A szerelem hatalma
Nero és Poppaea hálószobája. Minden szögön diadalkoszorúk. Mintha egy öreg, nyugdíjas színésznő otthonában volnánk. Az előtérben egy perzsa mágus guggol valami tűztartó rézedény előtt. Zarathustra papja, szája előtt könnyű batisztkendővel, homloka hamuval megjelölve. Meg-megpiszkálja a parazsat, s halk dünnyögések közt imádkozik. Különben sötét van. Poppaea a kereveten hasal, s egy fonálra függesztett színes korongocskával, jojóval játszik. Arca kifestve, érezhetően azzal a kihívó szeszélyességgel, amelyet csak ő engedhet meg magának. A haja magasra, toronymagasra tupírozva, arannyal befonva. Ezt a császárné-bálványfejet vékony, hosszú, törékeny nyak viseli, s egy nem kevésbé törékeny, filigrán test. (Nofretete-arányok!) Afféle harang alakúan bővülő, rövid, eléggé átlátszó ruhácskában van, amelyet mintha azért hoznának néha divatba, hogy minden nő állapotosnak lássék, és az állapotosok ne látszódjanak annak. Poppaea nem látszódik annak. Magas sarkú cipői az ágy előtt hevernek.
POPPAEA Agrippinának csináltál mágiát? MÁGUS Szöszmötöl a tűzön, majd udvariasan és kitérően. A császári udvarban mindenkinek csináltam mágiát. POPPAEA De Agrippinának, amíg élt… MÁGUS Csináltam. POPPAEA Mit akart? MÁGUS Hogy te halj meg. Azt akarta. POPPAEA Ó… látod, milyen ügyetlen mágus vagy. Ő halt meg, nem én…
Nevet, és jojózik tovább.
MÁGUS Nem mindig vagyok ügyetlen. Ha te kéred, nem leszek ügyetlen. POPPAEA Mit tudsz csinálni? MÁGUS A tűz hatalmával mindent… Te csak mondd az ellenségeid nevét. Én elsuttogom a leghatalmasabb istennek, és… Csillogó szemmel egy mozdulatot tesz, mutatja: végük. POPPAEA Várj csak!… Agrippina – meghalt. Lepida – meghalt. Octavia – meghalt… Már alig maradt valaki. Kit mondjak? A férfi ellenségek nem számítanak, csak a nők. Azok meg nincsenek. Tudod, min veszem észre, hogy nincsenek? Hogy egyre hízom, hogy zavartalanul hízom. Ebben a nagy biztonságban egészen ellustulok. Meg hogy most nem szabad mozognom se. Nemsokára olyan kövér leszek, mint egy római matróna. Pfu-uj!… Ha olyan mindentudó vagy, te perzsa, azt mondd meg, hogy meddig fogok én még hízni. MÁGUS Udvariasan rámosolyog, és varázsolgat tovább. Közben. Rúg már? POPPAEA Felnevet. Kezd. MÁGUS Könnyű jósolni. Még négy és fél hónap, aztán karcsú leszel megint. POPPAEA Még ha azt mondtad volna, hogy négy és fél nap, hogy négy és fél óra… Az is sok lenne. Ebben az örökös egyedüllétben… Ha az a tűz mindent tud, nem tudnád idevarázsolni nekem Nerót? MÁGUS Hol van a császár? POPPAEA Hol volna? Énekel. Tizenhat órája ment el. Azóta feltehetően egyfolytában énekel. Hogy lehet valaki ilyen nagy művész, és nem érzi meg, hogy vágyom utána?… Hozd ide őt. Hozd ide őt! Nem bírom. Kell!… Rekedjen be minden riválisa! Aztán adják oda neki az összes nagydíjat, aranynimfát, babérkoszorút, és ő pedig jöjjön haza!… Ezt üzenem a leghatalmasabb istennek, ezt suttogd el neki… S ha még további szívességekre hajlandó – szakadjon le a színházban a csillár, csapjon belé a mennykő, égjen porig, és Nero pedig jöjjön haza, maradjon itthon, és énekeljen nekem! MÁGUS Magában gajdol valamit, kis pálcikákat tesz a tűzre. POPPAEA Te érted, amit ilyenkor mondasz? MÁGUS Szent szöveg. Érteni nem muszáj. POPPAEA Mondd úgy, hogy megértsem. Mondj valami jót. MÁGUS Jó az élet… jó az élet… POPPAEA Ez zagyvaság. MÁGUS Szent szöveg. POPPAEA Nekem mondj jót!