Nero, a legjobb fiú
Nero új palotájának, az Aranypalotának fogadóterme. Nero karosszékében ül. Előtte a két bérgyilkos.
NERO Egy negyedóra múlva jelentkeztek. Jelszó? KÉT BÉRGYILKOS Egyszerre. A legjobb anya! NERO Ha elébb szükségem van rátok, tapsolok. Így… Még beszélnem kell ma délután azokkal, akik legközelebb állnak hozzám… Feleségem, nevelőm. Már jönnek!… Higgyétek el, nemcsak nektek nehéz. A gyászt nekem kell viselni.
A két bérgyilkos el.
POPPAEA Be. NERO Felugrik, elébe megy, szó nélkül hosszan megcsókolja. SENECA Is bejött Poppaea nyomában. POPPAEA Drágám… NERO Egy gyengéd mozdulattal elhallgattatja. S anélkül hogy Poppaeát elengedné, megszorítja Seneca kezét, hosszan. Csend. Mi ez a csend? Végül annyit mond. Milyen jó, hogy itt vagytok most mellettem. POPPAEA Hol volnánk? NERO De ugye, velem maradtok? POPPAEA Drágám… NERO Szükségem van rátok. SENECA Mi történt, császárom? NERO Élénken. Megkezdődött az életem második fele. Vajon lesz-e olyan hosszú, mint az első fele volt? Leül, nézi őket. Talán szabadabb leszek, de biztosan magányosabb. SENECA Nero, ne engedd be lelkedbe a magány filozófiáját… Nagyon csábító, a legcsábítóbb… Amikor én számkivetésben voltam Korzika szigetén… NERO Az anyád még élt akkor, Seneca? SENECA Az anyám? Hogy is volt… Én imádtam az anyámat… POPPAEA Szokott zsenialitásával. Drágám, gyászolni fogjuk őt, gyászolni fogjuk őt, mindhalálig! Átöleli. SENECA Kit? POPPAEA Halkan diszkrécióra inti. Pszt! NERO Nem akartam megmondani. Mintha azzal, hogy hallgatok, visszatarthattam volna őt az élők között, ha csak öt percre is… S hiába titkolóztam. Simogatja Poppaea fejét. Ez az asszony olvas a gondolataimban, felfogja a rejtett bánatom… POPPAEA Olyan természetes ez, Nero, hiszen szeretlek. SENECA De miről van szó? NERO Egyszerűen. Meghalt az anyám, Seneca… Azt hiszem, meg kéne kérnünk a szenátust, hogy nyilvánítsák istennővé.
Csend.
SENECA Persze… De hogy történt? NERO Egyszerűen. Meggyilkoltattam.
Csend.
NERO Akkor is… A fájdalmam akkora, hogy majd beleszakad a szívem… Forduljatok el, mit nézzétek a könnyeimet… Halkan. Üvölteni szeretnék a kíntól. Teleüvölteni a palotát: – Súgva. – meghalt az anyám!… Hangtalanul. Meghalt az anyám! De nem szabad sírnom. Jó szatíratéma volna neked, Seneca: egy anyagyilkos fiúi könnyei. Ne haragudj: annál keserűbben nem bánthat engem senki, ahogy én vádolom most magam… Feláll. Ne higgyétek, hogy ez a fájdalom meg ez az önvád csak most ébredt föl bennem, hogy megtörtént… Mielőtt elszántam volna magam a gyilkosságra, már ugyanilyen könnyek közt sirattam őt. Még csak mérsékelni se tudtam a fájdalmamat. Lementem a föld alatti kincstárba, magamra zárattam a dupla ólomajtókat: – Fürdik az aranyban – mondták odakint az őrök. És én csak üvöltöttem: – Anyám! Szeretlek!