Tuskóláb,
Sátánpofa,
Halszemű,
Rablóvezér.
RABLÓVEZÉR
Jön az úton. Régies zsandár- vagy katonaruhában. Nagy batyuban hozza a többi katonaruhát.
SÁTÁNPOFA
Kiles. Zsandár… Főzsandár… legalábbis kapitány.
HALSZEMŰ
Meneküljünk! Mind eltűnnek a barlangban.
RABLÓVEZÉR
Tuskóláb!… Sátánpofa!… Halszemű! Egymás után felütik a fejüket. Nem megmondtam nektek, hogy szemmel tartsátok az utat?
HALSZEMŰ
Hisz ez a vezérünk! Csakhogy megjöttél!
RABLÓVEZÉR
Mától kezdve kapitányotok vagyok.
HALSZEMŰ
Zsandárok leszünk? Éljen!
RABLÓVEZÉR
Nem leszünk zsandárok, csak zsandárruhába bújunk. Hogy nagyobb legyen irántunk a bizalom. Bedobja a ruháscsomagot, csizmát. Átöltözni! Angyalbőrbe! Egy-kettő! De aztán ragyogjon az a csizma!
TUSKÓLÁB
Jön ki. Már előbb rajta volt a katonanadrág és csizma, csak nem látszott. Kívül ragyog, de belül szögek vannak benne. Kapca helyett szögek.
RABLÓVEZÉR
Pofon vágni készül. Tanuld meg, hogy egy igazi katona nem panaszkodik.
TUSKÓLÁB
Jó, jó, cimbora, megtanulom én… Elfordul félve.
RABLÓVEZÉR
Hátba vágja. Kapitányod vagyok!
TUSKÓLÁB
Igenis, kapitány!
RABLÓVEZÉR
Azért! A pofon elmaradt.
SÁTÁNPOFA
Kimászik, illeg-billeg. Medáliát is adjál, komám!
RABLÓVEZÉR
Nem komázunk! Újabb pofonhoz készül.
HALSZEMŰ
Előjön. Remegjetek tőlem, bitang útonállók!
RABLÓVEZÉR
Ezt vágja nyakon. Nem tűröm a tréfát!… Sorakozó! Vi-gyázz!
A HÁROM RABLÓ
Igyekszik katonásan felállni.
RABLÓVEZÉR
Mától kezdve itt rend lesz és fegyelem. Megértettük?… Erre azt felelitek: igenis, kapitány!
A HÁROM RABLÓ
Igenis, kapitány!
RABLÓVEZÉR
Azért… Hiába írattunk cégért azzal a kóborló diákkal, egyre kevesebb utas jár errefelé!
HALSZEMŰ
Mi van ide kiírva, kapitány?
RABLÓVEZÉR
Hát nem tudsz olvasni, te tahó ?
HALSZEMŰ
Nem… Nem tudunk.
RABLÓVEZÉR
Akkor most tanuljatok meg. Hátra arc!
A HÁROM RABLÓ
Megfordul, a barlang felé.
RABLÓVEZÉR
Olvassátok utánam! Ide az van fölírva, hogy „Vendégfogadó”…
A HÁROM RABLÓ
Vendégfogadó…
RABLÓVEZÉR
Most már tudtok olvasni. Hátra arc! Pihenj!… Megtudtam, hogy hamarosan erre jön egy postakocsi, mert a
másik úton leszakadt a híd.
RABLÓVEZÉR
Pofa be!… Tanulj illendőséget. A postakocsiban három előkelő úrikisasszony utazik. Csak a mamájuk kíséri
őket. Tuskóláb! Te elébük mégy. Légy kedves és udvarias hozzájuk, ahogy egy császári zsandárhoz illik. No
mutasd meg, mit fogsz velük csinálni?
RABLÓVEZÉR
Egy-kettő! Mutasd, mit csinálsz… Ők ketten ott a kisasszonyok. Rajta!
TUSKÓLÁB
Szégyellem én azt megmutatni.
RABLÓVEZÉR
Fenyegeti. Kedvesen integetsz nekik – megértetted?
RABLÓVEZÉR
Úgy is jó lesz. Elvégre a zsandárok se zárdában nevelkedtek. Persze egy kapitány úr, az más!… Annak tudnia kell, hogy mi a komilfó. Most megyek, és rizsport hintek a hajamra. Ha a dámák megérkeznek, szóljatok. De finoman, mert kitaposom a beleteket. Bemegy a barlangba.
Tuskóláb,
Sátánpofa,
Halszemű.
TUSKÓLÁB
Inkább kolbászt hozhatott volna.