… Hogy hamarosan megszabadulok terhemtől. Hogy fiú lesz. Hogy császár lesz. Hogy a hasam nem lesz ráncos a szülés után. Hogy Nero itt fog énekelni az ágyam mellett… Mondj jót! MÁGUS Zavartalanul és mosolyogva dünnyög tovább magában. POPPAEA Mért nem beszélsz? Aki nem mond semmit, olyan, mintha rosszat mondana. Mért mondasz rosszat? Hirtelen. Hagyd abba! Leszáll az ágyról. Izgatottan. Érzem, hogy rosszat mondtál. Megszoktad ebben a családban… Taníts meg engem a mágiára! MÁGUS Tilos. Rómaiaknak tilos. POPPAEA A rómaiaknak minden tilos, itt a palotában minden szabad. MÁGUS Csak nekünk szabad csinálni, perzsáknak, és a végén minket is mindig megölnek. POPPAEA Mert megérdemlitek. Lekuporodott a tűz mellé. Imádom bámulni a tüzet. Igazad van: jó az élet… jó az élet… Imádom hallgatni a perzsa meséket. A királynéról, aki tűzzé változik és kígyóvá és keselyűvé és kakassá is nő létére, kukorékoló kiskakassá – amivé csak akar… Taníts meg a mesékre és mágiára. Imádnám belesuttogni a tűzbe Nero versenytársainak nevét. Hogy rekedjenek be, mind! A híres énekesek… Mit kell mondani? MÁGUS Ez nagyon szelíd mágia volna. Nevet. POPPAEA Majd ha belőlem is öreg, féltékeny, intrikus római matróna lesz, akkor majd megtaníthatsz az igazi mágiára. És akkor majd úgy hullanak a szenátorok és a feleségeik, mint ősszel a legyek… Nevet. MÁGUS Belőled sohasem lesz olyan római matróna. POPPAEA Köszönöm. Látod, tudsz te nekem jót is mondani.
Kintről ütemes taps, cifrázó ritmusban.
MÁGUS A császár? POPPAEA Végre! Vége a dalnokversenynek! Hallod? A tapsolók és az autogramkérők egész eddig kísérik. Győzött! Megint győzött! Felugrik. MÁGUS Gyorsan szedi össze a holmiját, valami rongyba csomagolja. POPPAEA Félsz, hogy rajtakap a boszorkánymesterségen? MÁGUS Kerüld őt ma te is. POPPAEA Látod, milyen gonosz vagy? Amikor tudod, hogy mennyire vártam. Hirtelen. Miért? Mi van mára a Nero csillagaiba írva? Csend. Tudni akarom! Hogy Nero belépett, már neki, denunciálva. Ilyen csillagjós! Jobban olvas a csillagokban, mint az augurok az állatbélben, és nem akar beszélni. Nem mondja meg, hogy mi vár ma ránk a csillagok szerint… NERO Be, ügyet se vetve semmire, a heverő mellől felveszi Poppaea kézitükrét, kitátja a száját, és figyelmesen vizsgálni kezdi a torkát. Úgy van öltözve, ahogy a színpadról lejött. Fél méterrel magasabb a szokottnál. Kothurnusban jár. Aranycsillagokkal telehintett görögös inget visel és kitharadalnok öltönyt. Kezében lant volt, ledobta. Fején arany babérkoszorú. Az arca erősen kifestve. POPPAEA Drágám, mi az? NERO A torkára mutat, s hangtalanul mondja: a torkom. POPPAEA Berekedt? NERO Némán bólint. POPPAEA Szeme a mágusra villan. MÁGUS Halkan. Műhiba. Előfordul. POPPAEA Mutassa! NERO Á-á! POPPAEA Én nem látok semmit. NERO Tátott torkával a mágushoz fordul. Á-á! POPPAEA Mit akar tőle? Nem béljós ő, hanem csillagjós. MÁGUS Azért jártas vagyok az orvosi tudományban. Őfelsége torka csakugyan kíméletre szorul. NERO Két kezével melengetni kezdi a torkát. Rekedten köhécsel. POPPAEA Ezt ne mondtad volna, te perzsa! Őfelsége mostantól kezdve csak mutogatni fog, mint egy süketnéma. Összedőlhet Róma, én meghalhatok, szülhetek – őfelsége meg se fog mukkanni. Ma este nincs szerelem, nincsenek államügyek: őfelsége torka kíméletre szorul. Majd megkeresem azt a hosszú selyemsálat, amivel bebugyolálhatjuk a torkát. NERO Hízelkedve, hálásan megcsókolja. POPPAEA Szóval, szerelem azért van… Imádsz? NERO Int: igen. POPPAEA Mondd, hogy imádsz. NERO