Bugacpuszta

káromkodjunk vagy fütyörésszünk   ha rájuk nézünk?   jó száz éve már nekivigyorodnunk: ez a mi részünk –   csorda visszanéző   tenger vadszamár most fonnyadnék el egymagamban árva-   megöntözetlen   mint gaz gyomvirág megsértődni – én? ország-világra?   csak az elvadultság   farkasfoga rág nem az irigység nem az önsajnálat   lávája fojt – hamu-   esője temet: hanem a belegebedés – a bánat   hogy erre hordtam-   herdáltam életemet nincs hogy rátoljam arra-magyarázzam:   „más volt! becsapott:   kibabrált velem” – én-vágyőrületem volt én-hagymázom   az én tulajdon   tönkremenetelem ez urnán csak-az-a rögeszme rombol   hasztalan borítja   bronzfedél-palást haló-hamuzó csontlisztporomból   is csak azt hallod: a   fogcsikorgatást