SÁTÁNPOFA
Nehéz mulatság ez a zsiványélet.
HALSZEMŰ
Nem nekem találták ki. Ha puskalövést hallok, a hideg futkároz a hátamon.
SÁTÁNPOFA
Nincs is jobb, mint ülni otthon a kemence padkáján.
TUSKÓLÁB
Miért lettem én útonálló?
HALSZEMŰ
Hát én miért lettem?
SÁTÁNPOFA
Megházasodni, az volna jó!
HALSZEMŰ
Eljátszadozni a pulyákkal…
TUSKÓLÁB
Majd eljátszadozik lábunkkal a szél.
HALSZEMŰ
Ha legalább védőszentünk volna, mint a többi tisztességes embernek. Mért nincs az útonállóknak védőszentjük. Miért?… Ekkora gyertyát égetnék előtte. Mutatja.
SÁTÁNPOFA
Dehogyis nincsen! Krisztus oldalán a jobb lator, az felméne a paradicsomba… Így mondta a pap.
HALSZEMŰ
A fene egye meg, de honnét vegyek neki gyertyát?
TUSKÓLÁB
Lopni kéne. A templomból.
HALSZEMŰ
A lopott gyertyára csak fintorog egy védőszent.
TUSKÓLÁB
Vagy elandalodik, hogy ő is latorkodott ám.
SÁTÁNPOFA
Akármilyen nagy lator volt, ha egyszer felteszi a glóriát a fejére, többet le se pök minket. Azontúl már csak kanonokokkal komázik. Nehéz mesterség ez, mennyei pártfogó nélkül.
HALSZEMŰ
Nyugdíj nincsen.
A postakocsi kürtje.
TUSKÓLÁB
Hallod? A postakocsi… Integessünk.
HALSZEMŰ
Nekem már futkározik a hideg a hátamon.
Tuskóláb,
Sátánpofa,
Halszemű,
s a Mama,
három lányával.
MAMA
Három lányával sétálva jön az úton, mindnyájan tele ékszerekkel. A postakocsi istrángjának is most kellett elszakadnia. Minden utazás némi bosszúsággal jár.
HORTENZIA
Élvezze a természetet, anyám.
PAULINA
Egy kis séta egészséges.
KLEMENTINA
Anyám gyomra úgyis nehezen bírja a kocsirázást.
MAMA
Épp az hiányzott, hogy emlegesd. Máris háborog a gyomrom. Jaj, üljünk le! Leülnek.
Jaj!
SÁTÁNPOFA
Tuskólábhoz. Integess nekik.
TUSKÓLÁB
Egyszerűbb volna leütni őket, és kész.
HORTENZIA
Hol az útitáska?
PAULINA
Az ezüst flakonban van a repülősó.
KLEMENTINA
Dörzsöljük meg a szívét otkolonnal. Gombolgatják anyjuk ruháját.
HALSZEMŰ
Közben. Forduljunk el.
HALSZEMŰ
Mert olyan előkelőek. Elfordul.
SÁTÁNPOFA
Elfordulhatunk. Úgyis csak a mamust vetkőztetik. Elfordul.
TUSKÓLÁB
Én mit csináljak?
MAMA
Úgy, úgy!… De nem jár erre senki, ugye?
RABLÓVEZÉR
Kijön a barlangból. Hát ti mit csináltok?
SÁTÁNPOFA és HALSZEMŰ
Pszt! Mutogatnak hátra.
MAMA
Felsikolt. Hangokat hallok!… Férfihangokat. Meneküljünk! Felugrálnak.
RABLÓVEZÉR
Álljanak meg, hölgyeim! Érezzék magukat biztonságban.
MAMA
Jaj! A gyomrom még jobban háborog.
HORTENZIA
Jaj! Ezek császári zsandárok!
PAULINA
Szent isten! Mit keresnek itten a zsandárok?
KLEMENTINA
Már itt is? Meneküljünk!
RABLÓVEZÉR
Hölgyeim, nekünk egy a jelszónk: béke és biztonság. Mi azért vagyunk itt, hogy megvédjük a védtelen utasokat.
HORTENZIA
Nincs szükségünk védelemre.
RABLÓVEZÉR
Sötét brigantik lappanganak az erdőn. S csak az alkalomra lesnek, hogy kirabolják önöket.
MAMA
Ez hiányzott éppen. Tudtam, hogy valami kellemetlenség ér ezen az úton… Rablók!
RABLÓVEZÉR
De mi ártalmatlanná tesszük őket. Tessék idébb jönni. Van itt egy kellemes fogadó.
HORTENZIA
Miért menjünk odább?