Int: lehetetlen szólnia. POPPAEA Azért is meg foglak szólaltatni… Ma este a császár nekem még énekelni fog. NERO Hangtalanul felnevet: olyan nincs!. POPPAEA Fog! Fog… Énekelni fog, beszélni fog. Én ma este még hallani akarom a hangját. NERO Nevetve tiltakozik. POPPAEA A bűntudatánál fogom meg. Nerónak legérzékenyebb pontja: a bűntudata. Csak ezt kevesen tudják. NERO Leveti magát az ágyra, úgy nevet. POPPAEA Vékony hangon. Ha most arra gondolok, hogy mi mindent tanultunk mi az iskolában vallástanórákon – hogy az isten szeretett egy földi nőt, Jupiter szerette Lédát és Danaét, és a többit… És nekem most itt ül az ágyamon az isteni férjem, és semmit se tud felmutatni szerelme jeléül. Valami méltót, valami istenit. Amit a hittanórákon majd taníthatnának magáról és rólam. Nero mozdulatára. Hogy bikává változik vagy hattyúvá, vagy aranyesővé. Nem érdekes. Jupiter ezt már mind megcsinálta. Tudja, mit? Változzon Orpheusszá! Magának könnyű, akinek olyan szép hangja van… NERO Pengetni kezdi a lantját. POPPAEA És daloljon! NERO A torkára mutat: nem. POPPAEA Ki látott ilyen megkukult istent? Spórol a hangjával a fellépésre. Rajtam spórol… Hagyja már abba azt az idétlen pötyögtetést! Lekuporodik egy sarokban. Mérges. Majdnem sír. És én még Jupitert emlegettem… A legutolsó koszos, csipás férfi is megszerzi magának a legremekebb nőket, csak azzal, hogy beszél, beszél, hogy lyukat beszél a hasukba… Maga még erre se képes, és csodálkozik, ha elhagyom. NERO Lehúzódik melléje, ölelné. POPPAEA Hagyjon! Nem szeretem, amikor hallgat. Félek. A süketnémák a legmérgesebb emberek. Mondjon valamit! Mondja azt, hogy gyűlöl. És szeretni fogom… Igazad lesz, mágus, a jóslatoddal. Mit is mondtál? Mit fog ma csinálni Nero? Milyen szörnyűséget? NERO Felugrik. MÁGUS Én nem mondtam semmit. POPPAEA De, de! Én tudom. Aki nem beszél, abban csak gyűlik a méreg. Attól minden kitelik… NERO Már megragadta a mágust. POPPAEA Hagyja! Nem mondott semmit. Épp az, hogy ő sem mondott semmit. MÁGUS Hogy Nero elengedte, gyorsan igyekszik el. POPPAEA Visszaszólítja. Kérlek, kedves mágus, ne hagyj magamra. Ha már a férjem néma, legalább te szórakoztass. Tudsz szép meséket? MÁGUS A küszöbön. Mágus vagyok, nem mesemondó. POPPAEA Perzsa vagy. Minden perzsa tud meséket. Neróhoz. Azért szökik, mert ő is fél magától. NERO Visszapenderíti a mágust a szobába. POPPAEA Nem kell félned Nerótól. Nero imád mindent, ami titokzatos, ami keleti. Minden családban van valami legenda, amiről a kamaszok álmodozhatnak. S tudod, mi a császárcsalád legendája? Megsúghatom: Cleopatra. A keleti királynő. Neróéknál a kopaszodó férfiak is arról ábrándoznak unalmas feleségük mellett, hogy hátha lesz egyszer nekik is olyan szerencséjük, mint Antonius bácsinak volt, mint Caesar bácsinak volt, akiket az isteni Cleopatra néni az ágyába cipelt!… Mit gondolsz, lett volna-e belőlem valaha is római császárné, ha nincs bennem egy icipici keleti vér? Neróhoz. Imádsz? NERO Elragadtatással csókolja. POPPAEA Nem baj, hogy formátlan vagyok? NERO Mozdulattal: „dehogyis vagy az” – s csókolja. POPPAEA Ha ekkora lesz a hasam, akkor is szeretni fogsz? NERO Egy még sokkal nagyobb hasat mutat neki, és megcsókolja. POPPAEA Hallod, mágus, ha te tudsz a gondolatokban is olvasni, és nemcsak a csillagokban, mondd meg gyorsan, hogy mit gondol most Nero. MÁGUS Zavartalanul hazudik. Nero császár fejében az a gondolat fogamzott meg…
Csöppnyi csend.
