Papa elment a harmincéves háborúba
|
| Tata-tatta-tatta-tatta |
| Tatata-tatta-tatta-tá-á… |
Látszik az ajtó vasalt kilincsén, hogy kívülről ütemesen verik.
FÉRFIHANG
A Leányka hangfüggönyén csak itt-ott törnek át a továbbiakban egy szakácskönyv címszavainak töredékei. Ad libitum.
MAMA
Leült, legyezi magát. Ó, mily kimerítő egy ilyen szerelmi ostrom… Tartsd magad, kislányom, szerencsére hangerővel te is jól bírod… Addig én istenhez fohászkodom, hogy nyolc év után vezérelje haza a ház urát és védelmezőjét. A székből fél térdre ereszkedik. Csak a papában lehet már reményünk!
LEÁNYKA
Fújja a már kész kialakult ritmusra a maga csinálta alkalmi dalt.
|
Aztán ismétli, mert nem bírja nem énekelni.
|
MAMA
Még fél térden, hittel. Visszajön! Visszajön! Visszajön!
LEÁNYKA
Közben könyörtelenül énekel.
MAMA
Feláll, most egy heroina. Elég! Miféle huszonkét esztendőket jósolgatsz te nekem? Nem volt elég tán mártíriumnak már ez a nyolc év is? Még huszonkettő? Ó!… Férj nélkül. De agresszív udvarlók ostromának annál inkább kitéve… És a saját leányom méri reám ezt a szörnyű büntetést. Mit vétettem én ellened? Mondd!
FÉRFIHANG
Az asztrológusok mondták…
LEÁNYKA
Hallja. Az asztrológusok mondták…
FÉRFIHANG ÉS LEÁNYKA
Együtt. …Hogy ez egy harmincéves háború lesz. Nyolc év már letelt belőle. Marad huszonkettő.
MAMA
Jó is volna! Még huszonkét évig rúgni-verni az ajtómon! Ugye, jó volna! Ő üti, ő rúgja most innen belülről az ajtót. Tudd meg, te sátán, hogy a férjem visszajön, visszajön! Hamarább, mint gondolnád. Visszajön! Visszajön! S lesz öröm, lesz öröm, lesz öröm! Veri két öklével az ajtót. Visszajön, ha megérzi, hogy milyen veszedelemben forgok. Visszafordítja lovát, és vágtatva fog igyekezni haza… Lesz öröm!… Lesz öröm!… Csemegével etetem még a paripáját is!
FÉRFIHANG
Tovább! Tovább! Üsse, rúgja az ajtót! Testének közelsége átéget mindenen…
MAMA
Még jobban veri. Hallgasson! Egy gyermek van velem!… Visszajön! Biztos, hogy visszajön, mert nemcsak én, hanem a lánya is veszélyben van! Megérzi.
FÉRFIHANG
Nyolc év már letelt. Marad huszonkettő.
MAMA
Leroskad az ajtónál. Huszonkét év még? Nem! Huszonkét év hosszabb, mint maga az örökkévalóság. Sírni kezd.
LEÁNYKA
Mi baj, mama?
MAMA
Nyűgösen. Megfájdult a két öklöm… És éhes is vagyok.
LEÁNYKA
A kúthoz megy, lekiabál a visszhangos, feneketlen mélybe. Ebédet kérünk!
MAMA
Szenvedőleg. Küldi-e?
LEÁNYKA
Rángatja a láncot, a mélyből vödörzene. Ebédet kérünk!
MAMA
Mit mond a szakács?
LEÁNYKA
Hallgat.
Vödörzene.
MAMA
Felugrik. Csak nem fogtak talán össze kiéheztetésünkre?… Éhes vagyok… A mártíromság, melyet e toronyszobába zárkózva felvállaltam, nem súlyosbítható kiéheztetéssel.
LEÁNYKA
Ebben a nagy mártíromságban máris borzasztóan elhíztál, mama!