… Persze, senki se hallotta. POPPAEA Nyugodj meg, drágám, ne emészd magad… NERO Most már nem is. Minek. Túl vagyok rajta. Ő is túl van. Ő most már a világ végezetéig halott, én meg már a világ végezetéig anyagyilkos… De amikor még előtte voltunk, amikor még másként is lehetett volna – akkor nem lehetett nem emészteni magam… Értsétek meg: én mindig imádtam az anyámat… SENECA Vannak érzelmek, amelyek végletességükben közelebb vannak az ellentétükhöz, mint önmagukhoz. Ilyen a szeretet is. NERO Fejét rázza. Ne mondd normálisnak azt, ami abnormális. Poppaeát is imádom, és képtelen volnék rá, hogy elpusztítsam. Magához szorítja. Drágám, ígérd meg, hogy túlélsz engem, ígérd meg, hogy nem halsz meg… Ígérd meg, hogy ha kell, halhatatlan leszel. POPPAEA Túléllek, Nero – egy perccel! Hiszen a leggyorsabban ölő méregnek is kell egy perc. Élénken. Őt is méreggel…? NERO Méreggel? Gondolod? Csend. Majd hozzáteszi. Jobb lett volna? SENECA Hogy történt? POPPAEA Te ott voltál? Nézted? NERO Nem. Nem mertem végignézni. Úgy intéztem, hogy bizonyos távolságra legyen. Hogy csak a hangját halljam… Egyszer még hallani akartam a hangját. Azt reméltem, hogy szólítani fog. Hogy úgy hal meg, hogy az én nevemet mondja. Kis döbbent csend után hozzáteszi, szinte meghatott örömmel. Így is volt. Nagyon élénken középre jön. Senecához és Poppaeához. Ti vagytok a két gyilkos… A két leghűségesebb bérgyilkosomat küldtem rá. Megeskettem őket, hogy nem hagyják szenvedni. Végighallgatni nekem a véget nem érő halálhörgést! Megesküdtek. Egy percig se fog tartani. Remekül dolgoztak… Így álltak vele szemben, mint most ti. Senecához. Nálad van a kard. Poppaeához. Nálad a zsineg és tőr. Na gyertek, gyertek… Némán, közönyösen… Na! Gyertek már! Ti vagytok a végzet!
Seneca és Poppaea egy lépést közelednek. Megigézve, csakugyan átveszik a szerepet. A két Bérgyilkos szerepét.
NERO Ott megálltok! Úgy!… Olyan az egész, mint egy szertartás. Én azt kérdezem: Ki küldött? POPPAEA Nero küldött. NERO Agrippinaként, méltósággal. „Ha a császár azért küldött, hogy hogylétem felől érdeklődjék, mondjátok meg neki, hogy jól érzem magam”… Instrukcióként, halkan, izgatottan. Közelebb! szó nélkül. Még egy lépést… Seneca, emeld fel a kardod! SENECA Zavartan áll, nem mozdul. Nem… Tőlem ne kívánd… NERO Hülye!… Akkor nálam a kard… Egy lépést, Poppaea!
Most ők ketten Poppaeával a gyilkosok. Feltartóztathatatlan, lassú, dobbantó lépéssel közelednek Seneca-Agrippina felé.
SENECA Hirtelen felsikolt. NERO Valahogy így! Ezt a sikolyt mintha ma halottam volna… Más hangon. „Nero nem azért küldött, hogy az egészségedről kapjon hírt.” POPPAEA Csúfondárosan, szinte nevetve. „Hanem a halálodról, Agrippina!” NERO Hirtelen haraggal nyakon vágja Poppaeát. Egy rohadt zsoldos így nem beszélhet az anyámmal!… Áll mérgesen Poppaeával szemben, aki az arcát fogja. S ez most már Poppaeának szól. Te se! POPPAEA Farkasszemet néz Neróval, halkan. Most is véded? NERO Most is imádom.
Csend.
POPPAEA Mintha mi sem történt volna. Leszek én Agrippina. NERO Elbűvölten áll, és nézi a Poppaea alakjában felsejlő Agrippinát.
Csend.
