Kollázs*

 

 

 

 

Megváltás versben

(„Sortes Virgilianae”)

 
 
zene zene
 
zengő ég dobolása
 
szél zúgása
 
zene zene
íme a föld mérlege azé a földé
amely a statisztikákat elnyeli
itt ülünk az elektronikus középkorban
a bakó púpos, törpe szolgái porszívózzák
a vérpad nehezebben hozzáférhető zugait
krónikákat csak a boldogtalanok írnak
 
eléletálmosodtam
 
haláludni vágyom
útban egyre csak útban vagyok
keresi ez az út merre van az az út
az az út amibe ez az út belefut
éneket fullasztó görcs
életet sorvasztó görcs
néztük a filmhíradót, szellőzködtünk a rakparton délben
rágtuk a hónapos retket, szotyolahéjat köptünk a vízbe
görcs hit görcs tagadás
görcsös szomjúság görcsös kapkodás
görcsberándult élet
 
zene zene
 
zengő ég dobolása
 
szél zúgása
 
zene zene
katakomba-egem salétrom-ablakom
eldobott kőpacsirtám
szilikát csillagom
magyarok vagyunk
facsigám kucsmagombám
jut belőlünk szolgálni minden rendszert
hősöket kitalálni
majd úgyis kész az utókor
kökörcsin barikádom
egy törzs ez Kelettől Nyugatig
 
duda zene zene duda
 
dob duda duda dob
földgáz lobogott az ostorlámpákból mintha égő
 
keszkenőkkel fogadna az ünnep (nincs ne-
 
vetségesebb halál mint ha valaki böjtöt
 
prédikál a vadaknak torkában) szótlanul
 
mosolygott rám a sokadalom szeretett ven-
 
dégük voltam akármi volt a nevem
 
leföldfeketülnék
 
befűtakaródznám
amikor fiatal voltál     nekem nótákat dúdoltál
karcsú szép barna voltál     talán szeretőm voltál
szomorú szelíd voltál    alkonyat-szemű voltál
ha vert hideg: karoltál     piactéren alkudoztál
álmodban felém fordultál
meztelenül és éberen: hogy elérjél – elérjelek
úgy nevettél     úgy csókoltál
egyedül nékem örültél
énekmondónak fogantál
 
nyolcévtizedóra múlva
 
virranyaméhtájban
ez az út magának untalan útba van
ez az út az AZ ÚT ez az út úttalan
fehér liliomszál ugorj a Dunába
bársony ibolyácska ugorj a Dunába
jaj édes mellemnek tejvel nőtt gyermekem
nem tudok szólni hozzád ki lettél egyetlenem
füzény szemszömörce ugorj a Dunába
hosszúlábú katona ugorj a Dunába
lebukik  ez az út ez az út  hídra száll
vízigém  ez az út ez az út  sasmadár
 
zene zene
 
zengő ég dobolása
 
szél zúgása
 
zene zene
Aldebarán szemét vér önti el – taurobolion
Virgo Vindemmiatrix a Szűz
Libraque napéjegyenlőség Typhon tiszteletére
a létezés ijesztő kémiája
a kristálytó világok hűvös törmeléke
útban egyre csak útban vagyok
kié ez a törvény minek ez az urna hova ez a háló
csak nem Charenton ez csak nem Bicêtre csak nem Cella
csak nem a vécépapírra írom  the uncreated conscience of my race
 
duda zene zene duda
 
dob duda duda dob
porból lett porrá omló lényem mindent aláír ami a föld porába íródott
e jégszekrénnyé szűkült TITKOS ÉRTELMŰ RÓ-
 
ZSA jégkorszak falát átszakítod visszaugorsz
 
az igazi jégkorszak jegére hüvelyedbe zárt
 
lélek
de hirtelen elfog a vágy
a Montparnasszért és megérted:
itthon vagy EZ a hazád –
dérezüst csillog a róka hátán
a nyúl szőre zúzmarás
mint óriás kacsa bukdácsol a szekrény
rönkök himbálódznak mint a részegek
– és nincs hová hazatérned
 
újraszülébrednék
 
holnapéletemre
mint jólfésült hajszáldrót a tárcsán bolygatott szalag
a metaforák szélessége és a betű-létra összezavarva
a fonák olvasás az akaratos
rács szemei kinagyítva
ó fordított építkezés
kibírhatatlan színeváltozások
visszájára fordult képtelen csodák
 
dob duda duda dob
bűnös dolgokról álmodoztam
szinte minden gyönyörűség bűn
a vers nem hoz már megváltást nekünk
amint a sűrű rozsdazöld latyakban
evickélünk hogy mentsük életünk
futottunk kéklő egek alatt
soványra hízlalt agarak
bűnös dolgokat cselekedtem
szinte minden bűn gyönyörűség
 
zene zene
 
zengő ég dobolása
 
szél zúgása
 
zene zene
te vagy az inka ábécé
te vagy a hetvennevű hó
 
duda zene
 
zene duda
 
eléletálmodostam
a költő rendberakja vízióit
az olvasót elámítja a vers
teremtett illékony valóság
 
dob duda dob duda
 
haláludni vágyom
 
dob

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]