MAMA
Apádnak kedvére való volt az én júnói termetem. Hozzá lennék hűtlen, ha fogyasztanám magam. S én hűtlen nem leszek… Ebédet! Egy júnói termet igényeihez illő bőséges ebédet!
LEÁNYKA
Az ajtó felé. De neki, úgy látszik, a sovány nők jobban tetszenek… Nincs ebéd! Nincs ebéd!
MAMA
Ilyen méltatlan eszközökkel akarja megtörni az ellenállásunkat. Férfi ez?… Férfi ez?
Csend.
MAMA
Most persze hallgat. Hangosabban. Hát férfi ez?
Csend.
LEÁNYKA
Vagy el is ment… Lehetséges volna, hogy egy ily kitartó udvarló végül is feladja az ostromot?
MAMA
Ne hidd! Az ily parázna sosem fogy ki az oktalan reményből. Miként az árus emberek mondják: fut a pénze után.
Hallgatóznak. Csend.
LEÁNYKA
Hahó!
MAMA
Leányom, az ellenséggel nem kezdhetünk el fraternizálni.
LEÁNYKA
Szerintem már nincs is itt.
MAMA
Biztos valamilyen ravasz ostromtervet fundál ki ellenünk… Lelkesen. Vajon mi vár még reánk? Torlaszoljuk el jól az ajtót. Nehogy betörje szörnyű faltörő kosával.
LEÁNYKA
Máskor is jöttek már kérők a mamához. Mindig csak a mamához.
MAMA
Bizony, kislányom, megszámlálni is szinte lehetetlen, hogy hány kérőt vertem vissza eddig – furfanggal, erővel. Kettőt meg is mérgeztettem – a gyóntatóm feloldozott, és azóta is hetente rózsafüzért mondok a lelkükért… Egyet pedig kiheréltettem, bár ez még azután is sokáig visszajárt. Ki hitte volna? Ebből megtanulhatod, hogy mily rejtélyes és mily nehezen legyőzhető a természet hatalma… De eme legújabb udvarlómnak az agresszivitása minden eleddigiét messze felülmúlja.
LEÁNYKA
Egész fiatalságomat ebben a szörnyű toronyszobában töltsem el tehát?
MAMA
Ó, ez a toronyszoba valamikor a várbörtön céljaira szolgált, és most a szabadságot jelenti nekem.
LEÁNYKA
Börtön ez most is, hiszen úgy élünk itt, mint a rabok.
MAMA
Panaszkodsz?
LEÁNYKA
Csak a mamát ostromolják, úgyis csak a mamát.
MAMA
Ostrom kéne neked is talán?
LEÁNYKA
Nem kellene ostrom. Kinyitnám én az ajtót már egy kis csöndes kopogtatásra is.
MAMA
Az első jöttmentnek. Ugye? Mert gavallérokra vágyik a pisis lány. Ily könnyen felejted, hogy ki az anyád? Erre szolgált tehát az én állhatatosságom példája? Lányom, ha nem tudnád: anyád a hitvesi hűség fényes tüköre. Három vármegyéből lovag és jobbágy úgy tekint fel e toronyra, mint a női erény szentségtartójára.
LEÁNYKA
Elutazás előtt, úgy látszik, a papa erényövet lakatolt a mamára.
MAMA
Ily középkori eszközökhöz apád sosem folyamodott volna. Ő maga volt a megtestesült bizalom, s az ő bizalmából merítem az erőt az ellenálláshoz.
HANG
A kútból. Kész az ebéd!
S lent megrántották a láncot.
MAMA
Végre! Tekerni kezdi a kút egyik karját. Nehéz forgatni. Úgy látszik, ma nagy ebédet küld fel a szakács.
LEÁNYKA
A másik oldalon tekeri.
A kút nyikorgásának az ultrahangok birodalmába fel-felsikló dallama.
