Tibor
(egy barátság emlékoszlopa)
harsány erő – szövetség:
két kő Napot csihol
két csúcs de egy a hegység
emlékszel még Tibor?
s a hegység szédül egyre:
mi szőlő mennyi bor!
a tréfák bő szüretje
emlékszel még Tibor?
barátság! hányszor merült
két ember mérni meg
s óceán szenderült
fölénk – nem ért zsineg
hajnalban mint a bálna
felbukkantunk – ihol
óceánt trombitálva
emlékszel még Tibor?
ha ígyen részegültünk
s a hangok habja vitt
hevertünk részeg ültünk
az erdőn hajnalig
vártuk míg élni pezsdül
nedvel és kuvikol
a köd mélyébe Pest ül –
emlékszel még Tibor?
te Voltaire-t emlegetve
én Hős Gargantuát
úgy úszott vitte kedve
a két cethal-barát
Ki veszteg ülsz közönnyel
ha tudnád gyáva kor
hogy búcsúztunk-e könnyel
emlékszel még Tibor?
sugdostak vesztegettek
ígértek szöktetést
csak sorra mind nevezd meg
az összeesküvést
…Mentünk sorjába hattal
pofáncsapott a por –
belénk a sorozattal:
emlékszel még Tibor?
mint szórt golyót bitangul
gerinced metszetén
a hajnalfénybe Hamburg
látom bukfenced én:
megszán a tank a német
s hosszában széttipor
ököllé váltan élek!
én emlékszem Tibor
(1944)
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]