POPPAEA Halkan, instrukcióként, heccelődve. Még egy lépést!… Mintha szertartás volna… Hol a kardod, Nero? Emeld rám… Senki se mozdul. Csend. Hirtelen üvöltve, mert már ő Agrippina. „Mire vártok?” Széttépte magán a ruhát. „Ide döfjetek! Ahol Nero kijött!” SENECA Mint aki kissé rosszul lett. Hagyjátok már abba… Ki látott ilyen szerelmeseket. Leül, elémelyedve. POPPAEA Csendesen riszálja magát Nero előtt. Na?… Na?… Na, mi az? A végén megmenekülök? NERO Hirtelen nekiugrik, átöleli, egy kis tusakodás után az ágyra dobja, ott öleli vagy fojtogatja. Közben. Nem!… Nem!… Nem menekülsz meg!… Te… Te… Te drága… POPPAEA Segítség!… Gyilkos!… Megöl! NERO Elfulladva maga is. Ez az!… Ez az! Tapsol. KÉT BÉRGYILKOS A kiáltozásra bejönnek, dobbantva. A legjobb anya! POPPAEA Kifulladt, liheg. Nero!… Ne ölj meg!… Szeretlek! NERO Ez az… Ezt kell kiáltani… Pontosan ezt… AZ EGYIK BÉRGYILKOS Almát vesz elő, rágni kezdi. NERO A küzdelemben maga is kimerülve, lihegve leszáll az ágyról. POPPAEA Mozdulatlanul hever az ágyon, de zihál. NERO A bérgyilkosokhoz. Valahogy így… ugye? MÁSODIK BÉRGYILKOS Ja! POPPAEA Vékony kis hangon. S aztán megnézted, drágám? NERO Meg… Felméri a szobát, döbbenten, mintha csak most lépett volna be ide. Sötét volt. Semmit se láttam. Csak valami fehérséget a fehér ágyon… Egy lámpát kértem… ELSŐ BÉRGYILKOS Odamegy az ágyhoz, mint egy lámpával. NERO Merően nézi Poppaea-Agrippinát. POPPAEA Felül az ágyon, és szembenevet Neróval. NERO Továbbra is, mint aki egy halottat néz, de egyre növekvő szerenitásszal. S aztán megszólal. Nem is tudtam, hogy ilyen szép volt. POPPAEA Ragyogva erre a bókra. Tetszettem? NERO …Te gyönyörűm! POPPAEA Felpattan az ágyról, megöleli Nerót. Hogy tudsz te udvarolni… Te! NERO Poppaea válla fölött a két brávóhoz. Mit szóltok hozzá? Olyan ez, mint egy macska, nem is lehet agyonverni. MÁSODIK BÉRGYILKOS Tréfás népiességgel. Dehunnem! Nevet. NERO Hallgassatok!… Elfelejtitek, hogy gyászban vagyok… Elképzelem, hogy nem fog üldözni többé – és ennek se tudok örülni. Csend. SENECA Élénken. Jó mondat!… Ezzel kéne kezdeni a levelet, amelyben jelentjük anyád halálát a szenátusnak. Feláll. Ez a következő lépés, erre kell most gondolnunk. NERO Hevesen reagál. Hogyisne! Még mit nem? Á, kibújt a szög a zsákból… Fel akarsz jelenteni a szenátusnak: az anyagyilkos Nero! Hogy majombőr zsákba varrjanak, hogy a tengerbe hajítsanak… Azt hiszed, nem tudom a törvényt? Tavaly is aláírtam egy ilyen kivégzést. Akkor azt mondtad, hogy a statisztikák szerint kétévenként fordul elő anyagyilkosság a birodalomban… Én most rontottam a statisztikát. SENECA Nem érdekes a törvény. Rád nem vonatkozik. NERO Áll, merően nézi Senecát. Ugye, nem?… Én is ebben reménykedem. SENECA Nem, hidd el, hogy nem. NERO Ugyanúgy. Vagy csak be akarsz ugratni… Kitör. Muszáj nekem vállalni ezt az anyagyilkosságot? SENECA Tanácstalanul pillant Poppaeára. Ha tudtok jobbat? POPPAEA Élénken. Mért nem akarod vállalni az anyagyilkosságot? Csak a dicsőségedre szolgál. NERO Jól hallott volna? Dicsőségemre?… POPPAEA Dicsőségedre, mert a hatalom mellé most szerezted meg a szabadságot… Írj a szenátusnak, Nero, de csak annyit, hogy nyilvánítsa ünneppé a mai napot. Ez a nap a hatalom elnyerésének napja. Ünnepnap. Örömünnepnap! NERO És ha majd álmaimban megjelenik?