LEÁNYKA
Közben munkadalként fújja, keservesen elnyújtott ritmusban.
|
MAMA
Közben.
| Az első év de nehezen telt el. |
| A második még nehezebben… |
LEÁNYKA
Tata-tatta-tatta-tatta…
MAMA
Prózaibb témára váltva. Lehet, hogy egy egész ökröt küld fel a szakács… Folytatja a maga munkadalát.
| A harmadikban három udvarlóm volt. |
| Egy remete, egy katona és egy pap… |
LEÁNYKA
Melyikkel történt ama kis baleset?
MAMA
A remetének mérget kevertettem a borába.
LEÁNYKA
Ez nem érdekes…
MAMA
Nem is tudom akkor, hogy miféle balesetre gondolsz.
LEÁNYKA
Egyre nehezebb tekerni a kerekes kutat. Fújja megint a nótáját.
| …Még huszonkét évig odalesz. |
MAMA
| A negyedik évben négy udvarlóm volt. |
| A protestáns hadak fővezére… |
LEÁNYKA
Ha ez ökör, ez egy hizlalt ökör.
A vödörben ülve feltűnik a Vad Lovag. Busa haj, bajusz és szakáll.
VAD LOVAG
Csak külsőleg vad, mert különben derűs. Hódolatom, hölgyem, s neked is, kis leányka… Ha már eddig felhúztak, kérem, segítsenek is ki ebből a vödörből. Félek, hogy beleszorultam. Alabárdját keresztbe rakja a kút káváján, nehogy visszapörögjön vele a vödör.
MAMA
Hogy törne le a két kezem, amellyel segítettem felhúzni a kútból ezt a rémet. Tudtam, hogy valami ravasz hadicselt forralt…
VAD LOVAG
Továbbra is a vödörben. Nem, asszonyom! Megpróbáltatásainak sora ezennel véget ért. Békét hozok és kegyelmet kérek. Előhúzza fehér kendőjét. Feladom az ostromot. S engesztelődése jeléül, kérem, nyújtson kezet.
MAMA
Maradjon csak szépen ott a vödörben.
Harangozás kezdődik kintről, majd vidám kürtzene.
LEÁNYKA
Hallod, mama? Úgy látszik, vége lett a harmincéves háborúnak! Sikerült nyolc év alatt befejezni…
VAD LOVAG
Nem, leánykám. A harmincéves háború még tart tovább. Mégis örömünnep van máma. A sziklaszilárd erkölcsű hölgy napja. Önt ünneplik, asszonyom. Papírt vesz elő. Az otthon hagyott feleségek fele a háború első évében már elbukott. A háború második évében már csak egytizedük maradt tisztán… Mit szaporítsam a szót: aki nyolc éven túl is hűséges bírt maradni, csak egyetlenegy volt… Tisztelet és dicsőség neki!
LEÁNYKA
Éljen a mama! Éljen! Éljen!
A VAD LOVAG
A templomokban Te Deumot énekelnek. Érdemes hadba vonulni. Van női hűség! Harangszó dicséri.
MAMA
És nyugodtan lehet szerelmeskedni – a többinek.
A VAD LOVAG
Mindenkinek, drága szerelmem. Tehát nekünk is. Mert az ön ellenállása többé nem képezhet akadályt. Az angyalok is tapsolnak önnek. Hallja? Mit akar még ennél többet? Diadalát fokozni úgyis lehetetlen. Nyújtsa kezét!
MAMA
Haha! Ez volt tehát az igazi hadicsel! Templomi zászlókra festik a képem – és a zászlókat az ágyam elé paravánnak tehetem. Kislányom, eresszük vissza ezt a cinikus lovagot a kút fenekére!
A VAD LOVAG
Sikeresen visszakapaszkodik. Úrnőm, te nem tudod, hogy miféle ember a férjed.
MAMA
Őt akarod rágalmazni?… A kútba! A kútba!… Rágalmazni akarod őt? Idegen nőkhöz járt talán? Megmondhatod az igazat, mert most már úgy is meggyilkollak… Kihez járt?… Felelj!… Kihez járt?
