Minden előzetes reminiszcencia nélkül is félreérthetetlenül sugallja a zene valami érzéki szerelemnek az emlékét – s a másik hang, a disznóölésé: a halálét.
A paraván előtt könnyű lepedőjébe belegabalyodva alszik Nero. Rosszul alszik.
NERO
Álmában. Jaj a hasam… Jaj a hasam…
AZ EGYIK BÉRGYILKOS
Bejön és bizalmasan közli. Nero a legjobb anya!
NERO
Álmában. Jaj a hasam…
A MÁSIK BÉRGYILKOS
Claudius is imádta a hasát, ő is mindig elrontotta. Nero mit evett? Neróhoz.
Császárom, mit ettél?… Hallod? Császárom!… Mit ettél?
A MÁSIK
A béka könnyű étel. Párizsiasan vagy pikáns mártással én is imádom. Nincs is jobb annál.
AZ EGYIK
Na ja! De nem élve.
NERO
Jaj, jaj!… Szabadítsatok meg a kínjaimtól… Rúg, rúg… Érzem, hogy rúg! Artikulálatlan,
halk, hosszú jajgatásba fullad a szava.
A MÁSIK
Ki merészeli rúgni a császárt?
AZ EGYIK
Röhög. A trónörökös. A kis trónörökös. Az ugrál már a császár hasában.
A MÁSIK
Meghatódott. Gondoskodik utódról is!… Igazad van. Nero a legjobb anya.
AZ EGYIK
Nagy nap ez a mai! Jobban mondva: nagy éjszaka. Nemhiába áll az a fényes csillag a palota fölött. A császár szülni fog!
EGYÜTT
Igazunk van: Nero, a legjobb anya!
A MÁSIK
Te, ezek már a tolófájások. Mit csináljunk?
AZ EGYIK
Kést húz elő. Mi leszünk a legjobb bábák.
A MÁSIK
Milyen igazad van! Hogy is szülhetne egy császár másként, mint császármetszéssel? Ő meg egy nyitott borotvát húz elő.
NERO
Most már ordít. Ne!… Ne!… Jaj ne!
Ugyanilyen hangon felharsan a disznósivítás mindenfelől.
A MÁSIK
Úgy látszik, a császárok jobban szeretik, ha pávatollal csiklandozzák a torkukat. Nevetnek.
NERO
Felfordult a gyomrom… Pávatollat!
LOCUSTA
Feje megjelenik a paraván fölött a magasban, mint akinek ez a természetes magassága. Egy óriásnő. És egész fiatal még. Egy emlék ő, Nero gyerekkorából.
AZ EGYIK BÉRGYILKOS
Gyere, menjünk a fenébe. Nero úgyse velünk álmodik.
AZ EGYIK
Akiket már kicsinált, mindig azokkal.
Félrehúzódnak.
NERO
Lassan lefejti magáról a rátekeredett selymeket, de azoknak hosszú cafrangjai – mint holmi polipkarok – a továbbiakban is visszafogják hol a kezét, hol a lábát. A mozgásában minduntalan akadályozott ember képét nyújtja. Feláll. Engedj be, Locusta!
LOCUSTA
Hogyisne! Nem holmi találkahely ez! Ide csak asszonyok jöhetnek be.
AZ EGYIK BÉRGYILKOS
Röhögve közbeszól. Nyugodtan beengedheted őt, Locusta, a szamártejben fürdő római úriasszonyok közé, mert amióta Nero lenyelte azt a kis békaporontyot, már maga se tudja, hogy fiú-e vagy lány. Hogy brekeke vagy brakaka.
NERO
Nagyon fáj a hasam, Locusta. Még soha sem éreztem ilyen fájdalmakat. Neked mindenre van
orvosszered. Ápoljatok engem – annyi asszony van odabent…
LOCUSTA
Ismerem az ilyen beszédet. Még mit nem! Férfiaknak ajtón kívül a helyük! Hosszan nevet.
NERO
Puha ágyak vannak odabent. És minden csupa tükör. És a paravánok mögött asszonyok vetkőznek…
Látod, hogy ismerem már a járást.