… Ő… Meg tudja tenni. Akiben olyan iszonyú akaraterő volt. Az anyák különben se bírnak elszakadni. Visszajönnek az árvájuk mellé… S majd jön ő is, csuromvéresen. Mint amikor megszült engem. POPPAEA Még mindig gyereknek tekinted magad… Huszonnégy éves kisbaba, aki sír, hogy jaj, mit fog mondani megint a mama… Én tudom, hogy mit fog mondani a mama – azt, hogy „nem szabad, Nerocska”. Ezt se szabad, azt se szabad… Nem veheted feleségül, akit szeretsz. Nem válhatsz el attól, akit utálsz… Mit ijedezel? Örülj, hogy megtörtént. Réges-rég meg kellett volna már tenned, Nero. NERO Ezt mondod? SENECA Úgy dupláz rá, hogy disztingvál. Bocsáss meg, császárné – engedd meg, hogy ebben a bizalmas körben már így szólítsalak –, bocsáss meg, úrnőm, de ellent kell mondanom neked. Nero pontosan tudta, hogy mikor kell megölnie az anyját. Ő nem tévesztette el a dátumot. Tegnap korai lett volna, holnap késő lett volna. Ma kellett megölnie. Az államférfiak legritkább és legnagyobb képessége ez: a taktusérzék. NERO Lehet, hogy mint muzsikus és mint színész tanultam meg, hogy mikor kell bevágni. SENECA Jól vágtál be, Nero! Ezt a szenátus is méltányolni fogja. NERO Azt mondod? SENECA A szenátus tudja, hogy Agrippina fenyegette Róma szabadságát. Hatalomra tört. A testőrgárdát a maga befolyása alá akarta vonni… NERO Ez biztos? SENECA Adataim vannak. NERO Hamarabb is megmondhattad volna. SENECA Ma tudtam meg én is. NERO Tudtad – és mégse akartál az anyagyilkos Nero pribékje lenni… „Emeld fel a kardod, Seneca” – mondtam. „Nem, tőlem ezt ne kívánd!” Így volt? SENECA Zavarban. Tudod, hogy ami a fizikai akciót illeti, az nem az én kenyerem. NERO Az derogál neked. SENECA De helyeslem, feltétel nélkül helyeslem.
Következik a vallatás. A gyors kérdésekre a gyors feleletek. Ha Seneca egyetlen válasza egy pillanatot késne: meghalna. Ezt tudja Nero is, Seneca is.
NERO Mint államférfi? SENECA Mint államférfi. Csak csodálni tudom ezt a tettet. NERO Mint filozófus? SENECA Ennek a tettnek olyan az evidenciája, mint Arisztotelész logikájának. NERO Mint az „Erkölcsi levelek” szerzője? SENECA Majd egyszer megírom a Felsőbbrendű Erkölcsről szóló leveleimet. És ebből fogok kiindulni, ebből a tettből. NERO Mint római polgár – patrícius? SENECA Róma története azzal kezdődött, hogy Romulus megölte Remust. Nincs kettős hatalom. NERO Mint pedagógusom? Tanítómesterem? SENECA Minden pedagógus tudja, hogy bizonyos koron túl az anyai befolyás ártalmas lesz… POPPAEA Aki már unja ezt. Hogy a császár nem tud kifogni Senecán. És odaveti az igazi érvet. A birodalmat nem kormányozhatja egy anyámasszony katonája. Erről van szó… És nem is bírtalak volna sokáig szeretni. Itthagytalak volna… NERO Hova mentél volna? POPPAEA A férjemhez. NERO Az én feleségem vagy! POPPAEA Most már, azt hiszem, lehetek. SENECA A legsürgősebb most megfogalmazni a levelet a szenátushoz. NERO Te jössz a szenátussal, és a szenátus majd jön a majombőr zsákkal. SENECA Nincs többé, aki izgassa ellened a szenátust. NERO Nincs többé… nincs többé… nincs többé… nincs többé… SENECA „Alig tudom elhinni, hogy nem üldöz többé: de ennek se örülök.” Szép, nemes mondat. Illik a császárhoz és a legszeretőbb fiúhoz. Ezzel kezdjük a levelet… Nagyon jó mondat. NERO Jobb, mint gondolod. Ezzel fogjuk befejezni. SENECA De kéne egy jó mondat az elejére is. Hogy mellbe vágja a szenátust. NERO Egy kijelentő mondat. „Nincs többé anyám.” Másik kijelentő mondat: „Megölettem.” Ez mellbe vág. Nem? SENECA „Nincs többé anyám.” Ez szép… POPPAEA „Nincs többé anyám.” Nagyon szép. NERO „Nincs többé anyám…”
Csengetnek.
