|
Tudós K. Györgynek – Stockholmba
| mennydörög a lények óceánja: |
|
istenén az ördög átka van |
| vereségnek jöttem a világra |
|
s vereség hogy tűntön-távozom |
|
| nagy időmnek mélyen meghajolva |
|
rámterül az irgalmatlan ég |
| megcsalt a mogorva – meg! a kurva |
|
| voltam tetves-elfogyó-parányi |
|
tű – veszőben szénakazlakon |
| mágnessel se – engem megtalálni |
|
| voltam érzülékeny góc-kelőbe’ |
| voltam űr postája messzelőve |
|
| eltanultam torokharapását |
| árasztotta közönyöm kartácsát |
|
| korszakszelve szálltonszállva szálltam |
| otthon voltam száz galaktikában |
|
demiurgosz sorsát verte rám |
|
| a lét – lennem munkáló baromnak |
|
tűrtön lennem örök Második |
| csűrt világok hogy velem forognak |
|
tűrnöm kellett elmagzásomig |
|
| lázadozni késő horgadással…?! |
|
rámöleltet űrpolipszirént |
| kéje mélye unton elvarázsol |
|
s ontok bontok billiónyi lényt |
|
| mennydörög a lények óceánja: |
|
istenén az ördög átka van |
| vereségnek jöttem a világra |
|
s vereség hogy tűntön-távozom |
|
|