Életideg könyörgése

„Amennyit a kiscsibe érthet a külső világból, minekelőtte belülről feltörné a tojáshéjat: annyit érnek gondolataink az örökkévaló dolgokról”

(Buddha)

eleven bendőmben lennem: bennem!

látton-látnom és nem elrebbennem!

belegyüremkedve – kezem-lábam –

csak megmaradhassak testzugában!

hústest legzugában megmaradvást

fedezzen csendje: csend-ülte zúgás –

érmelegséges vérbizsergésben

kis ráadásban lehessen részem!

hústest-zugolyban megtűrt szívpitvar

hol elbíbelődhetek bogaraimmal

a mozdulatnak oly igénytelenje

leszek! ígérem! e vérverembe’

beérném szeglet-mozdulatlansággal

hol bóklál hol csillagmagasra hágdall

a képzelet! még ép – még működőben

s el-elcsapong a rázáruló időben

sejtté zsugorodva: annak! magnak!

mentő irháján hogy megmaradjak

tojáson kiscsibe vak éje törőben

rá világ világolása sejdítőben

égbolt a kékségben hétágra meszelve

ne vérrög ne agyér – eltömeszelve

– minden idegláncokkal-telihintett

valómban-velőmben hű kutyatekintet

hogy elesőben mentsvár-oltalmon

csak még ne kelljen ellobbannom

eleven bendőmben lennem: bennem!

látton-látnom és nem elrebbennem