RABLÓVEZÉR
Jöhet egy eltévedt golyó.
HALSZEMŰ
Csakugyan?… Akkor bújjunk el.
TUSKÓLÁB
Ha nem szólítja kapitánynak, magát is pofon vágja. Már ugrik is el.
MAMA
Kapitány, ön kissé keményen bánik az embereivel. De hol van a fogadó?
MAMA
De hisz erre az van kiírva, hogy „Rablóbarlang.”
TUSKÓLÁB
Úgy látszik, a mamus tud olvasni.
RABLÓVEZÉR
Ármányos diákja, annak még egyszer kitekerem a nyakát. Hirtelen. Ez itt ugyanis
egy olyan fogadó, amelyet elfoglaltunk a rablóktól, és most átutazó szállást rendeztünk be, védtelen hölgyek
számára. Kerüljenek beljebb.
HORTENZIA
A mamának friss levegőre van szüksége.
TUSKÓLÁB
Befelé, befelé, mondta a kapitány.
RABLÓVEZÉR
Minden barlang sötét, hát még egy rablóbarlang. Hirtelen. Ékszereiket!
RABLÓVEZÉR
Most már nem vagyok kapitány. A többi rablóhoz. Fogjátok le őket.
RABLÓVEZÉR
Előbb az ékszereket!
HORTENZIA
Aranyos kapitány…
RABLÓVEZÉR
Nincs kapitány! Az aranyat!
PAULINA
Látnivalóan ön a császári rendőrség gyöngye…
RABLÓVEZÉR
A számból vette ki! A gyöngyöket is!
KLEMENTINA
Ön nagyon rokonszenves minekünk, kapitány, s az ilyesmi kölcsönös szokott lenni. Nemde?
RABLÓVEZÉR
Fogd be a szád! A kölcsönről én tárgyalok.
HORTENZIA
Kegyelmezzen nekünk!
PAULINA
Hisz ön is ember!
KLEMENTINA
Tekintse fiatal korunkat.
HORTENZIA
Vagy legalább tekintsen erre a szenvedő anyára.
PAULINA
Aki nem tud semmiről.
KLEMENTINA
Aki belepusztul, ha minket elveszít.
Egyre gyorsabban.
HORTENZIA
Mindent bevallunk.
KLEMENTINA
S mindenünket odaadjuk.
KLEMENTINA
Esendő lányok vagyunk.
HORTENZIA
Többé nem tesszük.
PAULINA
Ne tegye tönkre a jövőnket!
KLEMENTINA
Hisz még előttünk az élet.
HORTENZIA
Esküszünk anyánk szenvedéseire.
PAULINA
Hogy visszatérünk az erény útjára.
HORTENZIA
De hallgassa meg a részleteket.
RABLÓVEZÉR
Elég! Engem nem érdekel, hogy hol és mikor léptek le az erény útjáról. Az ékszereket!
Egyszerre dobálják le magukról az ékszereket a lányok.
HORTENZIA
Tessék! Tessék!
PAULINA
Örülök, hogy megszabadulok tőlük.
KLEMENTINA
Égette a bőrömet ez a melldísz, nézze!
HORTENZIA
Megadjuk a címeket is, hogy kinek kell odaadni.
PAULINA
Így könnyebb dolga lesz.
HORTENZIA
Ezt a kancellár fiának.
PAULINA
Ezt magának a kancellárnak.
KLEMENTINA
Ezt az illetékes megyéspüspöknek.
RABLÓVEZÉR
Rakja el az ékszereket. Majd bolondok leszünk!
HORTENZIA
Kapitány, ön megfeledkezik hivatásáról!
RABLÓVEZÉR
Akkor feledkeznék meg, ha nem magamnak tartanám meg.
PAULINA
Úgy látszik, zsandárkörökben is lábra kapott a korrupció.
KLEMENTINA
Avagy talán ön álzsandárkapitány?
MAMA
Lányom, ne takinírozd a kapitány urat.
SÁTÁNPOFA
Hát a szép kisasszony azt hiszi, hogy mi igazi zsandárok vagyunk? Höhöhöhö!
HALSZEMŰ
Hogy minket a császár fizet? Jó is volna. Hihihi!
TUSKÓLÁB
Az úgy volt, hogy mi csak a nagyobb bizodalom végett öltöttük föl az angyalbőrt. Hehehehe!
RABLÓVEZÉR
Kapiskáljátok már, cicavirágok?
HORTENZIA
Micsoda? Önök bűnözők?
RABLÓVEZÉR
Így is lehet mondani.
PAULINA
Szégyelljék magukat!