…hogy milyen isteni cselekedettel tudná kifejezni szerelmét Poppaea iránt. NERO Diadalmasan ujjong: a mágus révén fölénybe került. POPPAEA És mit talált ki? Miféle néma vallomást? NERO Úgy tesz, mint aki fel akar szállani. POPPAEA Ó… hattyú! Az örök, sablonos hattyú! Én nem tudom, hogy Léda óta mért mindig ez jut eszébe a férfiaknak. NERO Tiltakozik: nem hattyú. S újból úgy tesz, mintha felemelkednék a levegőbe. POPPAEA Pacsirta? NERO Már mérgesen tiltakozik: nem az. POPPAEA Úgy látszik, mégse pacsirta… De kedves barátom, ha maga nem beszél, el kell viselnie, hogy mi néha rosszul olvasunk a gondolataiban. NERO Odamegy Poppaeához, átfogja, s mintha vele együtt akarna felemelkedni a földről. Majd megáll, s a mágusra néz. POPPAEA Most fejti meg. A mennybe akar szállni, velem együtt, a te segítségeddel, mágusom. NERO Örömében majdhogy a sarokba nem vágja Poppaeát, de elkapja. Nevetnek. MÁGUS Nem lehetetlen. Illés próféta és Zarathustra még életében a mennybe szállt. Ez be van bizonyítva. Az egyik kollégám, Simon mágus, a napokban szintén felemelkedett a levegőbe. Sokak szeme láttára. Ez azért nincs bebizonyítva. POPPAEA És engem is felvinnél az égbe, szívem? Illés próféta és Zarathustra biztosan lent hagyták a földön a feleségüket… MÁGUS Ők lent hagyták. POPPAEA …De mi már olyanok vagyunk, mint a légtornászok. Földön, égben örök partnerek. NERO Átölelve tartja Poppaeát, felemelkedésre készen. A mágusra pillant. MÁGUS Dünnyögni kezd, de látnivalóan izzad. POPPAEA Lehet, hogy csak azért, hogy megmentse a helyzetet. Hirtelen kibontakozik. Nem, nem, Nero, én nem szállok fel veled az égbe. Most nem. Majd ha meglesz a pici. Én féltem őt egy ilyen légi utazástól. MÁGUS Simon mágus is kificamította a bokáját a leszállásnál. POPPAEA Látod? Én még az ágyról is olyan óvatosan lépek le. Nem akarom, hogy ez a gyerek is elmenjen, mint az előzők. NERO Karjába veszi, s az ágyra fekteti. Ott marad mellette. POPPAEA Valami mást találjatok ki, de ugyanilyen szépet. NERO Felugrik, két karját felemelve, közeledik a mágus felé. MÁGUS Nem érti. Mi az? POPPAEA Felült az ágyon. Talán, hogy mágiával meg tudsz-e valakit ölni? NERO Nem, nem! Felkap egy írótáblát, ráír valamit. A mágus elé tartja, majd Poppaea elé. MÁGUS Hangosan olvassa. Halottat feltámasztani. POPPAEA Halottat feltámasztani!… Biztosan a meghalt gyerekeinkre gondolt. Nero mozdulatára. Meg aztán, ja persze, járt nála a napokban az öreg Pontius Pilátus. Nyugdíjügyben. Tőle is ezt kérdezte. Biztosan hallottad, hogy ő Jeruzsálemben egyszer kivégeztetett valakit, s az a harmadik napon föltámadt… MÁGUS Beszélik. POPPAEA Hogy csinálta? MÁGUS Élénken. Ó, a halottak föltámasztásának nagyon sok módszerét ismerjük. POPPAEA Látod, ez Nerót nagyon érdekli. Beszélj! Maga mellé vonja Nerót, így hallgatják. MÁGUS Természetesen, minden módszer csak addig lehet hatályos, amíg a lélek még ott kering a test körül. POPPAEA Hová is menne szegény? MÁGUS Egy idő múlva a szél elviszi őt onnan. Dél felé röpülnek a jó lelkek, észak felé a gonoszak. A tűz mellett kuporogva, sebesen mondja. Az élet jó… A meleg jó… A tűz az élet… Ne engedjétek kihűlni a halott testet. Élő test melegével melegítsétek. A tűz láng és füst. Fújjatok az elhunyt testébe füstöt… A tűz a testben: tűz a barlangban. A kilenc lyuk valamelyikén távozott el a lélek. Ugyanott térhet vissza… leheljetek a halottba levegőt. Dörzsöljétek a testét, mert a mozgásból újjászületik a tűz… POPPAEA Ezek biztos módszerek? MÁGUS Egyik se biztos. POPPAEA Más módszer nincs? MÁGUS Eretnek módszerek. Amelyek nem a tüzet tartják az élet forrásának, hanem a nedvességet. Ezek szerint ökörvizeletet kell az elhunyt szájába tölteni. Az ilyen módszerekkel elért feltámadásnak énelőttem semmi értéke nincs. POPPAEA De ez legalább biztos módszer? MÁGUS Még csak az sem. Akiken kipróbálták, többnyire halva maradtak. POPPAEA Nincs biztos módszer? MÁGUS Van. POPPAEA Mi az? NERO Felugrik, úgy érdekli a válasz. MÁGUS Egyetlen biztos módszer van. Feláll ő is, szemben Neróval, mosolyogva mondja. A szeretet.
Csend.
Ha valaki igazán szereti a halottat, az fel tudja támasztani.
Kis csend.
