És most ki következik?A fenevad, amelyet láttál, volt és nincs: és a mélységből jő fel, és megy a veszedelemre. És a föld lakosai csodálkoznak (akiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe e világ alapítása óta), látván a fenevadat, amely vala és nincs, noha van. János: Jelenésekről 17,8
A trónterem. A trónus lépcsőjén Nero fekszik, császári díszruhájában. Bíborköpenyege vérétől feketén foltos. Szívében hatalmas tőr. Mellette egy kis utazótáska. Valamelyik teremből zene hallatszik, az „Ó, hümen, hümenaión…” Az egyik oldalról benéz az Egyik Bérgyilkos, kezében nyitott kés. A másik oldalról a Másik Bérgyilkos. De ez menten visszakapja a fejét. Az Egyik meg eltünteti a kést.
AZ EGYIK BÉRGYILKOS Megint itt vagy? Azt hiszed, nem láttalak? A MÁSIK BÉRGYILKOS Előrejön. És te? Te mit keresel itt? AZ EGYIK Előrébb jön, megy rá. Nem azt, amit te, tudd meg! A MÁSIK Röhögni kezd. Dehogyisnem! Hol az a nagy kés? AZ EGYIK Egy pillanat! És a te hasadban lesz. Rá akar ugrani. A MÁSIK Nekem egy nyitott borotva van a tunikám alatt. Kerülgetik egymást, mint két birkózó. AZ EGYIK Le akarod vágni a fejét! A MÁSIK Ki mint él, úgy ítél!
Éppen egymásnak mennének.
AZ EGYIK Hirtelen. Vigyázz, rálépsz!
Mindketten megmerevednek.
A MÁSIK Óvatosan kikerüli Nerót. Látod, Nero, mindig csak visszajövünk hozzád, leghűségesebb bérgyilkosaid. Mint a kerge birkák. Mint holmi bűnözők… AZ EGYIK Nem vagyunk kerge birkák, és nem vagyunk bűnözők. Hála istennek, ártatlan a kezünk az ő vérétől. Gyerünk innét, itt nincs semmi érdekes. A MÁSIK De nagyra vagy az ártatlanságunkkal! Önző kutya vagy! Tudd meg! Csak magadra gondolsz. Mert rá persze nem gondolsz. Hogy mennyivel jobban járt volna, ha mi végzünk vele. A részvét és szakértelem együtt csodákra képes. „Felség, egy percig se fog tartani… pardon, felség, szabad a nagy ártériáját?” Mert minekünk van anatómiai képzettségünk! AZ EGYIK Ne kiabálj. Halott van a szobában. Nem illik. Előveszi a kését, valami inkrusztált ékkövet akar kiszedni a trónus támlájából. A MÁSIK Súgva. Minden előképzettség nélkül ölte meg magát. Képzeld el, milyen fusi munka volt ez… Egy ilyen műértő császár! És ő maga nem volt amatőr. AZ EGYIK A feleségét ő csinálta ki. A MÁSIK Á, véletlen volt. AZ EGYIK Véletlen? A MÁSIK Véletlen. AZ EGYIK Pedig azt mondják, szép és gyors munka volt. A MÁSIK Tudod, kolléga, a művészetben mindig akadnak őstehetségek… Annál szomorúbb látni az elmúlását egy ilyen spontán tehetségnek, aki végül is nem ismerhette meg az ölés örömét. AZ EGYIK Talán most, hogy megöngyilkolta magát. A MÁSIK Á… Az öngyilkosság, szerintem, nem számítható az elsőrendű élvezetek közé. AZ EGYIK Én eddig mindig azt hittem, hogy ezek a fényes bigyók itt ékkövek… Nem tudtam, hogy az üvegipar ilyen fejlett. Eldobja, amit kifejtett. Keresgél tovább. A MÁSIK Te, nekem az az érzésem, hogy a művészet nagyon meg fogja sínyleni Nero halálát. Azt hiszed, hogy az utódjának majd fontos lesz a kultúra? Galba! Egy öreg katonatiszt! Érdekli is azt, hogy van-e nekünk anatómiai képzettségünk! A mennyiség fog számítani, hogy mit teljesítesz – és nem a nívó. Nagyon igazuk van azoknak a kultúrfilozófusoknak, akik pesszimistán látják a jövőt. A Szellem válsága… Hirtelen felugrik. Mit találtál? Adod ide? AZ EGYIK Nero táskájában kotorászott. Tessék!… Ezt pakolta be magának. Paróka, arcfesték. Meg a lantja. A könnyű úti lant. Megpöngeti. Vidéki turnéra indult. Hová? Talán a lázadó légióit akarta művészetével megszelídíteni. Nem is lett volna bolondság. Fegyvertelenül megjelenik Galba táborában. „A császár!” Galba üvölt: „Felkoncolni!” De akkor Nero már dalol. Egy császár dalol a hűtlen katonái előtt… Pöngeti a lantot. A MÁSIK „Csapodár gárdám! – Térj vissza hozzám!” AZ EGYIK Ne ilyen ordenárén… A pillanat feszült. Egyszer van csak ilyen a világtörténelemben. Most kell megmutatni, mire képes a művészi tökéletesség. Az ihlet… Magába száll. A MÁSIK Az ihlet! Milyen más, ha ihlettel csinálunk valamit. AZ EGYIK Múzsa, segíts!