RABLÓVEZÉR
Vigyázz a szádra, te kis pisis…
KLEMENTINA
Pofon vágja a Rablóvezért. Maga fogja be a száját!
SÁTÁNPOFA
Megfenyítsem? Kapitány?
KLEMENTINA
Ti akartok hozzánk nyúlni?
HORTENZIA
Te nyomorult, tudod te azt, hogy kitől szabad lopni és kitől nem?
PAULINA
Ismeritek ti a bűnözés tízparancsolatát? Az útonállás erkölcsi kódexét?
RABLÓVEZÉR
Úri dámákat levetkőztethetsz: ez az első parancsolat.
HORTENZIA
Csakhogy mi is a brancsba tartozunk, kolléga!
PAULINA
Ezt már felérhették volna ésszel.
KLEMENTINA
Ezen a pályán több ész kell, bogaram.
MAMA
Kiket szültem én? Kiket szoptattam én?… Egek!
Elalél.
KLEMENTINA
Egyszer úgyis meg kellett tudnia.
HORTENZIA
Addig legalább nyugodtan tárgyalhatunk eme fusizó útonállókkal. A rablókhoz. Adjátok csak vissza az ékszereket!
RABLÓVEZÉR
Ne tegyen már ilyet velem a kisasszony!
HORTENZIA
Egy-kettő! Rablótól nem rabolunk.
HORTENZIA
Egyáltalán, banditák vagytok ti?
RABLÓVEZÉR
Ön kételkedik bennünk? Ön sérteget? Kisasszony, ha férfi volna, pisztolyom csöve elé állítanám.
PAULINA
Elég a szavalásból! Tetteket kérek. A gyémántokat!
KLEMENTINA
Te koszos betyár, add meg nekünk a köteles tiszteletet. Mi a legjobb társasághoz tartozó szélhámosnők vagyunk.
HORTENZIA
Csak a legfelsőbb körökben működünk.
PAULINA
Bejáratosak vagyunk az udvarhoz.
KLEMENTINA
Vőlegényeink is befolyásos brigantik.
HORTENZIA
Megtorló intézkedéseket kaptok a nyakatokba.
KLEMENTINA
Nektek még a híreteket se hallottuk.
TUSKÓLÁB
Kegyelem! Térdre esik.
SÁTÁNPOFA
Irgalom szegény fejünknek! Kezet akar csókolni.
HALSZEMŰ
Tekintsenek éhező családunkra. Leborul.
HORTENZIA
Nincs kegyelem!
PAULINA
Ti megszegtétek a bűnözők szolidaritását!
KLEMENTINA
A törvényt! A betyárbecsületet!
TUSKÓLÁB
Kapitány, én úgy szégyellem magam.
SÁTÁNPOFA
Adjunk vissza mindent!
HALSZEMŰ
Ne tegyék tönkre a jövőnket!
RABLÓVEZÉR
Rendben van. Mindent visszaadok. Tessék! Pakolja ki az ékszert a zsebéből. De
nem félelemből, hanem mert a becsületre hivatkoztak.
HORTENZIA
Ahogy rakja fel az ékszereket, gúnyosan. Még a becsületet mered a szádra venni?
PAULINA és KLEMENTINA
Becsület ezeknél. Kacagnak.
RABLÓVEZÉR
Fogadják legalázatosabb kézcsókomat.
HORTENZIA
Mama, ébredjen! Azóta megcsinálták a postakocsi istrángját.
PAULINA
Hohó, előbb hozzatok ki mindent a barlangból!
A RABLÓK
Húzódnak be a barlangba.
MAMA
Most mit gondolhat rólatok ez a bandita, ó szűzanya?
HORTENZIA
Fütyülök rá, hogy mit gondol rólunk egy bandita.
PAULINA
Aki ráadásul ostoba tökfej!
KLEMENTINA
Olyan ostoba, hogy visszaadja az ékszereket.
MAMA
Megmondtam én jó előre, hogy minden utazás valami bosszúsággal jár.
Hallatszik a postakocsi kürtje.
A RABLÓK
Szegényes holmit hordanak ki a barlangból.
HALSZEMŰ
A szép terv füstbe ment.
TUSKÓLÁB
A rabláson is már csak az urak keresnek.
SÁTÁNPOFA
Micsoda ékszereik voltak! Láttad azt a fülbevalót?
HALSZEMŰ
Sok hűhó semmiért.
RABLÓVEZÉR
Egy igazi betyár nem panaszkodik.
TUSKÓLÁB
De én éhes vagyok.
A NŐK
Közben kacagva nézegetik az újabb zsákmányt, amellyel elvonulnak.