LOCUSTA
Ez nem bizonyít semmit. Minden szépségápolási intézetben tükrök vannak és paravánok.
NERO
Máskor beengedtél. Kézen fogva vezetett az anyám…
LOCUSTA
Ilyen kisfiú, és már leselkedni szeretne. Nézze meg az ember!
NERO
Tudod, Locusta, én imádtam az anyámat.
AGRIPPINA
Feje megjelenik a Locustáé mellett a paraván fölött. Haja leeresztve, arcán szürkésfehér, rászáradt, rücskös maszk van. Felismerhetetlen. Ő is egy óriásnőnek látszik.
NERO
Nyugtalanul. Ki ez az asszony?
LOCUSTA
Nem kell olyan kíváncsinak lenni. Az én vendégeimnek biztosítva van az inkognitójuk. Mint reklámszöveget, úgy mondja. Nyári szeplők ellen használjon Locusta-féle szépségpakolást.
NERO
Nyűgös gyerekként kérdi egyre. Ki ez az asszony?
LOCUSTA
Ha a császárnak fáj a hasa, ő fogja majd megcsiklandozni a császár torkát… kuc-kuc!
NERO
Hogy hívják most a római császárt?… Tudom én is, itt a nyelvemen a neve… Na!
LOCUSTA
Nevet. Titok! Titok! Titok!
AGRIPPINA
Mondd, Locusta, hogy illenék nekem a gyászruha?
LOCUSTA
Már megint kit akar gyászolni? Csak nem a… Elhallgat.
AGRIPPINA
De bizony őt. A fiamat.
NERO
Ki ez az asszony? Egy szerencsétlen anya. Milyen fájdalom lehet neki elveszíteni a fiát. Ó, az anyasors!
Zokogni kezd, tragikusan. Az anyasors! Ez vár hát reám is?
A KÉT BÉRGYILKOS
A sarokban bőgni kezd. S közben fenik a késeiket.
LOCUSTA
Szaporán mondja, mint egy begyakorolt és sokszor ismételt leckét. A gyászruha majdnem minden nőnek nagyszerűen illik. A gyászruha diadalmi ruha. Túléltem valakit – ezt jelenti a gyászruha. A gyászruha csak azoknak a nőknek nem illik, akik valóban gyászolnak. Mert azoknak a sírástól vörös lesz az orruk, és bánatukban lefogynak vagy elhíznak, egyszóval kimennek a formájukból. De önt, asszonyom, ez a veszély nem fenyegeti… Ön mindig elragadó, amikor gyászol!
NERO
Hogy lehet elviselni azt a gondolatot, ó, asszonyok, hogy halandót hozunk a világra?… Feleljetek!
LOCUSTA
Fekete kalap! Fekete táska! Fekete kesztyűk!… Fekete napernyő!… Ki az, aki így össze tudja hangolni a kellékeket? Mint egy reklámszöveget. Temetésre vásároljon Locustánál gyémántból készült műkönnyeket!
NERO
Isteni igazságtalanság! Hogy ezen a földön a fájdalmat és a gyászt mind-mind az anyáknak kell viselni!
LOCUSTA
Szülés közben a legtöbb nő ugyanígy átkozódik. De amikor először mellükre veszik a babát, már boldogok, és nem győznek gyönyörködni a magzatukban. Hogy szopik! Milyen mohón szopik az édes!
NERO
Locusta, te hülye vagy. Hogy képzeled, hogy én férfi létemre szoptatni fogok?
LOCUSTA
Igazad van, császárom, te csak hozd a világra a trónörököst, és a többit bízd az asszonyokra. Téged is
dajkák szoptattak.
NERO
A számban érzem még az első csepp tejnek az ízét. Keserűmandulaíze volt…
LOCUSTA
Fölcsattan. Azt ne mondja senki, hogy azért kékültél el, amikor a mellemre vettelek, mert ciánkáliumot kentem a cicimre!
NERO
Eszeveszetten ugrál a hasamban ez az átkozott béka!
AGRIPPINA
Mondd, Locusta, kreáltál-e mostanában valamit?
AGRIPPINA
Valami új illatot?
LOCUSTA
Nem, illatot nem.