Csend.
A MÁSIK Megvan? AZ EGYIK Meg… Köszönöm, Apolló! Énekelni kezd, fenségesen.
A MÁSIK Felzokog. Hogy te milyen univerzális művész vagy! AZ EGYIK Csak semmi érzelgősség! Folytatja az éneket.
A MÁSIK Jaj nem! Nem, Nero, nem! AZ EGYIK Könyörtelenül.
A MÁSIK Térdre hull, s maga is énekelve. Ne-em! Nem!
Sírni kezd.
AZ EGYIK Nagy fordulattal.
A MÁSIK Felugrik. Éljen a császár!… AZ EGYIK Hirtelen gyors, vad ritmusban, amely magával sodorja a könnyei közt boldogan nevető Második Bérgyilkost.
Prózában. …a hűséges, a lázadó, az ingatag! Megint ének.
AZ ELSŐ ÉS MÁSODIK BÉRGYILKOS Együtt.
A MÁSIK Boldogan táncol tovább. AZ EGYIK Hát igen. Valahogy így. Egy hűtlen asszonyt is vissza lehet hódítani, csak azt nem érdemes… A MÁSIK És a légiót? AZ EGYIK Ez a turné nem sikerült. Nero halott. És Galba holnap bevonul Rómába. A MÁSIK Akkor talán vágjuk le Nero fejét. NERO HANGJA Ez hát a hűség?
A két bérgyilkos dermedten áll: mi volt ez?
AZ EGYIK Tudod, nekem van egy olyan érzésem, hogy manapság nemcsak a művészet abszurd, hanem az élet is. A lét. VAK SZOBRÁSZ Be. Öreg ember, aki a vakságához beszerzett valami vizionáló képességet. De semmi báva révület nincs benne, inkább derűs és szapora beszédű, mint aki a látomásaival nagyszerű kárpótlást kapott elveszett szeme világáért. Ingyen mozit. Na, mintha csak most lett volna, hogy Claudius halotti maszkját megcsináltam. S azt mondják, ma megint eljött a császárhalál napja… Mennyi nép az utcán! Még engem is megtáncoltattak… Hol a hulla? Én csak akkor láthatom meg az embereket, ha már meghaltak. Az ujjaim bögyével… A halottak már nem csiklandósak… Nero szobrait jól ismerem… Csakhogy a szobrok!… Szobrász vagyok, tudom, hogy a szobrok mindig hazudnak. Csak a halotti maszkok nem… AZ EGYIK Belerúgsz a császárba. Felségsértés! VAK SZOBRÁSZ A döglött oroszlánok már nem állnak bosszút. Letérdel Nero fejénél. Kíváncsi vagyok rá, milyen volt az életben… Lassan ráereszti a két kezét Nero arcára, de nem érinti, csak mintha valami vékony légpárnán át tapogatná… Friss halott… Még nem is hűlt ki egészen… Mikor lesz a temetés? AZ EGYIK Ha túl erős lesz a palotában a szag… Hagyni kell a népet. Hadd mulasson, amíg lehet… Ki tudja, mikor lesz megint császárhalál. VAK SZOBRÁSZ Galba öreg. AZ EGYIK Hát aztán? Nero fiatal volt. És itt van. A MÁSIK Mondd, papa, neked feltétlenül szükséged van Nero fejére? VAK SZOBRÁSZ Hacsak nem kívánod azt, hogy a hátsó feléről csináljam meg a halotti maszkot. A MÁSIK Gondoltam, levághatnánk a fejét. Úgysincs semmi emlékünk róla. Kinyit egy borotvaszerű kést. Nagyon jól értünk az anatómiához. Így szinte olyan lesz, mintha mi öltük volna meg. VAK SZOBRÁSZ És majd Galbának is ezt fogjátok mondani. Ugye? Hátha előléptet. A MÁSIK De amikor mi úgy szeretjük Nerót. AZ EGYIK Mondtam már, hogy gyerünk innét, itt nincs semmi érdekes. A MÁSIK Nero feje az érdekes!