SENECA Senki se háborgathat! Államügyek!… Ki az? NERO Ó… egészen elfelejtettem, hogy tegnap meghívtam őt délutáni teára… A bérgyilkosokhoz. Engedjétek be! POPPAEA Kit? NERO Az anyámat. Senecához. S itt kéne most kifejtened az érveidet, hogy miért volt helyes eltenni láb alól Agrippinát… Hogy mit szól hozzá az államérdek, a filozófia, az erkölcs, a pedagógia, a római hagyomány… Kérlek, diktáld! Hirtelen a bejárat felé. Ide hozzátok! drága anyám, hogy vártalak! Kitárt karral indul Agrippina elébe. SENECA Hova menjen? Én nem bírok halottat nézni! Elfordul. Még ez hiányzott… POPPAEA Csendesen. Nem kell megijedni… Minden csak komédia volt. AGRIPPINA Be, nyitott hordszéken, amelyet két szép szál germán fiú hoz. Látnivalóan arra törekedett, hogy elragadó legyen. Strucctollas pompában. SENECA …Mi ez? NERO Kisegíti anyját a gyaloghintóból. Megcsókolja a kezét, a két szemét. Boldog vagyok, anyám, hogy eljöttél. A legjobb anya, a legjobb fiúhoz. A két germán fickóhoz s a két bérgyilkoshoz. Elmehettek… Egy újabb negyedórácskára. Karonfogva vezeti be anyját. Amíg vártam rád, rólad beszélgettünk. AGRIPPINA Folytassátok! Amikor annak idején Claudius házában beszereltettem a lehallgatókészülékeket, tulajdonképpen csak azért csináltam, hogy meghalljam, amit rólam mondanak. Hogy milyennek találják az új ruhámat, a frizurámat… Szinte sajnáltam, amikor aztán ez a kíváncsiság elfajult holmi politikai érdeklődéssé. És hogy azok az elmés lehallgatószerkezetek is a hírszerzés eszközei lettek. Neróhoz. Nálad hogy működnek? A két vendéghez. Folytassátok! NERO Majd kipukkad jókedvében, unszolja ő is a vendégeit. Folytassátok! Anyjához. Seneca levelet akar írni a szenátusnak. Most fogalmazza. AGRIPPINA Milyen ügyben? NERO Képzeld, a te ügyedben. SENECA Á… csak beszéltünk. AGRIPPINA Nagyon érdekel. NERO Miért titkolódzol, Seneca? Ebben a levélfogalmazásban is csodáltam, hogy milyen sokoldalú a tudása: államférfi, pedagógus, moralista… Mit tudom én! POPPAEA Ne firtassa, asszonyom. Meglepetést készítettek. AGRIPPINA Annál inkább firtatom. Imádok mindent előre tudni, és utálom a meglepetéseket. Tegnapelőtt hajóra szálltam – arra a díszhajóra, amit ajándékoztál nekem –, a hajó egyszerre csak kettévált, elsüllyedt. Még szerencse, hogy jól tudok úszni. A múlt héten leszakadt a mennyezet a hálószobámban. Micsoda meglepetés volt ez is! Szerencsére épp a toaletton voltam. NERO Anyám, amúgy is tele vagyok rémlátásokkal magáért – most mért tetézi? Ma éjszaka is egy olyan szörnyű álmom volt. Most meséltem el nekik… Csókolja az anyja kezét. Csakhogy itt van, hogy nincs semmi baja!