Ezért is szokott olyan ritkán sikerülni a halottak feltámasztása. Jeruzsálemben, az sikerült. POPPAEA Hirtelen elkezd nevetni. Fokozódó, szinte hisztériás nevetéssel. Ez aztán igazán Nerónak való kísérlet volna!… Ezzel aztán megmutathatná a szerelmét!… Mint Orpheus, a dalnok Orpheus, a szeretet bajnoka, aki úgy szereti az ő Eurüdikéjét, hogy visszahozta a halálból… NERO Is nevetni kezd. POPPAEA Görcsös nevetések közt. Mert dalolni nem dalol, de az alvilágba, ugye, lemenne értem…? NERO Letérdel előtte, átfogja a térdét. POPPAEA Ez hiányzott! Csak ez hiányzott… Nevet. Ezt ne mondtad volna, te ostoba perzsa! Jóra biztattad… Mozdulatlan-mereven áll Nero ölelésében. Beképzelte magának, hogy szeret. És most majd mindenáron bizonyítani is akar. Hirtelen haraggal. Engem ne simogasson! Engem ne becézzen! Elrúgja magától Nerót. NERO A földön. POPPAEA Ahogy távolodik tőle. Milyen halálnemet talált ki nekem, barátom? Méreg? Zsineg? Tőr? Vigyázzon, ha a fejemet levágatja, azt azért nehéz lesz majd visszaragasztani. MÁGUS A szeretet nem ismer lehetetlent. POPPAEA Biztassad! Tépjen ízekre, majd összeragaszt a szerelme. Mert az ő szerelme varázskenőcs. Az élet forrása! MÁGUS Semmi sem biztos, még a halál sem. Semmi sem lehetetlen, még a föltámadás sem. POPPAEA Neked legyen mondva! Temessenek el téged mint tetszhalottat, aztán támadj föl a föld alatt. Neróhoz, csendesen. De téged arra kérlek, Nero, ha engem megölsz, igazából ölj meg. S akkor már az se lesz baj, ha nem tudsz föltámasztani. MÁGUS Csak azokat nem tudjuk föltámasztani, akiket nem szeretünk.
Csend.
NERO Mereven áll, a szeme Poppaeán. POPPAEA Hirtelen pánik fogja el. Mit nézel úgy? Mit nézel úgy rajtam? Van éppen elég halottad, támaszd fel őket. Hálásak lesznek. Az anyád… MÁGUS Túl régen meghalt. POPPAEA A nagynénéd. A tanítód. A feleséged… MÁGUS Vajon szeretted-e őket, császár? NERO Fejét rázza: nem. POPPAEA Öld meg ezt a perzsát! NERO Fejét rázza: nem. MÁGUS Csak azt tudjuk feltámasztani, akit magunknál is jobban szeretünk. POPPAEA Sikolt. A gyerekeinket! NERO Vállat von. POPPAEA Igaz. Hisz alig ismerte őket… Majd szülök magának egy fiút. Az nem elég? MÁGUS Egy feltámasztási szenzáció általában jó hatással szokott lenni a közvéleményre. POPPAEA Iróniával, szomorúsággal. Az más. Ha el kell terelni a figyelmet a politikai bajokról… Felveszi a kis játékszerét, jojózni kezd. Ez a kis ébenfa korong mindig visszaszáll a tenyerembe… Aztán hirtelen elkapja a korongot, s abbahagyja a játékot. De mi lesz, ha egyszer elszakad a selyemfonál? Mindegy. Próbáljuk meg!… Ne félj, szívem, ez is csak olyan lesz, mint amikor a légtornászok eldobják és megint elkapják egymást. Rajta! életre-halálra… Kezdhetjük? Csend. NERO Alig észrevehetően biccent. POPPAEA Jó… Én kezdem… Hogy röpítsenek minket a szenvedélyek… MÁGUS Leguggolt a tűz elé, és most csendesen elkezd gajdolni. Halkan duruzsolja a szent szöveget. Mindig ugyanazt a mondatot. A tempót aszerint váltja, hogy gyorsítani vagy fékezni akarja-e Nero és Poppaea párharcát. Csillogó szeme folyton rajtuk van. Közben egy fémpálcikával, a megfelelő ritmusban, ütöget is valami zengő fémhasábot. POPPAEA Most húzta elő az említett hosszú selyemsálat. Ezzel kezd szórakozottan játszani, s közben, éles hangon és sebesen, beszélni kezd. Szinte csevegő hangon kezdi a provokációt. Levelet kaptam a férjemtől, a volt férjemtől… Ó, hát csak talán szabad leveleznünk. Unja magát abban a távoli provinciában, és feltételezi, hogy én meg itt unom magam. A császári palotában. NERO Dühbe jött, de fütyörészni kezd. POPPAEA Aggódik, szegény, értem. Hogy mi