A VAD LOVAG
Hozzád.
Csend. Azaz: zene.
MAMA
Hogyhogy hozzám járt?
LEÁNYKA
| Papa nyolc éve hogy elment. |
| A harmincéves háborúba… |
MAMA
Nyolc éve nem láttam őt.
A VAD LOVAG
Nyolc év óta számtalanszor volt már itt a várban. Így kémkedik utánad.
MAMA
Mennyire nem ismered, te vad lovag, a férjemet. A férjem feltétlenül bízik bennem – ezért vagyok én is hozzá feltétlen hűséggel.
A VAD LOVAG
Bízik? Haha! Kémkedik, sőt álruhába bújva próbára is tesz tégedet. Mert semmiféle bizonyság nem elég a bizalmatlannak. Emlékszel-e egy bizonyos remetére?
MAMA
Bús magányom harmadévében tűnt fel itt egy szent életű remete, aki aszkézisének tövises gallyakból vetett ágyára óhajtott volna engem lefektetni…
A VAD LOVAG
Ő volt! A férjed!
LEÁNYKA
Vele történt a baleset?
MAMA
Jaj! Én meggyilkoltatám őt. Erényem védelmében özveggyé lettem, s te pedig árva… Mérget tétettem a remete italába… A tisztaság keresése végül is férjgyilkossá tett. Miért is tusakodtam a szerelmi vágyak ellen? Kisebbik bűn helyett nagyobb bűnbe estem. Mentem volna bordélyházba inkább… Felzokog. Vagy a remetének tövises gallyakból vetett ágyára.
A VAD LOVAG
Csitt, asszonyom, ne a gyermek előtt!
LEÁNYKA
Soha nem jön vissza a papa! Sírni kezd.
A VAD LOVAG
Is elérzékenyül. Jól van… Jó… De azért nem kell hogy túlságosan emésszétek magatokat.
MAMA
Özvegyek lettünk! Árvák lettünk! Megmérgeztük a papát.
A VAD LOVAG
A méregadag nem volt halálos. És az igazi szeretők sok mindent kibírnak. A remete a mérgezést egy kis hasfájással szerencsésen élve megúszta.
MAMA
Igazán? Nemhiába imádkoztam minden héten rózsafüzért érte.
LEÁNYKA
És hol van most a remete bácsi?
A VAD LOVAG
Ő volt az, aki nemsokára visszajött ide mint a protestáns hadak főkapitánya.
LEÁNYKA
És vele is esett valamilyen baleset?
MAMA
Nem is tudom már. Hiszen annyian voltak… Nem káptalan az én fejem.
A VAD LOVAG
Esett… Megesett…
MAMA
Akkor én mégiscsak özveggyé lettem. Jaj nekem!
LEÁNYKA
Tessék megmondani már, árva vagyok-e vagy sem.
A VAD LOVAG
Nem lettél árva, kislányom, mert utána még ahány katona, pap, árus ember, olasz inzsellér, spanyol orvos és bánatos magyar emigráns csak feltűnt a várban – kalandra szomjazón – erőszakkal szerelmet követelvén…
MAMA
Ah, ne is mondd tovább! Hogy az mind ő lett volna?… A férjem? A férjem? És én minddel mily rútul bántam el… Megöl a bánat!
A VAD LOVAG
Most ne szakíts félbe! Az igazi még hátravan… Ismétli. Magyar emigráns, orosz bojár, kurdisztáni herceg…
MAMA
A szép kurd herceg?
LEÁNYKA
Azzal mi történt?
A VAD LOVAG
Nem hagyja kizökkenteni magát. …Szép kurd herceg, angol hajóács, németalföldi arcképfestő és az a sok-sok egymást felváltó vad lovag…
Pillanatnyi csend.
LEÁNYKA
Az mind te voltál – papa?