A két bérgyilkos kimegy, kezükben nyitott késsel.
VAK SZOBRÁSZ Két keze Nero arcán, fölébe hajlik, halkan mondja, átható gyűlölettel. Nero – a bestia! Több mint tíz éven át megtűrt téged a világ. Te voltál a véres fenevad, amelynek homlokára egy név vala írva: Titok… Mert a nevedet se mertük kimondani, és most itt fekszel véredben. Bestia – Nero… Alig érinti az arcot, úgy radarozza Nerót. Fiatal, húsos arc. Kicsi áll. Milyen izmos állkapocs. Érzéki száj. Vastag bikanyak. Alacsony, sima homlok… És ez a durcás, lepittyedő száj… Felemeli két kezét, üres tekintetét. Halld meg, világ, a bizonyságot! A fenevad, amelytől rettegtél: volt és nincs! Feláll. Halljátok az örömhírt! Jövel, jövel! Én megmutatom néked a nagy paráznának kárhoztatását, akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráználkodásának borával megrészegedtek a föld lakosai… Kering nevetve. NERO Közben felült, kihúzta melléből a színpadi tőrt, összecsukja, beteszi a táskájába. Amit vértócsának néztünk, összegöngyölíti, szintén a táskájába teszi. Feláll. VAK SZOBRÁSZ És most látom Rómát ülni a véres fenevad hullája fölött… Ujjongj, Róma! NERO Kedves mester. Szeretném megkérni, ne óbégasson. VAK SZOBRÁSZ Ön kicsoda? NERO A halotti beszédeket szoktam mondani elhunyt császárok fölött. Funerátor, mint ön, kolléga. VAK SZOBRÁSZ Vannak halálesetek, amikor az emberben a szakmai objektivitást elhomályosítja a fájdalom vagy az öröm… Meghalt Nero, kolléga úr! A fenevad! A bestia! Kaputt!… Mit szól hozzá? NERO Szép halott! VAK SZOBRÁSZ Tudja, hány áldozatáról csináltam én halotti maszkot?… Most végre megcsinálhatom a gyilkosét is. Felrakhatom a pontot az i-re. Ahogy a viaszt lágyítja. De nagy élvezettel nyomom majd rá az arcára ezt a viaszpakolást. NERO Róma siratja Nerót… A jó Nerót. A szép Nerót… VAK SZOBRÁSZ Átkozza! NERO Imádja! Róma zokog! VAK SZOBRÁSZ Róma röhög! Táncol… Nézze, én megértem, hogy magának az a hivatása, hogy mentegesse. Az ügyvédek is mentegetik védenceiket… Elhallgat. Na? Hallja?
Zene.
