Dis falai alatt

mint a bogár amely fedezéket   levélkürtfedezéket keres ha igen fúj vagy nagyon éget:   szorongásom kettős-kétszeres mert igen fúj már s nagyon éget   szelek szítják tüzem parazsát amerre járok ahova lépek   talpam felől felfűl a zsarát az ilyennel aki parazson járó   dobáló elemek játszanak megfeledkezik minden bajáról   csak a tűz fűl ég a talpa alatt ki öntüzében ráng nem szabadulhat   lángnyelve melléből lángoló futhatnék tőle – füstjébe fullad   már guruló sündisznólánggolyó a tűz ösztökéli felgurulását   csonthalálláng-rémember képiben ott rohamozza Dis városa pástját   s elfoszlik jó pokla pernyéiben