Poszt-neofiták
Vas Istvánnak
(elmélődés a százéves késéssel „beérő”
avantgarde
circulus vitiosuszáról)
tünekszem-tanakszom a Bűnös Körben
majompofával szőrpamat-bután:
vaj meddig újdándi még a posztmodern
s hány
posztea
van a poszposzt után?
avvajon nem fél kommunizmus-é ha
poszt-kommunizmus a posztpusziposzt?
mer’ biz’a van úgy ugyi tuggyuk: néha
önellenté’be csap át a riposzt
ficamodik a kontraposztos csípő-
vonal – a posztpozitúra-átlag –
míglen újra ott szorít az új cipő
hol a régi szorított sajátlag
mint megfélemlített önkéntes zanza
lesem pajzsokat: ránktörő csodás
hadak leterrorizáló falanxa
– már országos az elzanzásodás
hogy szint’ a
déjà vu
érzete késért:
„óh Ró Meó miért vagy te Ró Meó?”
miért
nouveau
a
transz
a francba? és mért
neo
az új poszt-is-juszt-is
neo?
ez volt a Rend a Trend: lótni muszájtott
hisz’ nem él az Él ha nem élre hág
konstrukt! koncept! ART!
kísérje nagy ájtat
– nyaktörtetőn előre pajtikák!
űznők a posztavan’mogardernizmust
a meta szűr szoc transzpanoptikont
legyen
performansz:
azt fesse kend most
– a Rock Arculatját a Pops Ikont
grasszál a Poszt! s mit szem fül elme őröl
kicsépelt tegnapi szalma – a csőd!
nosza újráznók hát mindet előlről
s szívjunk párizsi konzerv-levegőt
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]