor… Bebújik melléje.

GONZALVE

Hogy az embert ilyenkor se hagyják békén… Tessék!

CARMEN

Be. Jesszusom, ezek az urak összefeküdtek!

GONZALVE

Vegye fel a gyertyatartót, és felesleges újból elájulnia.

CARMEN

De kurtán-furcsán tetszik velem beszélni… Hát nem uraságod kért meg, hogy jöjjek be kora hajnalban, gyengéden felkőtögetni…

GONZALVE

Pszt!

CARMEN

Hogy az én két szemem…

FELESÉG

Kiugrik az ágyból. Ezentúl én költögetlek, Gonzalve, Gonzalve. Egy-kettő, ki az ágyból! Indulunk!

GONZALVE

Felkel. Vigyázz, drágám, szülés után…

FELESÉG

Azzal te ne törődj!

GONZALVE

Öltözködik. És a gyereket hogy visszük?

FELESÉG

Majd beteszem a kofferba.

GONZALVE

Nem engedem az utódomat megfullasztani!

FELESÉG

Ne kiabálj, Gonzalve, ez a baba csak egy baba. A bazárban vettem.

GONZALVE

Becsaptál?

FELESÉG

Felébresztettem benned az atyai érzéseket. Odahaza majd igyekezz, hogy legyen egy igazi kisbabánk, mához egy évre.

FOGADÓS

Be. Jó reggelt kívánok!

GONZALVE

Képzelje, uram, ez az úr itt a feleségem.

FOGADÓS

Uram, csak az magyarázkodik, aki nem tud fizetni… Viszontlátásra, szenyor! Erre parancsoljon… segíthetek?

FELESÉG

El, a Fogadóssal.

GONZALVE

Carmen drágám, elveszítettem a pipám szipókáját, ha megtalálná… itt a címem.

FELESÉG

Be. Gonzalve!… Mit találtam? Mutatja a szipókát.

GONZALVE

Visszaveszi a címet. Jobb lett volna a spanyol király.