… Mutassa magát! Sehol semmi vérfolt? AGRIPPINA Miféle vérfolt? NERO Nem is tudtam, hogy ilyen szép vagy… AGRIPPINA Hogy hízeleg! Képzelem, amikor nem vagyok itt! NERO Akkor is mondtam – ugye, Poppaea? POPPAEA Valami rémlik. NERO Ide ülj, anyám, ebbe a karosszékbe. AGRIPPINA Ez nem a császár helye? Azért leül. NERO A lábához ül. Ez a császár helye! AGRIPPINA Folytassátok hát a beszélgetést! NERO Gyere, Poppaea, ülj le te is a mama lábához! AGRIPPINA Igen, igen, és beszélgessetek, mintha én itt se volnék. POPPAEA Leült, és most elkezd nevetni. Nem bír magával, úgy nevet. NERO Ilyen boldogságot hozol te közénk, anyám. AGRIPPINA Örülök, hogy ilyen vidámnak látlak titeket… NERO Is kacag, versenyt kacag Poppaeával. AGRIPPINA Ezek bolondok… Már ő is nevet. Ez ragadós… Neked is nevethetnéked van talán, Seneca? SENECA Hogyne! Nevetgélni próbál. Hahaha!
Nevetnek, kitartóan és frenetikusan, mind a négyen.
AGRIPPINA Engem is megnevettettek… A könnyeit törli. Mit akartál írni a szenátusnak, Seneca? SENECA Nem fontos, nem fontos… POPPAEA Megmondjam? Kis csend. AGRIPPINA Tőle kellett volna mindjárt kérdeznem… Szóval? NERO Mondd meg, Poppaea! POPPAEA Nero ma azzal jött… Nero ma azzal jött… Nerót nézi, hogy is mondja tovább. Nero ma azzal jött… SENECA Nero ma azzal jött, hogy téged istennővé kéne nyilvánítani, Agrippina.
Teljes csend.
NERO Felkel, odamegy Senecához, homlokon csókolja. Bravó! Tudta az anyám, amikor téged hazahozatott Korzikáról, hogy te vagy a legokosabb ember a birodalomban. SENECA És ezért Agrippinának mindhalálig leghálásabb szolgája. NERO Túlozni azért nem muszáj. SENECA Mindhalálig – mondtam. POPPAEA Istenem!… Istennő! AGRIPPINA Istennő?… Már az életemben? Ez nem szokás… Komolyan gondoljátok? NERO Miért? Én is gondoltam már rá, hogy magamat esetleg istenné nyilváníttassam… AGRIPPINA Micsoda esztelenség!… Nero, azért mindennek van határa! Claudiust is csak halála után nyilvánították istenné. Csakugyan mérges. NERO Ő is kezd mérges lenni. Mi hasznom belőle halálom után? AGRIPPINA Áldozni fogunk neked, fiam. NERO Áldozni fogtok, ti? Az jó lesz! Ezt már humorral mondja. POPPAEA Miért ne lehetne Nero isten, ha ő istennek érzi magát?… Na? AGRIPPINA Ha mindenáron ragaszkodtok hozzá, ám írja meg azt a levelet Seneca a szenátusnak. NERO Megint kitör belőle a nevetés, és visszatelepszik anyja lábához. Látod, Seneca, nem bújhatsz ki! Muszáj lesz megírnod azt a levelet. AGRIPPINA Ha én istennő leszek, az jó precedensül szolgálhat majd neked is, fiam. NERO Szedd össze akkor jól az eszed, Seneca. Most már az én bőrömről is szó van. Olyan levelet kell írnod, hogy megtapsolja a szenátus, amikor hallja Agrippina mennybemenetele…
Kis csend. Mosolyogva nézik Agrippinát.