NERO Akkor mért tűrték? VAK SZOBRÁSZ Mert egyszer minden zsarnok megbukik. Egyszer minden zsarnok csomagol… És ez olyan, de olyan szép, hogy ez mindenért kárpótol. NERO Átveszi a zene ütemét. Hogy szólt a zene akkor is, amikor Nero császár lett. Hogy kiáltották a légiók, kint a palota előtt: éljen a császár! Az emberek boldogak voltak. Felfedezték Nero arcán a dundi gyerekek természetes jóságát. Végre egy piknikus császár – mondták. Kezdődik az aranykor. VAK SZOBRÁSZ A legfertelmesebb bűnök kora! NERO Hát aztán?… Sohasem titokban vétkeztem. Hanem parádésan. Még rá is játszottam egy kicsit. Így tanítottam meg az embereket a bűn természetrajzára. Úgy fognak engem használni a következő századok, mint egy tökéletes bűnhatározót. Majd jönnek az új fenevadak, és az emberek felkiáltanak: „De hisz ez egy Nero!” Hangváltás. Ezt a védencem nevében mondtam, mint ügyvéd… Köszönet neked, halott császár! Megtanítottál jó előre nevetni a zsarnokon. VAK SZOBRÁSZ Kínjukban nevettek, akik nevettek. A halálukban nevettek. Az utolsó pillanatukban nevettek. Amikor felismerték a zsarnok ellenállhatatlanul nevetséges nyomorúságát. Akkor nevettek… Én láttam őket, hogy nevettek. A szülőanyja, Agrippina… Ismerte? Britannicus. Ismerte? Seneca. Ismerte? Octavia, az első felesége, Poppaea, a második felesége. Ismerte? Ismerte? Ismerte? NERO Felkapja a lantját, játszani kezd rajta. Közben mondja. Igen – mintha már hallottam volna ezeket a neveket… Ezek mind Nerónak fogják köszönhetni halhatatlanságukat… Lassú, győzelmi tánclépéseket tesz Nero holttestének hűlt helye körül. Én vagyok az a mulatságos árnyék, aki meg fogok jelenni a falon minden ezután jövő zsarnok trónja mögött. VAK SZOBRÁSZ Kicsoda maga? NERO Táncos vagyok! Nerónak mutatom az utat, fel az istenek közé… A homéroszi kacagásoktól hangos Olimposzra. A megistenülés eksztázisában táncol. VAK SZOBRÁSZ Talán a pokolba… Látja, kolléga úr, mert ha művész, akkor pláne kolléga, én a halottak arcát, mielőtt a viaszpakolást ráteszem, meg szoktam csókolni. Egy testvéri csókot adok neki. Engesztelésül… Ezt a bestiát azonban nekem nincs kedvem megcsókolni. NERO Megállt. Akkor a földet fogod megcsókolni… Egy-kettő, végezd a dolgodat! Hadd látom, hogy csinálsz viaszlenyomatot egy Isten arcáról. VAK SZOBRÁSZ Letérdelt és négykézláb tapogatja a földet. Keresi a halottat. NERO Az utókornak, amelyet Nero túlél! VAK SZOBRÁSZ Szorongással. Hol van? Hol van a hulla?… Nero! Hol vagy Nero?… Rémületében ordítva. Hova lett a bestia!? NERO Elkapja a szobrász két csuklóját. Megmondtam, hogy ne ordibálj! Bejönnek! VAK SZOBRÁSZ Kicsoda maga? Maga nem is a temetésrendezés embere… Maga nem kolléga… NERO Két kezét fogva térdre ereszkedik mellette. Nem! Én egy isten vagyok. VAK SZOBRÁSZ Kínjában tréfálkoznék. Haha! Nem csodálkozom, ha ilyet mond. Rómának ma már több istene van, mint lakója. NERO Csókolj meg!… Ismersz? A szobrász két kezét hozzáérteti a maga arcához. VAK SZOBRÁSZ Megrettenve elkapná a kezét. De hisz ez egy Nero! Elfullad a hangja. NERO Már a szobrász nyakán a keze. Látod, mondtam, hogy nem kell úgy ordibálni. Ugye, mondtam? Arról mindnyájan megfeledkeztek, hogy a zsarnok azért bukik meg, hogy aztán visszajöhessen… Amikor a legnagyobb a népünnepély. Amikor táncolnak… Most szorítja csak meg igazán. Ó, hogy csak egyetlen nyaka volna ennek az ujjongó római népnek, hogy egyetlen szorítással megfojthatnám!
Ledobja a földre a megfojtott embert.
Nem akartál engem megcsókolni. Most csókold a földet! Lassan feláll mellőle. A tigris már kölyökkorától tigris. De ha egyszer embervért kóstolt, akkortól lesz emberevő tigris…
Körös-körül teljes csend.
A népünnepélynek vége. Felmegy a trónushoz, beleül. Eddig láttátok a Bestia játékait. Ezentúl lássátok magát a Bestiát… Aki volt, aki nincs, noha van. Mindörökkön örökké!
Eltökélten, mozdulatlanul ül a trónusán.
BÉRGYILKOSOK A színpad két oldalán megjelennek. Kezükben nyitott borotva. Nerót keresik a földön. Mi történt? Nero a trónusán ül. És él! Az egyik haptákba vágja magát. Erre a másik is. Csillog a szemük. Két kiscserkész. Parancsra várnak. Közelről és forrón szól az „Ó, hümen, hümenaión…” AZ EGYIK BÉRGYILKOS Kezében a nyitott borotvával, szolgálatkészen kérdi Nerótól. És most ki következik?
Fürkészve jártatják szemüket a közönségen, biztató mosollyal.
Függöny |