NERO
Félre. Mindig hazudik. Érzik ezt a rémes disznóhizlaldaszagot?
AGRIPPINA
Megöl a kíváncsiság, hogy vajon mit kreálhattál?
LOCUSTA
Ezt a szép pávatollas kalapot. Előhúzza.
AGRIPPINA
Micsoda pávatoll! Császári fejdísz!
NERO
Félre. Fogadni mernék, hogy annak is mandulaillata van.
LOCUSTA
Kiveszi a tollat a kalapból. Nagyon praktikus. Mert ha valamelyik hozzátartozónk sokat evett, és meg akar könnyebbülni, csak kihúzzuk a kalapunk mellől a pávatollat, és megcsiklandozzuk azt a torkos torkocskát egy ilyen szép pávaszemes pávatollal.
AZ EGYIK BÉRGYILKOS
Nero békát evett!
A MÁSIK
Elevenen ette meg a békaporontyot.
AZ EGYIK
Nero hasában a béka nagyra nőtt!
NERO
Agrippinához. Mondd, édes, boldog voltál, amikor engem a szíved alatt viseltél? Milyen érzés volt? Amikor én is először rúgtam itt bent neked?
AGRIPPINA
Jó érzés volt. Anyacsászárnői érzés volt. Tudtam, hogy egy császári fiút fogok a világra hozni.
NERO
Én is! Én is!… Anyám, azt hiszem, hogy nemsokára nagyanyacsászárnővé teszlek…
AZ EGYIK BÉRGYILKOS
Egy világbirodalom trónörököse most fog a világra jönni.
A KÉT BÉRGYILKOS
Együtt. A legjobb anya!
NERO
Én vagyok a legjobb anya!
AZ ELSŐ
Akkor most ön jöjjön velünk, Madame!
AGRIPPINA
Nero! Szeretlek!
Édes-kéjes lassúsággal szól az „Ó, hümen, hümenaion”.
AGRIPPINA
Nevetve ledobja, alatta egy másik maszk van.
NERO
Azt is!… Azt is! Mondtam már, hogy a földből is kiáslak, szerelmem.
AGRIPPINA
Dobálja le magáról a véget érni nem akaró rétegét a fátylaknak, maszkoknak.
LOCUSTA
Inkognitó! Mondtam, hogy mi sokat adunk az inkognitóra.
NERO
Azt is!… Az utolsót is!
AGRIPPINA
Már csak egy halálfej marad egy boton. És most ledobja a pávatollat, amely valami láthatatlan fonálon függeszkedve, pörögve, végtelen lassúsággal szálldos lefelé az egyre lassúbb, „Ó, hümen, hümenaion” zenére. Mintha megállt volna körülötte az idő.
NERO
Kapdos a pávatoll után. Meg akarok szabadulni a terhemtől. Elkapja.
Lent, ahol Nero fetrengett, most vaksötét lesz és a sötétből Nero halálsikoltása hallatszik, mint aki zuhantában sikolt. A sikoltás hangja – mint a gyorsulva távolodó hangok – egyre mélyül, végül olyan lesz, mint holmi távoli vadkanröfögés. Fent, a paraván pereme rózsaszín budoárfényekben dereng.
LOCUSTA
Kacag. Nero megint rosszat álmodott.
AGRIPPINA
Leveszi a halálfejálarcot. Szép és fiatal. Minden éjszaka azt álmodja, szegénykém, hogy megölték.
SENECA
Egyszer azok is meghalnak, Madame, akik folyton félnek a haláltól.
AGRIPPINA
Kokettül. Biztos? nem hozhattam én világra egy Istent?
SZENT PÉTER
Feje feltűnik magasan a paraván fölött. Senkinek az imája nem hat fel hozzánk az égbe boldogult Nero császár lelkiüdvösségéért.
SZENT PÁL
Feje a sötét magasban. Pokolba az olyan elvetemült zsidóval vagy keresztyénnel, aki imádkozni merészelne érte!
POPPAEA
A nők sorában megjelenik, vagy akár lent a földön. Könyörüljetek Nero császáron, aki minden akart lenni.
Függöny