A VAD LOVAG
Egyre magasabb tenor hangon. Én!… Én!… Én! Egy mozdulattal leveszi egybeszabott parókáját és szakállát. Prózában kérdi. Most már kisegíttek ebből a vödörből?
LEÁNYKA
Kisegíti és csókolja is mindjárt.
MAMA
Döbbenten hallgat, s csak a viharzó zene készíti elő a szavát. Így szólal meg végül. Ó, ez az átkozott bizalmatlanság! Ki a megmondhatója annak, hogy én mit szenvedtem ezért. Hát azt hiszed, te vad lovag, mert most már az maradsz örökre az én szememben, hiába is dobod el álszakálladat – te mongol, angol, kurdisztáni, holland, spanyol, arab –, hogy süket hangszer voltam én kísértő dalokat pengető ujjaidnak érintése alatt… Tévedsz, te férficinizmus szörnyeteg képviselője, akit valamikor férjemként bírtalak. Tévedsz! Mert bennem is dalra gyúlt a vágy… És milyen dalra!… Hiszen én közben majd megvesztem Ámor nyilától… A Lovag mozdulatára, prózában közbeveti. Csitt! persze, e gyermek még kiskorú, mondod, mert egyszeriben milyen jó apa lettél… De mi van abban, ha bevallom, hogy sajnálom, hogy nem gyakoroltam a hitvesi szerelmet azzal a sok kósza katonával, pappal és szép kurd herceggel, aki ezen ajtó mögött a kegyeimért esdett? Mi van ebben? Hiszen még csak házasságot sem törtem volna.
A VAD LOVAG
Tenor. Azért a dolog nem olyan egyszerű.
MAMA
Erre csak fokozódó indulattal. Mi vagy te talán, mit képzelsz, Isten, hogy elbújsz a vattaszakállad mögé, és megpróbáltatásokat zúdítasz a szegény halandóra?
A VAD LOVAG
A legbecsültebb nő te lettél ebben az egész hadrakelt Európában. Letérdel. Madonnám!
MAMA
És a legmegalázottabb! Már üti. Untad a hitvesi ágyat, táborba mentél, és ott meguntad a tábort… Se itt, se ott nem voltál, te Mohamed koporsója!… Te hadiszökevény, te hitvesi ágy szökevény!… Most már tudom, hogy miért tart ily soká ez a harmincéves háború… Ne félj! Megírom én ezt a protestáns hadak főkapitányának. Nagyon jó emberem…
A VAD LOVAG
A pofonok közben is röhög. Elfelejted, drágám, hogy ő is én voltam.
LEÁNYKA
Szintén röhög, ül a széken és fújni kezdi.
| A papa nyolc éve, hogy elment |
| A harmincéves háborúba |
| És közben folyton itthon volt! |
MAMA
Közben erőt vett magán, kihúzta magát, s most hidegen – talán prózában – kijelenti. Ez a váratlan viszontlátás engem megrendített… Nyolc éven át állhatatosan ki tudtam tartani az egyedüllétben – s ezt most már folytatom. További nyolc éven át, kérlek, ne közeledj hozzám. Bizalmatlanságodnak ez legyen a büntetése.
A VAD LOVAG
Próza. Erre éppen kérni akartalak… Hogy ezentúl úgynevezett fehér házasságban éljünk.
MAMA
Én… én akarlak büntetni ezzel. Érted?
A VAD LOVAG
Meg vagyok én már büntetve, drágám… Kislányom, kérlek…
LEÁNYKA
Engem a papa ne küldjön ki innen! Én nem akarom a mamát most egyedül hagyni.
MAMA
Nézz ki, lányom, az ablakon – hogy milyen szép processzió jár a vár körül…
A VAD LOVAG
És fogd be a füled!… Mamához csendesen, már szinte szoprán hangon. Emlékszel-e arra a szép kurd hercegre?… Az is én voltam…
MAMA
Ó, én szerencsétlen!… De hát te, aki annyi életveszélyből épen visszatértél, akinek a méreg meg se kottyant… Aki magad vagy a túlélés csodája…
A VAD LOVAG
Koloratúr. Meg van írva: aki elveszíti életét, megnyeri azt – de aki elveszíti férfiasságát, soha vissza nem nyeri azt.