lesz velem, ha maga megbukik, ha elkergetik… Úgy látszik, valami újabb összeesküvés készül. S ha sikerül… NERO Lekapja fejéről a koszorút, felemeli. POPPAEA Gondolja, hogy a művészetéből megélünk? Hogy mint dalénekes éppolyan jól fog keresni? NERO Végigmutat a koszorúkkal teleaggatott falon. POPPAEA Koszorúkat nyer, és légiókat veszít. Persze, ha a katonái nem kapnak zsoldot. Mióta is? NERO Levesz egy különlegesen szép koszorút a falról. POPPAEA Az olimpiai babérkoszorú! Az is sokba került az államnak. Hirtelen őszintén. És nekem! Hogy gyűlölöm a maga aranykoszorúit! Mindegyikért egy félnapi egyedülléttel fizettem. Félnapi? Ma éppen tizenhat órát vártam magára! NERO Hirtelen odalép hozzá, és odaadja neki az aranykoszorúját. POPPAEA Ha meghalok… Hirtelen eldobja a koszorút. Ez így nem megy. Nem szabad magunkon elérzékenyedni. Kezdjük újra. Mágus! Tempó. MÁGUS Gyorsabb tempóban kezdi ütögetni a fémtömböt. POPPAEA Ez az! NERO Köhint. POPPAEA Mi az? Talán a lelkiismerete akar megszólalni? Ó, dehogyis, csupán a ma esti újabb fellépésre készül. Nincs sok ideje. Tempó!… Mondja, barátom, hogy is van ez? Maga akkor szerepel, amikor kedve szottyan? Maga akkor is a színpadra léphet, amikor a kutya se hívja? Ez aztán a mindenhatóság. Mint egy kurva, aki akkor is tud szerelmeskedni, amikor nem jön be hozzá senki… Látom, gyűlik magában a méreg. Ki fog pukkanni, barátom. Mint a béka, amikor felfújta magát. Ezt is tanítják az iskolában. A béka akkora akart lenni, mint az isten. NERO Hogy türtőztesse magát, méltósággal elfordul. POPPAEA Egyre könyörtelenebb. Hogy maga már isten? Azt mondja? Na ja! Egy olyan szenátusban megszavaztatott isten. Egy olyan szótöbbséggel csinált isten. Szavazógéppel kipréselt isten. Melléje megy. Lehet, hogy maga azért türtőzteti magát, mert a picire gondol, aki a hasamban van? Látja, ő isten lesz. Tudom. Igazi isten. Mostanában az asszonyok gyakran ábrándoznak arról, hogy hátha ők hozzák világra a világ megváltóját… Mire gondol? Tudja, a maga közönye rosszabb, mintha ütne. Vigyázz, te, mert a végén én gyilkollak meg téged, és nem biztos, hogy kedvem lesz aztán feltámasztani… Állnak egymással szemben. Poppaea furcsán elneveti magát, és a kezében levő selyemsálat átveti Nero nyakán. Mit ijedezik? Csak be akartam kötni a torkát ezzel a selyemsállal. Ha olyan kényes. De ha nem kell… Lehúzza a sálat Nero nyakából, otthagyja őt, lassan a kerevethez megy. Leül. A sál egyik végét a maga nyakára tekeri. A mágushoz. Hagyd most ezt a zenét.
Csend.
POPPAEA Csodálkoztok, hogy hogy kipakolok. A szerelmes asszonyok tudnak csak igazán kipakolni. Nekik mindig több van a bögyükben. Több, mint a közönyös vagy a gyűlölködő asszonyokéban… Na, folytathatod, mágus! Feláll. MÁGUS Zenélni, dünnyögni kezd. POPPAEA Azt hiszem, most már egyenesben vagyunk. Ez most már megint olyan, mint egy szertartás. Megy, szinte magától… Azt mondják, tegnap egy Nero-szoborba belecsapott a villám. Mért sápadt el barátom? Egyelőre nem magába csapott. Maga mindig kitalál valami új mutatványt. De a végzet is, látja. Mit tervez most? Kocsiversenyt? Bikaviadalt? Keresztényeket a fenevadak elé? És persze, maga is fellép mint oroszlán. Vagy úszóbajnokként fog talán legközelebb bemutatkozni? Ez, látja, megint méltó volna magához. Leúszik a Tiberisen egész a tengerig – a hasa alatt egy ügyes búvárral. Úszik, és közben énekel. Hosszú a Tiberis, előadhatja összes műveit. A vízben. NERO Idegesen felnevet, s a jojóval játszik, ügyetlenül, mintha csak az érdekelné. POPPAEA A hálás nép majd kiissza a Tiberist… Van még egy ötletem: gyújtsa fel Rómát…
Csend.
