Haza – veszendőben

csurog a vér mi-vérünk: csurog a késén   a tömeggyilkosnak ki kezet emel   mindannyiunkra: az éjjel orvul likvidálták az irodalmat és én   meg egy-szem hazámat vesztettem el likvidálták – de mért és hányan?   kik és melyminő gonosz kezek?   hogy épp az irodalom állt útjában míg élek törhetem fejem e talányon –   mi titkos Bűn- s Érdekszövetkezet…?! há’ történt? elhánytam vón’ hazámat?   véletlenül? és én górtam volna el?   nagy a kárvallás? kiesett tán a zsebemből? elgurult? – – – Semmi bánat:   esetünk említést sem érdemel elnézett fölöttem elbámészkodott   keresztülnézni népen szokása volt: ez ő!   emlékezetéből kipottyantott vón’? miből képem nevem is nyom nélkül kikopott?   Gombház! lesz más haza – jelentkező nem mondhatja pedig – letettem róla   hisz minden áldott nap eszembe’ jár   s ahogy a Karnevállal elbánik a velencei lagúnás Barcarola –   el-eltáncol velem a vén betyár… megjárja-haza volt minden raplijával   – zaklattam telefonáltam egész kazal   levelet írtam üzentem virággal de ő – s ez megint mennyire rávall –   hátatfordít nem ír nem válaszol nem egyértelmű elhidegülésünk   hátha hátbaszúrták? – mentegetem   likvidálták akár az irodalmat épp írni akart telefonálni készült!…   – de merre gyilkosa? hol a tetem? tudom metafora ő csupáncsak:   nincs sehol… Nagy emberkavargás!   legyen vége hát az allegóriáknak: alakja? volt-nincs! rá se rántsak:   szép nőalak kit szoborra formáz a búnborongás eb-romantikája   a világgá-szalajtott lelenci lét   …„ronda mint a bűn!” te-osztályrészed öt világrész! vigye a kánya!   úgyis: marad mi volt a puszta lég …Tán gazság így szólni egy-szem hazáról   s a pimasz vers fejemre hull?! észre se   veszi! az is bolond ki a tömeg- gyilkossal nem egy-gyékényen árul   és nem bűnsegédi bűnrészese!… csurog a vér mi-vérünk: csurog a késén   a tömeggyilkosnak ki kezet emel   mindannyiunkra: az éjjel orvul likvidálták az irodalmat és én   meg egy-szem hazámat vesztettem el