AGRIPPINA Végignéz rajtuk, figyelmesen. Aztán feláll. NERO Mi az? AGRIPPINA A kocsihordozóimat! Haza kell mennem. Ő tapsol. KÉT BÉRGYILKOS Egy pillanatra be. A legjobb anya! NERO Semmi, semmi!… Az anyám marad még egy negyedórácskát… Agrippinához. Nem engedhetlek el, amíg nem érzem, hogy boldog vagy. AGRIPPINA Még világossal akarok hazatérni. Nyugtalan vagyok. NERO Adok kíséretet. AGRIPPINA Nem kell! A testőrségemtől megfosztottál. Ez a két germán fiú maradt mindössze… Bennük megbízom. Úgy szeretnek, mintha az anyjuk volnék. Vagy még jobban. NERO Ne tégy féltékennyé. AGRIPPINA Jó, jó… Mennem kell. A palatiumi lakásomból kidobattál. Messze lakom. Amíg hazaérek. NERO Itt maradsz éjszakára. AGRIPPINA Nem! NERO Együtt vacsorázunk. AGRIPPINA Nem szoktam vacsorázni. Az a sok ellenméreg, amit beszedtem, teljesen tönkretette a hasamat. NERO Azzal léptem a trónra, hogy megtanítom Rómát félelem nélkül élni… AGRIPPINA Ez olyan művészelképzelés volt. Nem reális. NERO Akkor is! Ma már ott tartok, hogy akit nálam feljelentenek, annak a vagyonán osztozom a feljelentővel. Ez az én lehallgatókészülékem. Kérdezted. Mondhatom, tökéletesen működik. A leghűségesebb híveid idejönnek hozzám, és a fülembe súgják, hogy intrikálsz ellenem a szenátussal. Hogy a befolyásod alá akartad vonni a testőrséget. AGRIPPINA Hagyj elmennem! NERO Nem engedhetlek el, amíg nem érzem, hogy boldog vagy. Mondtam már!… Légy boldog! Légy boldog! Értetted? Légy boldog! AGRIPPINA Látjátok? Micsoda zsarnok. NERO Az vagyok. Mit tehet egy zsarnok a boldogságodért? AGRIPPINA Nem annyit, mint egy rabszolga. NERO Cserélek az egyik germán legényeddel. Cipelem a hordszékedet keresztül Rómán… Cserélek mind a két legényeddel. Ölben viszlek hazáig. AGRIPPINA Már nevet. Nem lehet! Még mit nem… Úgyis eleget suttogták Rómában, hogy mi ketten túlságosan is szerettük egymást… Nem, nem! NERO Nem szerethetjük egymást eléggé. Kérj valamit, valami egészen rendkívülit… Hadd lássa Róma, mire vagyok képes. Akármit kérsz… POPPAEA Vigyázz, Nero, mert még az én fejemet fogja kérni. NERO Anyjához. Akarod… Poppaeára érti. Na? AGRIPPINA Poppaeához. Ne vedd komolyan. Mindig ilyen volt. Gyerekkorában szerette azt mondogatni, hogy ha meghalok, kikapar a földből. NERO Ezt most is mondom.
Csend.
AGRIPPINA Elengedhetsz. Ma délután boldog voltam.
Hirtelen átöleli a fiát, aki viharosan csókolni kezdi.
KÉT BÉRGYILKOS Be. A legjobb anya! NERO Letelt a negyedóra. AGRIPPINA Kibontakozik. A bérgyilkosokhoz. Küldjétek be a két germán kocsihordozómat…
A két bérgyilkos összenéz, nem mozdul.
NERO Ez a két derék fiatalember fog téged most hazavinni.
Int. A két bérgyilkos felveszi a gyaloghintót.