NERO Kitépi a játékszere fonalát. MÁGUS Elhallgat. POPPAEA Pardon, már megtette. NERO Felüvölt, torkaszakadtából. Nem igaz! Nem én csináltam! POPPAEA Barátom! A ma esti fellépésre így már végképp nem lesz hangja. Felugrik, odamegy az indulattól remegő Neróhoz. Közben mellékesen a mágushoz. Mondj közben valami mesét, mágusom. MÁGUS Hevesen rákezd… „A királyné akkor elővett egy kést, amelyre héber nevek voltak írva, és egy kört rajzolt vele a terem közepére.” POPPAEA Ez az! A nyakába kötött sál szabadon maradó végét rátekergeti megint Nero nyakára. S komolyan mondja. Most úgy össze vagyunk kötve, mint menyasszony és vőlegény… Egyre gyorsabban fűzi össze magát Neróval. Tengelye körül forogva – mintha most ő volna valami eleven jojó – pergeti föl nyakára a selymet. Mindketten forognak és keringenek. Rituális tánc ez, halálos balett. MÁGUS Közben folytatja. „Egyszerre megjelent előttük a szörnyeteg, oroszlán alakban. Tátott szájjal rontott a királynéra. De az kitépte egy szál haját, a haj éles karddá változott, ezzel kettévágta az oroszlánt. De most az oroszlán feje skorpióvá lett. A királyné pedig kígyóvá, és a skorpióra vetette magát. Mire ez sassá változott, a kígyó meg keselyűvé. Ekkor a sasból macska lett, a királynéból pedig farkas…” NERO Karjaiban tartva a selyemsállal többszörösen hozzákötözött Poppaeát. Poppaea! Mi van veled? POPPAEA Semmi, semmi… MÁGUS „…Sokáig hevesen viaskodtak, a macska látta, hogy a farkas legyőzi, és nagy, piros gránátalma alakját vette föl. Darabokra hasadt, és a magjai szétszóródtak a terem padlózatán…” POPPAEA Egy csöpp sikolya. MÁGUS „Most a farkas átváltozott kakassá, hogy felszedje a magokat…” NERO Poppaea! Poppaea! Ne komédiázz! Mért csinálsz így?… Tekeri le nyakukról a sálat. MÁGUS „Az egyik mag beleesett a vízbe, és hallá változott. A királyné még nagyobb hallá, és utánamerült…” NERO Hogy Poppaea nyakáról levágja a sálat. Egy kardot! Kést! MÁGUS Felugrik. hosszú kést kap elő, s nyiszálni kezdi a selyemsálat. Közben. „Mind a két hal lángnyelvvé változott…” Karjába veszi Poppaeát, lefekteti a kerevetre. NERO Jól játssza… Azt játssza, hogy meghalt. Élethűen játssza… Na! Abbahagyhatod!… Sebesen. Egyszer egy barátommal fogadtunk, hogy mennyi ideig tud a vízben maradni. Még most is ott van. Megnyerte a fogadást. MÁGUS Ahogy figyelmesen vizsgálja a fekvő Poppaeát. Tollat tart a szája előtt. Pszt!
Csend.
NERO Meghalt? MÁGUS Felemelkedik. Meg. NERO Játszik. MÁGUS Már nem. NERO Tetszhalott. MÁGUS Igazi. NERO Akkor is támaszd föl. MÁGUS Az emberiség fel fog támadni. Ezt megígérte az Úr, Zarathustra által. NERO Az emberiség nem érdekel. Őt támaszd föl! MÁGUS Poppaea fölé hajol, mintha a szájába akarna lehelni. NERO Én hozzá se nyúltam. Ő akart engem megölni… Fel fog támadni, meglátod. A zsidókban megvan az örök élet szikrája… Éleszd föl! Na! MÁGUS Felemelkedik, égnek tartott kézzel. Kántálva, hatalmas hangon. Mozdulatlan, halott és hideg test. Felelj! Mi az, ami önmagát mozgatja…?
Csend.
EGY HANG A Nap! MÁGUS Mi az, ami újjászületik? EGY HANG A Hold! MÁGUS Mi az, ami a hideg gyógyszere? NERO A tűz, tudom. Ne szélhámoskodj itt tovább! Ez nem az ő hangja volt. A te hangod volt. MÁGUS A Hangok itt voltak. A Hangoknak médium kell. Van-e jobb médium, mint egy gyakorlott hasbeszélő? Kántálni kezd. Kérlek, lélek, kérlek a tűzre, a vízre… NERO Elég! Menj innen! MÁGUS Talán olvassunk fel neki Nero írásaiból. Azt mondják, azoknak is csodás hatásuk van. NERO Nem veszi fel a sértést. Ki tudja? MÁGUS Figyelje majd a testet. Az élet úgy tér vissza belé, mint a szerelem. A karját szétcsapja, a fejét hátraveti… NERO Mondd, amikor itt ültetek a tűz előtt, és én jöttem – tudtad már, hogy meg fogom ölni? MÁGUS Tudtam. NERO Mért nem ütöttél agyon, amikor bejöttem? Mért? Átkozott! Kilöki. A tűztartó edényhez jön. Leül elébe. Háttal a holttestnek. Csendesen beszél. Csak ő marad fényben. Körülötte lassan minden sötét lesz. Gyere vissza, Poppaea… Mit mondjak, hogy visszagyere?