MAMA
Ez meg van írva?
A VAD LOVAG
Meg, meg…
MAMA
Most már értem, miért tiltja az egyházunk a szentírás olvasását. Túlságosan lehangoló könyv.
LEÁNYKA
Visszafordulhatok?
MAMA
Most már nyugodtan.
A VAD LOVAG
Még nem!…. Súgva. Van a szerelemnek egy fura titka, amelyről nem tud a Biblia. Ha fogyatékos férfiúi személyemet e vad lovag szakálla mögé bújtatom… – Felteszi az álszakállt. – azt hiszem… – Mélyülő hangon. – még van remény. Ölelni akarja… S mint egy ellenállhatatlan szép régi emléket idézi, kontrabasszban. „Engedjen be, szívem szerelme…”
LEÁNYKA
Megborzong az ablakban. Ju-uj!
A VAD LOVAG
Átélve, mélyen. Add ide magad… Te hűtlen, te parázna…
MAMA
Pofon vágja a Vad Lovagot.
A VAD LOVAG
Mi volt ez?
MAMA
Ne haragudj, de nem tehetek másként. E maskarában nem bírom felfedezni benned a hites férjemet.
A VAD LOVAG
Szomorúan leveszi megint az álszakállt. Tenorban. De e maskara nélkül még kevésbé fedezed föl.
MAMA
De, de, most a férjem vagy! Csókolja.
A VAD LOVAG
Közben, szinte szoprán hang. A test szerint már soha többé.
MAMA
Ragaszd hát vissza a bajuszt és szakállat!… Nem bírom elviselni vágyaim emésztő éhségét.
A VAD LOVAG
Ha éhes vagy, asszonyom, azon is lehet segíteni. A kúthoz megy, belehajol, belekiált. Szakács! Küldj fel egy sült kappant!
MAMA
Felpattan. Most már örökre csak sült kappan? Amikor engem másmilyen éhség gyötör? Férje két lábát elrántva – fejjel lefele beleejti őt a kútba.
A gyorsulva zuhanó test zenéje.
MAMA
Előveszi a rózsafüzért. Nyugodjék békében…
Most ért feneket a Vad Lovag.
MAMA
Egy miatyánk, tíz üdvözlégy… Nem hetente. Mindennap. Kezdi is, némán.
LEÁNYKA
Visszafordulhatok?
MAMA
Most már igen.
LEÁNYKA
Hova lett a papa?
MAMA
Némán imádkozva a kútra mutat… Nyekk!
LEÁNYKA
Duzzogva. Ezért kellett nekem kinézni az ablakon. Mert a papát megölni nem illik egy növendék leányka előtt… Ugye?
Lentről erősebben a körmenet éneke – litánia. Olyasmi hallatszik, mint: „szüzesség tüköre… az erény szentségtartója.”
LEÁNYKA
Lehet, hogy megint feltámad?
MAMA
Csak az udvarlók támadnak fel… Majd ha nagy leszel, megnézed az operában a Csodálatos Mandarint… De a férjek nem támadnak fel. A férjekben nincs elég életerő.
LEÁNYKA
Rákezdi.
| A papa nyolc éve, hogy elment… |
MAMA
Leánya éneke közben. És most már tényleg odalesz egy egész örökkévalóságig!
Hirtelen elhallgatnak. Csend.
LEÁNYKA
Mintha valaki kopogtatott volna!
Csend.
MAMA
Boldogan. Mintha valaki csizmával rúgná az ajtót!
LEÁNYKA
Vadul sminkelni kezdi magát.
MAMA
Ne törődjünk vele! Tegyünk úgy, mintha nem is hallanánk. Veszi az edényt, hogy kolompoljon De nem is hallatszik semmi…
Függöny