AGRIPPINA Hova lettek az én germán fiúim? NERO Ne haragudj. Féltékenység. Mondtam. Irigyeltem a szereteted tőlük… A bérgyilkosokhoz. Az eskü. MÁSODIK BÉRGYILKOS Tudjuk. NERO Anyjához. Rájuk bízhatod magad nyugodtan. Besegíti anyját a kocsiba. AGRIPPINA Ha meg akarok szabadulni tőlük, majd azt mondom: tetszik nekem ez a két kísérőm. Mind nevetnek. A bérgyilkosok is. NERO Várj! POPPAEA Mit tartod vissza folyton? Mindjárt sötétedik. NERO Sebesen, lelkesen. Ó, még annyi mindent akartam neked mondani, anyám. Megmutatni ezt a palotát. A titkos szerkezeteket. Mert azért nekem is van egy s más… Megránt egy függönyzsinórt. Gépi zene kezdődik. Titkos muzsikáló szerkezet! Másik mozdulat. Virág kezd hullani a mennyezetről. Most indulhattok!… A gépeket is befogtam, anyám, hogy boldogságot árasszanak ránk… AGRIPPINA Visszainteget nekik a hordszékéből. Ó, te művészlélek!… Seneca!… Poppaea! Milyen szép délután volt ez! El. NERO Még az oszlopokig szalad, s onnan kiáltja. Anyám! Szeretlek! Hirtelen megfordul. Megrántja a zsinórt. A zene és a virághullás abbamarad. Folytassuk a levelet a szenátushoz. Leül a székébe. De kifelé figyel. POPPAEA Dúdolja tovább, vidáman, az abbamaradt muzsika dallamát. NERO Írj majd, Seneca, egy értekezést, hogy a gyilkosság is lehet irgalom. Ezt persze ne a szenátusnak. Túl magas volna ez nekik. Az orvosok ezt tudják… Felugrik. Nekem nagyon fontos volt, hogy ma délután boldog legyen… Úgy rendeztem meg ezt a délutánt, mint egy tragédia utolsó felvonását. Ha én ezt megírnám, pályázhatnék vele jövőre a görögországi drámai versenyen… A dráma, szerintem: modell az élethez… Éreztétek ennek a jelenetnek a példaszerű harmóniáját? Csend. AGRIPPINA Sikolya. Kintről, nem messziről. Majd ennyi: …Nero! NERO Int, hogy ne féljenek. Rövid lesz. Megesküdtek. POPPAEA Hogy elfödje a hangot, harsányabban énekel, dobol. NERO Seneca, folytasd a levelet! „Nincs többé anyám. Megölettem”… Ő most már a világ végezetéig halott, én meg már a világ végezetéig anyagyilkos vagyok. De amikor még előtte voltunk, amikor még másként is lehetett volna – akkor emésztettem igazán magam. Nem lehetett nem emésztenem magam… Mindig imádtam az anyámat. SENECA Ezt a szenátusnak! NERO Nem… A szenátusnak csupán a te érveidet. Az állam üdvéről. Agrippina intrikáiról… S végül… Elhallgat.
A két bérgyilkos be. Egyiknél kard, a másiknál zsineg és tőr.
ELSŐ BÉRGYILKOS A legjobb anya… MÁSODIK BÉRGYILKOS …volt. Egy percig se tartott. NERO Bólint, mint aki tudomásul vette. S folytatja a mondatát. S végül: nem fog üldözni többé – és ennek se tudok örülni. Senecára és Poppaeára tekingetve, lassan közeledik feléjük. Aztán hirtelen nekik ugrik. Ti vettetek rá! Ti vettetek rá!… Én nem akartam! Én csak megkérdeztem… Kipróbáltalak titeket! A földre kényszeríti őket, és veri. Ti vettetek rá! Ti vagytok az anyám gyilkosai! Ti vagytok a felelősek!… Majd csendesen. Én ártatlan vagyok. Otthagyja őket. Megyek és megnézem. Egy lámpát… ELSŐ BÉRGYILKOS Kimegy. NERO Felsegíti a földről Poppaeát és Senecát. Milyen jó, hogy itt voltatok mellettem… Köszönöm. Búcsút int nekik, s el az egyik bérgyilkossal, aki az oszlopnál egy égő lámpával várja.
Függöny |