… Szeretnék megint veszekedni veled. Tudom, hogy hallasz… A halottaknak a hallása még sokáig épen marad. Akarod, hogy énekeljek neked?… Most már úgyis mindegy. Látod, már azt se bánom, hogy tönkremegy a hangom. Van egy szép dal, a halott nimfa siratásáról. Csak az a baj, hogy nagyon szomorú. S nem akarom, hogy sírjál. Nem elég neked, hogy meghaltál? Tudod, mindig féltem, hogy milyen lesz, ha meghalsz. Hát ilyen… Ne haragudj. De azért te is tehetsz róla. Én csak egy egész picit húztam meg a nyakadon azt a sálat. Azért nem kell mindjárt meghalni. Semmi célod nem volt az életben. Folyton unatkoztál. Ez az igazság. Ezért törtél le ilyen könnyen… A római asszonyok nem halnának meg egy kis nyakszorítástól. És ők visszajönnek, az első hívó szóra. Most is itt köröznek, érzem. Agrippina, Octavia… Sohasem árulták el, hogy van lelkük. Most igen. Hess! menjetek vissza a pokolba!… De te maradj még, Poppaea. Ne hagyd, hogy valamilyen szél elsodorjon innen északnak vagy délnek. Olyan jólesik elbeszélgetni veled… Tudod, mióta isten lettem, az emberek elveszítették azt a képességüket, hogy beszélgetni tudjanak velem. A szenátorok is dadognak a jelenlétemben. Mióta isteni vagyok, a tyúkszemvágó is folyton belevág a lábamba. A nagy megtiszteltetéstől. Hogy sikerült megfognia az isten lábát. Te nem félsz tőlem. Ha skorpió voltam, kígyó lettél… Tűz voltam, te is tűz voltál. Gyere vissza, Poppaea, folytassuk az életet. Tanítsuk meg az embereket az egyetlen érdemes életre. Rómában a házastársak is úgy élnek egymás mellett, ahogy a sírkövükön látni: méltóságteljesen, megkövült borzalomban. Mi azt szerettük egymásban, hogy változni tudtunk. Nem is egymást szerettük, hanem a magunk színeváltozásait. Ebben a szerelemben egy Proteus voltam. Te meg egy Protea – kis büdösöm. Nyolc évszázadnyi római erény és hősiesség és erkölcs után és szellemi korlátoltság után, mi elkezdtük a játék korszakát. A szerelemét. Ha már muszáj volt zsarnoknak lennem, túljátszottam a zsarnokot. Ezt a szívességet tudtam nyújtani az emberiségnek. Hogy utánam ismerje föl a zsarnokokat. Az ügyes, képmutató zsarnokokat is… Ehhez kellettél nekem, kis Proteám. Te azt hitted, hogy én szerepeket játszom. Én mindig a császárt játszottam, aki mindent megenged magának. A zsarnokot… Aki megengedte magának azt is, hogy megölje, akit legjobban szeret. Maga elé nézve. Ha lehetséges volt, hogy egy ember megölje, akit legjobban és igazán szeret, akkor minden lehetséges a világon. Mától kezdve minden lehetséges a világon. Artikulálatlanul énekelni kezd, hosszan. Majd egy kiáltással. Euridikém, gyere vissza! MÁGUS HANGJA Van föltámadás!
Az ajtóban ott áll a Mágus frakkban, s mellette ezüst vértezetben egy fiatalember: Sporus – Poppaea fiúhasonmása, reinkarnációja.
NERO Mi az? MÁGUS Föltámadt… NERO Ez? Poppaea? MÁGUS Látod, szakasztott Poppaea… Csak éppen fiú lett… Egy kis műhiba. NERO Némán, figyelmesen körbejárja. Hirtelen elkezd nevetni, viharosan. Ez az! Ezt szerettem Poppaeában, hogy ilyen rendhagyó tudott lenni. Sohasem ugyanaz… Mindig kitalált valamit. Egy új fülönfüggőt… Most fiú lett. Micsoda ötlet. Volt már kígyó, tűzvész… Poppaea – Protea… Most kiskakas… Egyszer eljátszotta az anyámat. Ez igaz? MÁGUS Vizsgáld meg! NERO Férfi vagy? POPPAEA-SPORUS Igen, Nero. NERO Nagyszerű! Bizonyítsd be!… Húzd ki a kardod. Öld meg ezt a mágust. POPPAEA-SPORUS Kihúzta a kardját. Most térdre rogyasztja maga előtt a mágust. NERO Közben csevegve. Tudod, ha az ember élettársa meg egy pap túl jóban vannak – az egyiket a kettő közül el kell tenni láb alól… Hol egyiket, hol másikat… POPPAEA-SPORUS Felülről lefelé mellbe döfte a térdelő mágust. Az elvágódott. Most átlép rajta. Bejön. NERO Jól van, kis büdös, bele se sápadtál. Kiáltva. Hirdessétek ki: egyetlen szavammal az alvilágba küldtem Poppaeát, és visszahoztam onnét, mint Orpheus, még tökéletesebb alakban!… Ma éjszaka mindenki ünnepelje Poppaea feltámadását.
Kintről kürtök zenéje.
NERO Poppaeához. A fellépés elmarad. Veled maradok. Na, kis büdös, féltél, mi? Azt hitted, ugye, hogy nem szeretlek eléggé?
Függöny |